Ilyen az én papom

Kedves Látogató!

Ha keresztény vagy, bizonyára ismersz olyan papot, szerzetest, aki nagy hatással volt szellemi és lelki fejlődésedre, sőt mondhatni életed alakulására. Most arra kérünk, hogy írj néhány sort erről az emberről, úgy ahogyan Te Őt ismered.

Ha nem vagy hívő, de találkoztál olyan egyházi személlyel, akiről nagyon jó véleményed alakult ki, kérünk, Te is tedd meg ugyanezt.

Kérünk, hogy csak jó és szép benyomásaidról tégy tanúságot. Nem azért, mert homokba akarjuk dugni a fejünket. Nem. Tisztában vagyunk, hagy sajnos vannak olyan papok, akik megtévedtek, nem méltóak a papi hivatásuk gyakorlásához. De erről készségesen beszámol a sajtó általában. Most sincs ez másképp. A gyanútlan médiafogyasztónak már-már az az érzése alakulhat ki, hogy az ilyen papok vannak többségben.

Ezt a médiajelenséget nagyon károsnak tartjuk. Káros nem csak a hívőkre, de a társadalom egészére még inkább. Káros, mert súlyosan elhallgatja azt az áldozatos munkát, amellyel a papok, szerzetesek többsége fiatalok millióit tisztességgel és tisztességre nevel, valamint bajbajutottakat, rászorulókat segít egyházi intézmények keretein belül és kívül. Meggyőződésünk, hogy ez a többség. A többség, akikről nem sokat hallunk, olvasunk a médiában, de akiknek sokat köszönhet az egész társadalom. Ha ezt Te is így gondolod, most kérünk, hogy tégy erről tanúságot.

Kik vagyunk mi, akik elindítottuk e honlapot? Néhány katolikus ember, világiak, zömében Cursillo -t végzettek, akiket szíven ütött Böjte Csaba atya húsvéti üzenete, hideg vizes locsolkodása tettre buzdított. Reméljük, hogy Te is szükségét érzed ennek a friss víznek, és ezt hozzászólás formájában ki is fejezed az alábbiakban.

Kérünk, hogy jelképesen Te is gyújts egy szál gyertyát, és imádkozz Isten egy olyan szolgájáért, akiről tudod, hogy csendben helytáll az Úr szőlőjében.

Figyelem: 2011. június 24-ikétől a hozzászólás regisztrációhóz és bejelentkezéshez kötött. Ezt sajnos azért kellett megtennünk, mert oldalunk a szpemmerek érdeklődését is felkeltette. Az ő hozzászólásaik persze más jellegűek. De - ha már ők is idetaláltak - kérjük a Jóistent, hogy szándéka szerint vezérelje tovább Őket a jó úton.

 

Hozzászólások

Szerző: Bakk István | 2013. július 18. 17:46:39

Áldott szeretettel Mindenkinek! Tanuljunk belőle...

 




Pálosok

    Bakk István ,
    Bakk Erzsébet :
    P. Árva Vince atya, az egyetlen magyar pálos emlékére 23-34 [3.51 MB - PDF]

    Bakk István :
    Sipos Antal az 1934-ben "visszatelepült" pálosok első halottja 34-35 [3.51 MB - PDF]




http://epa.oszk.hu/02300/02387/00003/pdf/%C5%90si%20Gy%C3%B6k%C3%A9r_2013_1-2_023-035.pdf

Szerző: Bali Mária | 2013. június 11. 01:45:45

Megemlékeztem 2012. május 3-án egy papról, akinek a kilétét most sem áll szándékomban elárulni. Akkor nagy örömmel közöltem, hogy már 1990 óta ismerem az illetőt. Igaz. hogy 1993-ban kissé távolabb helyezték őt a lakóheklyünktől, mégis módomban állt legalább havonta egyszer, első péntekeken elmenni a templomba, ahol szolgál. Elvégeztem mindgi a szentgyónást és meg is áldoztam. Rengetegszer megemlítettem a szentgyónás végén, mennyire megújultam lélekben, új erőre kaptam a szentgyónás és a beszélgetés alkalmával. Köszönöm neki ezúton is, hogy huszonhárom éven kersztül gyóntató atyám volt, mindgi meghallgatott és hasznos tanácsokat adott. Odafigyelt a hívekre. Megtanított engem többek között két hasznos dologra:

1., Mutasd mindig a pozitív oldalát a személyiségednek, szerepet kell mindenkinek játszani az élete során. A színészeket, énekeseket, akik naponta fellépnek a világot jelentő deszkákra, sem kérdezi senki, hogy milyen lelki állapotban vannak, meg kell felelni a közönség elvárásainak. Mindenkinek nyitott könyv az élete, kár, hogy a saját élete regényét szinte senki nem olvassa el.Senki sem kíváncsi a mi csüggedésünk okára ebben a hektikus világban, tehát ne hozd nyilvánosságra, ha bármi bajod van. Egyszer megkérdeztem az atyát : Ő miért hajlandó meghallgatrni engem és még tanácsokkal is ellátni, bármilyen helytelen viselkedésemet tárom fel ? Erre azt felelete, hogy Jézus és az Anyaszentegyház nevében , mint pap teszi ezt, neki ez a feladata.

2., Másik dolog ami elég sokszor előfordul : hajlamos vagyok ítélkezni mások felett, nem véve figyelembe a saját gyarlóságomat. Ugyanezen oknál fogva sokszor beleszólok két ember vitájába, aminek soha nem lesz jó vége számomra. Erre is adott megfelelő választ az atya: Nem kell egyik személynek az oldalára sem állni, mert a másik alulmarad , egyedül lesz a vitában. Intézzék el ők egymás között a kérdést, mi ne vegyük magunkra mások vétkeit. Mindenkinek elég a maga keresztjét hordozni.

Azért írom most ezeket a sorokat, mert hamarosan nagyon messzire költözik a gyóntató atyám, más plébániára helyezte őt a püspök atya. Köszönöm neki mindazt, amivel bátorított, irányított engem Krisztus követésében az eltelt évek során. Új szolgálati helyeire, bárhová vezérli őt a sors, azzal a szándékkal menjen, amellyel hozzánk jött egykor. Közelebb vitte a híveket Istenhez és a katolikus Anyaszentegyházhoz, segített nekünk legalább picit jobb, odaadóbb keresztényekké válni. Legyünk mindnyájan jobb emberekké is, hogy egykor papok és hívek mind eljussunk az örök boldogságra. Amen.

Szerző: Nagyné Annamária | 2013. május 24. 09:56:46

Opalény Mihály atyára emlékszem szívesen - aki a maga csendes emberszeretetével kamaszéveimben meghallgatott, kedvesen tanított, bár nem voltam akkoriban befogadó sok mindenre. Ő hitt bennem.

Szerző: Borosné Radinovics Mónika | 2013. április 27. 03:10:24

Kedves Olvasó!

Én két csodálatos emberről, két nagyszerű papról szeretnék írni.

/A sorrend időrendi, nem fontossági :-)./

Egyikük WIGAND ISTVÁN atya, jelenleg mecseknádasdi plébános, de 1999-2002 között nálunk, Szedresben  teljesített szolgálatot. Egy nyitott, kedves, őszinte, csupaszív ember, akiben én személy szerint nemcsak egy kiváló lelki atyára, hanem egy nagyon jó barátra is szert tettem. Úgy gondolom, hogy ő a papok azon szűkebb csoportjához tartozik, aki nem feltétlenül hord mindig reverendát, szívesen hallgat jazz zenét és szeret motorozni :-).

Amíg nálunk volt, nagyon jól össze tudta fogni a fiatalokat, többször szervezett összejöveteleket a plébánián, vagy adott esetben hittanos kirándulásokat.

Az idő alatt, amíg ő nálunk volt, nagyon sok személyes beszélgetésre volt lehetőségem vele, és úgy érzem, hogy a hitem ennek köszönhetően sokat mélyült, sok-sok értékes gondolatot, útravalót kaptam tőle. Számomra az egyik legfontosabb dolog például, hogy azóta szeretek gyónni és értem meg igazán a bűnbocsánat szentségét, amióta nála gyóntam. Korábban inkább "csak" egy keresztény kötelességként éltem meg a Szentgyónást.

Mindent összefoglalva, István atya egy nagyszerű ember, és nagyon örülök annak, hogy ismerhetem őt.

Sajnos 2002-ben áthelyezték őt a mecseknádasdi plébániára, így aztán kicsit elszakadtunk egymástól.

Ezután következett több, mint 10 év, amikor havi egy szentmisével kellett a szedresi híveknek megelégedniük. Nagyon ritkán volt lehetőségünk arra, hogy a plébánosunkkal beszélgessünk, kicsit el is koptak az emberek a templomból.

Én személy szerint a 2011-2012-es éveket "végigküzdöttem", rengetegszer éreztem, hogy kicsit kiüresedtem, már nincs is kedvem templomba menni, sőt időnként még imádkozni se....

De a Jó Isten kegyes volt és nem engedte, hogy elszakadjak tőle!!!!!

Amikor már csak egy "hajszál tartott", akkor Isten küldött egy olyan atyát, egy olyan jó pásztort, aki segített és segít nekem, hogy újra erős legyek a hitemben!

Ő a másik, számomra nagyon fontos pap: SEBESTYÉN-MOLNÁR ÁRPÁD atya, nagydorogi plébános!!!

Az első pillanatban, amikor 2008-ban vendégpapként tartott Szedresen egy szentmisét, úgy éreztem, máris mélyen a szívembe zártam, minta mindig is ismertem volna. Ahogy az én kedves, bölcs nagymamám fogalmazta meg: "Egyszerűen jó vele imádkozni."

Ő egy rendkívül intelligens, határozott, céltudatos atya, aki ugyanakkor tele van kedvességgel és szeretettel. Ha ő prédikál, akkor nem lehet nem odafigyelni. nagyon sokszor könnyekig hat, amit mond és talán nincs is olyan beszéde, olyan tanácsa, amiből ne tudtam volna egy-egy gondolatot hazavinni.

Ha kell, bátorít, ha kell vigasztal, vagy csak együttérez.Remélem, még nagyon sokáig velünk lesz és iagzi jó barátokká válhatunk.

Még csak néhány hónapja, hogy Szedres a nagydorogi plébánia körzetébe került, de már érezhető, ahogy az emberek újra feléledtek. Többen mondták már azt is, hogy amikor az ő szentmiséjén vesznek részt, akkor úgy érzik, "hazaértek".

Az idei feltámadási szertartáson én pl. azt gondoltam magamban, hogy ha ül valaki olyan a templomban, aki  "csak úgy betévedt" és az ő prédikációja után nem hiszi el, hogy Jézus feltámadt, akkor valószínűleg nem hallotta, mit mondott az atya :-).

Nagyon hiteles, nagyon jó szónok és csodálatos ember!

Szerintem, bárki, aki eddig, vagy ezután találkozik vele, szeretni fogja!

Árpád atyát is nagyon nagyra tartom, nagyon szeretem,!

Mindkét említett atyát mélyen a szívembe zártam és hálát adok a Jó Istennek, amiért ismerhetem őket!

Kívánom, hogy a Jó Isten áldja meg őket, adjon nekik sok erőt és kirartást, hogy bárhová is kerüljenek, mindig ezzel a nagy szeretettel tudják irányítani a rájuk bízott híveket!

Remélem, minden szeretet, amit kaptunk/kapunk tőlük százszorosan is visszatérül számukra!

 

 

Szerző: ördögnébuktamaria | 2013. április 08. 15:06:30

szerző: Ördögné Bukta Maria2013.04 Nagyon sok papnak elmondhatatlanul hálás vagyok,hogy megismerhettem. A lelkivezetömtől kezdve ,Aki a legtöbb imával személyes példájával türelmével,hiteles és épitőjellegű prédikációjával számtalan embert engemet,rokonomat ismerőseimet vezetett közelebb a Jóistenhez. Köszönöm neki. Kivánom minden kedves pap ismerősömnek adjon  nekik egészséget végtelen szeretetet életükre az Úr.Isten áldását végtelen szeretetét kérem imáimmal az életükre.Nem sorolom ezuton fel a nevüket ,mivel nagyon sok kedves ilyen ismerős pap van a szivembe és aki olvasni fogja hiszem megtudja hogy  Ő is köztük van.Isten áldja és segitse Őket a mi Úrunk.                                                                                                                                               

Szerző: hitoktató | 2013. március 31. 04:22:20

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, és hogy ilyen sok atya neve szerepel az említettek között, akiket én is nagyon jól ismerek, és akár én is írhattam volna róluk ezeket a szép szavakat. Viszont ki kell emelnem, hogy nagyon sok atyát ismerek még, akik nem szerepelnek itt, tudnunk kell, hogy sokkal több a jó pap, mint amennyit mi el tudunk képzelni.

Szeretném kiemelni gyermekkori atyámat, Szenes József esperes-plébános urat! Ő indított el a hit útján, nála voltam elsőáldozó, bérmálkozó, és ő terelt a hitoktatás felé. Rengeteget tanultam tőle. Kb. egy hete mondtam el neki, hogy magát a hitemet is neki köszönhetem, de nem igazán akarta elfogadni, vagy megérteni. Elhesegette rögtön a témát, annyival zárta le, hogy igen, ő sokat imádkozott értem... De ennél sokkal többről van szó. Még mindig van tőle mit tanulnom. Nagyon szeretném olyan nagyon szeretni a jó Istent, mint ő, annyira bízni Benne, mint ő, annyit imádkozni, mint ő, és nagyon szükségét érzem annyak a gyermeki rajongásnak is, ami csak most idős korára alakult ki látványosan benne, ha így tudnék ragaszkodni a jó Istenhez, mint ő.... akkor már nem kellene sok mindentől tartanom!

Szükségünk van ilyen példaképekre, mint ezek a szent életű atyák, hogy mi is tudjunk ilyen alázatosokká válni, el nem hinni, hogy valaki nekünk köszönheti a hitét, a tanítási módszereit, hiszen az nem embertől származik... minden jó Istentől jön!

Kívánom minden testvéremnek, hogy ilyen atyákkal hozza össze őket Útjukon az Igazság és az Élet, hogy mindenki Istennek tetsző életet élhessen, és mások felé is ezt tudjuk sugározni!

Ezeket a jó atyákat pedig a jó Isten éltesse nagyon sokáig, hogy minél több emberhez eljuthasson Krisztus üzenete!

A Szentlélek kegyelme vezessen mindnyájunkat!

Szerző: Pici lány | 2013. január 03. 16:46:53

A mi atyánk,Po(l)gár Róbert 2007 óta a mi falunkban teljesíti szolgálatát,Murakeresztúron. Messze szülőföldjétől,Magyarfalutól,messze szüleitől,rokonaitól... Hálásak lehetünk neki,amiért ennyire szívén viseli a közösség sorsát.Messzi földről érkezett,de hamar beilleszkedett közénk.Mióta közöttünk van,mindig csak tesz a közösségért.Fáradhatatlanul szívén viseli a falut,a legkissebtől a legidősebb korosztályig.Már az ovisok vagy az annál kissebbek is nagyon jól ismerik Robi agyát,hiszen a gitáros dalokat szívesen énekli minden picurka vele együtt. Mindig lebeg előtte egy cél,amit pozitív hozzáállásával megpályáz és sikeresen megvalósít.Ilyen pályázatoknak köszönhetően sikerült felújítani a templomunkat,kívülről és belülről is.Csodaszép lett,aki erre jár mindenképp nézzen be.Sokan gondoljuk úgy (köztük én is) hogy ha nincs az atya,mennyit kellett volna vajon várni arra,hogy ilyen gyönyörű szépnek lássuk templomunkat. Aztán létrehozott egy integrált közösségi és szolgáltató teret (IKSZT) amely változatos közösségi szolgáltatást nyújt mindenféle korosztály számára. Különböző programokat szervez még mindig pl.táborozást,zarándoklatot... Pályázatot nyert még,melynek keretében komposztáló ládákat oszthatott szét a közösségben.És még lehetne tovább sorolni,vannak mindig újabb tervek a tarsolyába,amit megis fog valósítani. Boldog mosolya,jókedve,emberszeretete és határtalan igyekezete van.Az Atya életében nagyon fontos a vallás,ezért mindig is azon van,hogy mindannyiunkat elvezessen Isten megismerésére és,hogy mi is bőséggel meríthessünk az Isteni kegyelmek forrásából.Az ő prédikációi álltal mindig újat tanulok,mert szavai lelkemhez szólnak. Köszönet Neki mindenért,és kívánom,hogy mindazt amit szeretne érje el,és Isten vezesse tovább az úton!!! (pici lány***)

Szerző: Halupka Gergely | 2012. november 06. 11:10:50

Már korábban is hallottam erről az oldalról, de mindenképp szükségét érzem annak, hogy írjak egy Atyáról, aki nagyon kedves volt a szívemnek. Múlt héten temettük a szigetszentmiklósi plébános Atyát, Linde Lászlót, akinek nem kevesebbet köszönhetek, mint az életemet! 16-17 éves voltam, lázadó időszakom éppen tetőzött akkoriban. Eltávolodtam nagyon az Istentől, az emberektől egyaránt, antiszociális rocker voltam, és egy velem született testi fogyatékosságom miatt már fontolgattam néha, hogy kábítószerbe menekülök és napi szinten foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata is. Mindez annak ellenére, hogy a szüleim komoly, hiteles erkölcsi példát éltek elém, kisgyermekkorom óta a hitre neveltek, és én önként választottam a kereszténységet. Szüleim látták azt, hogy nagyon nem jó az az irány, amit vettem, és odaadták Laci Atya névjegyét, hogy hívjam fel, mert az egyik kórusának szügsége lenne egy gitárosra. Laci Atya pedig meghívott az ottani hittanos közösségbe, ahol olyan mérhetetlen szeretettel, megértéssel, kedvességgel fogadott, hogy kénytelen voltam újragondolni, és átértékelni az addigi hibáimat. Tőle el tudtam fogadni azt a szeretetet, amit lázadó kamaszként elutasítottam a szüleimtől és családomtól, és szeretetével elérte, hogy mára ismét tudatosan vállalt keresztény vagyok, aki - szüleimhez hasonlóan - aktívan munkát vállalok egyházközségünk életében. Arról nem is beszélve, hogy úgy tűnik megtaláltam életem Párját is a közösségében. :) Mosolygós, szeretetre méltó ember volt, és nagyon értett mind a gyerekek, mind a felnőttek nyelvén.  Ügyesen igazgatott és terelgetett minket fiatalokat az Isten felé vezető úton, hol egy kis kötetlen beszélgetéssel, hol egy biliárdozással, hogy ping-pongbajnoksággal, hol komoly lelki beszélgetésekkel, hol egy kis filmnézéssel. Sosem láttam  kiabálni, végtelenül szelíd ember volt, mégis mindig hajlottunk a szavára. Nagyon megrázott halálhíre, ami nagyon korán, 46 éves korában érte Őt. Köszönöm Neki mindazt, ami értem és a közösségért tett! Isten áldjon, Laci Atya!

Szerző: Madócs Lajosné | 2012. október 07. 23:20:34

Itt szeretném megemlíteni Dr. Csáki Tibor plébánost, Monoron aki fáradságot nem ismerve szüntelenül szolgál. A szó legteljesebb értelmében. Legyen az fiatal, idősebb korú vagy közösségi tag vagy mester ember. Mindenkinek a szolgálatára áll. Segít minden hozzáforduló emberen.

Ifjúságot rendkívüli hozzáértéssel vezeti, lehajol a picinyekhez is oly szeretettel áldja meg a legkisebbeket, hogy sugárzik körülötte a levegő! A szentmiséken valóban Krisztushoz emeli a híveket oly hiteles Istenközelséggel éli meg és egyben tanít. Biblia óráin eligazít az írások rengetegében. Tanításai, prédikációi Lelket melengetőek. 2001-óta Monor plébánosa sok áldás kisérte munkáját. 2011-ben megünnepeltük pappászentelésének 25.évfordulóját nagy szeretettel vettük őt körül. Nagyon szép ünnep volt jó visszaemlékezni. Magam részéről őszinte tisztelettel gondolok minden tevékenységére.

Ez a mostani helyzet természetes régebbi időre visszatekintve hálásan gondolok gyermekkorom hitoktatóira Mészáros Józsefre, Zsóka Sándorra Keszthelyi Péterre aki házasságom megáldásában részesített. Aki még rendkívül meghatározó volt lelki életemben akinek köszönhetem azt, hogy pár év tévelygés után Jézushoz vezetett. Míg élek ezt nem felejtem el! Ő volt Frajna Mihály nagy tisztelettel és szeretettel gondolok Rá Ő már elköltözött az örök hazába. Majd Frajna András atya követte őt akire most is nagy tisztelettel gondolok. Ő volt aki folytatta testvére munkáját. Hiteles igaz Isten szeretettel Ő most Kerepesen plébános Isten áldádát kívánom minden munkájára.

Munkám során több nagy tiszteletű példamutató pappal találkoztam, közülük is első sorban. Bíró László püspök urat aki emberségével példamutató életével, tökéletes Isten és emberszeretetével méltén birtokolja nagyon sok ember mondhatnám világszerte élők szeretetét és tiszteletét. Nagyon hálás vagyok, hogy Őt személyesen ismerhetem sőt munkám során meg tudta határozni minden napi munkám, egy egy jó szóval, hátbaveregetéssel. jelenlétével. Itt említeném meg még Tál Zoltán atyát,Marton Zsolt atyát akik emberségükkel példájukkal méltán jártak a kispapok és hívek tisztelete körében. Még sorolhatnám a sok Nagytiszteletű elöljárót akik egyengették mindennapjaimat Isten felé. Imával és szeretettel gondolok valamennyiükre!

Szerző: Admin | 2012. szeptember 10. 17:34:50

Emailben kaptuk:

Baladincz Józsefet, Józsi atyát szeretném ajánlani, aki a plébánosi munkája mellett a közösségünknek: a törökbálinti Isteni Szeretet Közösségének is jó pásztora. Az Úr alázatos, lelkiismeretes szolgája, a leghitelesebb papok egyike.

Mária

Szerző: Admin | 2012. augusztus 28. 11:06:13

Emailben kaptuk:

Kiss Menyhért: Ferences szerzetes, gimnáziumi tanár.  Vasárnap családosoknak tart istentiszteletet a Tövis utcában.
Tiszta, világos gondolkodása, egyszerű hasonlatai teszik érthetővé vasárnapról vasárnapra a Szentírás mondanivalóját idősebbnek és fiatalnak egyformán. A kisgyermekes családok örömmel járnak miséjére, mert a közösség tagjaiban nem kelt felháborodást, ha a gyermekek néha hangoskodnak, vagy elszaladnak szüleiktől.
Szeretetével, kedves humorával jó közösséget alakított ki maga körül. A misék utáni közös reggelik és az azt követő jó hangulatú beszélgetések egész hétre elkísérik a hívőket.
Hát ilyen az én papom.
Rita 

Szerző: Rassay Zsolt | 2012. június 17. 17:10:41

Ilyen (volt) az én papom

 

Szekeres János atyára emlékezem!

 

János atya már rég kikerült látókörömből, messzire sodort bennünket egymástól az élet. Most azonban, hogy halálhírét vettem, a tér és idő korlátai által már nem megbilincselve, lélekben újra együtt vagyunk, látom az arcát, hallom a hangját s vele együtt melengetően vesz körül rég volt ifjúságom ezernyi emléke.

 

A II. kerületben laktunk. Fiatalok voltunk, feleségemmel csupán néhány éves házasok, telve energiával, optimizmussal. A napok múlását észre sem vettük, a földi élet örökkévalóságának illúziója „ringatott”. Dolgoztunk, gyermeket ne­vel­tünk és sétálni, pihenni ki-kimentünk a lakásunkkal határos Kuruclesi erdőbe. Hét­vé­ge­ken a pasaréti ferences templomba jártunk szentmisére, ahol az időben János atya volt a plébános. (Akkor még szerzetes nem igazgathatott templomot, így lett ő, egyházmegyés papként a ferences templom vezetője.)

Az ott lakásunk idején élete delelőjén járó János atya a misék után egy-egy „hosszú” kávéra mindig és mindenkit szívesen látott, s bár csak néhány mondatot váltottunk, együttléteinknek mégis valami különös varázsa volt. Egyszerűen jó volt a közelében lenni. Fiatallal, öreggel egyaránt szót értett. Az akkor divatos csősapkában „grasszáló” 3 éves forma lányunkat imígyen „kenyerezte le”: „Én is ilyen sapkát szeretnék”. És a „pap bácsi” máris belopta gyermekünk szívébe magát. Később ő és bátyja is nála volt első áldozó és feleségemmel mi is a gyóntatószékben nem egyszer nála tettük le lelki terheinket.

 

Aztán a rendszerváltáskor, mikor a szerzetesek visszakapták templomaikat, -hiába marasz­tal­ták oly sokan-, János atya, mint egyházmegyés pap, úgy érezte, nem maradhat. Álljon vissza a rend, legyen ismét ferences a plébános -mondta. A szószékről fátyolos hangon köszönt el tőlünk „arany csillagjaitól”, hisz neki mi mindnyájan „aranycsillagok” voltunk. Búcsúszavait hallgatva, szívünk elnehezült és szemünk megnedvesedett. A templomból kifelé menet két előttünk menő hölgy egymást kérdezve, s egymásnak válaszolva emígy „siratta” az atya elmenetelét: „Tulajdonképp mit is szerettünk János atyában?! Talán dalia, szép férfi volt?” -kérdezte az egyik- „Nem, hiszen alacsony volt és kissé sántított is.” -felelt rá a másik. „Talán szép szemei voltak” -kérdezte ismét az első. „Nem -válaszolta a másik-, hiszen sokdioptriás, vastag szemüvege mögött alig is látszottak szemei.” Netán a prédikációi voltak rend­kí­vü­liek?” -firtatta az első. „Nem, semmi extrát, nem találtam bennük” -emígy a válaszoló. „És mégis volt valami titka” -vette át a szót ismét az előbbi. „Tudod, ha a közelébe kerültem, ha szót váltottam vele, mindig jobbnak éreztem magam, mint amilyen valójában vagyok.” Szétváltak útjaink, de még hallottam, amint a másik ezt mondta: -„Én is így voltam vele. Közelében valahogy kiáradt rám, körülölelt a plébános atya jósága.” Mai napig őrzöm szívemben e mondatokat, mert valahogy így voltam, így voltunk vele mi is.

 

János atya élete a fertőrákosi plébánián folytatódott. Igazi kiteljesedését azonban az „oldal­la­go­san ” elvállalt sopronkőhidai börtönpasztoráció hozta meg, amelyet haláláig végzett és viselt a szívén. Neki a „nehézfiúk” is arany­csil­lagjai voltak, s az évek során mind többen lá­to­gat­ták a börtönben bemutatott szentmiséit. Minden rabot szeretett, s gondja volt rá, hogy hétről-hétre valami aprósággal (egy szál cigarettával, egy szentképpel) mindegyiküknek ki­fe­jez­ze személyes szeretetét. És, ha valamelyikük számára sok-sok év után eljött a várva várt nap, a mindig hajnali szabaduláskor, János atya, a pap, a testvér, a barát mindig hűségesen ott állt az ajtóban, s fogadta „az új életben” a világtól elfeledtet.

 

Úgy hallottam, János atya hirtelen halt meg. Hirtelen, de nem készületlenül. Egész élete az Odaátra való készület: szolgálat és szeretet volt. Ezért hát bízva remélem, hogy ahogyan hajnalokként ő várta a börtönkapuban a szabadulókat, úgy várta őt is Jézus a Mennyország kapujában, és meleg hangon így szólt hozzá: „Gyere Atyám áldotta és vedd birtokodba az országot, mely a világ kezdete óta neked /is/ készítetett.”

 

Budakeszi, 2012 06. 17.

 

Rassay Zsolt

 

Szerző: Péderi János | 2012. június 04. 21:05:04

Kedves Bali Mária!

Az őszinte sorok ismeretlenül is nagy tiszteletet ébresztettek bennem az atya iránt. Kár, hogy a nevét eltitkolta előlünk.Tudom, ez nem a fórum helye, így elnézését kérem  szándékomban jónak szánt megjegyzésemért. Ha nem volt szándékos, akár pótolható. Üdvözlettel   P. János

Szerző: Bali Mária | 2012. május 03. 18:11:52

1990-ben jártam az egyetem utolsó évét, de akkor nagyon távol voltam Istentől. Otthon, amikor a koleszból hazajuttam a diplomaírás és utolsó vizsgáim között, állandóan az új papunkról beszélgettek. Én akkor kicsit felháborodva mondtam, hogy : Én már felnőttem, nem érdekel a vallás. Anyukámnak fájt a szíve, de akkor inkább beleharapott a nyelvébe, nem akart velem vitatkozni. Viszont nagymamám, aki velünk lakott, nemsokára elérte, hogy elmenjek a gyászmisére, amelyiket nyáron szolgáltatták, nagyapám halála évfordulóján. A szentmise után kijött a sekresztyéből egy magas, derék , koromfekete hajú egyén, aki természetesen az új plébánosunk volt. Anyukám bemutatott minket egymásnak : ő erősen , magabiztosan kezet fogott velem. Akkor éreztem, hogy nem a pap személye fogott meg, hanem egy őszinte, nyílt, magát adó, nem alakoskodó egyént láttam benne. Azóta, már huszonkét éve sohasem csaódtam benne. Három és fél évig volt a plébániánkon, mialatt öt faluban rendbe hozatta a lepusztult, a szocializmusban elhanyagolt templomokat, majd a plébánia szintén lerobban épületét is kicsit helyrepofozták a falubeli szakemberek. Megtanított minket rendszeresen szentségekhez, szentgyónáshoz, szentáldozáshoz járulni. Nagyon sokat beszél arról, mi mindent ölt ki az emberekből a negyven év ateizmus. Számtalan alkalommal hangsúlyozta, mi a helyes, mást nem zavaró viselkedés a templomban, hogyan kell nem csak eldarálni az imáinkat, hanem szívből beszélgetni Istennel, Istenhez fohászkodni. Három és fél év után a püspök atya a legközelebbi nagyvárosba  helyezte. Vele voltunk csoportosan , szervezetten legelőször a szocializmust követően zarándoklaton. Ma már tizenkilenc éve ugyanabban a nagyvárosban szolgál, nagyon sokáig plébános volt, majd ő lett az esperességünk legfőbb papja, vagyis, esperes, majd tiszteletbeli kanonok. Sohasem hivalkodik a rangjával, nem írja ki hivatalos papírokra a titulusait, ugyanis mindenben kerüli a hivalkodást, tetszelgést, nem él vissza azzal, hogy ötven valamennyi pap és azoknak a hívei tartoznak a gondjaiba, őket is szolgálja a saját nyáján kívül. Nem is akarok több jót írni róla, mert az biztosan ő sem szeretné

Szerző: Rassay Zsolt | 2012. április 29. 13:37:38

Ilyen az én papom

 

Kiss Menyhért ferences szerzetes

 

A ’70-es években Budán, a II.ker. Kuruclesi úton laktunk, ahonnan misére a Pasaréti ferences temp­lom­ba jártunk. Menyhért atya, aki ez idő tájt ott szolgált, ekkor került látókörömbe. Kapcsolatunk személyessé akkor vált, mikor egy alkalommal a 29-es buszon „véletlenül” mellékerültem. Egy „elhasalás” után éppen egy újabb autóvezetői vizsgára mentem. Elmondtam neki, hogy igencsak izgulok, majd elváltunk. Az oktató sajnálkozott, hogy előzőleg a „lágy szívű” vizsgáztatónál nem sikerült átmennem, mivel, ezúttal nem egy, hanem két vizsgabiztos lesz, s ráadásul igen szigorúak. Nos a vizsga igen jól sikerült, a vizsgáztatók még meg is dicsértek. És hogy hogy jön e történetbe Menyhért atya? Nos úgy, hogy hallva félelmemet, utaztamban éreztem, hogy elmondott egy fohászt értem. Eredményes vizsgámat -mind a mai napig hiszem- hogy az atya közbenjáró imájának köszönhetem.

 

Azután 23 évvel ezelőtt Menyhért atya gondolt egyet és felnőtt szülői hittant verbuvált, a szombati estékre. (Hiánypótló céllal, hiszen ez a korosztály a kommunizmus évei alatt hitéletében teljesen magára maradt) Többen eleve kudarcra ítélték a kezdeményezést. Felnőttek, hittan, és ráadásul szombat este?! Nos a negatív vélekedésekkel szemben „az elvetett mag kikelt és szárba szökkent”. Eleinte csak néhányan voltunk az összejöveteleken, majd mind többen. Mára mintegy 30-35 főt számlál a csapat, mert hogy még ma is él és virul az időközben nagyszülőivé vált szülői hittan. Az indulás óta többen az égi hazába költöztek, többen ilyen-olyan okból elmaradtak, és sok új testvérrel gazdagodtunk. Időközben Menyhért atya felkerült a II. ker. Tövis utcába, ahová egész hittancsapata követte. Manapság szombatról-szombatra ott jövünk össze, az Ó-és Újszövetséget, az apostoli leveleket, a pápai enciklikákat…. tanulmányozni. (Én családommal időközben kiköltöztem Budakeszire, de a hétvégi ferences hittanokra való beutazást felesé­gem­mel semmi kincsért nem hagynánk el.)

 

Mi felnőtt hittanosok időközben igazi természetfeletti családdá váltunk. Különböző korú, különböző foglalkozású, különböző érdeklődésű nők és férfiak. Az összekötő kapocs köztünk Krisztus, és aki köré gyűjt minket Menyhért atya.

 

Nyári közös kirándulásainkon voltunk már Mariazellben, Páduában, Assisiben, Rómában, Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és számos hazai tájon.

 

A hittanokat követő késő esti „tízóraik” alkalmával megismertük az atya egészséges humorát, a nyári közös estéken élvezettel hallgattuk népdal interpretációit, miséin pedig hitünk el­mé­lyí­tésére szolgálnak jó felépítésű, logikus vonalvezetésű, tartalmas pré­di­ká­ciói.

 

A közös névnapozások, az együtt megünnepelt házassági évfordulók, a születésnapok, egy-egy társunktól vett földi búcsúnk ma már elképzelhetetlenek Menyhért atya nélkül, aki az idők során beépült életünkbe, mint testünkbe a mindennapi kenyér.

 

Na és ami látókörünk peremére szorul, de ugyancsak Menyhért atya dicséretéről szól: Év­ti­ze­dek óta a szentendrei ferences gimnázium matematika, fizika, hittan oktatója, generációk hitre, tudásra, illemre nevelője. Emellett Öregotthon/ok/ látogatója, idősek vigasztalója, az Úr fönséges áldozatának -a templomba már elmenni képtelen testvérek részére- bemutatója, s részükre az Úr szent testének otthoni kiszolgáltatója. Saját templomában pedig egyebek mellett a ministránsok eredményes toborzója.

 

Menyhért atya stabil, megbízható, empatikus ember. Ha valamelyikünk beteg, vagy testi-lelki ínségben szenved, azonnal felkeresi, s mindegyikünket közbenjáró imára, s szükség szerint akár anyagi összefogásra is buzdítja.

 

A mi papunk áldott pap. Lankadatlanul tanít bennünket Krisztus igéire, fellebbenti előttünk a mennyei titkokat, s jó példával jár előttünk.

 

A tömegben az ismeretlen hang elvész, a számunkra ismert, szeretett ember hangját azonban ezer közül is felismerjük. Reméljük hát, hogy Menyhért atya -égben bizonnyal számon tartott- kis csapatának imahangja is ismerősen cseng az Úr előtt.

 

Mindenható Istenünk köszönjük Neked Menyhért atyát, a vele töltött lélekben gazdagító és megerősítő szombat estéket, és köszönjük egymást is, hiszen, ha szeretettel vagyunk egymás iránt, a másikon keresztül is Te szólsz hozzánk.

 

Budakeszi, 2012 02. 21.

Rassay Zsolt

Szerző: Dr. Gönczy Zoltán | 2012. április 24. 12:50:08

Tisztelt Szerkesztőség!

E fórumon elengedhetetlen, hogy ne szóljak azokról a papokról, akik az 1950 - es, egyébként Vallásszabadságot hirdető vallásellenes időkben hirdették bátran és példamutató módon Krisztus igéit! A mi korosztályunknak még megadatott, hogy az iskolában voltak a hittanóráink. Az Áldás utcai általános iskolába jártam, ahova a Margit körút, akkor már Mártírok útja Ferences rendházából járt fel hozzánk Paskal Atya, Halmay Paskál. Megfigyeltem, mindíg gyalog járt, bőrszíj szandálban, ahogy Szent Ferencet is ábrázolják, pedig autóbuszközlekedés volt a Rózsadombra, úgy vélem, azt a pár Forintot is meg akarta takarítani a Rendháznak, amibe a buszjegy került volna. Fiatalos lendülettel, igen lelkesen tanított, így nagyon szerettük. Ő készített fel bennünket az Első Szent Áldozásra, és mivel kb. akkoriban épült fel a Tövis utcai Templom, onnan kezdve a vasárnapi Szentmiséken találkoztunk vele, ahova, bár a Tövis utca lényegesen távolabb és följebb esik a rendháztól, mint az Áldás u iskola, misézni is gyalog járt! Isten még egy papot vezetett hozzám azokban a rút időkben. A találkozást annak köszönhetem, hogy Édesanyám a Sacré Coeur Mikszáth Kálmán téri intézetébe, a Sophianumba járt gimnáziumba, úgy tudom, ebben az épületben ma a Piaristák gimnáziuma van, ahova korábbi rendházukból, a ma az ELTÉ - nek otthont adó épületből "költöztették" át az álságos "vallásszabadság" jegyében, miközben a Sacré Coeur apácáktól elvették összes intézményüket. Édesanyám kedves barátnője volt még a Sophianumból egy bizonyos Mária Néni, aki Geszler György zeneszerző felesége lett. Geszler György nyíltan vállalta vallásosságát, ezért a jelzett időben szerzeményeit nem adták ki, szintén a "vallásszabadság" jegyében. A Körtér, ma Móricz Zsigmond körtér közelében laktak, így Gyuri bácsi a közeli zeneiskolában tanított, de ügyelt arra, hogy egy Szentmiséről sem hiányozzon a ciszterci Szent Imre Templomból. Egy alkalommal, amikor látogatást tettünk Náluk, Mária Néni megemlítette, hogy tud egy helyet, ahol egy lelkigyakorlatos napot eltölthetünk családostul. Mi négyen voltunk testvérek, így Édesanyám azonnal "kapott" az alkalmon, és megbeszéltünk egy napot, amikor Mária Néni elkalauzol bennünket a családi lelkigyakorlatra. Akkoriban még egy HÉV vonal indult a Körtérről. Mária Néni úgy mondta, Kelenvölgybe megyünk, ez a hely úgy 10 - 15 km - re lehetett a sokáig "Osztyapenkónak" nevezett csomóponttól. Itt a templomban Szunyogh Xaver Ferenc Atya fogadott, és bevezetett a Templom kertjébe, ami leginkább egy középkori kolostorkerthez hasonlított, magas kőkerítéssel körülvéve biztonságot nyújtott egy akkoriban üldözött titkos lelkigyakorlathoz. Ferenc Atya, ezt később tudtam meg, arról volt nevezetes, hogy Ő szerkesztette, fordította, és magyarázatokkal ellátta a még az ostrom előtt kiadott kézi Misekönyvnek a "Magyar latin Missálénak, ami az év minden napjára szólt, és különlegessége volt, hogy a latin szövegek mellett megtalálható volt a magyar megfelelője is. Ez a Missálé azokban az években igen népszerű volt, templomba menő családoknál szinte tüntető módon, kézben volt mindenkinél a Missáléja, a templomban a Szentmise alatt nyomon lehett követni belőle a Szentmisét, mivel a még háború előtt kiadott Missáléban még szerepeltek az 50 - es évek liturgiái. Nálunk Apánknak és Anyánknak is volt egy - egy Missáléja, így Templomba menet volt alkalmunk az egyiket kölcsön kérni a Mise idejére, a másik kettőn meg Ők ketten megosztoztak. Ennyi előzmény után talán ecsetelnem sem kell, milyen nagy élmény volt egy napot a kelenvölgyi templomkertben imával, lelkigyakorlattal eltölteni. Ferenc Atyában a félelem legkisebb jelét sem fedeztük föl, csupán arra kért, fölöslegesen ne csapjunk zajt, de erre ima közben úgysem lett volna módunk! így fel sem merült annak veszélye, hogy a rettegett ÁVH esetleg ránk törne, ahogyan azt a Hűvösvölgyben lévő épülőfélben lévő Magyar Szentföld Templomával tették, és azétrombolva a félkész kupolát megakadályozták a Templom befejezését, Majsai Mór Atyát a vele együtt ott lévő ferences Atyákkal együtt elhurcolták, Majsai Mór Atyát meghurcolták, börtönbe, Lipót mezőre került, és a sok megpróbáltatás közt meghalt, mielőtt nagy álma, a Magyar Szentföld felépülhetett volna, ami  azóta is árván, befejezetlen torzóként áll Hűvösvölgyben, jobb sorsára várva. E kis kitérővel szeretném, ha Majsai Mór Atya is a példamutató, szilárdhitű papok közé kerülne, ahogy Szunyogh Xavér Ferenc, és Halmay Paskál is ezt a rendkívüli papcsoportot bővíti. Isten Áldása kisérje Emléküket! Az Örök Világosság Fényeskedjék Nekik! Nyugodjanak Békében abban a tudatban, hogy Emléküket híven megőrizzük!

Dr. Gönczy Zoltán

nyug. laborvez. főállatorvos

1041 Bp. Nyár u 32.

E - mail: zgonczy@gmail.com

 

 

Szerző: Dr. Gönczy Zoltán | 2012. április 23. 14:34:59

Az én Papom néhai Dr. Lébényi Antal főesperes plébános, aki igen nehéz körülmények közt, a Kis Moszkvának is nevezett Salgótarjánban volt a Főplébánia Templom plébánosa. Szilárd, olykor túl szigorú hite a közvéleményt némileg ellene fordították, de közvetlen környezete igen szerette. Magam a katolikus hitben való megerősödésemet , és a korábban elmúlasztott templomi esküvőmet köszönhetem Neki,  meg a kántorképző hiányában az Ő útmutatásai szerinti kántori szolgálatomat is köszönhetem, amit sajnálatos stroke betegségem miatt voltam kénytelen megszakítani, de az a szűk 1 egyházi év, amikor a Salgótarjáni Főplébánia Templom kántora lehettem, egy életre szóló élménnyé vált számomra salgótarjáni lakosként még meg kell emlékeznem két Papról, akik meghatározóak voltak lelki épülésemben, Ponyi Artúr (Artúr Bácsi) közvetlen lakhelyem, Zagyvapálfalva templomának plébánosa volt, és Neki köszönhetem, hogy időlegesen (történelmi okokból) eltávolódásomat az Egyháztól megértette, és visszafogadott az Egyházhoz! Dr. Veres Barna kanonok, a Főplébánia nyugalmazott plébánosa volt, idős kora és betegsége ellenére igen aktívan részt vállalt a Templom életében, misézett, temetett, e közben volt alkalmam megismernem igen nagy teológiai tudását és szívósságát, hogy a leglehetetlenebb helyen lévő sírhoz is felvonszolta magát, hogy a sírt beszentelje. Amikor a stroke miatt kórházba kerültem, ő is a kórházban volt egy súlyos műtét után lábadozva, amikor megtudta, hogy én is a kórházban vagyok, felkelt az ágyából, hálóingben, papucsban megkeresett egy emelettel feljebb, hogy megáldoztasson! Áldom Istent, hogy akkor hozzám vezette! Az Örök Világosság Fényeskedjéj Neki, Nyugodjék Békében Salgótarján valamennyi Papja, akik Kis Moszkvában mind Lelki Atyám lehetett! Artúr Bácsi, Anti Bácsi, az Acélgyári Templom egykori Karcsi Bácsija. Nyugodjanak Békében! Az Örök Világosság Fényeskedjék Nékik!

Szerző: Barotai Imre | 2012. február 18. 15:02:27

A Barotai családban 9 gyermek született, Kispest-Wekerletelepen nevelődtünk. két kisgyermeket pici korában szólított magához a Teremtő, a többi hét a családi otthonban nevelődtünk. Édesapánk egy vasutas keresetéből éltünk, mert Édesanyánk szinte évenként hozott a világra ujabb testvért. A 30-as és 40-es években a mult évszázadban sajátségos családi otthont alakított édesanyánk, ahol az egymáshoz való alkalmazkodást, a vallásos lelkületet szinte az anyatejjel szívtuk magunkba. 4 fiu és 3 lány volt a gyermekek száma. A legidősebb fiu György a budapesti Piaristák gimnáziumába került. És onnan 2-ik évben beiratta édesanyánk a Széchenyi gimnáziumba, mert megtudta, hogy ott van egy remek hittanár: Liska Zoltán atya. Azután a következő fiúk is odakerültek a keze alá. Miatta ültem a klaviatura mellé, mert egyik iskolatársam kérte, hogy sorolljam a jó papok közé az Atyát, Nagyon megörültem, hogy most 80 évemmel a hátam mögött el tudom mondani írásban, az áldott emlékű hittanárunkról azt, amit tapasztaltunk az ő közelében. A családunkból a 4 fiu küzül 3 fiu pap lett. Ebből az állami gimnáziumból 25 diákot ajándékozott meg Jézus a papi hivatással. Ezek után nem kell sokat magyaráznom, milyen hatással volt a diákokra Liska atya személye. A mindenkori keresztény életre nevelt bennünket. Többeket lebeszél arról, hogy pap legyen, mert éles szemével észrevette, hogy más hivatást szánt nekik a jó Isten. De akik keze alól papok lettünk, vittük magunkkal Őt, aki példaképünk volt és maradt. 1948-ig engedték hittanárként működni. Az állam eltiltotta az ifjúságtól. Ekkor Mindszenty biboros értékelve a nagy nevelőnek múltját, kinevezte a papi hivatások gondozásának műve igazgatójának. És a Vártemplom káplánjaként a Lant u. 2 . sz alatt édesanyjával élt. Odajártunk, mert ráéreztünk arra, hogy szeret bennünket, és javunkat akarja. Tiszta, becsületes, életre nevelt bennünket. Pedig számonkérte a tanulást, a szülők iránti magatartást, a beszéd fegyelmezettségét. Csak egy emlékezetes eseményt irok le. I. gimnazisták voltunk, amikor a folyosón sétálva az atya meghallotta egyik fiúnak elejtett szavát. A csúnya beszédet és a hazugságot mindig keményen büntette. A fiu kétértelmű viccet mondott, és azon minketten a társával nevettek. - A következő hittanórán kihivta az óra kezdetén elmondott imádság után a katedrához. "Mit mondtál a társadnak a folyósón?" - A fiu hallgat. - Az Atya csak annyit mondott: "Ugye olyan rondát mondtál, amit most a többiek előtt nem mersz kimondani?" - A fiu hallgat. Atya: Az ilyen bezédért mit érdemelsz? - "Két botot - váladszolta. Atya: "Elvállalod?" - A fiu ránézett a botra, és megrázta a fejét. - Atya: Jó! Akkor menj a helyedre. Két lépés után visszafodult, és lehajolt a két botutésre. - Megcsíphette a bot, és könnyezett egész óra végéig. Óra végi ima után az Atya odament a fiuhoz, és rátette a kezét a vállára és megkérdezte: Szereted-e az Atyát? - A fiu felnézett könnyes szemekkel az Atyára: "Igen". - Atya: És akkor is szeretsz, amikor méltó büntetést kapsz? - Fiú: Akkor nem, de aztán megint. Ez a történet megmaradt bennem, mert jelen voltam. Következetes volt a nevelésben, igazságos a bűntetéskor, és a mindenkori szeretet vezette a pedagógiában. Lejegyezte: Barotai Imre

Szerző: Admin | 2012. február 16. 19:39:23

Emailben kaptuk:

Nem kaptam vallásos nevelést gyermekkoromban. Ezt most már nagyon sajnálom, mert ahogyan kedves "papom, akit én ismerek" mondta: lemaradásban vagyok. A Nagymamám volt egyetlen aki a vallásról mesélt nekem. Általa ismertem meg Tamási József atyát, Tiszaföldvár, Martfű, Homok plébánosát. Itt és most is hihetetlen hálával köszönöm,Tamási atyának hogy megmentette a lelkemet. Az igazi lelkiatyák Isten ajándékai a hivő embereknek, és Ő ilyen.Nagyon nehéz vidéken végzi munkáját szertettel és kedves humorral. Felépített egy katolikus templomot egy olyan településen, ehol addig nem volt, a semmiből a "sivatagban", hitetlenek között. Ma pedig 300 fő is hallgatja prédikációját az új Szent Tamás templomban. Hála és mélységes tisztelet neki. Köszönöm, hogy elolvastak! Tisztelettel: Atillásné Kun Zsuzsanna

Szerző: Admin | 2012. február 16. 14:51:59

Emailben kaptuk:

Tamási József három helység plébánosa. (Martfű, Tiszaföldvár és Homok) Ezen helységek Szolnoktól nem messze találhatók. A dolog pikantériája, hogy mi Érden lakunk és mégis lejárunk hozzá, ha tehetjük. A Martfűi templomot Ő építette, a Földvárit és a Homokit felújíttatta. Kis hívő közösségekből tisztes nyájat teremtett. Minden évben gazdag és megható programokat szervez. Méltán kapta meg nemrég Marfű város polgármester asszonyától a város kultúrájáért kifejtett tevékenységéért az elismerést. A Mária rádióban rendszeresen vállal riportokat. Gyakran szervez a hívőknek zarándok utakat a világ minden tájára. A gyerekeket nagyon szereti, és egyedi módon tud bánni velük. Ezt bizonyítják a Mikulás és Karácsonyi miséin résztvevő gyerekek létszáma. Mindenkivel közvetlen, barátságos kapcsolatot alakít ki, ami a mai világban tudjuk, sok energiát emészt fel. De Ő nem fárad és dolgozik tovább, mert szereti a munkáját. Napokig tudnám sorolni jóságos tetteit, de remélem megértitek ebből a néhány sorból is, hogy megérdemli, hogy a jók között olvashassuk a nevét. Tisztelettel: Atillás Győző

Szerző: Admin | 2012. február 13. 12:42:35

Emailben kaptuk:

Miskolc -Vasgyár és hozzátartozó egyházközségeknek, öt jó papja van ők a Szent Ferenc Kistestvérei. Névszerint. Antal testvér, Dávid testvér, Ferenc testvér József testvér és a nyáron örökfogadalmat tett Barnabás testvér. Sokat tesznek a lelkek megmentéséért.

Szerző: Admin | 2012. február 11. 11:38:05

Emailben kapott hozzászólás:

Többször szerepelt már a TV - ben. Biztosra vettem, hogy találkozom a nevével! EZ A PAP MEGTESTESÍTI "AZ ÉN PAPOM " -at, mint ideális NEMZEDÉKFORMÁLÓ SZEMÉLYT ! Kövesdy Zsolt munkássága olyan sikeres, amilyet csak kívánhat magának az Anyaszentegyház! Mint egykori pedagógus, azért értékelem nagyra a tevékenységét, mert paralell módon képes feltárni Kunszentmárton történelmét ( kiváló segítségekkel!), RÓMAI KATOLIKUS ÓVODA LÉTREJÖTTÉT SZERVEZTE MEG, MIKÖZBEN A "GAZDÁTLAN FIATALOK " ÖSSZEFOGÁSÁT IS SZÍVÉN VISELI! Nem utolsó sorban egy pályázat megnyerésével újjá varázsolta a plébániát, a templomot. Ha azt mondom Zsolt atya, mindenki tudja, hogy Ő a megtestesült szeretet !

Szerző: Gánóczy József | 2012. február 11. 09:22:07

Nevelő- és lekiatyánk méltatása egy diáktársamtól:

Dr. Tóth Ferenc széchenyista öregdiák megemlékezése Liska Zoltán Atyáról

 A legnagyobb magyar, Gróf Széchenyi István nevét viselő egykori állami gimnáziumunknak számos kiváló tanára volt. Közülük is kiemelkedett nevelési eredményeivel hittan tanárunk, akit Atyának szólítottunk. Eleinte csak az Ő kívánságára, bátorítására, később egyre inkább szívből jövően. Nemcsak tanárunk volt, hanem lelkiatyánk és támaszunk is, diákéletünk problémáiban, ügyes-bajos dolgainkban. A kamaszvilág érzelmi viharaiban biztos kézzel kormányzott bennünket. Évente végiglátogatta mintegy kétszáz diákunk otthonát, hogy megismerje szüleinket, otthonunkat, nehézségeinket. Ezen a módon alaposabban tudta felmérni az ifjú gimnazistának, a jövő értelmiségének hiányosságait, hogy hatékonyabb módot ajánlhasson ezek pótlására. Kisebb kereseti lehetőségeket szerzett azoknak, akik erre rászorultak.

            1937-től 1948-ig tevékenykedett iskolánkban. Innen sok fiatalember indult el az egyházi oltár felé vezető úton. A kegyelem közvetítésében nyilván vezető szerepe volt. Olyan lelki gyermeke is akadt, akit lebeszélt erről a pályáról, mert az Ő többéves elemzése szerint, más elhivatottságot vélt felfedezni benne.

            E gimnázium tanulóinak nagy hányada polgári családok gyermeke volt. Gondja volt Neki és a többi tanár úrnak arra is, hogy e fiúk elsajátíthassák az értelmiségi vezetőktől elvárt magatartást és ismereteket. Például diákszínjátékokat rendezett, hogy megszokjuk „az ezerfejű cézárt”, a tömegek előtti szereplést, leküzdjük a lámpalázat, gyakoroljuk a retorika elemeit.

            Nekünk, városi gyerekeknek cserkészcsapatot szervezett, hogy mi is megismerhessük az erdők, mezők szépségeit, gyakorolhassuk a váratlan nehézségek leküzdését, majd élvezzük a siker örömét. A jövő vezetőjének a váratlan eseményeket pánikmentesen kell elviselnie, majd elhárításukhoz hideg fejjel kell módot találnia. A somogyi erdő közepén felvert sátortáborban is elvárta, hogy ebédhez ne meztelen felsőtesttel, hanem ingben üljünk le. Tartást adott! Az esti tábortűznél lelkesen énekeltük népünk szép dalait, táncoltuk táncait. Ő hívta fel figyelmünket a gregorián dallamok lid, frig, stb. skáláira, ezek eltérésére a korunkban szokásos dur és moll szerkezetekkel szemben. Ezzel is ajtót nyitott a zene csodájára.

            Szelíd módszereivel elérte, hogy a mi iskolánkban ismeretlen volt a tisztátalan beszéd és viccelődés. A más iskolákból hozzánk átkerült fiúkat mi, diákok szoktattuk le az ilyen stílusról. Tánciskolát szervezett, hogy elsajátítsuk a helyes viselkedést a lányokkal. A tiszta férfiúság szellemében elvárta, hogy a nőkben elsősorban a leendő édesanyákat láthassuk és tiszteljük, segítve, védve őket.

            A tornateremben Vele együtt recitáltuk a szentmise latin szövegét, a consecratio mondatainak kivételével. Átéltük ezen imák lelkiségét, szépségét. Hittanoktatása megismertette velünk egyházunk dogmáit és etikai elveit. Megtanultuk, hogy egy téma tárgyalását a fogalmak meghatározásával kell kezdenünk, a tételek kimondásával kell folytatnunk, majd logikus gondolatmenettel azt bebizonyítanunk, a már definiált fogalmak következetes alkalmazásával. Ez szöges ellentétben áll a ma oly gyakran olvasható következetlenségekkel, fogalomcsúsztatásokkal, logikai bakugrásokkal. Módszere begyakorlása hasznosnak bizonyult az egyetemi tanulmányainkban és a tudományos kutatómunkáinkban egyaránt. Mindezek mellett úgy vélem, hogy Ő a skolasztikus módszer és az anatéma fenyegetése helyett, inkább a misztika szívhez szóló kapcsolatteremtésével, személyes példamutatásával érte el a tanári és nevelői sikereit.

            Az elnyomás éveinek előkészítői 1948-ban megelégelték, hogy annyian választották az egyházi pályát egy állami gimnázium tanulói közül, és elhelyeztették az Atyát. Jóval később az iskolánkat is megszüntették. Talán ezért mert innen a sok gerinces, elveihez hűséges „civil” értelmiségi került ki. A széchenyista szellemre jellemző, hogy nemcsak római katolikus, hanem több protestáns, görögkeleti és zsidó iskolatársunk, felebarátunk is az oltár szolgálatát, lelkek vezetését választotta élethivatásául.

 

            Atyát új helyén, a Várnegyedben is felkerestük, ahol várkáplánként is tevékenykedett. Ott is megtalálta az utat az ifjú lelkekhez. Több ismerőstől is úgy tudom, hogy papi hivatása tudatosításában jelentős szerepe volt Atyának ebben az életszakaszában is. Ekkor már államosították az egyházi iskolákat, és megszüntették az iskolai hitoktatást. Atyát rendszeresen zaklatták tevékenységéért az erre a célra szervezett hatóságok. Mégis, közülünk többeknek továbbra is lelki vezetője maradt. Sokan elmondhatjuk: Ő képviselte az Anyaszentegyházat házasságkötésünkön, Ő keresztelte gyermekeinket.

            Pappá szentelése (1932) és 1937 között Nagymaroson volt káplán. Az akkori fiatalok több évtized távlatából is megilletődött hangon, hálás szívvel emlékeznek róla, a lelkükben hagyott mély nyomokról tanúskodva.

            1965-től Zebegényben tevékenykedett plébánosként. Elvitte ide idős és beteg édesanyját is, akit fiúi szeretettel gondozott. Első sikeres agyműtétje után, tréfásan „agyafúrt plébános”-nak nevezte magát. Állapota rosszabbodása miatt szükséges újabb műtétre már nem kerülhetett sor, mert a betegek szentségével megerősítve, a műtőasztalon adta vissza lelkét Teremtőnknek, operáció megkezdése előtti percekben. A Mindenható megkímélte a nagyszerű embert a további szenvedésektől. Halála (1971 június 15.) évfordulóján a zebegényi hívek felkeresik sírját a mai plébánosuk vezetésével.

            Talán szimbolikus jelentőségű, hogy a Rezső-téri templom, (ahol Atya 11 éven keresztül minden vasárnap diákmisét tartott), annak a neves Lechner építészdinasztia egy tagjának  az alkotása akitől Atya édesanyja származott.

            Csak a legnagyobb tisztelettel, elismeréssel tudunk szólani e nagy nevelőről, aki mesterfokon oldotta meg, virtuóz technikával minden pedagógus fő feladatát:

-         segített a tanítványokban feltárni a bennük rejlő tehetséget, talentumot;

-         megmutatta ennek helyes kamatoztatási módját;

-         élete példájával bizonyította, hogy örömforrássá tehetjük azt is, amit kötelező cselekednünk.

            

Szerző: Szabó Barbara | 2012. február 06. 18:27:21

Budapesten a szent család plébánián volt plébános Kozma Imre atya.  Nagyon sajnáltam, hogy elment onnan. Sokan ismerhetik a Máltai szeretet szolgálatnál van most és az irgalmasrendi kórházzal szembeni kápolnában szokott misézni.

Utána a Pasaréti Páduai Szent Antal plébániára jártam és megismertem és nagyon megtettszett Grácián atya lélek emelő prédikációja, hogy milyen szeretettel beszél és a gyerekekkel foglalkozik.

Most az erzsébetvárosi  rózsák terei templomba járok, ahol tavaly óta Varga Zoltán atya a plébános. Nagyon jó a prédikációja neki is hasonló lélek emelő, mint a Grácián atyáé. Remélem sokáig ott lesz. 

Isten éltesse a jó papokat, hogy sokái tudják lelkileg vezetni az embereket

Szerző: Admin | 2012. január 04. 16:21:38

Horváth Kornél email-ben küldött hozzászólása:

Brezina Károly atya (ráckevei plébános) és Kálmán Imre atya (mint osztályfőnököm) nagy szerepet játszottak papi hivatásomban. Károly atya remekül összefogja Ráckevén az ifjúságot, péntek esténként frankó közösség alakult ki akikkel megjártuk Erdélyt és ettük a sajtos kiflit. Imre atya fiatal papként lett osztályfőnökünk, sosem felejtem el neki a Csillag szállót Püspökszentlászlón. Mindketten áldozatosan végzik "munkájukat", csak pozitív példaként tudok rájuk gondolni.

Szerző: Benedek Klára | 2012. január 03. 15:19:16

kedves olvasók!  Én református vallású vagyok, de megmondom őszintén eddigi életem során legmélyebben a lelkemet Böjte Csaba szavai érintették meg, az elmúlt év során amióta elkezdtem mélyrehatóan olvasni és át is gondolni a szavait, írásait, úgy érzem, más ember lettem. Őt azomban nem kell bemutatni, érte beszélnek a nagyszerű tettei és az a sok - sok megmentett élet, akit nevel és felnevelt. Nincs elég szavam, hogy megköszönjem neki, amit minden nap értünk tesz.

Sajnos kis koromban nem részesültem túl sok vallásos nevelésben, felnőttként kezdtem el mélyebben megismerni Istent. Szerencsére azomban életem során nagyon sok olyan jólelkű, a szó valódi értelmében vett lelkésszel találkoztam, hogy van kit kiemelnem Csaba testvéren kívül is.

Először is kezdeném Bogya kis Ferenccel, aki Szatmárnémetiben református lelkész és a konfirmációra való felkészítés első évét ő tartotta. Jól elmlékszem arra a 2003 kárácsonyi beszédére, ami annyira megragadt bennem, hogy a mai napig is nagyon sokszor eszembe jut (pedig már 8 éve...). Ő volt az első aki kinyitotta a szemem, hogy a szószéken nem ezer éve lejárt unalmas szövegeket hallhatok, hanem olyan dolgokat, ami igen is a mindennapi életben segít! Nagyra tartom Bartos Károly jelenleg Papolcon szolgálatot teljesítő református lelkészt is. Olyan széleslátókörű, értelmes, türelmes ember, hogy az ritkaság. Neki is olyan szónoklatai vannak, hogy az ember a padban úgy érzi neki mondja személyesen :). Most hogy új városba költöztünk, egy lelkész házaspár, Szabó László és Edit az, akit a Jóisten az utunkba sodort. A lelkész úr felesége a kisfiunk ovónénije, ritka becsületes és szeretetre méltó ember ő is.

Szerző: Edelényi Zsolt | 2011. december 05. 20:50:28

Filó Kristóf budakeszi plébános

Öt évig éltem Budakeszin. Kristóf atya esketett. Ő engedte meg, hogy ALPHA-t csináljunk. Húsvéti liturgiái gyönyörűek voltak. Nem volt káplánja, sekrestyése sem mindig. Hagyta, hogy a budakeszi civilek (domonkos nővérek is) dolgozzanak és ők sok mindent meg isvalósitottak.  Volt úrnapi virágszőnyeg, mise alatt gyerekeknek katekézis, örömút, lelki nap, krumpliebéd, katekumenátus, jegyesoktatás és sok egyéb. Ő a háttérbe húzódott, és segitett, ha kellett.

Csak fiúk ministrálhattak, nagy ünnepekkor több tucat fiú segitett szervezetten, rendezetten a liturgiában. Vasárnapi prédikációi felkavaróak, buzditóak voltak. Budakesziről sok papi hivatás került ki.

Ennyit dióhéjban. Talán vannak még fontos dolgok, de most ezek jutottak az eszembe.

Szerző: Admin | 2011. november 30. 17:15:08

Dr. Biró Péter emailben küldte szerkesztőségünkbe az alábbiakat:

Sipos Írisz írását szeretném megerősíteni és kiegészíteni Kölley György vonatkozásában.

Ő is egyike azon papoknak, akik az üldöztetés éveiben személyi szabadságuk, közöttük sokan életük, feláldozásával is mindent megtettek a magyar ifjúság istenhiten alapuló erkölcsi neveléséért.

Már nagyfiúként különös érzékkel tudott foglalkozni a 8-10 éves kisfiúkkal, majd későbben felnőttként a fejlődő korosztállyal is. Gyermek- és ifjúkorában saját élményein keresztül ismerkedett meg a cserkészet eszmevilágával (Isten, haza, embertársak), és ennek egész életében elkötelezettje lett. Felismerte ennek jellemalakító és ifjúságnevelő hatását, és papként is alapvetően ez volt nevelő eszköze mindvégig.

Magam a 433. sz. Szent Bernát Cserkészcsapat farkaskölyök falkájában, 8 éves koromban ismertem meg, amikor ő már ifjúként nagymarosi táborozásunk egyik vezetője volt.

Az 1940-es években, szemináriumi növendékként is folytatta a fiatalokkal foglalkozást, egyre inkább kitűnt ezzel kapcsolatos adottságaival, olyannyira, hogy hamarosan a Magyar Cserkészszövetség országos kiscserkész előadója, majd a háború után kiscserkész vezetője lett.

1944/45 telén, Budapest ostroma alatt a budapesti Svéd Nagykövetségnek a Központi Szemináriumba telepített Internátusa vezetőjeként üldözött családok gyermekeinek átmentésében vett részt.

A háborús napok után újra felvette a kapcsolatot hívő cserkészvezetőkkel, és folytatta ifjúságnevelő tevékenységét. Ennek eredményeként 8 évet töltött akkori szovjet büntetőtáborokban, amit a Jó Isten különös kegye folytán túlélt, és 1954-ben hazakerült. Ez sem törte meg, és még nagyobb lelkesedéssel szervezte régi cserkészfiúk segítségével a fiatalok csoportjait. Akkorra már a magyarországi cserkészetet betiltották, így hittancsoportokként foglalkozott velük, vitte kirándulni, táborozni őket.

Közben befejezte, fogsága miatt megszakadt, szemináriumi tanulmányait, és 1956 nyarán pappá szentelték. Az akkori Állami Egyházügyi Hivatal ismerve előéletét csak Budapesten kívüli plébániára helyezéséhez járult hozzá, így került Dunabogdányba. Itt virágzó hitéletet szervezett és egyre több fiatalt nyert meg hittancsoportjaiba, ministránsnak, nyári „civil” táboraiba, stb. Közben felnőtt régi hittanosai, cserkészei segítségével budapesti „hittancsoportokat” is szervezett, irányított.

Mély nyomot hagyott bennem egyik személyes élményem ebből az időből. Tél volt. A hegyeket, erdőket beborította a fehér hó. A korai sötétedés után innen-onnan egymás után érkeztek kisebb-nagyobb fiúcsoportok a nagyvillámi turistaházba. A vezetők egymást igen, a fiúk általában nem ismerték a többi csoportbelieket. Mégis hangulatosan telt az este, majd takarodó előtt csendes elmélkedés. Kölley Atya, azaz Gyurkabá folyamatosan gyóntatta a hozzáfordulókat. Másnap, vasárnap reggel korai kelés, majd újra kis csoportokban az Urak Asztala hegy felé vezető turistaúton elindultunk. Farönkökből épült közeli esőbeállóban újra találkoztunk. Kis faasztalka, fehér terítővel, két szál viaszgyertya között feszülettel a havas téli csendben. Gyurkabá tábori szentmisét mondott nekünk és az erdő fáinak. Természetesen az úton többfelé éberen figyelő őrök biztosították nyugalmunkat. A szentmise után a csoportok megint különválva elindultak vasárnapi kirándulásukra. Csodálatos élmény volt!

Az akkori világban mindezt természetesen csak illegálisan, titokban, a legnagyobb óvatossággal lehetett ideig-óráig csinálni.

1961. februárjában, egyetlen éjszakán, vele együtt 38 papot és 82 egyetemistát tartóztattak le, államellenes szervezkedés vádjával, és ítéltek el 3-15 év börtönbüntetésre. Ő 3 évet kapott. Szabadulása után 2 ½ év házi őrizetben folytatta munkáját.

1967-ben végre „nyugati” útlevelet kapott, amivel, a hatóság által mellérendelt paptársának kíséretében, 30 napos szanatóriumi kezelésre utazhatott svájci nővérekhez. Ez alatt felvette a kapcsolatot külföldön élő volt lelki fiaival és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCsSz) vezetőivel.

A Szanatórium javaslatára 1969-ben, egyházi elöljárójának „ajánlására” újabb kezelésre utazott, ekkor már egyedül, és megfogadva a tanácsot, nem tért onnan vissza. Beilleszkedett a németországi ifjúságnevelő munkába és a KMCsSz keretében elvállalta az Európai Cserkészkerület vezetését. (Itteni munkásságáról szól Sipos Írisz említett bejegyzése.)

Itthon, a diktatúra összeomlása után újraalakult Magyar Cserkészszövetség örökös tiszteletbeli elnökévé választotta.

Ennyit az én egyik papomról! Isten áldja meg őt élete példaadó munkásságáért, a magyar ifjúság istenhitre neveléséért!

 

További részletek olvashatók:

  • Kölley György: Értetek és miattatok. Eötvös Kiadó, 1989. ISBN 963 7820 17 5

  • Kamarás István: Búvópatakok. Márton Áron Kiadó, Budapest, 1992.

  • Dékány Csaba: Ciszterci indíttatású mozgalmakról a szorongattatás éveiben, 1949-1989. Budai Szent Imre Ciszterci Gimnázium, 2005. ISBN 963 229 257 X

Szerző: Edelényi Zsolt | 2011. október 13. 08:11:57

Vácz Jenő SJ

2002-ig a keresztényeket nem szerettem.

Akkor egy barátom felíhvott, hogy kerékpározott a mecsekben, és egy kedves öregúrral találkozott, aki meghívta őket az Életrendezés Házába. Még az alábbi cikket küldte el. http://magazin.ujember.katolikus.hu/Archivum/201.10/06.html

Mivel a háromnapos lelkigyakorlat úgy esett, hogy csak egy nap szabadságot kellett kivennem, ezért elmentem.

Nem is gondoltam arra, hogy ez a vidám öregember keresztény is lehet. Éppen vacsorára érkeztem meg, és ők felálva imádkoztak. Először azt hittem, rossz helyen vagyok, de annyira meleg és barátságos légkör fogadott, hogy egy percig nem zavart, hogy ők hívők, én pedig nem.

A három nap eseményeiről hosszan írhatnék, hiszen le is jegyzeteltem. Még éveken keresztül az évfordulókon átelmélkedtem a lelkigyakorlatot.

Akkor még egyszemélyes, 2 négyzetmétzeres fülkék voltak ott, az ivóvizet a kútból kellett hozni. Egy laticelt vittem, azzal mentem el az erdőbe, hogy a beszédek végén elhangzott kérdéseken gondolkozzak. Kápolna még nem volt kész, az étkező egy részét függönyöztük el, ott volt a mise.

Jenő atya és Isten alaposan átrendezte az életemet. Dolgozatot is írtam Jenő atyáról. Arra kerestem a választ, mi volt az  ő titka, hogy ott nála megtértem. Nem jöttem rá igazán. Csak annyit tudok mondani: hiteles keresztény  volt.

Szerző: Edelényi Zsolt | 2011. október 12. 07:53:45

Fekete András OFM

Míg nem hittem Jézus Krisztusban, ő volt az egyetlen pap, akit ismertem. Az ő miséin hitetlenként is részt vettem, mert  úgy beszélt, hogy én is értettem. Szavaiban nem volt gőg, felfuvalkodottság, moralizálás.  

Mikor megkaptam hitemet, ő kísért engem. Mit szerettem benne? Sosem okoskodott, mindig bíztatott. Bölcs, mert sokat hallgatott, és jót szólt, és csak akkor amikor kellett. Vidám volt. Sosem volt erőszakos, sosem akart manipulálni.

Feleségemmel és András atyával együtt elmentünk Umbriába és végigjártuk sok helyet, ahol Assis Szent Ferenc járt. Csodálatos zarándoklat volt.

Szerző: Admin | 2011. október 03. 13:53:57

Sok papról olvastam nagyon szép megjegyzéseket. Párat én is ismerek:Serbán Mihály, Serbán Bálint, László András, Balázs Zoltán, Simon István, Hámzau Relu, Bukovics István, Benchea Celesztin, Istvánka Vinci, Róka Dani, Manoláche Lőrinc és még sokan mások, akik szolgáltok vagy ma is szolgálják a jó népeket a magyar hazában vagy már külföldön, de teszik szívvel és lélekkel. Sok szeretettel: Csicsó János atya 

Szerző: Admin | 2011. augusztus 31. 09:15:23

Vecsernyés Gábor hozzászólónk javaslatára, közzétesszük Nemeshegyi Péter SJ atya írását Nemes Ödön SJ atyáról:

http://ilyenazenpapom.com/customPages/nemes-odon-%281926-2011%29

Szerző: Vecsernyés Gábor | 2011. augusztus 31. 08:46:03

Nemes Ödön SJ atya 2011. augusztus 19-én, pénteken hajnalban elhunyt.

Gyászmiséje és temetése 2011. szeptember 3-án 15.30-kor lesz a Pesti Jézus Szíve templomban.

Szerző: Kovács Tímea | 2011. augusztus 23. 09:28:34

Nem tudnám szavakba önteni azt a jóságot, lelki szépséget, szeretetet, amit dr. Gesztesy András atya adott nekünk anno Kakasd községben. Gyermeki éltünket, a világra való rálátásunkat, szellemi fejlődésünket mind-mind neki köszönhetjük. Lehet, hogy akkor és ott anno mindezt nem is tudtuk értékelni, megháláni neki.... de hiszem és tudom, hogy sokunk életét betöltik az ő tanításai, szavai! Szeretettel és tisztelettel gondolunk rá :-))) A jó Isten éltesse és teremtsen hasonló embereket erre a Világra :-)))

Szerző: Missa de Angelis | 2011. augusztus 18. 13:07:34

Ailer Gellért OFM atya:

„Üldözéseink során, mikor egyik helyről a másik helyre kell mennünk, egyre több helyen tehetünk tanúságot.

Centrum. Villamosmegálló. Szűzanya a zászlón. Katolikusok. Dicsőítő zene. „Feltámadott, feltámadott…Közelebb megyek. Együtt éneklünk. Bérlet eltéve, dicsőítünk. Testvérek tánccal magasztalják az Urat.

Gellért atya és a ferences felnőtt  közi. :)

Szerző: Missa de Angelis | 2011. augusztus 18. 12:39:37

Hess István SJ atya:

„Nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút.”

„Várok, és nem történik semmi. Csend.”

 

Mély, komoly igazságokat fogalmaz meg.

Sokat köszönhetek Neki.

Megfontolt, átlátja a helyzeteket.

Jó hallani, amikor énekel, és

látni, amikor szívből nevet.

Szent István királyunk ünnepnapján Védőszentje vezesse továbbra is!

Szerző: Iványi János | 2011. augusztus 13. 21:02:01

Nagy szeretettel és tisztelettel gondolok Kovács Kalliszt atyára. Pestszentlőrincen a 80-as években Ő indított el a hit útján, nála lettem elsőáldozó és bérmálkozó. Hálás szívvel őrzöm jóságos, türelmes, példamutató személyiségének emlékét.

Szerző: bauzsu | 2011. augusztus 01. 06:58:11

Szeretném megköszönni Cseh Péter Mihály atyának áldozatos munkáját. Köszönöm hogy a jó útra térített és azóta is mutatja az utat. Vezetésével kiemelt a depresszió mocsarából és az Úr felé vezetett.Imádkozom érte és a többi papokért is, hogy méltó módon vezethessék az Úr felé a bárányokat.Kérem a JóIstent hívjon még ilyen papokat a bárányok élére pásztornak! Hálát mondok az Úrnak, mert megtaláltam a hozzá vezető utat! És ahogy Péter atya szokott ,,kiabálni" ,,Jézus" Jöjj hozzánk!!! Ámen 

Szerző: Kis Bernadett | 2011. július 20. 18:47:47

Aki nagy hatással volt-van az én életemre lelki fejlödésemben Fülöp László tisztelendő atya. Igehirdetéseit hallgatva megtisztult erkölcsi,lelki világba emel,általa megismertem az  Úr Jézust. (A neten mindanyian meghalgathatják igehirdetéseit: fuloplaci10 ) Szeretettel emlékezek gyerekkorom meghatározó papjaira Vatány Gábor,Rózsa Gáspár majd később Márton István. Sok szép élményt köszönhetek nekik. Isten áldása rájuk

Szerző: Admin | 2011. július 11. 13:58:05

A Végh család emailben küldött hozzászólását tesszük közzé:

Búcsúzás Hajdó Istvántól Isten bocsássa meg nekem, hogy a gyászhír után, amit ma kaptam, 22:39-kor, 2011.- július 8.án: " PAPBÁCSI MEGHALT"- Krisztus teste a lobogó viaszgyertya fényében ülve-írva,erős almapálinkával nyugtatom hevesen dobogó szívemet, tompítom agyamat,hiszen tudatomba hasított; többé nem látjuk egymást, Drága Pista, tisztelendő főesperes, Hajdó István, gyermekeim keresztelő papja. Kimondatott az AMEN. Berszán Atyánal járva, kit mostani Gyimesi nyaralásunk idején látogattam meg,lelki megerősödést kaptam. Panaszoltam,siránkoztam,hogy milyen elesett,gyenge állapotban feküdtél kórházi ágyadon,amikor hétfőn hogy Erdelybe érkeztünk első utam az udverhelyi idegosztályra vezetett. Tekinteted,a néhány elsuttogott szó azt jelezte, hogy Te mar majd' Odaát vagy. Arcod gyötrettetésed ellenére fiatalosan szép volt s mikor azt mondtam Neked : Egész Magyarország érted imádkozik,azt felelted " Köszönöm,az jó! ". Berszán Lajos, aki a kolozsvári református teológián rendezett díszünnepségen Magyar Örökség Díjad laudátora volt, azt mondta nekem aggodó szavaimra, hogy bennünket hívőket elszolít Urunk, de ne sötétséget,sőt inkább fényt lássunk magunk előtt, az örök élet világossága járjon át. Búcsúzom szeretve tisztelt pásztorunk. 2005-ös csíksomlyói pünkösdi prédikációd felszabadító, megnemesítő, magasztos könnyezést váltott ki belőlem, s akkor határoztam el, hogy megkérlek, vállald el gyermekeim megkeresztelését. Csodaszámba menő, hogy hosszas, hiábavaló keresés, érdeklődés után végre Rád találtam. Budai munkahelyemre sietve megálltam a Városmajor utcai Érsebészeti Klinika előtt. Próbáltam telefonon a nyomodra bukkanni - megmagyarázhatatlan miért pont ott és akkor !!! Megtudtam, nagybeteg vagy, szívműtétet hajtottak végre rajtad. Hol? Épp ott,a Városmajor utcai kórházban, amelynek kapujánál álltam. Beléptem az épületbe, a kertbe, ahol látogatóid karéjában ültél a padon, sápatag lábbadozóként. Bemutatkoztam, elmondtam kívánságom, s Te azt válaszoltad, ha megerősödtél, jöjjünk Gyergyószentmiklósra, templomodba. Kérdeztem hogyan tituláljalak ; főtisztelendőnek, főesperes úrnak, plébános atyának, mire azt mondtad: Szólíts csak Pistának, kedvesem! 2006. július 23.-án a zsúfolt nagytemplomban a vasárnapi szentmisén keresztvíz alá álltak Margit, Mária Ilona és Emese Etelka lányaim és Pál Péter fiam. Emesének a keresztségben az Egyház szabályai szerint, valamelyik szent nevét kellett választani. Ezt Rád bíztuk. Erzsébetet ajánlottal, az önfeláldozás, az ölében piros rózsával jelzett, életet magasztaló Árpád-házi királylányunk után.Célbataláltál, hiszen édesanyám és legidősebb nővérem is Erzsébetek. Zengett Isten Háza a sok száz magyar hívő énekétől, s gyimesi csángó testvéreink, immár keresztelő komáink jelenlétében alkalmat kaptam arra is, hogy elmondjam Sajó Sándor két versét, a Hitet és a Magyar Keresztet. Nyugdíjázasod okán Lengyelfalvára kerultél ezután,ahol áldozatos szolgálatod látvanyos eredményeket produkált. Orbán Balázs emlékére álíitott székelykapu avató ünnepségetekre engem is meghívtál, hajlékodba befogadva, s tetted ezt több alkalommal, amikor családommal meglátogattunk, Szentmiséden részt vettünk. Hírdetted: a magyarok zászlója legyen a pelenka: a gyarapodás, az új élet, a megmaradás záloga. Magyarok, székelyek, csangók, Kárpát Hazánk minden jó testvére, aki ismert, izzó szeretettel kapcsolódott Hozzád, s ez a ki nem hanvadó ragaszkodás éltet bennünket immár a földi élet áldozatos szolgalatából az örökkön örökké tartó mennyei létbe távozásod, bár megrazó, de dicsőséges pillanatától mindétig. Amen. Soli Deo Gloria! ( Búcsúzás Hajdó István papbácsitól- Végh Péter tanár és családja- Pilisjászfalu) 

Szerző: Goda Gergő | 2011. július 04. 13:27:41

A mi papunk nagyon kedves és egyben nagyon szigorú is. Tudja, mikor van heyle a viccelődésnek és figyelmeztet ha valamit rosszul csinálok. Élettapasztalata révén sokszor próbálok ráhallgatni, hiszen csak a legjobbat akarja nemcsak nekem, hanem mindazoknak akikkel szigorú. Őszinte, szókimondó és sohasem fél megvallani véleményét. Sokan ezért nem is szeretik, hiszen ő egyből megmondja valakinek, ha hibát lát viselkedésében. Egyéni véleményem, hogy ezért nem kellene rá megharagudni, hanem elfogadni és belegondolni az ő lelkivilágába azelőtt, hogy ítélkeznének felette. Sajnos városunkban megvannak a rossz szavak ellene, de mi szeretjük őt. Nagyon jól tud prédikálni, sosem unalmasan hirdeti az igét. Sokszor hosszasan beszél, de még akkor sem fáradunk bele, legalábbis egy páran. Ha látja, hogy megunjuk, vagy picikét elbóbiskolunk egyből ránknéz és kérdez valami olyat, amire talán válaszolni sem tudunk. Ha nem tudunk sem keseredünk el, azzal is többet tanultunk. Ha tudjuk meg megdícsér. Egy élmény hallgatni szentbeszédeit. Olyan érzés, mintha leülnél valakivel egy délután teázni, és soha nem akarsz elszabadulni. Nagyon szeretjük őt. Sajnos már egy kicsit idős. Kérem imádkozzatok érte is! :)

Szerző: Admin | 2011. július 04. 07:45:18

Simon Tibor emailben küldött hozzászólását tesszük közzé:

Berta Tibor atya rendszeresen jár hozzánk misézni, Csepel Belvárosba. Mint kántor, vasárnapról-vasárnapra várom a 10 órai szentmisét, amelyet ő tart. Vasárnaponta 5 szentmisén orgonálok, és az általa tartott mise az, melyen nemcsak mint kántor, hanem mint hívő is részt veszek. Nagyon tisztelem benne, hogy a mai korba igyekszik beleilleszteni a Szentírásból hallottakat. Nagyon sok példát hoz, a mai ember életéből. Ferences lelkületéből adódóan igyekszik a hívektől távol tartani a világ szennyét, az értékesre és a lényegre irányítani az ember figyelmét, nem fél attól, hogy Krisztushoz hasonlóan esetenként radikális legyen.
Prédikációjára lehetetlen nem odafigyelni.
Liturgia iránti elkötelezettsége példa számomra.
Köszönöm a Gondviselésnek, hogy minden vasárnap vele szolgálhatok és adjon neki az Isten jó egészséget, hogy még nagyon sok hívő embert tudjon tanítani.
Simon Tibor kántor, Csepel Belvárosi Plébánia

Szerző: Admin | 2011. június 30. 09:56:19

V. Ági emailben beküldött hozzászólását tesszük közzé:

Életem nagyon nehéz-kiüresedett életunt-szakaszában találkoztam SZEKERES MIHÁLY ATYÁVAL Gyömrőn. Amíg itt volt, köztünk élt, mint Jézus, megosztotta életét velünk, és mi is megoszthattuk életünket vele. Sok csoportot, ki közösséget hozott létre, ezekben fáradtságot nem ismerve aktívan részt vett. Számos rendezvény, program, agapé, ministráns, ifikirándulások, nyári táborok, biciklitúra, játszóházak, templom- éps plébánia felújítása, templom- és templomkert közösségi takarítása és rendbentartása, lelkigyakorlatok kötődnek szolgálatához.

A misén prédikációiban mindig ívet húzott az előző vasárnapok Evangéliumai és az aktuális Evangélium mondanivalója között.  Szelíden beszélt, de tanított, nevelt is. Mindig megköszönte a Szentmisében örömmel végzett szolgálatainkat, és hogy együtt ünnepelhetük a Szentmisét. Moslygós, kedves pap.

Megismertetett egy új lelkiséggel, egy új „Családdal”, az elhagyott Jézusra tekintő szeretetközösséggel.

Hálát adok és köszönet Istennek, hogy itt szolgált Gyömrőn Szekeres Mihály atya.

Üdvözlettel: V. Ági

Szerző: Ráczné Erzsike | 2011. június 28. 21:04:45

Hívő,katolikus életem meghatározó papja +Gondos István apát úr volt, aki gyermek és kora felnőtt korom vallási életét irányította.A másik meghatározó pap, Balog Gyula Atya személyében érkezett a jó Istentől küldetésben Újfehértóra, s általa kaptam indíttatást a hitoktatói munkámhoz.Gyermekeim számára ,valamint a családok számára Felföldi László atya jelenléte,tanítása még ma is meghatározó,bár máshol látja el már áldásos papi munkáját.Német János atya által ismerhettem meg P Anton Gots kamilliánus atyát,aki karizmatikus egyénisége által sok embert kapcsolt be a Kamilliánus családok országos hálózatába. Életem legnehezebb időszakában találkoztam vele,ő nem csak megvigasztalt,de hitet és erőt is adott,testi-lelki gyógyulásomhoz.Könyveinek tanítása erőforrásaim ,imái tudom meghallgatásra találnak a mennyei Atyánál.Rajtuk kivül Linzenbold József esperes-plébános személye   számomomra és családom számára is meghatározóvá lett.Úgy látszik a jó Isten szeret bennünket Újfehértóiakat,mert meghallgatja imáinkat és jó papokat küld nekünk.Szinte minden kis papot aki nálunk volt megemlíthetnék,mert mindegyik más-más értékeket hozva segítette Isten felé a lépéseinket.Juhász Imre atya, mostani plébánosunk a papok éve kapcsán vissza hívta őket egy-egy alkalomra. Prédikációikkal  felhívták figyelmünket a papi élet szépségeire,de a küzdelmeire is .Hálás szívvel mondok köszönetet papjainkért a jó Istennek,hogy Őket küldte el hozzánk,hogy általuk erősödhettem hitemben,lettem befogadója Krisztus tanításának és közvetítője is.

Szerző: Dóra | 2011. június 23. 08:52:48

Szeretnék 2 papot megemlíteni, akik meghatározó személyek, lelki vezetők életemben:  Nagy József plébánost, valamint Böjte Csaba testvért. Árad belőlük az öröm, szeretet, béke. Valóban Isten küldöttei. Köszönet József atyának kedvességéért, bátorításáért, a fiatalok szeretetéért, tanításáért, Csaba testvérnek áldozatos munkájáért, példamutatásáért, tanításáért (szentbeszédek, könyvek, levelek), valamint humoráért, közel hozza Istent. Nagyon sokat tanultam tőle!! Áldja meg őket a Jóisten, tartsa meg sokáig erőben, hitben, szeretetben!  

Szerző: Tina | 2011. június 22. 19:55:13

A Szent Szűz oltalmazza Bodó Zoltán atyát.

Szerző: Vermes Zoltán István | 2011. június 22. 14:48:34

Óriási szerencsém van.

A következő kiváló papokat mind személyesen ismerem, mindössze két és fél év óta, hitbéli megerősödésem óta.

Időrendi sorrendben:

Hankovszky Béla, Farkasrét egyik fő gyóntatója, a legtapasztaltabb pap.

Mékli Attila, farkasrét káplánja, a tömött "vashatosok" celebrálója, szelleménél csak a hite erősebb.

Szederkényi Károly, Farkasrét egykori plébánosa, a legbelátóbb, sokolédalúbb pap.

Sebők Sándor, fóti plébános, egy zenáben és hitben gazdag közösség ebszolút tekintélyű vezetője. Olyan kiválóságok segítenek neki, mint Borka Zsolt, Cselőtey Anna, Cselőtey Andrea, Guzsaj Andrea, és a másik Guzsaj lány olyan hittel és szerénységgelé, ami páretlen.

És végül, de nem utolsó sorban:

Csáki Tibor, monori pláébános, akinek nemrég volt az ezüstmiséje TÖMÖTT templomban, és olyan szeretben, hogy csak ámulni lehetett. Amellett, hogy 3-4 templomre vigyáz, nyári tábor, téli tábor, 24 órás kosárlabdameccs a filataloknak, zarándok út suzervezés, és még sok mindenm személyesen magaráza el kedves keresztelkedni készülő feleségemnek, hogy mi ios a Krisztusi Szeretet. Ő TUDJA.

éS MOST AZOK, AKIKET HANGRÓL ISMEREK:

Pál Ferenc, - akinek a megbocsájtásról szóló egykori beszéde beleszólt az életembe -  

Böjte Csaba, akinek a húsvéti beszédét a magyar Mária Rádió nem adta ki hangban, de az erdélyi Mária Rádió igen,

Székely Gábor (László?) a cigánypasztozizációs felafdattal megbízott püspök

És legutoljára:

Kovács Gábor, pap-költő, akinél mordabb embert nem ismerek, de ha szentbeszédet mond, elmosolyodik, és akkor kell rá figyelni, nem máskor. A szonettkoszorú-ja kiadását - melyet szorgalmaztam - nem vállalta eddig se az Szent István kiadó, se a Szent Gelléért kiadó.

KÖLTEMÉNY NEM KELL?

Hálám az Úrnak ezekért a kiváló emberekért!

csévizio

Vermes Zoltán István

 

Szerző: Béres András | 2011. június 04. 16:21:57

Az én papom olyan, mint egy repülő pilótája. Vagy, mint egy cég tapasztalt vezetője. Emberi, megértő, tudja, hogy a szív számít. És mégis: igényes, következetes, és nem langyosítja fel az eredeti tanítás radikalitását. Fábry Kornél, a kaposfüredi plébános, Húsvétkor a kertben a gyerekeknek Kinder tojásokat rejtett el. Ő igazán érzi, hogy az adományozás nem a "felesleg", nem a "másodrangú", a "lejárt" dolgok adása, hanem ugyanúgy a legigényesebb ajándék adása, mintha a saját gyerekünkről lenne szó.

Szerző: Kántor | 2011. május 27. 18:34:26

Legelső plébánosom Miklós Dezső atya, aki megismertetett a vallással szüleim után, de azt hiszem legalábbis nálam ez igaz, hogy teljesen más ha ha egy pap beszél nekünk gyerekeknek vallásos dolgokról, mert ott áll Ő, mipedig ülünk és tátott szájjal hallgatjuk, aztán érdeklődve végignézünk rajta és gondolom magamban, de szép ruhája van a bácsinak és de jól néz ki ahogy fel és leveszi. Aztán ő tanított meg engem ministrálni és nem zavarta hogy mise közben odaforduljon hozzám és elmondja mit kell csinálni és utánna folytassa a misét és ezt megcsinálta egy pár vasárnap mire megtanultam de ő türelmes volt. Második plébánosom Heidelsperger István atya akit már nagyobbacska koromban ismertem meg mert akkor került hozzánk, nagyon sokat tanított engem úgy, hogy mindezidáig én se tudtam hogy  tanít és ezt valószínüleg ő sem tudja, de most hogy elkerültem egyetemre előkerült a vallás a szobánkban és sok olyat tudtam mondani szobatársaimnak amit tőle hallottam és emelett nagyon jókedvű ember akinek mindenre van valami vicces mondata és azt hiszem még nem is volt körülötte fagyos hangulat mert ugyanúgy el tud beszélgetni egy gyerekkel mint egy időssel és nagyon szereti az embereket. De ugyanakkor hasonló tulajdonságokkal fontos hogy nem ugyenezek hanem hasonlók, említhetném Lengyel József atyát, Bákonyi János atyát, Tamás László atyát, Kálmán József atyát, Juhász Imre atyát akinek hihetetlenül jó prédikációi vannak.

Szerző: Dalma | 2011. május 25. 10:27:47

Én Papp Tibor görög katolikus atyát emelném ki, aki a Szent Imre Katolikus Gimnáziumban hittant tanít már 2-3 éve. Gyakorlatias és minket mindig az életre nevelt. Sugárzik róla, hogy úgy is él, ahogyan beszél és számomra ezért nagyon hiteles pap és hiteles ember. Emellett ha valaki lelki tanácsért, segítségért fordul hozzá, soha nem utasítja vissza. Ha nagyon sok dolga van, akkor is talál időt és alkalmat a beszélgetésre. Én személy szerint sok lelki épülést szolgáló dolgot kaptam tőle, amit a mindennapi életbe is be lehet építeni. Szerintem a változást is a mindennapi életben kell kezdeni. Emellett atya ellátja a mindennapi papi teendőit az egyházközségében, 3 gyermeket nevel, sőt még főiskolán is tanít. Egyszerre tanár, lelki vezető, pap, férj és apa. Nem is tudom, hogy tudja mindezt a sok dolgot egyszerre csinálni, de tudja. A Szentlélek vezesse további útján és Isten áldja meg áldozatos munkájáért!

Szerző: Mara | 2011. május 23. 13:46:09

Szeretettel emlékezem "az én plébános bácsimra", Bartos Ágoston Imrére, aki már az Úrnál szolgál, és kedves testvérére, Mária nővérre- a mi szeretett Marika néninkre-, aki a hittan oktatásban segédkezett testvére mellett.

Mária nővérnek ezúton kívánok még sok, szeretetteli szolgálati évet!

Szerző: Varga Zoltán, Kaposvár | 2011. május 22. 12:48:10

Én kettő Papnak mondanék ezúton köszönetet. Először is Varga Laci Atyának a Kaposvári Szent Imre plébánia papjának, másodszor pedig (de csak azért, mert őt később ismertük meg) Váron István Atyának, az ő káplánjának, akiknek minden szavuk és tettük áldás volt az életemre. Laci Atyánál kötöttünk házasságot, Isti Atya keresztelte meg a Kisfiunkat. Ezen kívül örökké hálás leszek nekik azért, amit nekem adtak a Szentmiséken, a jegyesoktatáson, a lelkigyakorlatokon, a katekumentásokon, a beszélgetéseken, a szentgyónásokon, az ünnepeken, a majálisokon, a zarándoklatokon és a többi programokon. Mindketten példaértékű és kiváló Papjai egyházmegyénknek, szuper pedagógusok és prédikátorok. Nagyon okosak, tájékozottak, kedvesek, viccesek, közvetlenek, önzetlenek, empatikusak, türelmesek, aktívak és segítőkészek. Igazi jó pásztorok! Isten éltesse őket sokáig!

Szerző: Mindegy Lujka | 2011. május 10. 15:24:53

 

Kedves Adeodatus!

Május 9-i leveledre még egy tanácsot szeretnék adni, bár nem vagyok felhatalmazva.

Ha budapesti vagy, akkor A III. Szentendrei uti  "KÖVI- MÁRIA"  templomba van egy aranyos  Feri atya, aki sokat segít a fiataloknak, minden problémában. Ismerőseim sok jót meséltek róla, de magam is a vasárnapi vallási TV műsorban hallgattom beszédét.

Mivel magam is elég vándorló vagyok, de jó tapasztalataim vannak. Sokat járok a II. Mártírok úti  "Országúti Ferencesekhez". Alig merek saját problémámmal előjönni, de az a kicsi amit kérdezek, arra kielégítő választ adnak. Igaz nem szájbarágósan. Nem tudom, hogy szabad-e Őket  ajánlanom, de nagyon odafigyelnek a lelmentésre  (pl. nagyon meglepődtem, amikor itt találkoztam először nem a régi gyóntatással, itt egymással szembe ülünk.  Először ihedtemben majd elfutottam, de életem legjobb gyóntatása volt). Azóta ha tudok oda megyek.

Próbálkozz, ha van rá modod, nem bánod meg. Itt is van léleképítés, de erről semit nem tudok mondani. Nekem elég amit a gyóntatószékben adnak.

Nagyon szeretném, ha megtalálnád a lelik BÉKÉDET!

 

Szerző: Mészáros József | 2011. május 08. 15:13:53

Nos, három olyan személy volt/van az életemben, akikhez pedagógiai, zsurnaliszta (sajtófotó-riporter) hivatásom évtizedei alatt feszült lelki érdeklődéssel, s egyszesmind nagy lelki nyugalommal közeledtem, akiktől igen-igen sokat tanultam,.. s ennél fogava adhattam is tovább e tanultakból. Legelébb Őeminenciája Dr. Várszegi Asztrik O.S.B. Pannonhalmi Főapát volt az, akihez korai emlékek, ma ezt így szokás mondani:, munkakapcsolat,.. ám ennél messze - messze több, fűzött már első találkozásunkkor. A vele Pannonhalmán,.. székhelyén készített fiataloknak szánt riport, néhány fotó,. messze nem gondolom, hogy holnapután elévülne:, az én szívemben meg pláne nem. Ezt a talán kívülről kötöttnek is hihető, ámde nagyon is őszinte, fesztelen -és nyílt beszélgetést ma is boldogan megismételném,. (lenne miről)    Őeminenciáka Dr. Bíró László püspök úr a budapesti Kisboldogasszony-(ismertebb nevén) Egyetem-téri templomban tartott (évekel ezelőtti) előadásai, szentbeszédei egy míves kötetet érdemelnének, terjedelmük és követendő, cáfolhatatlan tartalamuk kapcsán biztos. Személyes találkozásaink egy-egy külső előadáson is csak elmélyítette bennem a hit abbéli szegmensét:, nincs megválaszolhatatlan kérdés, melyre a Szentírás, avag ezen keresztül életünk ne nyerhethetne helyes útmutatást akár legnehezeb pillanatokban. Kuminetz Géza rektor atya, Bíró püspök úr mindenben messze-messze méltó utódaként válik a kézzelfogható jelenben szerény, rövidke találkozásaink - ideértve az évközi vasárnapok félnyolcas istentiszteleteit is - tanítómmá, aki bölcsen, egyszerűen, nyíltan, s hasonlóan a fentiekhez, fesztelen természetességgel nyílik meg előttem, s hívei előtt egyaránt. Hossazn írhatnék bármelyikükről,.. ám jelenleg is inkább azon fáradozom, hogy a magam hivatásának egy-egy szerény olajág-töredékével szolgáljam meg tanításukat, írásaik, s talán jövőbeni talkozásaink során még közelebb kerülehessek túl hivatásomon,....keresztény jelenlétemmel e számomra legnagyobbakhoz.

Mászáros Józset                                                   pressphotographer (sajtófotográfus)                          m9885@freemail.hu (Budapest)                                     06703029973

Szerző: Kapócs Imre | 2011. május 06. 21:31:55

Szeretnék néhány magyar papnak hálát adni, hogy voltak, vannak és hittek/hisznek és tettek/tesznek, Jézus szívével szerettek és szeretnek (ez a felsosorlás nem teljes, csak töredékes) - Dr. Németh László Budakeszi volt plébánosa, Mindszenty József püspök, Meszlényi Zoltán vértanú püspök, Apor Vilmos vértanú püspök, Shvoy Lajos püspök, Katnona István karizmatikus atya, Kemenes Gábor plébános, Benkő Antal SJ, Nemeshegyi Péter SJ, Mustó Péter SJ, Nemes Ödön SJ, Mócsy Imre SJ, Vértesaljai László SJ, Patsch Ferenc SJ, Békés Gellért OSB, Marton Marcell OCD, Böjte Csaba OFM, Takács Nándor OCD püspök, Jakus Ottó, Illéssy Mátyás, Puvák Tarzíciusz OCD, Mádai István és még folytathatnám... Isten áldja és segítse őket itt a földön és a mennyben is!

Szerző: Réka | 2011. április 20. 22:56:27

Kedeves Látogatók!

Ma  van  az  OLTÁRISZENTSÉG  alapításának  napja.

Ez  a  nap  a  papság  megalkakulásának  a  napja.

Az utólsó  vacsorán  JÉZUS  a  tanítványoknak  ekkor  adja  át  a  földi  hatalmát  az  Ő  emlékezetére  való  cselekedetre.  "Ezt  cselekedjétek  az  én  emlékezetemre"   JÉZUS   azt  is  mondta,  aki  titeket  hallgat  engem  hallgat.  Így hallgassuk  intelmeiket  /prédikációjukat/   JÉZUS  utódainak.

Gondoljunk  közösen  a  mai  napon  papjainkra,  akik  Jézus   személyében  cselekednek,  amikor  bemutatják  a  vérnélküli  áldozatot  /incruente/  a  misét.   Bennünk  is  jelen  van  JÉZUS   az  atyák  közremüködésevel.  Hála  nekik!

Minden hónap  első  csütörtökön  a   mise  hallgatást  és  áldozást,  régi  jó  szokás  szerint,  mindig  a gyóntató  atya  /föloldozó  pap/   feladatának   ellátására   szoktuk    fölajánlani.   Jó   volna,   ha   visszatérne   ez   a   szép   régi   szokás,   mert   erről   a   katolikusok   is  kevesen  tudnak. 

Engedjétek  meg,  hogy  önző   legyek  és  az  én  felejthetetlen  gyóntatómat:  JANCSÓ   IMRE  atyát  /Hatvan/  megemlítsem  és  jó  egészséget   kívanjak   neki.   Atya   én   is  megöregedtem,   most   már   ülhetek   az   utólsó   padba.   Volt  rá  péda,  hogy   ha  késtünk  a   miséről,   a   szószékről     keresznéven   szólítva   invitált   a  padsorok  elé.   Kicsit     megszégyenültünk,   de   megtanultuk,   hogy   időben   és  lelkileg   felkészülve   várjuk   a   SZENTMISÉT.   Intelmét     betartjuk.    Még  azt  is  engedjétek   meg,   hogy      gyermekeimért   sokat   tevő   FRANK   PÁL   /Szalézi/   atyát  is   köszönthessem.   A   mai   napomat   értük   ajánlom   föl.   Köszönöm,   amit   értem   és   gyermekeimért   tettek.

Köszönjük   azoknak   az   atyáknak  is  a  munkáját,  akik   itt  nincsenek   megemlítve.   Sok   oka   lehet,   de   biztos,   hogy    a   hívek   a   szívükbe   zárták   őket   is. 

ISTEN   áldja   meg   a   papokat   és   legyenek   segítségünkre   az    ATYÁHOZ   eljutni.

Kívánok   mindenkinek   békés   HÚSVÉTOT!

Réka

 

 

 

 

 

Szerző: Deák László | 2011. április 15. 19:06:38

Kedves Testvéreim!

Tudom, hogy ez az oldal nem erről szól, de ha már szóba került itt is az orosházi eset, akkor ezt - a magam részéről - fontosnak tartom megjegyezni:

Az EGYENLÍTŐ.BLOG oldal - amelyiktől mindenki átvette az információt, azt itt beidézett atv is - reagált a helyesbítési kérésemre és törölte az ismeretlen informátorától kapott - családomat érintő - hazugságot. Ott már nem olvasható, ahogy több hírportálon sem, akik szintén korrektül léptek ebben az esetben. (168 óra, hír24 stb. stb.)

Itt is hangsúlyzom, hogy az említett plébánosnak nem volt nemi kapcsolata nevelt lányommal és nem is kapták rajta senkivel.

Tisztelettel:

Deák László

evangélikus lelkész

Szerző: MegmentettLélek | 2011. április 12. 12:03:06

Sok papot ismerek, akiknek sok szépet köszönhetek. De közülük is kiemelkedik Kocsi György atya, aki több mint tíz éve gondozza  a zamárdi híveket és az ott nyaralókat. Okos, tanító prédikációiból sokan tanulunk. Bárcsak sok hozzá hasonló jó lélek szolgálná az Egyházat. Minden szeretetet és tiszteletet megérdemel. Sajnos nemcsak a kommunista érában nem becsülték meg a papokat, de ma sem kapják meg azt az erkölcsi elismerést, amit megérdemelnének. Isten áldja meg őket szolgálataikért.

Szerző: Zsuzsa | 2011. április 06. 08:43:30

Köszönet elsősorban Garadnay Balázs atyának minden hittan őráért, lelkivezetésért, szép gondolatokért amit megosztott azokkal akik hozzá fordultak.

Rosner Zsolt atyának mindenér:t/ amit akár gyerekek akár felnőttekről

legyen szó/.fáradhatatlanul tevékenykedik Isten szolgálatában,és nincs nála lehetetlen, mindenben készségesen segít.

köszönet még  Borsos József pálos atyának

Kajtár Edvárdnak

Cseh Péternek

Szabó Oszkárnak

és mi Urunknak aki őket kiválasztotta meghívta erre a szolgálatra.

Istennek legyen hála!

Szerző: Gábor | 2011. április 01. 12:54:07

Szerintem a papok jófejek :D

Szerző: roznyik erika | 2011. március 22. 14:14:25

Jakus Ottó atyáról, a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat munkatársáról szeretnék írni.

Öt éve ismertem meg a KASZ máriabesnyői lelkigyakorlatán.

Holott katolikus családban nőttem fel, megkereszteltek, elsőáldozó voltam, bérmálkoztam, a lélekben lakozó Istenhez való elkötelezettséget nem éreztem sosem.

Nála vettem úgy először részt egy misén, amikor az elején nem a „menjetek békében”-t vártam, hanem lélekben is ott voltam. Ezt az ő karizmatikus személyisége nagyban elősegítette.

Olyan volt ez a lelkigyakorlat, mint egy születésnapi ünnepség. Ez - ahogy elneveztem magamban - a LÉLEK VASÁRNAPJA volt. Ünnep, aminek értékét csak a hétköznapokkal összevetve lehet látni. Nagyon sokat kaptam, szeretetben, gondolatokban, hitben való megerősítésben, a Bibliához való közeledésben Ottó atyától. Nála gyóntam hosszú-hosszú évek után először, egy igazi „életgyónás” volt, ami nagyon sokat segített a továbbiakban.

Onnan hazatérvén ez indított arra, hogy a vasárnapi miséken rendszeresen részt vegyünk párommal együtt, és őt is sikerült újra Istenhez visszavezetni.

Most februárban, öt év után találkoztam Jakus Ottó atyával újból Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban, a benyomásom vele kapcsolatban ugyanaz maradt, sőt megerősödött, és most már megismerhettem egy nagyon kedves segítőjét, Fazekas György atyát, aki minden tekintetben egyenrangú munkatársa.

Szerző: nd | 2011. március 11. 17:46:35

Farkas László atya, a váci egyházmegye ifjúsági referense, hihetetlen sok munkát öl a fiatalok közösségeinek vezetésébe.

Szőke Gábor tolcsvai plébános, nagyon jó lelkigyakorlatokat tart, magával ragadó személyiség.

Szerző: bebe | 2011. március 08. 17:59:53

Markus Andras sepsiszentgyorgyi tisztelendo, az orkoi "ciganyok papja". Szentbeszedeben egyszeru es kozertheto, am okito es ekesszolo. Ilyen papok kellenek nekunk!

Szerző: Kovács baba | 2011. március 03. 17:42:06

Hatalmas köszönet,és hála,hogy Csaba testvér időt,erőt szentelt a Szent István terv kezdeményezésére.Hajlandó vagyok a tőlem telhető legtöbbet megtenni a megvalósítás támogatására mind kétkezi,szellemi munkával mind anyagilag. 
Csaba testvér a lelkünk mélyén dédelgetett feladatokat hozta felszínre.Még egyszer,ezerszer köszönet és hála Neki!

Szerző: Anikó | 2011. március 01. 11:33:02

Szeretet-Békesség-Alázatosság. Ezek jutnak eszembe Dr. Thorday Attila atyáról... Csak jót kaptam tőle!!

Szerző: deac erzsebet | 2011. február 23. 19:07:57

 

Munkàskènt kereste kenyerèt,mikor az Ùr megszòlìtotta,meghivta Öt,hogy hirdesse àz Igèt.

Vàllalta a megpròbàltatàsokat,botlàsokat,mosolyogva nèzett maga elè ès csendben ment tovább,segìtett mindenhol,ahol szüksèg volt,imàval,jò szòval,jò tanàccsal,jelenlétével eröt adott nekünk,hìrdetve Isten Dicsöségét.Mindenkin segìtett,senkinek nem mondott nemet.

Keresztelt,esketett,feladta az útolsó kenetet,temetett...imàdkozott èrtünk...

Gyerekkorom òta jelkèpem voltàl,dràga Sanyi bàtya ,a csalàdunk fènye...Hiànyzik bìztatò szavad,vidàm pèldàival mindig eröt adtàl nekem...

Imàdkozzunk a mai napon Szabò sàndor paptestvèrünkkèrt,akit hosszù szolgàlata utàn az ÙR magàhoz szòlìtott...

Hiszem azt,hogy talàlkozunk a boldog fèny reményèben,

Isten Nyugtasson bèkèben.

Imàdkozzunk fiatal papjainkért,hogy a hètköznap megpróbàltatàsainak ellenálva kövessék a kivàlasztott Ùtat ès az imàbòl eröt merìtve megtaláljàk a helyes megoldàst minden helyzetben,minden idöben.

 

 

Szerző: Huszágh L. | 2011. február 21. 21:03:54

Ilyen az én papom

Budapestiek sokan emlékezhetünk Turi Lajos atyára és bátor helytállására a kommunista időkben.Többször ült börtönben  ifjusággal való foglalkozás miatt.Sosem zúgolódott miatta,hanem a börtönben is pastoralt.Tanításaival megelőzte korát.Nevelési eszköze volt a turisztika,mely során a test edzése mellett a lelket is edzette komoly lelkigyakorlatokkal,elmélkedésekkel.Basis közösségei voltak és házaknál tanította őket.Szerencsés vagyok,hogy nekem hittanból magánórákat adott előre meghatározott temetika szerint,általa összeállított legépelt anyagból.Családunkat ellátta lelki olvasmányokkal is.Fáradhatatlan volt.Minden idejét a Jó Hír terjesztésére szentelte.Sajnos sehol nem olvastam nevét a kommunismus papi üldözötteinek névsorában.Gyakran emlegtjük őt elérzékenyülve ,hogy ilyen atyánk,barátunk több nem lesz. Béke poraira!

Költözködéssel más plébániára is elkerül a hívő.Nem tehetem meg,hogy kihagyjam a sorból Dr Beer Miklós atyát,jelenleg a váci egyházmegye püspökét.10 évig plébániájához tartoztam családommal.Közvetlen,mindig vidám ember volt.Bármikor elérhető volt.A gyerekek is nagyon szerették.Közösség formáló erő volt a falunkban. Isten áldása kisérje jelenlegi szolgálatában is!

Szerző: tékozló anya | 2011. február 21. 11:00:10

Szolnoki János Apát Úr!

31 éve halt meg, de hiányát ma is nagyon érzem. Mai napig hozzá futok, ha gondom van. Halottak napján mindig fontosnak tartom a találkozást, soha nem mulasztom el. Szüleimnél is közelebb volt számomra lelkileg. Sajnos életvitelem miatt, évközben is találkoznom kell egy kis vigaszért.

Amikor első gyermekem érkezéséről értesültem, hozzá futottam kétségbe esésemben. Nem válalom a szülést, inkább a körutat is fölnyalom mondtam neki. A hosszú beszélgetés után már is szerettem volna a szülészetre menni, mert olyan szépeket mondott a szülésről. Olyan lelki dolgokat mondott, hogy csak az tudhatta aki vagy TÍZ gyereket megszült. (képtelenség, de olyan gyakorlattal beszélt a szülés szépségéről). 

A keresztelőn végig zokogtam, amikor a Szűzanya szoborhoz levitt, és a kötényébe tettük a gyereket (jelképesen). Minden keresztelőt  ezzel fejezett be. Nagy Szüzanya tisztelő volt, ezért az esküvőn,  keresztelőn az anyákat mindig a Szűzanya oltalmába ajánlotta. 

Nagyon hiányzik, nem lehet Öt soha elfelejteni.  Súlyos betegségem miatt 2010. november 1-én nem tudtam lemenni hozzá. Férjem is nagyon megszerette, pedig ő csak 5 évig ismerte, de nem találkozott ilyen nagyszerű pappal, mint az APÁT ÚR. Igaz, hogy ök lementek a sírjához halottak napján, de biztos engem nagyon várt. Alig várom, hogy tavaszodjon hogy újra találkozhassunk, mert sok mondani valóm van a számára, aminek biztos örülni fog.

Emlékét mindig megőrizzük gyermekeimmel együtt.

 

Szerző: Ödön | 2011. február 21. 03:46:52

Egyetértek az előttem szólóval. Sajnos még a Pápa is felült az írországi 30.000 papok által megerőszakolt gyermek -hatóságok és médiák által terjesztett- rémhírének. A papok azok mind jó emberek és se ők, se a pápa nem tévedhet. - Ezt tessék tudomásul venni, hinni és maradéktalanul befizetni a tizedet!!!!!!!!!!

Szerző: varga Maria Ilona | 2011. február 20. 13:38:30

Egyoldalúnak érzem a sajtó támadásait. Az Egyházat egyes eltévedt tagjai alapján ítéli meg,Mindenütt voltak vannak lesznek hibák Röviden ezek az esetek az egyes emberröl ésnem az Egyházró a vallásról szólnak- az ö egyéni tragédiájukról-  mindig az egyes embert minösítik. Sok kiváló embert ismertem meg az Egyházban tanulmányaim során akik emberileg és tudásban igen magasan álltak és állnak

Szerző: Bakk István | 2011. február 19. 19:14:28

Ilyen az én papom. Dr. Takács Nándor püspök atya

 

„Különbséget kell tenni az egyház – mint egyetemes krisztusi közösség – és az egyes személyek között.”(Takács Nándor dr.) 

Dr. Takács Nándor (Jusztin atya) nyolc esztendeje kiérdemesült, vagyis nyugdíjas püspök, de túl a nyolcvanon is fiatal. Öröm vele beszélgetni. Apró dolgokra is pontosan emlékszik, mégsem veszik el a részletekben. Mondataiban belső harmónia, kiegyensúlyozottság sugárzik. Az 1956-ot követő megtorlások látszólag kettétörték pályáját. A papi működéstől és a hitoktatástól eltiltották, ezért kántorként és karnagyként, valamint „zugkáplánként” – az ország számos plébániáján megfordulva – mindig teljes értékű lelkipásztor maradt. A kínálkozó lehetőségeket maximálisan meg tudta ragadni, anélkül, hogy a titkosrendőrség vagy a békepapi mozgalom kísértéseinek egy fikarcnyit is engedett volna. S titokban megmaradt karmelita szerzetesnek. Élményeiből, tapasztalataiból, hányattatásából erőt meríthetünk. Életútja ugyanis bizonyossággal tölti el lelkünket: a keresztény erények gyakorlására nincs alkalmatlan idő. „Él a seregek Ura, Istene, akinek színe előtt állok.” (Szent Illés próféta)

 

Dr. Takács Nándor (Rábacsanak 1927. január 15-)

 

1938. augusztus 4-én kezdte meg Keszthelyen a premontrei gimnáziumban a tanulmányait. Felvételt nyert a keszthelyi karmelita kiskollégiumba.

1942-1943 után fogadalmas karmelita, beöltözött kispap.

1945. júniuság Győrben tartózkodott.

1947. május 27-én érettségizett. Építőtábor az atyapusztai (Pápakovácsi külterülete) remetekolostor építkezésén dolgozott.

1947-ben kezdi meg a teológiai tanulmányait. 

1948-ban Kunszentmártonon és 1949 augusztusában Keszthelyen járt a magyarországi karmeliták teológiai főiskolájára.

1948. január 16-án lette az örökfogadalmat.

1950. augusztus közepétől újból Győrben.

1950. szeptember 12-től a pesti központi szeminárium tanul, mint a Győri egyházmegye növendéke.

1951. októberében szentelték pappá.

1951-ben Gyöngyösön kántor, orgonista.

1954-től vezeti a kispap kórust. Előadó tanár.

1954-ben magna cum laude letette a doktori vizsgáját.

1954-1959 között Budapesten a központi szemináriumban éneket oktatott a kispapoknak.

1956 után megkezdődtek a Magyar Rádióban az úgynevezett „katolikus félóra” közvetítések vasárnap reggelente Takács atya közreműködésével. 31 adást készített el 1959. március elejéig.

1959-ben eltávolították a központi szemináriumból.

1959. március 1-től fölmentették a prefektusi és énektanári-kórusvezetői szolgálat alól.

1959-1973 között el volt tiltva a papi működéstől.

- Erzsébetvárosban a Rózsák terén karnagy.

- a gyöngyösi Szent Bertalan-főegyház kántor, karnagya (5 és fél évig),a  Szent Urbán-templomban szolgált és itt felújította a templomot. Gyermekkórust vezetett.

- 1964. december 16-án Dömösre költözött, ahol kántor-tisztelendőként működött.

- Csornán az egyházközségi temető gondnoka is. Parcellázza, többféle katasztert készít (időpont, névsor, és helyrajz szerint) rendezi a temetőt.

Felfedezi a plébánián található halottak anyakönyvéből, az akkori premontrei prépostnak (Burány Gergelynek) a bejegyzését a kilenc ember kötél általi haláláról 1919 végén.  A csornai Jézus Szíve templom énekkarát újjászervezte. A fiatal káplánokkal megalapítja az úgynevezett kegyes atyák névsorát.

-Budapest-Albertfalván kántor. Vezeti az albertfalvai énekkart.

1971-ben Szent István ezeréves évfordulójának jubileumi ünnepségeinek szervezése, Szent István által alapított tíz egyházmegyéből is egy-egy személy meghívása az albertfalvi templomba. Bibliaismereti versenyt rendezett, Szent Pál életútja és tanítása címmel szentírás-magyarázatot tartott felnőtteknek.

1973. március 25-i keltezéssel reaktiválták.

1973. április 1-jei hatállyal mosomagyaróvári plébánián kinevezett káplán.

1978. szeptember 1-től Tatabánya-Alsógallán plébános. Énekkart vezetett.

1986. szeptembertől a győri kispapok lelki igazgatója (győri szeminárium spirituálisa).

1989. február 11-én, Mária lourdes-i jelenésének napján, püspökké szentelték Esztergomban.

Felépítette a Szent Gellért Tanulmányi Házat.

Az egyházmegyéjében újra induló egyházi iskolák, óvodák, általános és középiskolák, sőt, egyetem is működik.

Százhalombatta, Oroszlány, Dunaújváros új templomok építései.

1997. június 24-én, a Keresztelő Szent János napján megnyitott egyházmegyei zsinat megszervezése.

1998. augusztus 15-én, Mennybe Felvett Szűzanyának ünnepén hirdette ki a zsinat határozatait.

2000-ben a segítséget nyújtott az egyetlen magyarországi passió (Budaörsi Passió) létrejöttében.

2003-ban benyújtotta lemondási kérelmét Szentatyának a (76 éves korában.)

Jelenleg 7 éve nyugdíjas megyéspüspök.

Az Országos Magyar Cecília Egyesület tagja.

Örökös díszelnöke a Keszthelyi Premontrei Öregdiák Szövetségnek.

Néhány a zenei szerzeményeiből: „Az elsőt a fájdalmas Szűzanyához, a másik a húsvéti örömteli Szűzanyához, Stabat Mater, Regina coeli.

Szerkesztett magyar vesperást. Szervezett koncerteket, áhítatokat, zarándoklatokat.

Jelmondata: Krisztus szeretetével és Mária hűségével. /Caritate Christi, fidalitate Mariae./

Szerző: Gyuri testvér | 2011. február 14. 12:14:27

Én Kocsis Sándor atyát jelölném megköszönöm neki mind azt a sok segítséget amivel újra Isten-hez vezetett.Isten adjon neki erőt lelkipásztori munkályához.

Szerző: Mária | 2011. február 13. 14:43:30

                Nagyon megörültem Böjte Csaba atya kezdeményezésének (minden szava, cselekedete csodálattal tölt el): tegyünk tanúságot nagyszerű, szent életű papjainkról, hogy ne csupán az egy-két eltévedtről harsogjon a sajtó.

                Nehéz dolog a sok jó, példás életű lelki atya közül kiválasztani a legjobbakat. Csak néhány nevet említek: †II. János Pál pápa, Bíró László püspök atya, Böjte Csaba és †Máthé Teodóz ferences atyák, Kerényi Lajos piarista atya, Kühár Ede bencés atya, Kuklay Antal atya, †Szabó Lajos lazarista atya

                                                                                                                                                                

                Mi Budapesten a Sziklatemplomba járunk, ahol az egyetlen magyar alapítású Pálos Rend szerzetesei végzik áldásos tevékenységüket. A mennyország felé vezető úton nemcsak az isten- és emberszeretetre tanítanak, hanem a magyarság szeretetére és szolgálatára is segítenek minket.

                A Sziklatemplomban 2011-ben négy pálos atya szolgál:

                P. Bátor Péter Botond tartományfőnök, aki nagyszerűen vezeti a budapesti, a pécsi, a márianosztrai és a pálosszentkúti kolostort.

                P. Györfi Béla Szabolcs, aki főleg a fiatalokkal foglalkozik, és nagyon lelkiismeretesen készíti fel őket a szentségek felvételére. Szeretjük hallgatni buzdító szavait.

                P. Hesz Árpád Attila, aki jelenleg Ausztriában folytatja egyháztörténelmi tanulmányait.

 

                Most dr. Aczél László Zsongor atyáról szeretnék bővebben írni, aki a leghosszabb ideje szolgál itt a Sziklatemplomban:

 

                2010. augusztus 22-én volt 50 éve, hogy Budapesten fogadalmat tett a Pálos Rendben, de ezt akkor – a tiltó állami rendelkezések miatt – még titokban kellett tartania. Székesfehérváron szentelte pappá 1965-ben Shvoy Lajos püspök atya. 1969-ben pedig utódja, Kisberk Imre püspök atya központi szolgálatra rendelte a püspöki szertartások vezetőjének és személyi titkárnak, majd a következő évben (a liturgikus szövegek magyarra fordítása nagy munkájához) az Országos Liturgikus Tanácsba is delegálta, ahol 36 évig dolgozott, ebből az utolsó három évtizedet annak titkáraként. Ezt a munkát a rendszerváltás után is folytatta, amikor már a Pálos Rend újra hivatalosan működhetett, s elöljárója 1990. augusztus 1-jével a Sziklatemplom igazgatójának nevezte ki, illetve 1992–1999 között a halásztelki plébánián végzett lelkipásztori szolgálatot.

 

                Szívesen hallgatjuk magasröptű, de mégis érthető, példákkal gazdag szentbeszédeit nemcsak a Sziklatemplomban, hanem a Magyar Katolikus Rádióban is, illetve többször nézhetjük a TV képernyőjén, sőt DVD-n is, vagy olvassuk visszaemlékezéseit a Parázs a hamu alatt című könyvében, amelyben a pécsi cserkészek (1947) – 1952 –1965 éveket felölelő katakombaéletéről szól.

                A Sziklatemplomból minden évben elzarándokolunk vele egy-egy ősi pálos templomhoz vagy kolostorromhoz, ahol elődei imádták Istent, elmélkedték és hirdették Krisztus igéjét. Nekünk is jó ezeken a szent helyeken csendben elmélkedve megélni Isten jelenlétét, szeretetének sugárzását.

                Húsz éve minden Pünkösdvasárnap reggel 6 órakor a pilisszentléleki pálos kolostor romtemplomában Rendje képviseletében részt vesz a Szentlelket hívogató szentmisén. Csodálatos élmény, ahogyan a szabad ég alatt hogyan ölel át minket a fény és az Isten!

                De Zsongor atya a Sziklatemplomban is sok-sok szeretettel misézik és prédikál, gyóntat és keresztel kicsiket és nagyokat egyaránt, vagy áldja meg a házasulandó fiatalokat. Nagy empátiával érez rá a testvérek lelkére, ezért az egykori állomáshelyeiről is szívesen felkeresik őt a hívek, akik most is lelkiatyjuknak tekintik. Nyugalom, békesség, szeretet árad belőle, ez vonzza az embereket. Hatásos a jó példája és a szeretete. Akkor is tud mosolyogni, amikor már századszor magyaráz meg nekünk valamit, és mégsem értjük.

                Zsongor atya 1999. október 14-től vezet bennünket csütörtökönként 18,30 órai kezdettel a Szemlélődő ima útjain. Immár több, mint 400 imaórán tanít arra, hogy a lelki élet tizenkét lépcsőfokán hogyan kell (1) lecsendesednünk és (2) összeszedetten imádkoznunk; hogy Isten (3) a jelenlét imájából hogyan vezet fel (4) a sötétségből (5) a fényre, ahol (6) Isten az ő békéjében részesíti az embert, (7) közli magát vele, s (8) a szeretetben magához ragadja, hogy (9) eljegyezze és lefoglalja magának a lelket. A (10) lelki frigy imaszakaszában már örömujjongással konstatálhatja az ember, hogy kegyelemből, ingyen kapjuk az Istennel való betöltődés, a vele való egyesülés élményét. Csak Istenre kell figyelnünk és rámosolyognunk, aki már ránk mosolygott, hiszen ő előbb szeretett minket (1 Jn 4, 19). Isten ajándékából ennek a szeretetnek a szemlélésében és örömteli befogadásában megélhető az egymásban való gyönyörködés imája, a szívek egyesülése, a lelkek csodálatos egybehullámzásának harmóniája, s megvalósul a teremtés célja: Isten legyen minden mindenben! (1 Kor 15, 28). Ezt az imaszakaszt követi (11) az Istennel való együttszeretés imája, amelyben Isten az ő üdvözítő tetteiben részesíti a lelket. Isten üdvözítő szeretete a mennyei életben (12) a Szentháromságos egy Istennel való végleges egyesülés imájában bontakozik ki majd örökre.

                Zsongor atya ilyen kincseket közvetít nekünk a „Szemlélődő ima útjai” című imaórákon. Ha igyekszünk betöltődni ezekkel a szent gondolatokkal, ha egész nap Istenre figyelünk és törekszünk szeretetével betöltődni, akkor megtapasztalhatjuk: megváltozik a lelki világunk, vagyis az Istennel és embertársainkkal való életünk; megoldódnak a sokszor évtizedes problémáink is, mert Istennel s Istentől és övéivel lesz boldog az életünk.

 

                Hálás szívvel köszönjük Zsongor atyának és a többi paptestvérnek, hogy önfeláldozó életükkel, imáikkal, jó példájukkal, tanításukkal az Úr szeretetét sugározzák felénk, és vezetnek minket Istenhez, aki a Szeretet (vö. 1 Jn 4, 8).

                                                                                                      Mária

Szerző: Péter | 2011. február 08. 18:53:16

Jó benyomást tett rám a Pápa őszentsége, mert XVI. Benedek volt az, aki az írországi katolikusokhoz írott levelében mindeddig a legvilágosabban fogalmazott az egyházon belüli pedofíliáról.

Szerző: Erzsébet | 2011. február 08. 14:09:18

Több mint húsz éve dolgoztam egy ideig a Szent Erzsébet szeretet otthonban Ipolytölgyesen.

Az ápolók és nevelök lelki gondozását nyugdíjas atyák végezték, akik számomra túl gyorsan váltották egymást. Kicsit nyomott volt a hangulat. De a Szent Lélek ott fúj, ahol akar alapon ezeknek a változásoknak is megvolt a haszna: így ismerhettem meg a Japánból épp´hazatrért Kanazawa József atyát, aki ott nálunk öntötte végleges formába a missziós évekröl szóló  emlékiratait, vagy az életem további alakulására meghatározó szerepet gyakorló Vilmos atyát, cisztercita szerzetest.

Vilmos atya ornitológus volt. Elmesélte nekünk életét: az egri diák csínytetteit, hogyan lett tanár, a szétszórattatást és az azt követö magányos éveit az alföldön. Elbeszélésében és egész magatartásában az ragadott meg leginkább, hogy nem volt benne semmi keserüség, semmi szemrehányás. Csak vidámnak, jókedvünek és mosolygósnak láttam. Ez kezdetben annyira felbosszantott, amig nem ismertem, hogy azt mondtam magamban: "Ez az ember vagy nagyon naiv, vagy tud valamit, amit én még nem." El is határoztam, nem egészen jóindulatúan, hogy megfejtem titkát, egyszer úgyis lehullik a lepel, aztán kiderül majd, hogy ö is tud utálni, embereket megvetni. Nem volt ellenére, a faggatás, a kíváncsiskodás. Ugyanis nem volt semmiféle lepel, neki nem volt szüksége rá. Annyira ismerte és szerette Isten teremtett világát, hogy semmit nem vetett meg benne. Annyira alázatos volt, hogy semmi nem hozta zavarba: Meglátogatott egyszer, amikor a súlyosan értelmi fogyatékos gyerekek között dolgoztam. Borzasztóan kínos helyzetben voltam, mert az egyik fiú épp´érkezése elött tépte le magáról a pelenkát és kente annak tartalmát szét az ágyán. Mondtam Vilmos atyának, hogy talán el kellene halasztani a látogatást, mire ö megkérdezte, hogy miben lehet a segítségemre. Ha jól emlékszem, elfoglalkozott-játszott addig a többi gyerekkel, amíg én rendet raktam. Àltala éreztem meg ebben a helyzetben Isten feltétel nélküli szeretetét az emberek iránt. Annak ellenére, hogy én aztán nemsokára elhagytam Magyarországot, még sokáig tartott a kapcsolatunk, amikor már lehetséges volt, meg is látogatott. Egyik ismerösöm, aki látta öt itt nálunk a misén koncelebrálni, azt mondta késöbb, hogy a mise egész ideje alatt mindig azt várta, mikor szólal meg már az a másik pap, aki ott a háttérben áll. Az bármily keveset is mondott, annyira hitelesen hangzott.

Drága Vilmos atya, kívánom neked, hogy az Angyalok hordozzanak szárnyaikon és hogy megengedtessék látnod, milyen csodálatos virágokat hoznak a magok, melyeket elvetettél ezen a földön.

Szerző: nard | 2011. február 04. 13:07:15

dr. Lengyel Antal Vác Alsóvárosi plébános, aki sok rászoruló családot segített anyagilag is. Minden évben elvitt minket ministránsokat a Vidámparkba (persze előtte Makkosmária, de hát valamit valamiért :)). Szilléri László vecsési plébános, aki a nehezebb ipolitikai időkben is segített az akkori rendszer ellenségein. Szabados Anzelm ferences szerzetes "üzemorvos", aki a Természet Anyában is feltétlenül hitt. P. Halmai Vilmos, aki megtanított arra, hogy csalni lehet, de nem érdemes. dr. Beer Miklós váci püspök, aki püspökként sem szégyelte megsiratni volt gyerekkori ismerősét annak temetésén.

Szerző: knk | 2011. február 03. 20:31:44

Adósságot szeretnék törleszteni azzal, hogy megemlékezek Katona Nándor újszegedi plébánosról - Isten nyugosztalja -, aki szegedi éveim meghatározó személyisége volt. Személyiség, talán csupa nagy betűvel! Két lábbal állt a földön, óriási tapasztalattal, emberismerettel, korához társuló kellő határozottsággal és kultúrával tudott eligazítani keresésünkben. 

Szerző: Anonim | 2011. február 02. 14:27:24

Az én papom XD

Fekete Béla volt...Ő már sajnos nincs velünk.

Kisérte utamat s tanácsokkal el látott, de ezt e tudom mondani a Refka Dániel Atyáról.Dani atya nagyszerű pap mai napig is.

De ott van még szász Gyula atya is.

 

Fekete Béla atya volt a kereszteltetőm.

Refka Dániel Atya volt az, ki mindig a rossz napjaimban is mosolyt tudott csalni az arcomra XDXDXD

Szász Gyula atya volt az akitől rengetek mindent tanultunk.

Bakonyi János atya volt az  ki mindig szívesen el beszélgetett velünk ha roblémánk volt.

 

Katona Imre atyától pedig a komolyságot tanulhattuk meg :D

Keresztanyám volt az aki Meg is mertette velem Jézus életét. De ha már itt tartunk  kis vers :

 


   Hogy milyen is voltam?
Nem tudom már...
De arra emlékszem...
Mikor 1800g-al jöttem a világra ordító hangal...
Kérem szerény Énemet ne vesse meg...
De fogalmamse volt hogy ki az az Isten.
Ez a pöttön gyermek azóta már felcseperedett,
Es egy szép délelött az iskolában egy hitoktatóra szert tett.
Meg tanította nekem mi is az a Keresztényi élet,
Meg ismertette velem Jézus életét,
Mára már a hitoktató a keresztanyukám lett.
Arra is emlékszem mikor elsőnek a templom ajtaján léptem be,
Csodálkozva néztem hogy készülnek a misére.
Majd egy harangszóval elkezdődött a mise...az oltárnál ott állt a plébános Maga Szász Gyula,
És Tátott szájjál hallgattam miként a misét Prédikálja.

 

 

Hát röviden ennyi :)

Aztán íjjatok :D

Szerző: Egy lány a zöld oromból | 2011. január 28. 18:03:37

Budafok-Felsőváros plébánosáról szeretnék pár sort írni. Sajnos idén január elején betegség miatt visszavonult Vargha Zsolt atya, aki 14 évig vezette a közösséget az evangélium útján. Nagyon sokat köszönhetek neki, mindig reményt adott, mindig mosolygott és mindig imádkozott közössége tagjaiért. Fantasztikus ember és pap. Kérem az Urat, hogy gyógyítsa meg őt és még szolgálhasson, ha nem is közösségünkben, de vezesse még a lelkeket az Úrhoz.

Szerző: Monika | 2011. január 27. 17:19:20

Istenre találásomat, Jézussal való élő kapcsolatomat egy kimagasló katolikus papnak, Dombi Feri bácsinak köszönhetem, aki Jézusnak adott, hiteles és hűséges életével erkölcsi, szellemi-lelki példakép számomra.

Jézus ezt az egyszerű vidéki papot választotta ki arra, hogy általa tolmácsolja a mai kor mai problémáival küzdő embere számára az Evangélium örökérvényű tanítását. Így született meg Feri bácsi által a 43 Hang-könyv, amely több ezer élet-problémára ad az Evangéliumból kibontott választ.

E könyvek emberek ezreit segítette és segíti ma is szerte a világban a saját benső békéjük, boldogságuk megtalálásához, a HAZATALÁLTSÁG ÖRÖMÉHEZ.

Feri bácsi 2004-ben égi otthonába költözött, mi pedig – tanítványai, hajdani közössége – lankadatlanul hordozzuk és visszük tovább annak a hatalmas szellemi-lelki örökségnek gazdag kincsét, melyet ránk hagyott.

Ezúton hívok meg minden jó szándékú, Istenre nyitott, Isten-kereső embert Közösségünk – mely az Égi Béke a Földön nevet viseli – honlapjára, ahol Dombi Feri bácsi életrajza mellett megtalálja több formátumban a 43 Hang-kötetet is.

Szívből jövő imával kívánom és remélem, hogy további sok-sok ember talál rá Jézusra, önmagára és élete értelmére Jézus Hangjának erkölcsi tanítása által is, mely az utolsó idők egyik legnagyobb földre hajlása az Égből.

Honlap-cím: www.web-hang.hu

Szerző: Napra | 2011. január 19. 14:23:07

Hálát mondok a Jóistennek, amiért megismertetett Dósai Attila atyával. Dósai atya négy évig volt a történelem tanárom Nagykanizsán, a Piarista Gimnáziumban.

Mára a lelki vezetőmmé lett. Nagyon hiteles pap számomra. A lelki beszélgetések, gyónások alatt megláthattam: ő is csak ember, hibákkal és nehézségekkel együtt. És rendíthetetlen hittel, hatalmas szívvel és nagy szeretettel. Ezek a tapasztalatok arra vezettek, hogy megértsem: a papok is olyanok mint mi. Nehéz egy fiatalnak ezt meglátnia, nekem ő sokat segített ebben.

Életem elején járok, remélem még sok ilyen pappal hoz össze az élet.

Szerző: Ági | 2011. január 15. 12:51:58

Először is nagyon hálás vagyok a jó Istennek, hogy nagyon sok jó papot megismerhettem. Az első, aki nagy hatást tett rám, Szenes István atya volt, akivel nagyon sok lelki beszélgetésem volt. Gimnáziumi éveim alatt mindig hozzá fordultam, ha tanácsra és segítségre volt szükségem. A szavaira mindig úgy tekintettem, hogy a jó Isten üzenetét közvetítik számomra. Kruppa Levente atya a következő, akinek meghatározó szerepe volt az életemben. Görög katolikus pap lévén rengeteget tanultam tőle a párkapcsolatról és a házasságról. Bindes Ferenc atya és a miséi is igazi kincsek. Fizikailag már nagyon öreg, a miséket is alig bírja végigállni, de lélekben cseppet sem az-ugyanúgy meg tudja szólítani az időseket, mint a fiatalokat. Nagyon tisztelem benne azt az elkötelezettséget és odaadást, ahogyan szolgálja a jó Istent és ami még ennyire idősen is megvan benne.

Azt szeretem bennük, hogy megélik azt, amiről prédikálnak. Felnézek rájuk, mert Istennek tetsző életet élnek.

Szerző: Király Mária | 2011. január 09. 20:32:48

A családunk nagyon hálás Dr Surányi Tibornak, aki az 50-es évek elején sokat segített nekünk, amikor árván maradtunk. Engem elvitt Kiskunfélegyházára egy kedves testvérpárhoz, akiknél addig lakhattam, amíg nővérem férjhez nem ment, és magához vett.Surányi Tibor akkor még csak kispap volt, de azóta nem tudunk róla semmit. Ha valaki tud róla valamit, sazeretném, ha értesítene . horvathne44@vipmail.hu

Szerző: Takács Cecilia | 2011. január 08. 14:02:24

Zsongor atyát, a sziklára épült ház pálos szerzetesét köszöntöm közösségünk nevében a 400. „Szemlélődő ima útjai” c. imaóra megünneplése alkalmából.

A Duna felé néző nagy kereszt a Gellért-hegyen jelzi a hely szellemiségét, a Sziklatemplom lelki vonzókörét. Ide járunk sokan, e vonzást érezve, s a csütörtöki imaórák különleges, misztikus légkörét keresve. A Mennyek országáról szóló példabeszéd (Mt 13,45) is egy olyan igazgyöngyről szól, amiért mindenét odaadja a gazdag kereskedő, hogy elnyerje a számára legértékesebbet. Mi is ilyen gyöngy-keresők vagyunk, s örök szellemi nyugtalanságunk kifejezője, mert keressük azt, amit sokszor nem is fogalmazunk meg: az Isten országát. Zsongor atya gazdag példatára az imaórán segítséget nyújt abban, hogy megtaláljuk azt a gyöngyszemet, ami az én lelkemet igazán megérinti.

Gratulálunk Zsongor atyának a 400. imaóra alkalmából rendületlenül viszi tovább megkezdett művét: az Isten-keresés útjára vezető pásztor örök biztonságot jelentő munkáját.

Szeretnénk, ha a gazdag lelki élményt nyújtó imaórái, és a tehetségét mindig bizonyító szónok prédikációi még hosszú ideig tartanának.  (Idézve Dániel prófétát:) „Mint csillag az égen, ragyognának.”

Szerző: Babi | 2011. január 05. 16:02:33

Szeretnem megkoszoni Vitus Lajos atyanak azt hogy imatkozott ertunk foleg edesanyaert aki aznap halt meg .nagyon jol esett hogy van valaki aki a nehez idokben rank gondol es imatkozik ertunk A jo Isten aldja meg es segitse tovabra is .

 


Szerző: Réka | 2011. január 05. 06:29:41

Frank Pál Szalézi Atya

Gyerekeim mindig szeretettel gondolnak a példaadó Atyára. Hitoktatása maradandó életvitelt ültetett el. Gyermekkoruk óta érezték a kezéből eredő szeretet sugárzását. Fiam nemrégen meglátogatta és otthon bemutatta nekünk, hogy az Atya hogyan tartotta a kezét végig a kezében. amig beszélgettek. Végig érezte a szeretet sugárzását, ami átáradt a kezén keresztül egész a szívéig. Gyerekként is sokszor beszámoltak arról, hogy amikor megsímogatta őket mindig érezték a szeretet átáramlását. Azt mondta úgy feltöltödött.

Magam részéről megsem hallom a papok bántását, vagy ha igen felháborító véleményem van arról aki ilyent állít. Megjegyzem bárkiről lehetne gyalázkodást mondani csak tisztességtelen összefogás kell hozzá.

Még a pápának sem hiszek, hiába kért bocsánatot.

Szerző: Hraska Zoltán | 2011. január 03. 12:26:23

Akiket mindig a szívemben és imáimban hordozok (igaz ők mindig mondják, hogy egyedül Istené a dicsőség, de én azért tudom, hogy a szeretetük és a gondoskodásuk mit munkált bennem): Hodánics Tamás, Ritter Nándor, Szabó Gábor, Varga Nándor kecskeméti református lelkészeink, és a csupa szív és szeretet Balázs Gergely (kecskeméti) piarista atya. Áldja meg őket, és minden szolgálatot vállaló lelkészt és papot az Isten!

Szerző: Zencsi | 2011. január 03. 02:31:47

Írtam egy portrét, amelyben bemutatom "az én papom", de sajnos valami miatt nem engedi ide bemásolni.

Szeretném megkérdezni, hogyan tudnám tudnám ide berakni?

Szerző: Mónika | 2011. január 01. 17:23:16

Úgy gondolom, mindenkinek szüksége van egy olyan lelki vezetőre, akivel ha szükség van, mindent meg tud beszélni, és Jézus tanításából kiindulva kapjunk válaszokat, segítséget, tanácsot. Egyaránt állnak elöttünk jó és sajnos rossz példák is, de úgy hiszem, nem szabad az első rossz próbálkozás után feladni. Minden Úr által mellénk rendelt szolgálóval célja van az Úrnak, és ezt kell keresnünk bennük, ők is csak emberek. Köszönöm Kiss György atyának, hogy segít a kérdéseimre megtalálni a választ, segítse Őt az Úr, hogy mindíg, minden körülmények közt helyt tudjon állni és töretlenül Krisztus katonája maradjon.

Szerző: P. Imre | 2010. december 30. 08:13:22

Hála a Teremtőnek én egy hitkövető római katolikus családba születtem. Édesanyám lelkiatyja Marcel Mihály atya volt. Engem a keresztvíz alá Zakar András tartott, aki akkor még kispap volt, de később Mindszenty hercegprímás úr titkára lett, és 6 évet töltött börtönbe a Mindszenty perben mint másodrendű vádlott. Az első és második elemit a budapesti Piaristáknál végeztem, Soha nem felejetem el hitoktató tanáromat Papp Lászó piarista papot. Megtanított minket hinni, és aki akart megtanúlta a ministrálást. Ezek között voltam én is. A budapesti papnevelő szemináriumba jártam minden reggel a tanítás előtt ministrálni. Folyamatosan szinte a nyolcadik osztály elvégzéséig napi kapcsolatban voltam több, általában három-négy atyával. 

Felelőséggel kijelenthetem, hogy én paptól számomra akár vallási, akár erkölcsi hátrányt okozó kezdeményezéssel nem találkoztam.

Hálát adok az Istennek, hogy életem elején olyan sok kegyelemben részesített, és olyan sok kiváló emberrel hozott össze mint azok a papok, akik mind azon munkálkodtak, hogy az én lelkem tisztább, és hitem teljesebb legyen.

Szerző: dr Dudás Claudia Mária | 2010. december 29. 19:48:17

Köszönöm a görög katolikus papoknak és kiemelten Kocsis Fülöp püspöknek, és a budapesti Nagyboldogasszony ortodox székesegyház papságának, hogy visszaadták, megerősítették a hitemet.

A családos papságból és a cölibátusban tisztán élő szerzetesekből sugárzó , a tekinteteken keresztül ható Szentlélek által áthatott erő minden prédikációnál, szónál közvetlenebb segítség az Örökkévaló, hatalmas és dicsőséges Istenhez és Fiához , Jézus Krisztushoz vezető úton.

 

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Szerző: Admin | 2010. december 21. 15:35:02

Emailben kaptuk:

Kiss István plébános urat szeretném a listára feltenni ha lehet. Az Úr magához szólította, egy héttel ezelőtt. A legtisztább szívű, legszeretetreméltóbb ember volt, akit valaha megismertem. Neki köszönhetem a hitem, és a lelkem. Nehéz elmondani szavakkal, ami bennem van. Kisbaba korom óta ismertem őt, ő keresztelt meg engem és nyolc testvéremet, ő tanított meg az Isten szeretetre, az ember szeretetre a szüleimmel együtt. Egy végtelenül tiszta szívű, mindig kedves, és mérhetetlenül szeretetre méltó embert ismertem meg és veszítettem el. A szívem meghasadt amikor az újságban arról kellett olvasnom, hogy ő már nincsen a földön, de a szívem boldog, mert Ő már nagyon jó helyen van, és fenntről vigyáz ránk. ha egy mondatban kellene megfogalmaznom , ki Ő, akkor azt mondanám. Ő a ma Szentje, egy olyan lelki vezető, aki nem is tudja, mennyi ember életét tett jobb, és teljesebbé a jelenlétével, szeretetével.

Szerző: Demjén Ildikó | 2010. december 21. 14:33:52

Kiss Istvány atya emlékére!

Tegnap kaptam a hírt, hogy már nincs itt, Ő már fennt van. nem lehet leírni azt az érzést, amit átéltem , élet és halál találkozása.Ő akiről azt gondoltam örökké itt leszünk velünk, sosem megy el, itt hagyott bennünket, egy hatalmas űrt hagyva maga után.

Számomra István atya volt a ma Szentje.A XXI: század Szentje.

Nem ismerek hozzá fogható embert, lelkivezetőt. Kisbaba korom óta ismerem őt.Ő keresztelet meg, nála voltam ministráns, az ő korusában énekeltem szoprán szólamban, az alt hangommal.

Mindenki felé szeretettel fordult, mindenkihez volt egy jó szava.

A Jóistentől kapott keresztet is méltósággal cipelte, sok ideig küzdött a rákkal, próbált felül kerekedni, betegségében sem hagyta a közösségét magára.

István Atya!

Elmondhatatlan űrt hagytál magad után, de tudom, onnan fenntről vigyázol mindannyiunkra.És remélem találkozunk és akkor elmondhatom, mennyit adtál, és mennyire meghatároztad az emberek sorsát, minden napjait.

Te vagy az én Szentem.

Nyugodj Békében, és vigyázz ránk !

A kis Mazsika

Szerző: P. M. | 2010. december 14. 11:49:12

Az első: az utolsó - a meghatározó.

Kiss István plébános úr emlékére.

Nem ismertem őt. Betegágyánál fogadott szerda délelőtt. Mindamellett szánt időt a kezdeményezésre, amivel felkerestem, hogy aznap fontos vendéget várt. Örömmel beszélt róla, hogy sokat jelent számára az árvák, gondozottak segítése. Méltóságteljes, bölcs ember tisztaságával beszélt hozzám. Szavaiból olyan természetesség áradt, ami megrendítő erejű volt. Fáradt volt, de arra is volt figyelme, hogy szóljon hozzám pár támogató, biztató szót. Úgy köszöntünk el egymástól első találkozásunk végén, hogy hozzám intézett szavai már akkor kivételessé váltak.

Értesülve róla, hogy szombaton az Úr magához szólította, megértettem, különleges találkozás volt ez. A Jóistennek gondja volt rá, hogy plébános úr életével, utolsó napjaiban is, újaknak mutasson fel követendő példát.

Alázattal adózom azért, hogy ez a találkozás megadatott számomra. Az első: az utolsó - a meghatározó.

Örömmel és hálával emlékezem rá. Isten nyugosztalja!

P. M. 

Szerző: Makk András | 2010. december 11. 13:12:06

Rengeteg név jut eszembe:

Kiskoromban, a szegény Józsefvárosban működött Waigang Józsi bácsi + és Futó Karcsi bácsi. Olyan gyerekekkel jártam hozzájuk hittanra, akik családjuk lévén (bűnözők), véletlenül sem jutottak volna a kápolna környékére. De Isten erejét ezek a papok úgy tudták közvetíteni, hogy mégis jöttek a szegény gyerekek is.

Aztán a piarista gimnáziumban még a "nagy öregek" közül is tanított néhány és a fiatalabb generációból is. Csak jót tudok róluk mondani, többségükről pedig csak hiperlativuszokban lehet beszélni:

Kincs Lajos+, Medvigy Mihály+, Galambos+, Kovács Mihály+, Pázmándy György, Jelenits István, Lupus, Nemes György, Bocsa József.  (bocs, ha valakit kifelejtettem)

Békásmegyeren volt Antal János+, aki templom és léleképítőnek is kiváló volt. Sok ismeretlen név, pl. Gönczön egy cserkészportya alkalmával mentünk be a plébániára, ahol a plébános nagy szerettel fogadott. Aztán gyónás alkalmával, mikor a pap szavai ténylegesen Isten erejét továbbították.

A családon keresztül is rengeteg szolgáló papot ismertem, ismerek, mind nagyon jó emberek. Petrassevits család, Andrásfalvy János.

A helyi plébánosról, itt Budakalászon, Kálmán Józsefről szintén csak jót mondhatok.

Ha a társadalomban ilyen arányban lennének az áldozatkész emberek, nem lenne semmi gond...

Szerző: Szentváry-Lukács Erika | 2010. december 11. 11:00:25

Azt, hogy most egyházi szolgálatban állok, azoknak az atyáknak köszönhetem, akikkel eddigi életem során megismerkedhettem, akik hiteles életükkel tanúságot tettek, prédikációikkal, tanításukkal hitemben megerősítettek vagy éppen a liturgia iránti szeretetükkel Istenhez emeltek.

Mindennap a szentmisén az elhunytakért mondott imádságkor gondolok azokra az atyákra, akik sokat jelentettek számomra, és most hitem és reményem szerint mennyei közbenjáróim. Először őket szeretném megemlíteni. Az Istenhegyi Szent László Plébániatemplomban dr. Bellányi Ferenc kanonok plébános atya, aki minden találkozásunkkor kisgyermekkorom óta kiskeresztet rajzolt homlokomra, aki a kántorképzőt javasolta, lektornak és sekrestyésnek hívott és bátorított még gimnazista koromban. Káplánja Tóth József atya, hitoktatónk. Szentgyörgyvölgyi Zoltán atya budaörsi plébános bizalma szintén nagyon megfogott. Kondor Lajos atyát ki nem ismerné, és ki ne gondolna rá hálával! Mától Kiss István rákoshegyi plébános atya neve is bekerül ebbe a sorba. Német nyelvterületről megemlítem Mons. Höllerzeder és Prälat Scharf atyákat is.

Zbigniew atya, aki Szent Kamill rendjéből Lengyelországból került Magyarországra, humorával fogott meg bennünket, gyermekeket.

Bucsi László atya a kántorképzőben, Tuba Iván atya a Sapientia Főiskolán tanított.

 

És most azok következzenek, akik ma is sokakkal állnak kapcsolatban:

Brückner Ákos atya keresztelt, és kísérte és kíséri családunk életét évtizedek óta.

Csermely Endre atya, aki plébániánk adminisztrátora volt Bellányi Ferenc halála után, Regőczy István atya, aki szentmisét mondott vasárnaponként templomunkban,

Tanáraim, akiktől sokat tanulhattam mind emberileg, mind teológiai tárgyakat:

Dr. Székely János püspök atya, Dr. Lukács László SchP atya, Dr. Kállay Emil SchP atya

Dr. Orosz Lóránt OFM, Dr. Várnai Jakab OFM, Dr. Sánta János, Dr. Roska Péter

Puskás Attila, Perendy László SchP, Jáky Teodóz OSB atyák.

Linde László atya volt káplánunk Budaörsön, nagyon értett a gyerekek nyelvén is, önzetlensége sokak példaképe lehet, mint ahogy Varjú Imre atya, a Budavári Nagyboldogasszony templom előző plébánosa is, akit annyian ismernek és szeretnek. Meg kell említenem még Csernáth Zoltán, Héray András FSO és Kocsis István atyákat, akik szintén önzetlenül dolgoznak az Úr szőlőjében.

Külön hálával és köszönettel tartozom eddigi gyóntatóimnak és lelkivezetőimnek.

Német nyelvterületen Gerhard Schrafstetter, Stefan Brand, Gerhard-Ludwig Müller püspök és Peter Willi atyák számomra meghatározó személyiségek.

 

És ez a felsorolás nem teljes, de ebből is látszik, hogy hány atya, igazi atya volt meghatározó eddigi életemben, illetve hány és hány atya segíti mindennapjainkat, szolgáltatja ki számunkra a szentségeket és ápolják lelkünket. Isten fizesse meg áldozatos munkájukat bőségesen!

Szerző: szuzy | 2010. november 24. 21:40:16

meg egeszen fiatal voltam amikor az iskolankban jott egy uj hit oktato de mara mar pap lett.azt hozza teszem hogy fiatal es jo kepu pap volt.es ahogy jartam az oraira egyre jobban ereztem azt hogy kotodom hozza vagyis szeretem.ahogy teltek multak az idok ez az erzelem viszonzasra talalt de nem tortent semmi .minden nap sirtam es konyorogtem a jo isten fele hogy ez ne igy legyen.tudtam hogy nagyon fontos a hivatasa.egy falu beli nenike meg kert hogy kiserjem el a templomba a vasarnapi misere.en el mentem vele .de nem tudtam hogy o fogja tartani a miset.es amikor meg lattuk egymast a misen .egyfojtaban egymast neztuk.nem birtunk masfele nezni csak egymasra .amint haza ertem tudtam hogy ez nem helyes igy hat a kovetkezo orajan amit tartott volna nekem meg mondtam neki hogy ki szeretnek iratkozni az orajarol .o csak le hajtotta a fejet es azt mondta talan jobb is es meg koszonte.es soha nem felejtem el.

Szerző: Bíróné Márti | 2010. november 22. 15:51:28

Kedves Testvérek!

Kislányom az elmúlt vasárnapi miséken kezdte a ministrálást. Még csak 8 éves, de sajnos nálunk nagyon kevés gyerek jár hittanra, templomba, így a kisebbek is  az oltár mellé lépnek szolgálni.

Kevés idő és lehetőség volt megtanulni Ágota lányomnak a teendőket, az egész család nagyon izgatott volt, hogyan sikerül az aprócska gyereknek a ministrálás.

Ezúton szeretném megköszönni Smudla Tamás atyának türelmes és elnéző tanítását, mellyel lányomat felkészítette a szolgálatra.

 

 

Szerző: Fekete Tamás | 2010. november 20. 20:22:12

Sziasztok!

A gyáli atyáról, Gábor atyáról szeretnék röviden írni, egy kedves emlék elmesélésével. Néhány éve jöttem ide, szeretettel fogadott a közösségbe.

Egyszer egy nap kirándúlni akartunk menni a fiatalokkal és az atya mondta, hogy rendben, menjünk. Másnap reggel 2 kocsiba ültünk és elmentünk a hegyekbe, ahol a nap végén még egy templomba is bekéretőztünk, ahol misével zártuk a napot. Mindig is nagyon szeretett misét mondani, sose kellett kétszer mondani, ha misét akartunk. Fantasztikus, hogy bármilyen alkalom esetén egyszerűen megkértünk, hogy egy misével szeretnénk ünnepelni, és rögtön azt mondta, hogy jó.

Visszatérve a kirándulásra, nekem, amit tetszett ebben a napban, hogy megtapasztaltam, hogy egy atya nemcsak lelki vezető lehet, hanem egyszerre jó barát is, akivel lehet kirándúlni, játszani is akár.

Még lehetne mást is írni, de nekem ez a kép maradt meg a legjobban.

Jó egézséget adjon neki az Isten, hogy még nagyon sokáig büszkélkedhessünk vele!

 

Tamás

Szerző: Tanosné Boda Zsuzsanna | 2010. november 15. 10:44:24

Felnőttként tértem meg és boldog vagyok, hogy ismerhettem még Sulyok Ignác atyát, aki felkészített az elsőáldozásra és a bérmálkozásra. Általa el tudtam hinni Isten megbocsátó szeretetét.

Ullrich Ágoston atyához jártunk jegyesoktatásra, és ő esketett minket nagy szeretettel. Kislányunkat nagy együttérzéssel temette.

Kislányunk halála nagyon megrázott minket. Varga Lászlónak imáiért és egy lelki beszélgetésért-gyónásért nagyon hálás vagyok, segített vele. Letölthetö lelkigyakorlatai hitbeli töltekezések számomra.

Kis Didák testvér bíztatott a szemlélődő imádság megismerésére, elkezdésére. Imájával támogatta házasságunkat.

Jálics Ferenc és Mustó Péter jezsuita atyáknak köszönhetem a szemlélődő imádságba való bevezetést. Mustó Péterhez lelki gondjaimmal is bizalommal tudtam fordulni értő, szerető odafigyelése miatt.

Lakatos Attila nagy szeretettel, figyelemmel kísért az első szemlélődő lelkigyakorlatomon.

Pál Ferenc letölthető előadásaiból rengeteget tanultam.

Pálfai Zoltán arra volt példa számomra, hogy mennyire elkötelezett volt lelkigyakorlatozóként, azaz nem papi szerepben.

Hálás vagyok, hogy ilyen sok nagyszerű papot, szerzetest megismerhettem.

Szerző: Csáki Katalin | 2010. november 14. 20:56:21

Frank Atya!

/Frank Pál/

Hálásan köszönjük, hogy hozzásegítette gyermekeim soron kívüli elsőáldozását. A felkészítés alatt nagyon megszerették meleg szívét, nagy türelmét, amire igen szüksége lehetett. Isten áldja meg minden tettét.

Köszönjük

Szerző: Livi | 2010. november 06. 19:01:07

Nekem egy különleges emberhez volt szerencsém. Még kisgyermekként ültem Zsolt atya hittanóráin, de csak később tudtam megérteni Őt. Kedvességét, szeretetét, őszinteségét mindannyian éreztük már akkor is, akiket csak tanított. De magatartását, hitelességét csak mostanában tudtam értkékelni. Egy kivételes jellemet ismerhettem meg, aki a mai napig megkeres, és valahogy kivételes érzéke van ahhoz, hogy mikor szorulok rá igazán Isten közelségére. Remélem mindenkinek jut egy ilyen lelki vezető!

Szerző: Fazekas László | 2010. november 02. 16:47:00

Sokáig kerestem Istent, pontosabban Ő keresett engem. Már elmúltam 30, amikor Czár Iván atyán keresztül végre elérte Krisztus a szívemet. Nagyon sokat köszönhetek Neki és hálával tartozom azért, amit lelki épülésemért tett. Sőt az egész solti egyházközség is hálás Neki, mert új lendületet, új lelkiséget hozott szolgálatával! Isten tartsa meg és áldja meg Őt!

Szerző: Biczó Pál | 2010. november 01. 11:07:18

Ismét az Édesanyám „végrendeletében” foglaltakkal kezdeném:

„Szeretett-Békesség-Alázatosság!”

Igen, talán nekünk élőknek, ezeket a gondolatokat illene megtartanunk, s erre kellene törekednünk.

Magam, 1953 ban születtem. Mint egy korábbi írásomban említettem, TIZEN NYOLC éven át ministráltam. Az esküvőm napján, egy ünnepélyes keretek között tettem vissza az oltárra a ministráns ruhámat.

Szüleimen kívül kik tanítottakat Édesanyám által megfogalmazott értékekre?

Bakáts tér:

Draskovics Plébános úr, (elhunyt már)

Ednrédi Mihály püspök úr (szintén, elhunyt már)

Futó Károly atya,

Szappanos Béla atya,

/Aki egyház művész is volt.

Műveit megtalálhatjuk, a Bakáts terei Szent Ferenc templom, jobb oldali ajtajánál, egy bronz Szent Teréz domborműben, illetve a Kispesti Főplébánia templom főoltára felett látható Szűz Mária szoborban, sajnos Ő nagyon korán elment. 1964 ben. 33 évesen. A sírját felkereshetjük a budapesti Farkasréti temetőben/

Dr. Hajnal Róbert atya (Ma a XIII kerületi Béke téri templom plébánosa)

Zimonyi János (Nagymaros plébánosa)

Rózsák tere:

Hites (Hauser) Ignácz plébános úr (Isten nyugtassa)

Dr. Bozó Gyula néhai plébánosom

Dr. Csányi József (nyugszik a budapesti Örökimádás templomban)

Balás Béla, (ma a kaposvári megyés püspök)

Dr. Hajnal Róbert (itt ismét összehozott minket a Mindenhatónk)

Czinka József atya (Ő is elhunyt már)

Czinder Géza (+)

Kemenes atya (+)

Tőrcsi atya

és még sokan mások

Igen, voltak közöttük úgynevezett” Béke papok.” De mindannyian arra tanítottak minket, hogy SZERETEBEN éljünk, s a Szeretet Himnusza szerint cselekedjünk

Ma, mikor az elhunytainkra emlékezzünk, gondoljunk vissza Rájuk is!

Gondoljunk vissza, mikor azokban az elnyomásoktól sem mentes években, a jéghideg templomokban, például a karácsonyi éjféli Szent miséken, a közelségük, a Szeretetük miatt, testileg, LELKILEG fel tudtunk melegedni!

Elhunytunkra emlékezzünk

 

Ezen a napon minden más
Újra mélyen érint, meg a gyász
Nincs, már velünk együtt
Kit ismertünk vagy szerettünk
Ma lélekben, újra együtt lehetünk.

Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendült a hangod,
Szinte látom minden mozdulatod
Nem is, tudhatod, mennyire fáj hiányod.

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket
Ezek a fények, világítsanak Neked
Örök világosságban, békességben nyugodj
Soha el, nem felejtünk, biztosan Tudod!

Minden elhunyt testvérünkért mondjunk el egy-egy imát!

Adjon a Mindenhatónk Nekik békés pihenést és sí keres révbe érést, hogy mikor mi érkezünk, az Úr színe elé, legyenek ott és segítsenek nekünk, hogy mi is elérhessük a célunkat.

Szeretett-Békesség-Alázatosság!

Szerző: Krisztina | 2010. október 29. 20:27:44

2007. januárjában költöztem ki családommal Brüsszelbe. Nem ismertem kint senkit, de férjem munkatársai révén megtudtam, hogy vasárnaponként a Magyar Házban mise van. Már az első vasárnap ellátogattunk két gyermekünkkel a 1/2 11-es misére, ahol Havas István Atya prédikált. Rengeteg gyerek állt az oltár mellett, ministráltak. Fiatal szülők 2-3-4, vagy akár 5 gyerekkel is részt tudtak venni a misén. Mindenki elégedett volt, a szülők, hogy a gyerekeket is bevezethetik a hit világába és a gyerekek is, hogy számukra is érthetően folyt a szentmise.

Azóta folyamatosan nő a kis közösség száma, szép lassan kinőjjük a templomunkat, vasárnaponként alig van hely a szentmisén. Minden újszülőtt kisgyereket megismerünk, a halottainkról megemlékezünk. Havas István atya nagyon jó munkát végez. Ápolja lelkünket, megérti honvágyunkat, anyanyelvünkön szól hozzánk. Köszönjük neki áldozatos munkáját!

Szerző: Oláh Lászlóné Piri néni | 2010. október 28. 18:58:10

Böjte Csaba testvér levele kapcsán „Ilyen az én papom” c. mozgalomhoz csatlakozom az alábbi írásommal.

 

2004 márciusában költöztem Pestszentimrére, a gyerekeim után. Ők itt építettek, majd 20 évvel korábban. Alig vártam, hogy rendbe jöjjön belülről a ház, s akkor hívhassam Gödölle Márton atyát, a plébánosunkat, hogy szentelje meg. Volt előre látott és nem látott munka és akadály – 7 ablak cseréje, gáz bevezetés, radiátorok felszerelése, gázcsövek újbóli szerelése, betegség, stb. Már kezdtem arról is lemondani, hogy vízkereszt környékén hívhatom Márton atyát. Előbb a kőműves bácsi betegedett meg, akkor a vegyészmérnök vejem vigasztalt azzal, hogy megcsinálja ő, két hétvége alatt. Csinálta is, de ő is elkapta az akkor „divatos” járványt, -láz, hasmenés-. Pár nap múlva már akarta folytatni, de féltettem is, meg közel volt karácsony, így abbahagytuk. Szentestén a gyerekeimnél voltam. Ott minden megvolt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Tisztaság, rend, finom és bőséges enni-innivaló, béke, szeretet, karácsonyi szent éneket hallgattunk evés közben is, a fa alatt meg énekeltünk. A templomban is minden gyönyörű és meghitt volt. Éjféli misékre én már nem járok a korom miatt, inkább hétköznapokon szívesen kezdtem szentmisével a napot, hazafelé bevásároltam, ami éppen hiányzott. Nálam is meleg volt, a port is le tudtam törölgetni, csak ne nézzen senki a magasban lévő -különben szép- rézcsövekre. Karácsony utáni héten, a hétköznapokon is mentem szentmisékre, utána a Betlehemnél üdvözöltem a Kisjézust. Egyik napon az jutott eszembe: „Drága kicsi Jézusom, Te olyan végtelenül szerény vagy, válogathattál volna a szebbnél szebb márványpaloták között, s Te egy istállót választottál! Ezzel azt üzened nekem, hogy az én lakásomat is megfelelőnek tartod, ha szeretettel hívlak, és fogadlak?! Hát persze, mire várok?!” Felálltam, és mentem a plébániára. Mondtam Márton atyának, hogy még most sincs rendben a lakásom, de már nagyon szeretném, ha most vízkereszt környékén megszentelné a házamat. Forgatta az előjegyzési naptárát, sok bejegyzés volt benne. Gondoltam, január vége felé talán hozzám is elér. Legnagyobb csodálkozásomra, mikor megszólalt, ezt mondta: -Szombaton délben jó lesz?- Most szombaton?- Igen. Ma csütörtök van, holnap péntek, szilveszter napja, akkor nem érek rá, de szombaton, Újévkor, a nagymise után igen, 12 órakor, ha az megfelel.-  -Igen, jó lesz, nagyon jó lesz. A kisállomásnál lakom, itt a címem, s várjuk szeretettel.- Köszöntem és elszaladtam, nehogy meggondolja magát, s későbbre tegye. Január 1-én, déli 12 óra előtt pár perccel megérkezett Márton atya. Előbb a szentelés következett, ami családias, közvetlen, mégis ünnepélyes hangulatban zajlott. Megmagyarázta a G+M+B jel értelmét, ami újdonság volt nekem, pedig a korábbi házamat sokszor megszenteltettem a 42 év alatt, míg benne laktam, de ezt nem tudtam. Aztán asztalhoz ültünk, s ebéd közben megkérdeztem, hogy hol és meddig szilveszterezett? –A plébánián, hittanos fiatalokkal. Jól érezték magukat, így elszaladt az idő, késő hajnalig maradtak. Aztán némi rendcsinálás, még egy órát aludtam is. Így egy kicsit álmosan kezdtem az újesztendőt. Nem baj, szívesen tettem!- És ahelyett, hogy ebéd után lefeküdt volna egy kicsit aludni, eljött egy öregasszonyhoz, hogy mi nagyanyja korúak sem érezzük mellőzve magunkat.

 

            2009. november 30-án, az első rorátéra igyekezvén, egy szépen kivilágított zebrán elütött egy autó. Mentők, kórház, combnyaktörés, műtét.

Ez hétfőn történt. Márton atya kedden tudta meg, szerdán már bent volt a kórházban nálam, s átadott egy szentképet, amire azt írta, hogy 83. születésnapomon rám gondol az egyházközség, reggel értem imádkoztak a roráté misén. Jó Isten segítsen, gyógyítson meg engem, szeretettel: Márton atya sk. Ennél értékesebb szülinapi ajándékot még nem kaptam.

„Ilyen az én papom”

 

* * *

            Ne gondolja senki, hogy kivételes helyzetben vagyok, Márton atya szívében hordja minden pestszentimrei katolikus ember sorsát, s igyekszik nekünk örömet okozni. Ha megtudja, hogy valamelyik híve kórházba került komoly betegséggel, a legközelebbi vasárnapon megimádkoztatja a híveit, ő meg a legrövidebb időn belül meglátogatja az illetőt a kórházban, s viszi az Oltáriszentséget. Egy közös ismerősünkről így számolt be: X Ilonkát agyvérzéssel kórházba szállították. Ilyen családiasan, kedvesen mondta: Ilonkát!

  Egy férfi ismerősöm mondta el pár évvel ezelőtti történetét: „Rorátéra igyekeztem. Tudvalévő, a pestszentimrei utcai közvilágítás igen gyenge, a gyalogjáró meg mesebeli (hol volt, hol nem volt, s nincs is). Nem csoda, hogy megcsúsztam, s úgy elestem, hogy alig tudtam feltápászkodni. Annál is inkább, mert az egyik szemem azonnal bedagadt, no meg elöntötte a vér is, a másikkal láttam egy kicsit. Felismertem a plébánia épületét, s láttam, hogy még világít. Ha ott érem még, Márton atya biztos, hogy segít!! Így lett. Elsősegélyben részesített, aztán a mentőknek akart telefonálni, de mondtam neki, hogy inkább a lányomékhoz juttasson el, hátha nem is kell kórház. – Erre azt felelte: Azonnal jövök- és már szaladt is a templomba. Ott szólt egy ismerősének, akiről tudta, hogy kocsival jár templomba, mivel nem is Pesten lakik. Már szaladtak is vissza, most már ketten. Engem besegítettek a kocsiba, s indulhattunk a lányomékhoz, Márton atya meg a templomba misézni.

   Ez több évvel ezelőtt történt,, s azért nem a balesetet szenvedő írja le, mert ő az idén, tüdőrákban meghalt. – Nyugodjon békében! –

            Már hagyomány nálunk, hogy a roráté misék előtt csak kicsi mécsesek világítanak, hogy egymásnak ne menjünk. Csak az adventi koszorún ég gyertya, 1,2,3, vagy 4 db, amennyi éppen aktuális. A szentmise sötétben kezdődött, az ambo előtt gyullad fel először villany, aztán a főoltáron, áldozásra már mindenhol ég. Kb.200 kis mécsest kirakni, meggyújtani, oltani bizony nagy munka, de nagyon tetszik a híveknek maga a látvány is, meg a hitbeli jelkép, amire utal a sötétség. – Mise előtt a csendben, sötétben elmélkedni nagyon jól lehet. Márton atya minden szentmisén prédikál, még a roráté miséken is. Utána meg forró teát kínálnak az asszonyok a templomajtó előtt. Asszonyok adják ugyan kezünkbe a finom forró teát, de Márton atya kel fel korábban, hogy forró legyen a teavíz, mire az asszonyok jönnek.

  A hittanórákat 12 csoportra osztva tartja egy civil hitoktató segítségével. Kiscsoportos óvodásoktól az érettségiző fiatalokig. Ezeken kívül van : Ifjúsági, Házas hittan, Felnőtt Katekézis, elindított Baba-mama és Nyugdíjas klubot is Időnként az egyéb hirdetések között, a vasárnapi szentmisék végén hirdeti, hogy családlátogatásra, házszentelésre bárhová elmegy, ahová hívják! „Ilyen a mi papunk!”

  Karácsony és Húsvét előtt színdarabot tanít be, annyi szereplővel, ahányan jelentkeznek, vagy felkérésre szívesen vállalják. Karácsony előtt betlehemes játék, a 8, 10, 13 éves korosztályból. A legelső évben még Márton atya is játszott, ő volt a legöregebb pásztor! Később már messzebbről is lehetett irányítani a szereplőket. De a betanítás akkor is nagy energiát, türelmet igénylő munka, 30 kis nebulót irányítani, szerepeltetni.

Húsvét előtt a Passiót tanítja be, mindig más főszereplővel, hogy ne legyen sértődöttség, vagy irigység ebből. Az idén Jézus és a két lator, apa és két fia volt. Ha nem pap volna, nyugodtan elmehetne hivatásos rendezőnek, akár a legjobb színházba is.

Nagypénteken mondhatom, hogy sötétségben folyik a szertartás. Nagyszombaton is úgy kezdődik, csak a Szentsírnál van pár db mécses égve. A tűzszentelés végeztével - ami a templomkertben volt, - úgy vonulnak be a ministránsok, hogy mindegyiknek gyertya a kezében, de csak egynél ég, a legelsőnél, azt, a most szentelt tűzről gyújtották meg. Mennek a Szentsírhoz, utánuk Márton atya, csendben, szinte észrevétlenül. S ahogy szaporodik a próféták jövendölése az évezredek folyamán, úgy világosodik a Szentsír környéke, meg az egész templom. Már minden gyertya, minden csillár ragyog, tündöklik, a ministránsok rázzák a csengőjüket, szólnak a harangok, fortissimót játszik az orgona!

Minden fény, minden hang azt kiáltja: Örülj Ember, mert megváltattál!!! Nagy Takács atya szavaival: „Uraim! Meg vagyunk váltva!”

  Bocsánat, hogy olyanba kezdtem, amit nem tudok teljesíteni. Talán annyit sikerült átadni az olvasónak, hogy kezdettől nem lehet másra gondolni, csak amit látunk, hallunk. Mindenkinek 100 %-ig lekötötte a figyelmét. Hogy mennyi időbe, energiába került Márton atyának, csak sejthetjük, ha komolyan belegondolunk. De hát, -

„Ilyen a mi papunk!”

 

* * *

            1948 május 27-én a szerzetes tanároknak el kellett hagyni az iskolákat. Az egyik igazgató atya búcsúzáskor többek között ezt mondta: „Nekünk most félre kell állnunk. Tovább nem taníthatunk. Ezért búcsúzóul arra kérlek benneteket, hogy amit tanítottunk nektek, azt tartsátok meg egész életeteken át, minden körülmények között. Nyugodtan kijelenthetem, hogy minden amit tőlünk hallottatok, az igaz és jó. Vállaljuk érte a felelősséget Isten és a Haza előtt!

 

„Ilyenek a mi papjaink!!”

 

* * *      

Oláh Lászlóné Piri néni

Szerző: eszti | 2010. október 27. 14:17:54

Üdv. mindenkinek!

Nem tudom, hogy ezezk az üzenetek eljutnak-e valahova is, mert szerintem akik gyűlölik az egyházat és a papokat, azok ezt úgyse olvassák és ha olvassák se változik meg a véleményük... szerintem. Mindenesetre én el szeretném mondani, hogy a papok is emberek, bizonyára közöttük is van jó és kevésbé jó ember, és biztos nem mindegyik hivatástudatból és isteni hívásra lett az ami, de hála Istennek ismerek sok rendkívül hiteles papot, akiktől rengeteget tanlutam, és tanulok, akiknek a szavát egy-egy prédikáció során inni lehet, az életük jó példa, nem bort isznak és vizet prédikálnak, meg tudják fogni az ifúságot is és tetteikkel támasztják alá életszentségüket. Az ember sok segítséget és őszinteséget kaphat tőlük. Én eddigi életem során a következő ilyen "igazi papokat" ismertem meg:

Dr. Várnagy Antal - (sajnos már nem él)

Szabó Oszkár

Kajtár Edvárd

Bátor Botond

Csóka János

Borsos József

Király József

Hegyháti Tibor

Báthory László (sajnos ő sem él már)

Morvay Pio

és nem utolsó sorban Böjte Csaba testvért is volt szerencsém személyesen megismerni,

akit minden bizonnyal nem kell bemutatnom. Őbennük soha sem csalódtam. Hú de sokan lettek :-) Nagyon sokat köszönhetek nekik. Persze tudnék olyat is említeni, akik nem voltak valami kedvesek, vagy számomra nem tűnnek hitelesnek, mint írtam, ők is emberek. Mindenesetre érdekes, hogy mennyien a pedofil papok témáját emlegetik, de én eggyel sem találkoztam, bezzeg a tanáraim közül kettőt is simán feljelenthettem volna + egy szakkörös nevelő (ha már akkor gyerekként felnőtt fejjel felfogtam volna amit művelnek), a pedofil tanárokról miért nem esik soha szó? Sokkal több van belőlük! Miért mindig papokat akarják lejáratni?

Hát ennyit szerettem volna leírni, és köszönetet mondani a felsorolt, számomra rendkívül kedves és bölcs atyáknak, testvéreknek mindenért!

 

Szerző: Néber Andrea | 2010. október 18. 15:32:07

Sokáig nem találtam a helyem a világban. megfordultam rengeteg gyülekezetben, amiket nem kívánok most nevén nevezni. Mindenhol voltak nagy szavak, ígéretek, néhol még ájuldoztak is:) De számomra ez mind olyan üres volt. A kérdéseimre soha nem kaptam egyértelmű választ, csak mellébeszélést. Már feladtam a reményt, hogy egyszer választ kapok, mígnem egy nap találkoztam Gelse papjával Kiss Zsolttal. Nagy szeretettelfogadott és sokat beszélgetett velem. Jártam hittanra és nagy csodálattal hallgattam tanítását az Istenről, Jézusról, a hitről, evangéliumról. Mindig volt rám ideje, és neki bátran feltehettem kérdéseim, amire mindig igaz választ kaptam. Féltem elmenni a templomba a misére, mert az emberektől tartottam, hogy megnéznek vagy kibeszélnek. De ő soha nem adta fel, mindig invitált, hívott Isten házába. Míg egy nap legyőztem félelmeim és elmentem. Legnagyobb meglepetésemre senki nem bámult vagy beszélt ki. És soha nem feledem el azt az örömet amit  Zsolt atya arcán láttam amikor meglátott:) Azóta minden vasárnap ott vagyok a misén és fel is olvasok, amit nagyon szeretek! Az atya miséi mindig érdekesek, tartalmasak, és mindig van olyan rész amikor elmosolyodok. Már nagyon várom, hogymegkereszteljen. " Barátaimnak mondalak benneteket...." (Jn 15, 15) ez az ő jelmondata, és tudom , hogy ezt komolyan is gondolja! Hiszen mindig barátként állt mellettem!

Szerző: Dragonits Márta | 2010. október 14. 20:58:44

A devecseri plébánosról, Mód Miklósról írja a Tilos Rádió egyik szervezője kör e-mailben:

"A plebania "hirkozpont" egyaltalan nem volt tulzas tolem, hi-
szen a politikailag jol erezhetoen elfogult pap, Mod Miklos
egyertelmuen a telepules szellemi vezetoje, tekintelye, ossze-
fogo kepessege vitan feluli. Elkepesztoen pozitiv ember, farad-
hatatlanul iranyitja a segelyakciokat, a munkak jo reszet, kb.
mint egy sztar-broker a filmekben ugy telefonal tobb vonalon,
faxol, kozben egyszerre targyal ket-harom ra varakozoval, ira-
nyitja a munatarsait, van par biztato szava a zokogo otthonukat
vesztett, Tole segitseget remelokhoz....napi 20 oran at.
Mindez egy helyisegben a radiostudioban."

Szerző: ferrante | 2010. október 05. 22:02:20

Csupán 3 éve igyekszem Istenben és Istennel élni. Szeretném megköszönni Barna Máté OP atyának, hogy szinte már az első pillanatoktól segít ebben. Meggyőződésem, hogy nélküle nem jutottam volna el odáig, ahol vagyok. Nagy szerepe van keresztény életemben (és még sok hívő életében). Nagyon hálás vagyok, hogy ismerhetem. Sok jót tudnék írni róla, de ami számomra a legfontosabb, hogy hatalmas szeretet árad belőle. Érezhetően ott van körülötte, ott van benne Isten. és ezt a szeretetet teljesen át tudja adni az embereknek. Köszönöm, Máté atya!

Hálás vagyok minden papért, szerzetesért és nővérért, akiket ismerek, és akiket nem. Tisztelem és csodálom őket választott és elfogadott életmódjukért, tanításaikért és cselekedeteikért, amivel annyi embernek segítenek hitükben fejlődni, hétköznapjaikban boldogulni és életüket jól élni.

 

Szerző: melinda | 2010. október 05. 07:24:25

Anselm Grün írta"csak ha a szívemmel nézek találkozom a virágban teremtője szépségével és a fában saját vágyammal".A Lelkiatya az egy ajándék a Jó Istentől.A Lelkiatya segít nekünk, h felfedezzük a világ szépségét ,segít nekünk abban, hogy a szívünkkel lássunk.Gyermekkorom meghatározó papja volt és egész életemben hálás köszönettel tartozom  Blás Sándor Atyának.

Szerző: Fritzné Szénási Katalin | 2010. október 04. 11:16:43

Minden Vecsey András atyával kezdődött. Még gyerek voltam, elsős vagy másodikos kisiskolás. Sokszor láttam Petőfitelepen, és nagyon tetszett, ahogy biciklivel gurult mindenfelé, a hívők kedvesen köszöntötték, ő meg mindig mosolygott. Egyszer épp a házunk előtt biciklizett, amikor a másoktól hallott módon köszöntöttem:" Dicsértessék..." Akkor megállt beszélgetni velem, és utána rögtön kértem anyukámat, hogy vigyen el hozzá hittant tanulni. Azóta sem találkoztam soha ennyire nagy tudású emberrel, aki ráadásul annyira szerény, kedves és alázatos. Ő tett rá a helyes útra gyerekként, nagyon hiányzik!

Kopasz István atyának is rengeteget köszönhetek! Fiatalos, lendületes, közösségépítő. Nagyon hiányzik, de örülök, hogy most másoknak nyújt szilárd támaszt!

Kiss Imre atya megváltoztatta a vőlegényem véleményét a papokról, össze is adott bennünket, most megyünk keresztelni a kislányunkat. Minden vágyam, hogy újra Szegedre költözzünk, és bekapcsolóhassak abba a szellemi életbe, amit ő formál Perlaki Flóri atyával.

Szeidel Péter atya nagyszerű ember. Jó lenne vele többet beszélgetni, jobb ember lennék tőle.

Szükségünk van jó papokra! És szerencsére szinte mind az. Isten áldja meg őket!

Szerző: zilahy | 2010. október 02. 16:26:44

Figyelemmel kísérem a hozzászólásokat.Jó kezdeményezésnek tartom.Ami elgondolkoztat ,hogy milyen kevesen nyílvánítanak véleményt ,főleg a határontúliak .Talán nem is a közömbösség,hanem a magasra állított mérce az oka , azt hiszik ,hogy a papok hibátlan emberek :ilyeneket nem ismernek. A másik ok, az anyagi jólét mindenek előtt ,ha ez megvan nincs szükségük "papra ". Nálunk még a kommunista agymosás is "segített"abban,hogy elforduljanak az egyháztól.

Néhány atya, akire szeretettel és tisztelettel gondolok :DR. TYUKODI MIHÁLY ATYA, PATER DÖMJÉN KAPLONYI HÁZFŐNÖK,PATER BONAVENTURA,GYULAI LÁSZLÓ TANÁR ÚR....NYUGODJANAK BÉKÉBEN!

 BÖJTE CSABA ATYA élete ,munkája példaértékű! ISTEN ÁLDJA !

dR. TEMPFLI IMRE ,BÖJTE MIHÁLY ,SZILVESZTER ATYA  ?sokat tesznek a közösségért ,amelyben dolgoznak.Csak köszönetet lehet mondani nekik.  

 

Szerző: Sipos Írisz | 2010. szeptember 27. 18:37:03

Református létemre hitem útján megannyi katolikus paptól kaptam hasznos útbaigazítást, bátorítást és atyai vagy baráti támogatást. Legelső és legmélyebb cserkészélményeim pld. Kölley Gyurkabához fűződnek, emigráns szövetsegünk európai vezetőjéhez. Molnár Ottót említeném, aki szívósan állta kereszttüz-szerü kérdéseinket a pislogó tábortüzek mellett;  Ádám János SJ atyát, aki egy-egy váratlan szóval képes volt megingatni a legmegrözöttebb ifjonc véleményét is és felmérhetetlenül sokat tett annak érdekében, hogy a cserkészetünket újra meg újra átitassa a krisztusi emberkép és az Istenre irányuló vágy; Kozma György SJ atyát, akitől tapintatot, humort és rengeteg emberséget lehetett tanulni; Takács Pál atyát, aki szolgálatkészen és nagy empátiával támogat minden kezdeményezést a Frankfurt környéki magyar emigrációban.

Hálával tartozom a karmelita P. Reinhard Körnernek, kinek útmutatása és baráti szolgálata nélkül kicsiny német, protestáns közösségünk talán már szétesett volna, valamint Roska Péternek, aki ugyanennek a közösségnek magyarország fele is megnyitotta az utat.

Isten áldja az ő készséges és hűséges szolgáit - és őrizze az elköltözöttek emlékét.

Szerző: Leander | 2010. szeptember 27. 11:09:58

Nagy insegunkben es elhagyatottsagunkban lelki tamaszunk es segitonk Michaiella nover Szekelyudvarhelyi ferences rendi apaca.

Szerző: Simon Laura | 2010. szeptember 23. 12:58:57

A gyermekek a legtisztabb lenyek a Foldon,szivuk es lekuk tiszta es artatlan nem ismerik a haragot a gyuloletet,fogadjak a szeretetet es viszont tudnak szeretni,kepesseguk van meglatni az emberben az Isteni csodat es szikrat,nem keresik annak hibait ..Ha az emberben elultetik a hit magvat szepen szeretettel ,a termes maga lehet a csoda..Olyan csoda hogy 27 ev utan meg mindig viragzik a termese ,s erzi eredetet sziveben.Volt egy gyermek 27 eve ,aki a mai napon lelkeben meg mindig gyermeknek erzi magat,s csodalatos ez az erzes hiszen 27 eve alig 7 evesen ismerkedtem meg a templommal es a hittel ket csodalatos emberen keresztul SZECSETE LASZLO es BALINT LASZLO szemelyeben ,ez utobbit a JOISTEN nyugtassa bekeben mert mar elment A FOLDROL...Hogy milyen volt ez a ket ember ,nagyszeru ,csodalatos teli szeretettel ,hittel.

Vannak emberek akik szive erzi hogy azert szuletett le a foldre,hogy segitsen az embereken es tanitsa oket es amikor valaki ezt szeretetbol csinalja nagy eredmenyei lesznek,mert munkaja szivebol fakad.Gyermekkent vartam mindig hogy templomba szaladhassak ,hallgassam gyonyoru tanitasaikat,fogadjam szeretetuket,mosolyukat,megfoghassam kezuket ,sokszor eszembe jut annyi ido utan,most is szivessen odaszaladnak es megolelnem oket hogy elmondjam nekik milyen sokat jelentettek nekem ezek az evek,s megfognam en az o kezuket hogy adjak abbol a szeretetbol ami most bennem van ..amit ok is sokat taplaltak...Aldja meg a Joisten oket ezert,

csak szep emlek es tisztelet ami bennem maradt 27 ev utan is,most is a szemem elott van ahogy SZecsete atya az oltar elott osztotta a szeretetet az emberek fele nem csak szavaival hanem szivevel es lekevel is..Mivel ha a magot jol elultetik, termest is hoz..jelen pillanatban en is az emberekkel foglalkozom...segitek rajtuk ,igaz nem papkent mert no vagyok,de egy jo cel erdekeben..Szeretlek titeket es teljes elismeresem minden atyanak, aki felaldozza az eletet Istennek es az embereknek,s ami egyaltalan nem egy konnyu dolog..Egy aldozat, s kivanom hogy azt a szeretetet amit az emberek fele adtok kapjatok vissza 1000 szeresen,hisz nektek is szuksegetek van ra..hiszen emberek vagytok, s az ember szeretetbol el....

Szerző: Sashalmi Közösség | 2010. szeptember 20. 20:07:39

Egy egész közösség nevében szeretnénk beszélni Nagy Zoltán atyáról, aki Budapesten a sashalmi Krisztus Király plébániát vezeti.

Zoltán atya precíz, segítőkész, gondos, körültekintő az adakozásban, sportos(kerékpározni szokott és arra is odafigyel, hogy egy kerékpárosnak milyen védőfelszerelést kell viselnie, ezzel is példát mutatva másoknak :o).
Jó lelki vezető, figyel a gyerekekre, a hétköznapi szentmiséken is tartalmasan prédikál - komolyan veszi a liturgiát, teológiailag felkészült, nagyon olvasott, tájékozott, szereti a verseket.

A sashalmi közösség életét összetartja, igényes programokat és kiállításokat szervez a plébánia Meszlényi Zoltán közösségi házában, zarándoklatokat vezet és felkészült Bibliaórát tart.

Isten áldását kérve szolgálatához,
a sashalmi közösség

Szerző: Iváncsits Tamás | 2010. szeptember 14. 10:55:18

Nagy szeretettel gondolok azokra az atyákra, akik lelki életem fejlődéséért munkálkodtak, személyes jó példát mutattak.

Hálás vagyok gyermekkori hitoktatómnak, Bakonyi József atyának, aki a nagykanizsai Szent József templom sekrestyéjében zseniális hittanórákat tartott.

Hálás vagyok Németh Károly letenyei esperes úrnak is, aki kántori szolgálatom során mintaszerű, nagyon korrekt főnökömnek és lelkiatyámnak bizonyult.

A pécsi papok közül különösen sokat köszönhetek Dr. Gesztesy András, Várnagy Antal, Kövesi Ferenc, Garadnay Balázs és Dr. Cziglányi Zsolt atyáknak, akik hitem elmélyítésében segítettek, valamint személyes utam, élethivatásom keresésében és megtalálásában mellettem álltak.

Köszönettel tartozom a bólyi Pekker Mátyás atyának is, akivel az egyházközség keretein belül együtt munkálkodhatunk.

Nagy tisztelettel és hálával tekintek a szombathelyi Brenner József atyára és a kétújfalui Keczely Károly esperes úrra is. Óriási ajándék, hogy személyesen megismerhettem őket.

Igen hosszú lenne még a sor. Nem is folytatom.

Áldja meg az Úr az előbb említett főtisztelendő urakat, de azokat az atyákat is, akiket most nem említettem! Kísérje bőséges áldás a szent szolgálatukat!

Szerző: katolikus zarandok | 2010. szeptember 14. 10:50:17

P. Mark Jozsef :

Az a szemelyiseg, aki a legtobbet probalt tenni a ferencesekert, terjesztve irasaiban ugy a vilaghalon, mint a sajtoban: cikkeiben, vallomasaiban, stb. a  ferencesek szenvedesekkel megszentelt tortenelmerol, a csiksomlyoi Szuzanyarol es rola szolo regi bucsus enekek feleleveniteserol, a szekelyfoldi Maria hagyomanyokrol.

Faradhatatlanul folytatja a lelekepito munkajat Csiksomlyon.

Adjon neki az Isten sok erot es egeszseget !

Szerző: Mollly | 2010. szeptember 12. 19:51:54

S az oldalt lévő kérdésre: mit kaptam a papoktól?

 

Mindent. Illetve persze Istentől, elsősorban a papjain keresztül.

Szerző: Mollly | 2010. szeptember 12. 19:50:08

Hát kihagytam volna sokunk Lajos atyáját, Dr. Kerényi Lajost az ecseri úti templomból? Hányan vagyunk évről-évre pedig ott Egerszalókon, táborozva a templom körüli temetőben! Hány és hány fiatalt vezet ez az idős atya a maga lendületével, derűjével az erény útjára, megóva őket számos csapdától! Édesapám majd tíz éve jár vissza Egerszalókra hűségesen, egyet ki nem hagy, s mi is sokszor tartunk vele, legalább egy-két napra.

"Ne legyetek lekvárok!":)

 

S persze poszthumusz meg kell emlékeznem Vác Jenő jezsuita atyáról, akit az előző rezsim Püspökszentlászróla száműzött, és ő ott hozta létre az "életrendezés házát", ahová ma is számosan érkeznek hivatásuk tisztázására. Volt szerencsém ott lenni egy karácsonyi lelkigyakorlatán a mindig mosolygó atyának, ahol egymaga játszott el egy komplett betlehemest.:)

Szerző: Mollly | 2010. szeptember 11. 23:14:32

Soha nem múló hálával és szeretettel emlékezem meg két atyára először is: Bárány Béla atyára a Bosnyák téri Páduai Szent Antal plébániáról. Az ő közösségében otthonra találtam, és akinek a személyében olyan lelki atyára, hogy mondhatom. szellemi értelemben apám volt. 14 éves koromban találkoztam vele, és ő győzött meg a szent tisztaságról, és tanított meg jól választani, házasságot csinálni, és általa tértem meg. Hogy a házasságom 12 év után is nagyon boldog és szeretetteljes, azt mind annak köszönhetem, amit Béla atyától tanultam.

Másik Katona István atya ferences szerzetes. Az ő révén ismertem meg a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulást, ami szintén döntő hatással volt az életemre. Az "Élet a Lélekben", illetve az "Élet sebeinek gyógyítása" szeminárium. István atya egy Lélekkel átitatott ember, akinek a szemeiből olyan földöntúli béke sugárzik, hogy az ember megnyugszik, ha csak belenéz.

Szerző: Vasarhelyi Judit | 2010. szeptember 06. 15:38:43

Azt, hogy Isten szeret, megtérésem pillanatában tudtam, mert hallottam a szívemben, egész valómban. Hogyan is szeret, azt Csapó Imre karmelita atya szeretetében nyilatkoztatta ki nekem. Meg lehet botránkozni ezen, de mégis így van. Isten végtelen szeretete, irgalma, jósága  és öröme, humora jelent meg az ő személyében. Senki nem szeretett úgy engem – még a szüleim sem – mint Csapó Imre atya. Marcell atya életrajza Puskely Máriától, amit még a Távlatok elődjétől a Szolgálattól kaptam Bécsből – vezetett el a Karmelbe és ott – csodálatos véletleneknek köszönhetően – gyóntam Imre atyánál és lehettem lelki gyermeke egészen a haláláig.  Évekig lehettem eszköz, hogy kisebb-nagyobb ügyekben az újra induló Karmel segítségére lehessek, mint annyian mások is. Életem legszebb évei voltak ezek.

Szeretmém elmondani a testvéreknek és mindenkinek aki olvassa e sorokat, hogy Csapó Imre karmelita atya arcán a Szentlélek ragyogását láttam  halála előtti napon délután, amikor fiammal a Karmelben meglátogattam. Igaz mindig ilyennek láttam, mindig jókedvűnek, nevetősnek,  örömmel teltnek, humorosnak, de akkor értettem meg.  Nagyon sokat szenvedett, nagyon beteg volt, de azt az kitörő örömet, és szeretetet amikor beléptünk és amikor átölelt , soha senkitől nem kaptam meg. Ilyen szeretet nincs még egy. Nem is az ő  emberi szeretete volt sohasem, hanem Isten szeretete. Nem  közvetített, hanem Ő maga volt jelen.  A halála előtti napon – miután fiamat kikísértem a pályaudvarra – visszarohantam a Karmelbe az esti szentmisére. Még láthattam őt amint a szentmisére nehezen, de kiment és leült az apszisban egy székre. Láttam, hogy nagyon szenved, de ott van az Úrral .Testi kínjai egybeforrtak az Úr szenvedésével és ennek a szenvedésnek végtelen érteke mindannyiunk közös kincse.

Az őt ápoló drága, nagyszerű lélektől tudom, hogy  utolsó percei és a halála  szent volt.

Istennek legyen hála és köszönet az Ő életéért és haláláért.

Nincs nap, hogy ne gondolnék Rá, aki már a karmelita szentek nagy-nagy családjában Marcell atyával, Szeghy Ernő atyával, Gábor atyával és a testvéreivel együtt örvendhet a Szentháromság boldog látásának.

 Vasarhelyi Judit

Szerző: Gazsóné marica | 2010. szeptember 02. 19:10:05

Szeretettel Köszöntöm Zsongor atya pálos szerzetest, aki ebben az évben augusztus 22. én ünnepelte csendben fogadalomtételének 50.  évfordulóját. Az Úr áldását kérem Rá , hogy még sokáig találhassa meg minden rászoruló lélek Őt a Szikla Templom gyóntatószékében! Róla szól az alábbi  hozzászólás is- az én papomról...............

Szerző: Gazsóné marica | 2010. szeptember 02. 18:38:53

Az én papom Zsongor atya pálos szerzetes. Egy nagy betegség után vezérelt az Úr hozzá. Hosszú idő telt el amíg megadtam magam Isten hívásának. De Ő csendbwen várt  fél évet, amíg kimondtam : mikor mehetek életgyónásra hozzá? Azon az estén gyökeresen megváltozott az életem. A makrancos Maricából egy magát megismerő, templombajáró , másoknak segíteni akaró nő lett ! Azóta eltelt 19. év és boldog családban élő gyerekes Anyuka lettem, akinek a háza  "sziklára lett építve"  De mindig mellettem állt jóban rosszban. Szelíd mosollyal terelget az úton, lelkem minden problémájával fordulhatok hozzá. Ő küldött Teréz Anya Nővéreihez segíteni ahol megismerhettem a Férjemet . A nászmisénken örömmel adott össze bennünket. A Fiunk aki most 16 éves és a lelkivezetője ki is lehetne más mint Zsongor atya. Imi örömmel ministrál a Szikla Templomban, ahol családom menedéket talált és mindig ott van ha szükségünk van rá az én- a mi pálos Remeténk......................az én papom!

Szerző: Rács Timi | 2010. szeptember 01. 19:54:03

Gál Károly: Kozármisleny. Ő olyan ember, akinek minden szavát érdemes megszívlelni. Még nagyon fiatal, de igazi értéke városunknak. Hálás vagyok Istennek, amiért megismerhettem.

Böjte Csaba: Ezt nem tudom szavakba önteni. Egyszerűen csodálom őt. Isten tartsa meg nagyon sokáig, mert nagy szüksége van ennek az erkölcstelen világnak rá. Egyszer megáldott, sosem felejtem el.

Gaál Mariann: Református lelkész: Kozármisleny Végtelenül kedves és megértő, figyelmes és nagyon igyekszik összetartani a gyülekezetét.

Szerző: Sophie | 2010. augusztus 31. 13:48:56

Az előző felsorolásból őt kihagytam: Dobszay Benedek ofm

Szerző: Sophie | 2010. augusztus 31. 13:45:20

Nap, mint nap eszembe jutnak azok a papok, akik segítettek/s közülük nhányan ma is segítenek a Jóisten felé vezető úton. A teljesség igénye nélkül:

Székely János, Varga András, Kecskés Attila, Mészáros Csaba, Barsi Balázs ofm, Bagyinszki Ágoston ofm, Fejes Antal ofm, Orosz Lóránt ofm, Várnai Jakab ofm, Szpisják Péter Pál ofm cap., Kerényi Lajos Sch, Lukács László Sch, Orvos Levente, Szeidel Péter, Nemeshegyi Péter SJ, Roska Péter, Pákozdi István, stb.

hááát, biztos vannak még, de ők mind-mindnagyszerű emberek és remek papok!

Szerző: Bujdosó Ádám | 2010. augusztus 29. 21:19:19

Próbálom felidézni azoknak a papoknak a neveit, akiknek sokat, de akár csak egy keveset is köszönhetek, akikkel lehetőségem volt személyesen találkozni, megköszönve a tanítást, de akár csak a jó példát vagy egy jó szót is:
 
 
Asztalos József, Gergely Ottó, Süveges István, Kormos Miklós, Jeney Gábor, Ruskó Norbert, Kapás Mihály, Pata Jenő Gábor, Bábel Balázs, Binszky József, Hatházi Róbert, Pető Gábor, Balogh Tamás, Szabó István, Farkas István, Czeglédi Zsolt, Nádudvari Miklós, Balázs Gergely, Diószegi Lajos, Futó Béla, Tamási József, Kunai Viktor, Józef Łucyszyn, Józef Puciłowski, Ladocsi Gáspár, Julius Janus, Rokay Zoltán, Várnai Péter, Szűcs Balázs, Kerényi Lajos, Brückner Ákos Előd, Baladincz József
A névsor biztosan nem teljes. Hálával gondolva azokra is, akik nem jutottak eszembe:
 
Bujdosó Ádám

Szerző: Anna | 2010. augusztus 29. 18:29:43

Nagyon szeretném kiemelni Vízvárdy Rita nővért, aki az első hitoktatóm volt, hiteles keresztény, figyelmes, jólelkű, segítőkész...

És a bencés testvérek példája is csodálatos számomra! Rajtuk keresztül megtapasztalhattam az Úristen nagy-nagy szeretetét, és ma is, most is, egyre több és több embert szólítanak meg, nem zárkózva el a világias dolgoktól.

Istennek legyen hála értük!!

Szerző: Muzsi Attila | 2010. augusztus 28. 18:55:44

Meg szeretném említeni Jani atyát a hunyadi Keresztúrról. Nem az én papom, mert én csak Jézust fogadom el egyedüli papomnak, viszont mint asztalos sokat dolgoztam neki és azon ritka papok közé tartozik, akinek szivesen dolgozok, mert türelmes, és mindig tisztességesen kifizeti a munkámat. Én úgy ismertem meg őt, mint aki éli is azt, amit mond, azaz vizet iszik és azt is prédikál. Jsten áldja meg Jani atyát!

Szerző: Renzsor | 2010. augusztus 25. 16:21:22

Megköszönöm Istennek Roszner Tibor plébánost, Kállay Emil piarista, és Király Ernő bazilita szerzeteseket. Ha ők nincsenek, ma én is a hitehagyottak népes de szomorú táborát gyarapítanám.

Szerző: Zsófi | 2010. augusztus 25. 11:35:00

Vancsura Lilla: Ő nekem nagyon sokat segített hitem alakulásában, a Jóistennel való kapcsolatom elmélyítésében! Nemrég vonult be a magyarszéki Kérmelitákhoz. Rajta keresztül szólt hozzám az Úr! Segített elindulni azon az úton, amit szüleim alapoztak meg, a hit útján. Látszik rajta a Jóitsen szeretete! A Jóisten szépsége, ami benne él csak úgy sugárzik belőle! Segített rávezetni az imára és sok jótanácsot is kaptam tőle! Kevés ember van, akire lelkileg ennyire közel állnék, mint hozzá. Mindenki felé a nyitottsága is a Jóistenről tanúskodik, Aki benne él!

A Jóisten áldását kérem érte és minden papért és szerzetesért!

Szerző: Attila | 2010. augusztus 24. 23:16:54

23 keresztény évem alatt számtalan pappal találkoztam, közülük többet személyesen ismerek, másokat csak hallgattam, vagy olvastam. Nyilván mindenkiben van gyengeség, törékeny tulajdonság, hiszen emberek ők is, de összességében elmondhatom, hogy nagyszerű embereket ismertem meg bennük, mert Krisztushoz tartoznak és Krisztus felemeli az embert. Az én listám azokról a papokról a magyar egyházban, akiknek köszönettel tartozom, mert valami módon hozzájárultak, hogy a teljes életre leljek. Hogy csak ennyien vannak az az én töredékességem.

Dr. Erdő Péter bíboros, Dr. Pápai Lajos püspök, Bíró László püspök, Balázs Béla püspök, Dr. Székely János püspök, Dr. Veres András püspök, Majnek Antal püspök, Dr. Várszegi Asztrik OSB püspök, Dr. Barsi Balázs OFM, Böjte Csaba OFM, Dr. Nemeshegyi Péter SJ, Nemes Ödön SJ, Dr. Kerényi Lajos Sch.P., Dr. Jelenits István Sch.P., Varga László, Bartók Ferenc OSB, Forrai Botond OSB, Dr. Jáki Szaniszló OSB+, Jáki Teodóz OSB, Mócsy Imre +, Mátrai István, Dr. Búzás József, Dr. Reisner Ferenc, Butsy Lajos, Vereczkey Tamás, Puvák Tarzíciusz OCD, Gál Péter, Lukácsi Zoltán, Németh Béla +, Benkovich Ferenc, Író Sándor, Szalai Gábor, Kovács Pál, Jánig Péter, Kemenes Gábor, Szeidel Péter, Czapp Zsolt, Szláby Tibor, Mészáros Domonkos OP, Szuchentrunk Mihály és én nekik is köszönettel tartozom: Marik Tamás, Dr. Szabó Tamás

Szerző: Balu | 2010. augusztus 24. 20:46:03

Horváth István Sándor Atyának sok köszönet a napi evangéliumért és a kis elmélkedésért, na és persze a rövid kis imáért is

Szerző: Szeles Éva | 2010. augusztus 22. 23:28:36

Szerencsés vagyok, mert nagyon jó papjaink voltak és mindegyikük egy külön egyéniség ,Isten kiválasztottjai. Juhász Zoltán atya kiváló hittantanár és pap. Lelkileg megmentett, átértelmeződött az addigi életem. Ért a gyerekek nyelvén, és mindig sok ministránsa volt. És még sorolhatnám róla a jókat oldalakon keresztül. Szabó Laci atya,akinek mindig volt egy-egy kedves szava a hívekhez és személyisége megnyugvást adott az embereknek. Nagy Krisztián atya meggyőző és lelkesítő prédikációi, na meg zeneisége és kisugárzása engem nagyon megfogott, a ministránsok és hívek is szívükbe zárták. Galo Gábor atya még csak most jött, de a krisztusi szeretetet az első alkalommal éreztem prédikációjában, csodálatos a hangja. Isten kegyelmét és sok erőt kivánok nekik, akárhová is kerülnek életük során. Mindig ismerjék fel az Úr szándékát életükben. Hálát adok,hogy annyi jót kaptam tőlük!!

Szerző: Csongrád | 2010. augusztus 22. 21:29:38

Hálát adok Istennek Barsi Balázs atyáért, a szavaiért, a tanításáért, és Istennek átadott életéért.

Köszönöm Salamon László atya prédikációit: nagyon sokat ad Isten általa nekünk, imádkozom érte, hogy Isten igaz embere lehessen.

Szerző: M.Dávid | 2010. augusztus 20. 20:42:28

Juhász Zoltán Nagyrédei plébános atyáról szeretnék írni.

Nem régen volt a Nemzetközi Ministráns Találkozó ott ismertem meg. Nagyon jó ember ráadásul vicces,kedves,barátságos. Sajnos külön buszon utaztunk de ez sem befolyásolt minket csak így máshogy kommunikáltunk. Assisiben mégtöbbet tudtunk beszélni. Nagyon sűrű napi rendje van:mise,tanulás,doktori suli és még más.Nagyon örülök hogy, megismertem. Remélem egyszer lakóhelyemen is lesz plébános. Isten áldását kérem rá és paptársaira!

Szerző: márti | 2010. augusztus 19. 15:55:47

Gyermekkorom meghatározó papja volt Becherer András SVD atya, akinél elsőáldozó voltam több, mint 30 éve. Bár akkor, hogy szerzetes sem mi, sem szüleink nem tudtuk. Pár éve már felnőtt fejjel láttam meg képét a verbita rend honlapján. Nem akartam hinni a szememnek, de édesanyám megerősített, hogy Ő az:

Nagy élmény volt mikor nekünk első áldozásra készülő gyerekeknek  búzaszemeket kellett gyűjteni minden jócselekedetünkért. Utolsó héten berendelt bennünket a plébániára az összegyűjtött búzaszemeinkkel együtt. Közösen megőröltük a szemeket és abból készítettük az ünnepre a szentostyát. Nem volt ugyan hófehér, de a mi jócselekedeteinkből készült. Örök emlék marad számomra.

Ifjúságom meghatározó papjai voltak:Turai János atya, Stella Leontin atya és Nagy Károly atya, aki féltő szeretettel irányítottak bennünket a helyes úton. Közösségünk, amelyik Leontin atya vezetése alatt élte fénykorát azóta az egyházközség magja. Ma már felnőtt gyermekeink alkotják az ifjúsági közösséget.

Most, hogy iskolásak a gyermekeim szeretnék megemlíteni néhány fiatal atyát, akik nem csak a gyermekeket, hanem a családokat is próbálják bevonni az egyház életébe. Ádám Wolowicz SVD, Ruskó Norbert ,  Jávorka Lajos.

Gyermekeim kedvence még Bozó Ferenc piarista atya, Dr. Tóth Tamás, Szakács Tibor.

Külön kiemelném Szabó István piarista atyát, aki a 118.sámú  Kalazancius cserkészcsapat vezetője és több száz gyermek ismerhette meg vezetésével a cserkészélet alapjait.

Örülök, hogy egyre több olyan fiatal pap van. aki számára fontos, hogy napi kapcsolatban legyen  az egyházközség tagjaival és bevonja őket az egyház életébe.

Nagy élmény volt számomra a találkozás a verbita rend tagjaival. Nagyon szimpatikus az a közvetlenség és derű, amely a rend általam ismert minden tagjára jellemző. A kulturális és nyelvi akadályok ellenére is rendkívül hatékony missziós munkát végeznek hazánkban. Ádám Wolowicz, Burbela Gergely, Ghie Marcell, Tóth Zoltán, Ohoiledwarin Ellias. Sajnos a többieket személyesen nem ismerem még.

Szerző: Mártika | 2010. augusztus 18. 21:26:14

Többen írtak már Oláh Dénes esperes úrról, aki egy éve került Marosvásárhelyre...és meg is érdemli, hogy írjunk róla. Csodálatos és búzdító szentbeszédei, humora, szigora, talpraesettsége, emberközelisége.... mind mind olyan dolgok, melyekért felnézek Rá, és hálát adok Érte a Jóistennek!

Szerző: Csaba | 2010. augusztus 17. 23:38:21

Én két papról írok.

Az egyik Rajkai István atya, Nagybajom plébánosa, a másik dr.Rumszauer Miklós atya, a kaposvári szt.Margit és szt.József templomok plébánosa. Ennek a két lelki vezetőnek köszönhetem, hogy 39 évesen megtaláltam a helyes utat, hogy megtaláltam önmagamat, és megtaláltam a helyemet a világban. Kérem Istent, hogy még sokáig végezhessék áldásos munkájukat, és sok-sok testvérünket tereljenek az Úr asztalához!

Szerző: Zöldi Edit | 2010. augusztus 16. 13:03:15

Boros-Gyevi Imre atya, 96 éves a a Margit kőrúti ferenceseknél! Tanításáért Istennek legyen hála!

Szerző: Zöldi Edit | 2010. augusztus 16. 13:00:17

Dr. Csáki Tibor atya hiteles ember és hiteles pap. Ístennek építkezik, ég felé és itt a földön! Nem hagy romokban senkit és semmit! Deo gratias!

Szerző: Péter | 2010. augusztus 11. 19:24:01

Na, ezt a videót nézzétek meg! Reggel még 30ezernél járt  a számlálójareggel

http://www.youtube.com/watch?v=y1WACuPmOro

Szerző: Endrussz | 2010. augusztus 11. 08:52:02

Abban a nagy örömben van részem, hogy ünnepelhetünk a családdal és a hívekkel együtt...! Már az is öröm volt, hogy 25-öt megértük, de most a 30. évet ünnepelni már olyan nagy öröm, amelyet meg kell osztanom kedves Mindnyájukkal! Ez az év már sok mindennel megajándékozott, most is kapunk újabb és újabb örömöket. Mimdez kell a munka jó és becsületes végzéséhez! Főtisztelendő Barsi Balázs atyánknak ezúton is köszönöm segítségét. Folyamatosan van vele kapcsolatunk, hol az írásai olvasása- meditálás útján, hol pedig egy-egy rövid telefonbeszélgetés során. Isten áldja a jó papokat és Isten áldja meg azokat, akik a jó papok szolgálatát szeretettel fogadják és köszönik!

Szerző: Sz.L. | 2010. augusztus 11. 00:10:52

Hat en sok jo erdelyi papot ismerhettem meg......de en most egyet fogok kiemelni Laszlo Rezso tisztelendot akinek elkepesztoen nagy a hite a Megvalto fele....annyira lefoglalja az ifi hivoket hogy eszre sem veszuk hogy naprol napra a hitunk csak novekszik!:) Elso sorban szeretnem megkoszoni azt a segitseget .....amit felem nyujtott es mindig szakitott idot hogy meghallgason sok tisztelettel............:):)

Szerző: Ákos | 2010. augusztus 10. 15:36:31

Kedves Testvérek,


Egy fiatal ciszterci szerzetesről szeretnék néhány sort írni.

A neve Kéri Benedek Atanáz.

Székesfehérváron ismertem meg. Ő volt a gyóntatóm.

Elmondhatom róla, hogy segítő, bátorító és megértő gyóntató. A nála történt első gyónásom után állandó gyóntatóm lett. Életem igen nehéz szakaszában találkoztam vele. Nem csak a gyóntató fülkében, hanem azon kívül is meghallgatott, tanácsot adott.

Amikor csak tehettem, az ő általa celebrált szentmisékre jártam, lehetőség szerint hétköznap is. Homíliái nagy hatással voltak rám.

Elhelyezése Fehérvárról mélyen érintett, hiszen a nagy távolság miatt személyesen igen ritkán tudunk találkozni.

Imdkozom a Jóistenhez, hogy sok ilyen fiatal és tehetséges papot, szerzetest hívjon szolgálatába.

 

 

Szerző: Adul | 2010. augusztus 07. 10:33:23

A jo Isten adjon orok nyugodalmat Tyukodi Mihaly atyanak, sokat tanultam tole

Szerző: péter | 2010. augusztus 06. 13:33:25

Én egy lemaradt bárány voltam addig amig OLÁH DÉNES kolozsvári Szent Péter plébánosa nem terelt be az Úr nyájába.Ő általa ismertem meg a hit utját. Nekem OLÁH DÉNES a lelki atyám, egy igaz PAP. Áldja meg az ISTEN

Szerző: von Winterfeld Károly | 2010. augusztus 04. 21:58:25

A honlap cime „ilyen az en papom”. De lehet-e az en papom az, aki 1000 km el tölem, ö Budapesten, en pedig Nemetorszagban? Igen lehet, pedig evente csak egyszer – neha – ketszer latom. Sajnos ezen a honlapon csak egy szemely emlitette a nevet, de most ezt potolom. De kiröl is szeretnek beszelni: Regöczy Istvan atyarol! Közel harminc eve, hogy elöször talalkoztunk; en – hatamon a hatizsakban ülö egyeves fiammal - a Svabhegy oldalaban setalgattunk - veletlenül ratalaltunk – nem kerestük – a Kutvölgyi kapolnara. Akkor az atya meg 60 eves mult – mint en most. A kapolnaban eppen imaorat tartott es latva, hogy a hatizsakomban kisgyerek ül, pillanatra abbahagyta az imaorat es a kis – akkor meg vikendhaz – kapolna bejaratahoz odajött hozzank es a fiam homlokara rajzolt egy keresztet. Csak evekkel kesöbb tudtam meg, hogy ki is ez az atya! Szinte csak Illyes Gyulanak Marton Aron püspökröl mondott kijelentese illik Regöczy atyara: „Emberkatedralis”.

Kalanodos elet; oriasi aldozatot vallalva Belgiumban pap lesz, a vilaghaboruban hazater, arva gyerekeket ment meg, felnevel (többükböl pap lesz), ök a „sasfiokai”. Regöczy atya nem a formasagokat tulhajszolo pap, aki könyökig nyul a szenteltvizbe! Nem mondani kell a szeretetet, hanem tenni! Ö ezt tette. Az eletrajza megtalalhato az internet-en (Isten vandora), erdemes olvasni!:

http://www.piar.hu/pazmany/konyvek/riszer01.txt.

A szeretet gyakorlasanak következmenye: börtönbe vetik a kommunistak többször is. De Istvan atya nem adja fel, nemcsak arvagyerekeket nevel – a szocializmus idejen mar illegalisan, hanem templomokat epit lelemenyesseggel!

A mai vilagban mar mindenki csak a managerekre nez fel. De ki is Regöczy atya: az Isten managere (remelem nem haragszik meg ram ezert a kijelentesert!?). De milyen manager; nem 150 loerös full extras autoval viszi a soför öt (mint a mai esztergomi erseket  ..... ), nem Boss öltönyben jar. Többször tudtam vele a 128-as busszal együtt utazni a Kutvölgyi kapolnahoz. De egy mai manager nem igy nez ki; milliok mennek at a kezen – kapolna es zarandokhaz epitkezes, gyerekneveles, stb. – de neki csak a divatjamult regi ruha jut. De az eleteben nemcsak a kommunistakkal volt harca, hanem az egyhazzal is: sajat eröböl epitette a Kutvölgyi kapolnat, de a „rendszervaltozas” utani biboros föpasztor a templomepitö tevekenyseget az Uj Ember c. lapban kiszerkeszti!!! (a biboros föpasztor nem „Emberkatedralis”, hanem olyan valaki, akinek az ereiben a Jordan vize csergedezik ....). Ekkortajt beszeltem vele a buszon es emlitette, hogy mint Vac-i egyhazmegyestöl a biboros föpasztor megvonhatja az esztergomi egyhazmegyeben a misezes jogat! Ez az igazi, a komcsik eltakarodtak (?), jön helyette a Jordan vizes biboros. De terjünk vissza Istvan atyahoz: 94 evesen meg mindig napi ket miset tart a maga epitette kapolnaban. A predikacioit nem papirrol olvassa, hanem predikalja (94 evesen, ugyan hany 40 eves teszi ezt meg??). Es ami meg tetszik nekem: nem könyvböl olvassa a miseszöveget, hanem a hivekkel szembenezve mondja (ezt Nemetorszgban is csak keves pap teszi ....!).

Tovabbi Internet infok Istvan atyarol:

Elete es a Kutvölgyi kapolna: http://portal.ujember.hu/hetilap/080323-30/27/regoczy es

http://www.hegyvidekujsag.eu/archivum/archivum-2009-xxxix/kemeny-eletet,

a Hit Pajzsa kitüntetes: http://kdnp.hu/news/regoczi-istvan-plebanos-kapta-a-hit-pajzsa-dijat

A kutvölgyi Szüz Maria kapolna cime:

Kútvölgyi Szűz Mária kápolna
1125 Galgóczi u. 49-51. Tel: 395-1743 Üzenetrögzítő: 275-5827

Vasarnap a tudomasom szerint 10.30-kor es 16.00 van mise. (Talan hetköznapokon is ekkor van?)

Mit kivannek: tartsa meg a Jo Isten jo egeszsegben Regöczy Istvan atyat! Es szeretnek meg egy ilyen managert latni, mint Istvan atya...

 

Imadkozzunk Istvan atyaert!

Dipl. Ing. Karl von Winterfeld (Frankfurt/Main)

Szerző: Péderi János | 2010. augusztus 02. 21:43:33

 Kedves  László  Atya !            

Elköszönni  valakitől , soha sem tartozott  alkalmi feladataink mosolygós cselekedetei közé. Kivételes helyzetben érzem most magam. Mindenekelőtt a jó Istennek adok hálát azért, hogy lehetőséget adott arra, papnövendék korának egy apró eseményét közkincsé tudom tenni. Talán utolsó éves szeminarista volt, amikor Lengyelországban, a „Názáreti Család  Mozgalom  hegyi  lelkigyakorlatos táborában”  több napos lelkigyakorlaton  vettek  részt évfolyamtársaival, civil  barátaival. Hazafelé jöttek, amikor kitérően, a Lomnici - csúcs felé tartva, néhány kilométer után, egy német turista busz  közreműködésével, szerencsés kimenetelűnek mondható autóbaleset érte Önöket. Alkalmi kirándulásukról így lemondva, a tetőzetén is teljesen beroggyant, üveg nélküli autóban araszoltak hazafelé, szakadó esőben. Éjszaka, Poprád és a magyar határ között, fél úton értem el társaságukat. Alig néhány órával az eset után, a baleset sokkolta, átázott, megfázott emberek mind, át ültek az autómba, ahol  Önnek is maradt  hely. Azt  mondta:  az  autóroncsban, a vezető  melletti  helyén  marad.......és ott maradt!   Döntésének áldozatos értékét, a balesetből fel sem ocsúdó gépkocsivezető tudta igazán értékelni, másoknak talán csak egy nemes gesztus maradt a felajánlása!  Akkor nem gondoltam arra, hogy valamikor is, az oltárszolgálatban, évekig fogom munkájában segíteni. Ezt 4 évig örömmel és szívesen tettem. Kicsit irigylem, új beosztásában, az Ön szolgálatára váró keresztény testvéreket, akik közül mindig ki tudja majd választani a segítségre szorulókat, az elesetteket. Köszönöm,…..és köszönjük, hogy  keresztény  közösségünkben, papi szolgálatát, a rövidre  szabott  kis  történetben említett, szeretetteljes lelkülettel végezte. Ismételve a szentmisék  befejező  fohászát, kérjük  az  Úr  Jézus  Krisztust :  a Boldogságos  Szűz Anya, a Magyarok  Nagyasszonya közbenjárásával, adjon  nekünk hasonló lelkületű papi és szerzetesi  hivatásokat, az Ön emberiességét pedig tartsa  meg  minden következő lelkipásztori beosztásában.                              

 

Szabó László János                         

Született: 1970. 05. 17. Baia Mare (Nagybánya).                           
Pappá szentelték: 2003. 06. 21.

2003-2004. Miskolc-Hejőcsaba, káplán.

2004-2006. Mezőkövesd II., káplán

2006-2010 Eger Bazilika káplán   2010.aug.1 Gönc, plébános                                                        

Péderi János Eger - Főplébánia gazd.gondnok  2010.aug.25 

Szerző: Ili | 2010. augusztus 01. 20:03:16

Van egy jó pár pap akiért nagyon ,nagyon hálát adok az Úrnak:

 

Beer Miklós váci püspök

Halmos Ábel OSB

Várszegi Asztrik OSB pannonhalmi apát

Jánosa Domokos

Forgács Alajos

Paduraru Iulian

Udvardy György budapest-esztergomi segédpüspök

Vigassy Mihály

Kelemen Imre

Simonyi Molnár Balázs

Bíró László kalocsa-kecskeméti segédpüspök tábori püspök

 

Mindegyikőjük személyesen megérintett és segített előrébb jutnom Isten felé! Köszönöm Nekik!

Szerző: Aranka | 2010. augusztus 01. 08:53:17

Hát igen napjainkban nehéz találni igaz papokat én Gáspár István atyának köszönök mindent szinte az életemet sokmindenre ráébresztett  szavaival a hitével sajnos már nem abban a régioban szolgál de mindennap áldom öt és sok jot kivánok az életében 

Szerző: kék ég | 2010. július 31. 15:54:43

Hálás köszönet Tomanek Péter káplán úrnak amiért Isten szeretetét közvetítette a hívek  felé.Isten áldja meg és segítse továbbra is.

Szerző: H.Margit | 2010. július 26. 23:11:30

Hálával gondolok Tatárszentgyörgy lelkipásztorára, Barotai Imre atyára.  Becsületességre, hitre, keresztény emberszeretetre, hivatástudatra tanított-nevelt.

Köszönöm Istennek Őt !

Szerző: Horváth Tiborné | 2010. július 26. 09:17:14

Finta Lajos atyát mindenkinek kellene hallania. S úgy imádkozni a Miatyánkot, ahogy Jézus tanította, de úgy is ahogy Lajos atya: a mindennapi kenyérről, hálát adni, hogy nekünk van.

Szerző: dr. Tatár Enikő | 2010. július 25. 16:07:26

Szőke Lajos atya, a Rásokcsaba-Újtelepi Szent Erzsébet plébánia plébánosa nagyon sokat fáradozik egyházközségünkért. Fáradhatatlan munkájával az utóbbi öt év alatt széppé varázsolta a Szent Erzsébet templomot, a templomkertet és egy élő, folyamatosan bővülő katolikus közösséget hozott létre, ami tárt karokkal, szeretettel várja az újonnan megtérőket, a nehézségekkel küszködőket. Plébániáján gyakorlatilag egész évben fogadja az új megtérőket Alpha kurzusain. Az 11 hetes kurzus elvégzése alatt a részvevők közel kerülnek a plébánia közösségéhez, bekapcsolódnak a plébánia éltébe. Megismerik Lajos atyát, módjuk van rá, hogy az öket foglakoztató kérdéseket személyesen megbeszéljék vele. Az Alpha foglakozások végén, este 10-kor is tehet fel az új megtérő időigényesen megválaszolható kérdést, ő biztos, hogy nem utasítja el.

Lajos atya számára nagyon fontos a beteg, hátrányos helyzetű  emberek gondozása. Szerinte egy pap számára nagyon nagy lelki épülést jelent amikor az idős, a beteg emberek számára elviszi a szentségeket. Emiatt, ha beteghez hívják, akkor ő ahogy meg tudja oldani, azonnal megy. Ezért sok beteg testvérünk különösen hálás, jó érzés, mikor a legnehezebb pillanatokban nem kell egyedül lennünk, mert Lajos atya hozza az Oltáriszentséget.  Nem is kell feltétlenül hívni, mert ha Lajos atya észreveszi, hogy elmarad az egyik rendszeres templombajárója, akkor magától kezdi keresni, látogatni, ha elkerül otthonából.

A hátrányos helyzetű emberek gondozásához tartoznak a hajléktalanoknak tartott szentmisék, az öregek otthonában végzett rendszeres látogatások.

Nagy jelentőséget tulajdonít az ifjúság vallási és erkölcsi nevelésére. A hitoktatáson és a ministránsok oktatásán kívül figyel a fiatalok életvitelére. A szülőkkel is sokat beszélget arról, hogy milyen veszélyek fenyegetik ezt a korosztályt,  megpróbálja elkerülni, hogy az őket fenyegető kísértések végül bűnné alakuljanak. A fiatalok szeretik, tisztelik, adnak a szavára, kíváncsiak a véleményére életük kritikus pillanataiban.

 

Számomra és még sok társam számára egy életre szóló, meghatározó élmény, hogy Lajos atya a lelki vezetőn.

 

Tatár Enikő

 

 

 

Szerző: Urbán Orsolya | 2010. július 25. 12:53:47

Boros Zoltán atya az érdi Tusculanum templom plébánosa, aki egy nagyon meghatározó ember számomra. Ő készített fel a bérmálkozásra, és ezáltal annyi értékes és csodálatos szót kaptam, amit sosem feledek el ... Egy kedves, barátságos, nyájas és jó lelkű pap. A prédikációi is minden vasárnap olyan áldott szavak, amelyek a legnagyobb emberi értékeken alapszanak: ez pedig az Isten iránti és általa viszonzott szeretet ...

Burbela Gergely atyát is szeretném kiemelni. Nagy hatással voltak rám az ő szavai is. Egy lelkibeszélgetés során mondott nekem valamit, ami életem legmeghatóbb mondata volt ...

Isten áldja meg őket és vigyázzon reájuk!

Szerző: Gábor | 2010. július 25. 07:38:20

Illés Sándor plébános úr. Mindíg lehet rá számítani, segítőkész, a szószékben mondott beszédein érdemes elgondolkodni.

Szerző: Ottilia | 2010. július 24. 15:19:40

Zselepszki György Fábián atyáért mindennap hálátadok imáimban, aki kármelita szerzetesként fiaimnak is mutatott egy helyes utat az életben, és a családi békét elhozta nekünk. Segített és segít mindíg a rászorulókon, és Kunszentmárton hitéletét megszínesítette, valamint a fiatalokat magaköré vonzotta, de sajnos elhelyezték kunszentmártonból keszthelyre. Azóta isnagyon hiányzik nekünk.

Szerző: T. Márta | 2010. július 22. 19:49:21

Fiatal korom ellenére, Isten kegyelméből rengeteg csodás (erdélyi) papot ismerek! Nem tudnám mind felsorolni őket, kiemelnék viszont néhányat.

Czikó László atyának köszönöm, hogy elindított az úton, hogy "öntözött" és az Alapkőre építeni kezdett bennem. Mindig felnéztem rá, rengeteget tanultam és tanulok tőle.

 

Sebestyén Ágoston tisztelendő úrnak hálásan köszönöm (és köszönjük nagyon sokan), hogy velünk ember és értünk pap! Köszönöm, hogy nem csak az oltártól tanít és nem csak a gyóntatószékben hallgat meg minket; hogy mindig számíthatunk rá, hogy osztozik velünk örömeinkben és bánatainkban, és hogy nem mondott le rólunk akkor sem, amikor megérdemeltük és ő megtehette volna. Mégsem tette, mert számára akkor is fontosak voltak a hívei, amikor sokan hátat fordítottak neki.

 

Kiss Endre tisztelendő úrnak köszönöm a nagyszerű szentbeszédeket, a gyönyörű miséket, de legfőképpen sugárzó hitét. Sokunk számára példaképpé vált. Egyszerű megjelenésével, néhány szavával a jóra sarkall. Mellette nem lehet szomorú lenni, mert az ember érzi, hogy boldogságra született és Isten megmutatta a boldogsághoz vezető utat. Járjunk rajta!

 

Végtelenül hálás vagyok Istennek nem csak értük, hanem minden papért, akit ismerek! Messze jobbak, mint amit megérdemelnék. Isten mégis ideküldte őket, hogy Hozzá vezessenek.

Köszönöm papjainknak, hogy nem ragaszkodnak görcsösen az életükhöz, hanem Istennek szentelték, és nap mint nap nekünk ajándékozzák magukat!

Szerző: csilla | 2010. július 21. 23:43:08

Két atyától kaptam sokat az elmúlt időszakban. Első Karácsondi Mihály atya aki életem első bibliájával ajándékozott meg, és Burbelák Gergely Verbita szerzetes akit Az Isten tatson meg mindannyiunknak ilyennek amilyen most. Meg mutatta milyen az igazi HIT. Egyszerű, és derűs, fáradhatatlan..... csak az tudja miről írok aki ismeri.

Mindkettőjükért imádkozzunk!!!1

Szerző: András | 2010. július 21. 13:06:44

Ország Tibor ócsai plébános személyében rendkívül odaadó, a fiatalok nyelvén is értő és beszélő papot ismertünk meg. Aki egyszer találkozik vele, az tudni fogja, mitől is olyan csodálatra méltó ember.

Köszönettel tartozom neki én és családom egyaránt.

Munkájához jó egészséget kívánok!

Szerző: Anna | 2010. július 18. 23:23:04

Egész életemet végigkísérték és meghatározták Isten csodálatos szolgái! Balogh plébi Csillaghegyen és Lenhardt Vilmos atya akinél ugyanott elsőáldoztam, bérmálkozásra ő készített fel és egyengette utamat a Szentendrei Ferences Gimnáziumba, ahol életem legszebb négy évét tölthettem! Sajnos Vilmos atya, aki lelkiatyám lett, akkor is mikor Esztergomba került, majd Pestre, már nincs közöttünk. Nagyon hiányzik! Egyedül maradtam! Csodálatos ferences és más atyáim Szentendréről, szintén már mind eltávoztak, nagy űrt hagyva maguk után, de hármuk mindig velem van: Elek atya a lekemben, Töhötöm atya a szívemet felügyeli és Vas atya az eszemet regulázza! Az igazi paptanár egy életre meghatározó!!! Minden nap gondolok rájuk, imádkozom értük és azért, hogy másoknak is ilyen tanárai legyenek!

Szerző: Bubu | 2010. július 18. 15:14:42

P. Serge Vitali, akinek imaira es batorito szavaira mindig szamithatunk... Hihetetlenul tolerans, megerti gyarlosagaink, am igen laza eleganciaval meg is mutatja a helyes utat. Koszonet neki azert, hogy tamogatott bennunket a legvalsagosabb idokben!

Szerző: Kati | 2010. július 17. 13:12:30

Kedves F. Éva!

Bocsánat, hogy ide írom, szeretném megtudni Szabó Mihály gkat. pap elérhetőségét

a felesége munkatársam volt, és Mihály atya megajándékozott egy Bibliával, amikor még nem voltam hívő

Isten áldja ezért, és egész életéért

ha nem akarod ide kiírni, a delkja[kukac]gmail.com címre elküldheted

szeretném még tudatni, hogy Bulányi György atya június 6-án elhunyt, legyen örökké áldott az emléke!

Szerző: Lujza | 2010. július 17. 09:09:56

Biczó József Fejér megyében szolgált Lazarista misszióspap.

Mosolygó arc, nevető szemek, jóság és szolgálat, egyszerűség és nagy szeretet a szegények és kicsinyek iránt, voltak jellemzői. Ritkán lehetett a plébánián találni, mindig kint volt a faluban, a családok és szegényebbek között. Nagyon sokat és szeretettel gyóntatott.

Szerző: Haraszti Zsófia | 2010. július 17. 08:34:32

És még valaki akit elfelejtettem, pedig Róla igazán nem szabadna megfeledkezni! Dr. Székely János segédpüspök!!!! Szerény, okos, alázatos, tiszta szívű ember!!!! Áldja meg a Jóisten!

Szerző: Haraszti Zsófia | 2010. július 17. 08:31:48

Akit én elsőként szeretnék megemlíteni az Gergely atya, aki egy verbita szerzetes és a cursillon nagyon sokat kaptam tőle. Állhatatos, szikla szilárd hittel, rengeteg jósággal, könyörületességgel a szívében. Fergeteges humorral megáldva! Nagyon-nagy szerepe van abban, hogy visszatértem hitemhez, most 33 évesen elhatároztam, hogy elsőáldozó leszek, aztán bérmálkozni fogok.

Aztán ott van János atya Turán, aki szintén állhatatos, a hite megingathatatlan, olyan ifjúsági miséket tart, ahol a gyermekek tátott szájjal hallgatják a szavait! A szülők szinte feltétel nélkül bíznak benne!

Szomorú, hogy vannak olyan emberek -akiknek mellesleg a foglalkozásuk pap- akik tönkre teszik az állhatatos, lelkiismeretes, papok munkáját. Megnehezítik életüket. Kérlek add uram, hogy nézzenek magukba és ha jót nem tudnak tenni legalább ne ártsanak.

A példaértékű atyáknak pedig kitartást és türelmet adj és még több hívő embert, akiknek szükségük van az ő munkájukra! Ámen  

Szerző: F. Éva | 2010. július 16. 22:03:55

Szabó Mihály görög katolikus lelkész, aki igazi lelki vezető (pasztorál pszichológus) Sokat köszönhetek neki, megismertem az örömöt a liturgia mély imáiban, énekeiben. Kifejeztetten elmélyülő alkat (liturgián egészen meditatív, koncentráló), aki liturgián kívül vidám, aktív, igazi szervező, érdekli az emberek véleménye, mondandója.(és mindig volt valami kis vicce templomból kijövet, az őt váró, beszélgető (!!!) népnek....tábori lelkészként ált.katonai vicc is volt)

P.Kámán Emil Celerin, aki megkeresztelt (titokban) 3 hónapos koromban, nagymamám kérésére. Nem pap volt az, hanem barát - ahogy nagyapám mondta. Ferences szerzetesként, papi szolgálatban élt egy nagyon kicsi faluban. Mindenki szerette természetességéért, barátságosságáért.

István pap, akit nem ismerek, de imádkozom érte a Kis Teréz mozgalomban (nagyon ajánlom) :)

Dr.Nagymihályi Géza görögkatolikus lelkész, művészettörténész. Nagyon sokat köszönhetünk neki, műveltségével is a hitet szolgálja, felszabadító igazi örömhír terjesztő lelki vezető. ("Jézus nem azt mondta, hogy fürkésszétek a Jóistent, kövessétek a Jóistent, hanem azt mondta, hogy kövessetek engem.")

Bulányi György, akinek csak az írásait ismerhetem. Kristálytisztán őszinte és következetes. Lefegyverző (szó szerint és átvitt értelemben is!) logikával tanuskodik arról, hogy MOST a hétköznapi életben HOGYAN legyünk Jézus követői.

Segítsen minden papot a Szent Lélek erősítő, vigasztaló jelenléte...a kis falukban küzdőket, a hatalommal terhelteket (Kocsis Fülöp!) ne legyenek egyedül, igaz barátok segítsék őket, és főleg sok lelki kegyelem.

Szerző: katolikus | 2010. július 16. 16:45:55

Pék Sándor tasnádi plébános. Mindig lehet számítani bíztató szavaira.

Szerző: Angyalnevű lány | 2010. július 15. 14:22:37

Guba Pál, piarista paptanár. Remek szónok, szentéletű ember és sok papnak inditója, segitője volt. R.I.P.

Horváth Kálmán Váli plébános. Sugározta a jóságot, igazi Jó Pásztor volt, mindenkihez volt jó szava, és sok gyermek vette körül mindig. Azon felül, pedig Prohászka ppk.-ről készített interjukat az akkor még élő kortársaktól.

Eszéki Imre Sóskúti plébános. A maga csendességével, türelmével szolgálta híveit a szolgálat valódi tetteivel. Jó és igaz embernek ismertem. Sok szelídséget tanultam tőle.

Shvoy Lajos Székesfehérvár Püspöke. Mosolygós, olyan ember volt, aki soha nem hátrált meg az un. szocializmus alatt. Példája ma is élő, mert a kemény időkben is következetesen elénk élte a hitét, tartását.

Többet is tudnék írni, de a fenti Atyákért Külön hálát adok, hogy ismerhettem őket, vagy hallottam életükről.

Szerző: Szabó Zsuzsi | 2010. július 13. 18:44:13

Hálát adok az Úrnak Tajdina József atyáért(+2009), életem meghatározó szereplője volt.

Szerző: Adri | 2010. július 08. 23:09:34

Kifelejtettem Barsi Balázs atyát, kinek voltam már lelkigyakorlatán Sümegen és nagyböjtben mindig ott  vagyok a konferenciabeszédein. Köszönöm Balázs atya mély tartalmú tanítását. Köszönöm Kerényi Lajos atya munkáját /Nagymaros, Egerszalók, stb.../ és Placid atya gondolatait, köszönöm a Jóistennek, hogy még jó egészségnek örvendenek. Köszönöm a humorukat is, amire szükség van és azt a szeretetet amit nekünk adnak. Köszönöm, hogy Regőczi istván atya is még köztünk van, az Ő áldozatos munkáját külön is köszönöm. Őrizze meg még köztünk az Úr! Székely János atyának a prédikációit és mosolygós tekintetét köszönöm és én nagyon szeretem Kunszabó Zoli és Gorove Laci daikonust, akiktől szintén nagyon sokat kapunk. Zolinak külön köszönöm a mindig mosolygós tekintetét. Mindannyiukat a Jóisten őrizze meg még nagyon sokáig szeretetben és jó egészségben. Az úr áldását kérem rájuk.

Szerző: Adri | 2010. július 08. 21:21:51

Csak jót tudok mondani az atyákról. negatívat nem tapasztaltam. Példalént hozhatnám: Pajor András atyát aki Óbudán volt káplán /Khirer atya mellett/, Ő készített fel sokunkat a bérmálásra. Nagyon aranyos, szigorú, a hitéért és a hazajáért, magyarsága mellett igenis kiáll. Óbudáról elkerült Mohorára, onnan a Kassai térre. A Kassai téren plébános. Khirer atya jó lelkipásztor. De Szőke Lajos atya is volt Óbudán káplán, ő róla is csak jót mondhatok. Most a ferencesekhez járok a Margit körútra. Az ottani atyák fantasztikusak. Nagyon kedvesek és aranyosak. Említhetném a plébánost P.Horváth Achilles atyát, a mi hittancsoportunknak 1 hónapban 1x a 4 alkalom közül Ő vezeti a hittant, de szinte mindig ott van a hittancsoprtuink szentségimádásán is. Megemlíteném még Róbert atyát, Cirill atyát, Miklós atyát, Dobszay Benedeket /Bencét/, aki a vasárnap esti 1/2 8-as ifjúsági misét celebrálja. de ott van a sekrestyésünk Rókus testvér. Konkrétan őket ismerem jobban, a többi atyát nem annyira. vsatlakozom azokhoz, akik említették Böjte Csaba testvért, hát az Őáldozatos munkájához nincs is mit hozzáfűzni, önmagáért beszél és a többiek már szépen megfogalmazták. Köszönjük minden atya áldozatos és szeretetteljes, sokszor fáradtságot nem kímélő munkájukat! Az Úr áldja és őrizza meg Őket, óvja és védelmezze! Sok kegyelmet Nekik!

Szerző: Baranyi József | 2010. július 05. 21:59:56

Azt látom a papomban, hogy Isten embere. Ennek jelei az imádság, az öröm, a derű, az erő, a szabadság, az önzetlenség, a diszkréció, az igazmondás, a szegénység, az egyházias érzék. Ezt nem saját kútfőből, hanem a Mária Rádió magazin 2010. júliusi számában Dr. Pápai Lajos győri püspök atya „Isten ajándéka” című írásából vettem. Elolvasva azonnal a Városmajori Jézus Szíve plébánián Lambert Zoltán plébános atyára gondoltam. Feleségem református. Felolvastam neki a cikket, és ő is azonnal Zoltán atyát említette.

Én nagy kegyelemben részesültem, mert csak olyan papokkal találkoztam, akiket szeretni lehet. A másik dolog, ami mindig eszembe jut, hogy ha egy pappal beszélek, vagy kezet fogok, akkor az Ő érintése visszavezethető Jézusra. A pappá avatásakor a püspök megérinti az új papot, de őt is megérintette a korábbi püspök, akit a még korábbi,… és végül Jézus.

Szerző: K | 2010. július 05. 20:28:40

 Munkahelyemnek köszönhetően több remek papot ismerek. Egyet szeretnék kiemelni P. Forrai Tamás Gergely jezsuitát.

Munkahelyet kellet váltotattnom mert,  S. város vezetése egy nem átgondolt döntésével létbiztonságomat veszélyeztette.

Így kerültem Miskolcra Tamás atya állást ajánlott a gimnáziumban, bármi problémám van hozzá mindig bátran fordúlhatok jó szóért, tanácsért, vagy egy bátorító mosolyért. Végre érezem, hogy van aki elismeri a munkámat, mindig időben dicsér, vagy figyelmeztett.  Tudja, hogy kell a gyerekek a kolegák arcára mosolyt csalni.

Köszönöm szépen.

Szerző: Cseh (Kállai) Olga | 2010. július 05. 12:02:38

Néhai Dr.Révész Gábor,volt halmi katolikus plébános ,aki példamutató keresztény élatével,a sok meghurcoltatás ellenére is mindig ember tudott maradni ,olyan pap ,aki tartást,vigasztalást tudott mindenkinek nyújtani.Emléke legyen áldott,imádkozom érte

Szerző: Réka | 2010. július 05. 10:30:37

Nagyon nehezen, de remélem megértettem a Szentgyónás jelentőségét tavaly nyáron Medjugorjeban. Ebben köszönöm Kirner Zoltán atya segítségét! Azóta két atya is remekül ráérez lelkemre a Szentgyónások alatt, Aczél Zsongor atya a pálosoknál, illetve Asztrik atya a pesti ferenceseknél. Zsongor atya, úgy gondolom, hogy közelebb vitt a Mennyei Atyához is, aki eddig inkább félelemmel, mint szeretettel töltött el. Remélem minél több atya felismeri a Szentgyónás szentségének jelentőségét. Jótanács: Szentgyónás előtt mindig imádkozom a gyóntató atyákért, hogy a Szentlélek segítségével valóban Isten akaratát tudják tolmácsolni. (Fausztina nővértől tanultam.) Barsi Balázst hallgatva is mindig tanul valamit az ember! Palkó Julián atya prédikációi meg igazi mély hitről tanúskodnak! Isten áldja őket!

Szerző: Gabriella | 2010. július 05. 09:31:28

Egy igazi lelki tamogatora talaltam Kadar Istvan lelkiatyaban .Sokat segit a nehezsegeg atelesen .Most is varom ,hogy vissza terjen ,vezesen a lelkiuton . Isten aldja eletet es munkajat.

Szerző: K.Eszter | 2010. július 04. 16:54:53

Eletemben eleg sok pappal talalkoztam otthon is es a messzi tavolban is akiktol csak jot kaptam. De eletem legnagyobb fordulo pontjanak tekintem azt amikor Csaba testverrel osszehozott a jo Isten. Megrenditethetetlen hite, ember szeretete, a kicsinyekert ,az elhagyatottakert folytatott kuzdelme egesz eleteben , magyarsaga, hazank szeretete sokunk eletet 180 fokos szogben megvaltoztatta. Nem talalkoztam meg olyan emberrel mint O aki allandoan masokert dolgozik es meglatasai olyanok ,hogy az ember kozelebb kerul az Urhoz es amennyire lehet csatlakozni probal ahhoz az uthoz amin O elindult. Minden szentbeszede ujabb es ujabb gondolatokat ad es latni azt a rajongast amivel az altala felkarolt gyerekek korul veszik , a szeretetet,bolcsesseget amit Tole kapnak a jo Isten kulonos ajandekanak tekintem.Az imam  es a keresem Urunkhoz az, hogy vigyazzon Rad es aldjon meg ket kezevel mind azert amit mindannyiunknak nyujtasz es ,hogy eletmento munkadat meg hosszu ideig folytasd .

Szeretettel Eszter

Szerző: csaba t. | 2010. július 03. 14:44:52

Megjelent a 92 éves Bíró Antal atya könyve a szolgálati papságról, mindenkinek csak ajánlani tudom, sok sok nagyszerű erdélyi papot ismerhetünk meg belőle.

Nálam meglehet rendelni.

 

szeretettel, Böjte Csaba ofm

Szerző: Juci | 2010. július 03. 12:15:50

A sok szuper pap közül a legkedvencebb papjaim:

Hess István (jezsuita) és Pehm Gilbert Antal (Szt Ferenc Kistestvérei).

István atya: életem nehezebb pillanataiban, sok elfoglaltsága ellenére is, lemondva önmagáról mindig szakított rám /és családomra/ időt, és amiben szükség volt, segített! Sokmindent köszönhetek neki! Barátságos és egyfajta intelligens humora van, amivel könnyen kapcsolatot teremt az emberekkel, néven szólítja az embert, érdeklődő és nagyon önzetlen pap. Úgy tudom, az árvíz idején is többször szolgált a védelemnél! Nagyon olvasott és intelligens, ami a prédikációiból jól átjön.

Antal testvér: szinte a Mennyei Atya szeretetével örül az embereknek és szereti őket. Szentlelkes prédikációi alatt mindig lángol a lelkem, nála muszáj jegyzetelni. A legszentebb áldozatot úgy mutatja be, hogy vmi kicsit többet meg tud belőle sejteni az ember. Van türelme a híveihez, hozzám is! Átsugárzik a lényén, mennyire mély kapcsolatban áll az Úrral, és a Szűzanyát is nagyon tiszteli.

Halleluja legyen értük (és minden papért!) az Úrnak, és áldás az életükön!

Szerző: TrEdina | 2010. július 02. 09:56:08

Akik szívemig értek (lehet, hogy az én hibám, hogy csak ennyien):

Diószegi László (Dió atya)

Kemenes Gábor (Nagykovácsi)

Jelenics István  (Bp Piar)

Pál Ferenc (Óbuda)

Nagy Veronika (Csengőd)

+Nagy István

Prőhle Károly

Szerző: Kisdi Nóra | 2010. július 01. 20:43:15

Hálás vagyok, hogy ismerhetem Pálfai Zoltén (Paffy) atyát, aki számomra olyan mint egy angyal. :-)) Olyan tiszta, kiegyensúlyozott, békés személyisége, tekintete, hangja, mozdulatai vannak, hogy nem is kell megszólalnia, már maga a kisugárzása nyugalmat, derűt, reményt, biztonságot ad. Egy ember, aki Istenben van, és az őbenne...

Szerző: Zsu | 2010. június 29. 01:38:49

Nagyon kedveltem Siményi Ferenc atya prédikációit, amelyek már két és fél éve hiányoznak. Isten nyugosztalja, leljen több megértésre odaát, mint ami itt jutott neki.Ő volt az én egyik papom.

Szerző: Velence | 2010. június 26. 16:02:24

Isten nyugosztalja Siményi Ferenc atyát! Sokan ismerték, szerették. Talán odaát megtalálta azt a békét és szeretetet, amit itt keresett.

Szerző: ... | 2010. június 24. 13:53:38

Sok jó, okos, lelkes papot ismerek, akiktől sokat lehet tanulni, most csak KISS ENDRE marosvásárhelyi káplánt emelném ki, aki -bár nagyon fiatal- hihetetlenül mély hittel, bölcsességgel és tartással rendelkezik, és valahogy észrevétlenül átadja a hitet.. Isten áldását kérem az ő és minden paptársa munkájára!

Szerző: Irén testvér | 2010. június 23. 12:32:52

Életemben sok kedves,  okos, nagytudású papot ismerhettem meg . Hála érte! A legkiválóbbnak most egy fiatal, csodálatos képességekkel rendelkezőt gondolok, érzek: Ő KRISTÓF Atya, kármelita pap. Keszthelyen  volt kb 3-4 évig, sajnos elhelyezték, most Bp-en van... istennek hála, hogy vannak ilyen papok!!!

Szerző: Tarnóczy Szabolcs | 2010. június 22. 02:55:51

Lehetetlen csak egyet említeni.

Először is: a napokban elhúnyt Bulányi György piarista atya. Bármilyen sok támadás érte is, aki közelről ismerte az a Szentlélek rendkívüli eszközének érezte. Sugározta magából az Evangéliumot.

Aztán még néhány piarista: Farkas István, Jelenits István, Kerényi Lajos atya egészen rendkívüli egyéniségek. A közelükben felüdül az ember.

Vagy a néhány éve elhúnyt Dombi Ferenc plébános, különösen korábbi évei során. De mondjuk Bolberitz Pál professzor atya előadásait is életreszóló élmény volt hallgatni.

és még milyen sokan, akiket lehetetlen lenne még mind felemlegetni! (Ők bőségesen kárpótolnak más, esetleges negatív tapasztalatokért---

Szerző: Tóth Ildikó | 2010. június 21. 17:02:04

Hálás vagyok Györfi B. Szabolcs testvérnek, aki Isten megbízásából hittanra tanított engem egy kis csoport tagjaként két évig majd kiszolgáltatta nekem a beavató szentségeket. Sok szeretet és törődést kaptam és kapok tőle. Sok lelki élményem van Isten az Egyház és magam megismeréséről (meglátásról) az ő papi szolgálatához kötődően.

Szerző: Tóth Ildikó | 2010. június 21. 16:34:23

Bátor Botond pálos testvérről szeretnék írni. Nagyon fontos nekem az az egyszerű és tiszta Krisztusorientáltság amivel ő a lelkeket kezeli.  Azt hiszem talán nincsen olyan helyzet, amiben ne lenne képes a hívőt egyszerűen Isten szerete felé fordítani, vagy azzal szembesíteni és ez a szeretet aztán mindent elrendez. Mint amikor az orvos a beteget a gyógyító elé vezeti és ahogy a beteg a gyógyítóra néz rögtön meggyógyul. Isten segítse munkájában.

Szerző: V. Katalin | 2010. június 19. 09:52:50

Pápai Lajos Atyáról szeretnék írn, aki ma győri megyés püspök, a püspöki kar oktatásért felelős vezetője.

Veszprémben a Regina Mundi plébánián szolgált, miséi, prédikációi felejthetetlenek. Külön bibliaórákat is tartott, olyan eszmei okfejtésekkel, érvekkel, hogy általa kitágult a világ, megerősödött a hitünk. Egyetemisták és idősebb felnőttek, hívők és nem hívők egyaránt szívesen jártak az óráira. Nagy szerepe volt sokak életében, sokan keresztelkedtek meg hatására.

Mikor az új feladat miatt elhagyta a plébániát nagyon sajnáltuk, de egyben örültünk, hogy komoly munka vár rá.

 

Szerző: V. Katalin | 2010. június 19. 09:39:19

Jung József bakonyoszlopi plébánosról szeretnék írni. Esperes úrnak szólítottuk, bár biztosan nem ő kérte.

Emberi tartása, erős, mégis szelíd egyénisége nagy hatást tett mindannyiunkra, felnőttekre és gyerekekre. A 70-es években tanított hittanra, órái, meséi felüdülést jelentettek. Úgy emlékszem, mindenki szerette, tisztelte.

Mikor elköltöztünk a faluból, útravalóul szép gondolatkokkal és egy Mária képpel indított el. Húsz évvel később is a hangomról megismert és a teljes nevemen szólított, mikor még meg sem pillantott. Megindító pillanat volt.

Miért emlékszik így a sok bárány között rám? Az emberekkel foglalkozott, semmi más nem volt számára fontos. Hitet, erkölcsi tartást adott nekünk!

Egészen idős koráig szolgált, sokan vagyunk hálásak érte-

 

 

Szerző: Mária | 2010. június 18. 12:22:23

Sok ismerős nevet találtam, de valaki nagyon hiányzott: †Tajdina József atya, aki Baja-belvárosi plébánosként halt meg 2009. január 20-án. Ő esketett minket férjemmel, Lukin Lászlóval (aki bajai születésű, és 1926-ban ebben a templomban keesztelték) és ő temette el férjemet 2004-ben. Azóta pedig mindig befogadott plébániájára, ahányszor Bajára utaztam. Én írtam róla nekrológot, ami meg is jelent az Új Ember 2009. február 1-jei számában. Ott minden fontos megvan. Egy biztos: nagyon hiányzik azóta is. Még valakiről írok, aki Baján a hajdani Ciszterci Gimnáziumban volt a férjem tanára és cserkészvezetője: †Sulyok Ignác O.Cist. Öt 90 éves korában ismertem meg Zircen. Férjem halála után fontosnak éreztem, hogy elmenjek hozzá és beszélgessünk.Kár, hogy csak egyszer kerülhetett rá sor.Végtelenül derűs, szeretetreméltó egyéniség volt. Akikre szeretettel gondolok még, azokat fölsorolom: Bácskai S. Keve O. Cist., Bajcsy Lajos, Bolbertz Pál, Brückner Ákos Előd O. Cist., Marosy Cézár O. Cist., Hegedűs Kolozs OFM, †Réthy László.

Szerző: Füzéry Géza | 2010. június 15. 18:59:40

1988-ban érkeztem disszidensként az NSZK-ba, Münchenbe, feleségemmel és három gyermekemmel.  Semmink nem volt, a helyzetünk is teljesen bizonytalan, dolgozni nem engedtek, segélyből éltünk.  Egyszóval, teljes reménytelenség.  Ekkor találkoztam dr. Cserháti Ferenccel, aki akkor a müncheni magyar katolikus missziót vezette (ma a külföldi magyarok lelki gondozásával megbízott püspök).  A missziónál élénk magyar élet folyt és mi igyekeztünk bekapcsolódni, de nehezen ment volna, ha Cserháti Ferenc személyesen nem törődik közvetlenül velünk.  Segítsége és támogatása rengeteget jelentett.  A misszióhoz tartozás, annak életében való cselekvő részvétel, Cserháti atya (azóta is tartó) barátsága jelentette számomra a kétségbeesésből való kiutat.  Ő segített lelkileg és idegileg sikeresen túlélni az els[ két esztendőt, mire sorsunk rendeződött.

Meg kell még emlékeznem egy másik müncheni papról is, az azóta elhunyt Kölley Gyurkabá-ról, aki ugyanezt jelenette gyermekeimnek.

Mindkettőjükben az volt a példamutató, hogy valóságosan lehajoltak a legrászorultabbakhoz, legsérülékenyebbekhez, az újonnan érkezettekhez.  Sok külföldi magyar közösség jól működik azok számára akik már otthonosak az idegen környezetben.  Cserháti Ferenc és Kölley Gyurkabá viszont szilárd támasz voltak akkor amikor legnagyobb volt a szükség.

Isten áldja meg őket ezért ! 

Szerző: kiss vera86 | 2010. június 11. 12:59:22

A legnagy szeretettel Szabó Kristóf Kármelita atyára tudok  gondolni, aki a leg, leg minden térem Istennek hála érte. Budapest, Huba utcában van jelenleg és sárospataki születesű, ugy tudom

Szerző: Baboss Botond | 2010. június 11. 09:52:29

Ilyen az én papom, Tóth Tamás plébános.

 

Tamás atya, vagy ahogy sokan hívják Topi szerintem még nincs negyven éves. Bicskén él és bennünket, a felcsúti híveket csak minden második vasárnap tudja meglátogatni, hiszen hét település, közel húsz-ezer ember papja egymagában. Emellett még a bicskei Szent László katolikus általános iskolában is akad rengeteg teendője. Hogy a tanító és szolgáló munkáját el tudja végezni, sok újítást vezetett be. Mint például azt, hogy világi segítőket, hívott meg apostoli munkájához segítségül. Jómagam is segítek neki örömmel, hiszen kitüntetően nagyszerű érzés az, ha meghívják az embert segíteni.  

De lássuk csak, miért is írok most őróla?

Válaszomat Tamás atya Isten és Emberszeretetében kell keresnem. Csodálatos érzés általa (két) hétről hétre megtapasztalni a szeretet Jézusi üzenetének megélését, tettekre váltását. Különlegesen életszerűen és érthetően tudja lefordítani számomra azt a tanítást, amit magamtól csak nehezen lennék képes befogadni. Minden prédikációja egy-egy tanúságtétel.

 

Atyám szavaival és tetteivel tehát könnyű egy hullámhosszra kerülnöm, csak a bennem levő vevő egységet kell a szeretet hullámhosszára állítanom.

Boldog vagyok, hogy megismerhettem őt, és hogy segítségére lehetek! Köszönöm Tamás atyát neked Istenem!

 

Fontosnak tartom még elmondani, hogy köszönöm a honlap készítőinek és Csaba atyának, hogy ez az oldal megszületett és ezáltal nagyobb nyilvánosság előtt is megköszönhettem Tamás atya munkáját.

 

Baboss Botond

világi lelkipásztori kisegítő, három gyermes családapa

 

Szerző: Júdások vagy Péterek? | 2010. június 09. 21:44:26

Több tucat "szent" papot sorolhatnék, akik életükkel, példájukkal elől járnak. Meg is érdemelnék, érdemlik.

Most mégis egyetlen nevet említnék, mely mögött igazán a Jó Pásztor alakja rejtőzik a maga csendességében, alázatában, mindenkihez odahajló szeretetében.

Dr. Ternyák Csaba érsek úr, aki önszántából, hajlandó volt immár több alkalommal utánamenni a 99-nek.

Az idén is fogadta az egyh.megyéjéhez tartozó "pályamódosító" papokat, nagy szeretettel. igazi atyai barátsággal, lelki megerősítéssel, szentmisével, kötetlen beszélgetéssel.

Jó volt érezni szeretetét, ilyen "tékozló fiúnak" ilyen "apa" kell.

 

Köszönet érte.

Szerző: Emese | 2010. június 08. 12:11:40

Hálát adunk az ISTENNEK a Szent Isván plébánia papajaiért Bartos Károly és Cziko Lászlo papbácsikért.                                              A Jo Isten áldja meg és segitse áldozatos munkájukat.

Szerző: A mennyei atya gyermeke | 2010. június 08. 09:36:58

Számomra is Jávorka Lajos atya volt az első pap, aki elvezetett Jézus Krisztushoz. A fokolare lelkiségben iskolázódva ő volt a lelkivezetőm. Elkezdhettem ismergetni, közelebb kerülni a köztünk lévő Jézushoz és a keresztrefeszített és elhagyatott Jézushoz. Elkezdtük megélni mit jelent az a szeretet, amelyre a mi urunk Jézus Krisztus ehívott mindannyiunkat. Lajos atya vol a fő segítség a hivatásom eldöntésében. Ő volt aki hangsúlyozta a házasság előtti tisztaság megélését.

Plébániáján komoly közösségi élet folyt. Ekkor érthettem meg ill. élhettem át, hogy az Egyházunk közösségi!

Mennyire fontos a közösség!

Jelenleg 3 gyermekes apaként hálás vagyok neki mindezekért a tapasztalatokért. Azért mert elindított. Azért mert a bűnt bűnnek merte nevezni. Azért mert őszinte. Azért mert biztosan tuhatom, hogy mire gondol. Azért mert szeretett/szeret. Azért mert az életét adta, adja. Azért mert metanított a mélyre evezni. Azért mert tisztán mehettem bele a házasságba!

 

Azért mert elvezetett Jézus Krisztushoz!

 

Szerző: Kishugi | 2010. június 07. 11:01:27

Mi Plébánosunk a legaranyosabb pap akivel eddig találkoztam! Tud kommunikálni az emberekkel és meghallgatja őket és segítí is őket ha tud segíteni!! Hálát adok az Istennek hogy egy ilyen jó atyát adott nekünk!

Szerző: Cz. János | 2010. június 06. 19:40:53

Minden nap az esti imám alkalmával köszönetet mondok Szüleimnek és Boldog Emlékű Dr. Dobos János főesperes Úrnak.

 Máramarosszigeti idösebb korosztály nagyon nagy ajándékot kapott az Istentől, hogy papja, nevelője, példaképe, jótanács adója, a gyermekek pártfogója és segitője, számos kispap nevelője és példaképe volt. Az Isten kegyelmében, az örök villágoság fényeskedjék Neki.

Szerző: Ikon | 2010. június 06. 18:50:11

Palatinus István atya szavain, hangján, cselekedetein, jelenlétén keresztül megtapasztalhatjuk Isten jelenlétét. Lant ö, melynek húrjait a Mindenható keze érinti, fuvola, melyen lélegzete áthalad.

Szerző: nena | 2010. június 06. 16:01:11

Szekeres Mihály atyától, Gyömrő és Mende plébánosától áradó szeretetet kaptam, Vangel Imre esperes-plébánostól figyelmet, kedves, jó szót, Fülöp Ernő kalocsai esperes-plébánostól állandó inspirációt, szellemi adományt.

        Köszönöm nekik!

Szerző: erzsébet | 2010. június 06. 11:34:55

dr Németh László atyára emlékezem szeretettel, aki hosszú évekig volt Budakeszi plébánosa. Minden hónap első csütörtökén szentségimádást tartott és imádkoztunk a papi hivatásokért.

Ő már Istennél könyörög ezért tovább, és örömmel és hálával irhatom, hogy az elmúlt pár évben 3 hivatás is született itt Budakeszin!

 

Dicsőség Istennek!!!

 

Szerző: Evapple | 2010. június 05. 13:33:39

Olvasvan a hozzaszolasokat melegseg önti el a lelkem, hogy a mostansag hallot papbecsmereles es elnezest a szoert, a medianak csak mellefogasa volt. Tudom, hogy aki megtapasztalta a josagot es szeretetet, az sosem alazna meg lelki utmutatojat. Köszönöm Istenem!

Szerző: Evapple | 2010. június 05. 13:29:57

Az en eletmben meghatarozo a nagymamam utan Javorka Lajos atya volt. 20-on evvel ezelött Nezsan ö vette kezebe az ifjusagot es batran kijelenthetem mindannyiunkban maradando nyomot hagyott, mind latasmodban, mind istentiszteletben. Bar azota messzire sodort az elet, de nagyon kivancsi vagyok ö hol szolgalja tovabb Isten tanitasat.

Szerző: csaba tv | 2010. június 03. 23:19:20





A húsvéthétfői "locsolással" kapcsolatosan a félhivatalos vatikáni értesítőben is olvasható egy tudósítás:

http://www.zenit.org/article-22254?l=italian

Ungheria: un sito web mostra i sacerdoti valorosi
In un momento difficile per la Chiesa ricorda i tanti esempi positivi
ROMA, mercoledì, 28 aprile 2010 (ZENIT.org).- In un momento in cui sulla stampa e nei mezzi di informazione sembrano dilagare notizie relative solo a sacerdoti che hanno infranto gli impegni che avevano assunto con il loro ministero, un sito web vuole mostrare i tanti esempi di presbiteri valorosi.

Un famoso francescano ungherese, Csaba Böjte, che insieme a un crescente gruppo di volontari si occupa di migliaia di bambini orfani e bambini che vivono per le strade della Romania, ha pubblicato a Pasqua una lettera aperta indirizzata a tutti quelli che nella loro vita erano in contatto con la Chiesa e con i sacerdoti.

"Svegliatevi voi tutti che un tempo siete stati membri di gruppi di catechismo o alunni di istituzioni ecclesiali!", ha scritto. "Voi conoscete tanti preti, monaci meravigliosi, uomini di coscienza e di vita santa, e allora perché tacete?".

"Sì - ammette -, bisogna parlare anche di quelli che fanno parte dell'uno per cento che senza scrupoli ha sporcato i bambini che si fidavano di loro, ma bisogna parlare anche degli altri, di quei pastori che si chinavano sopra di noi con incredibile bontà e amore".

Il religioso riferisce quindi la sua esperienza: "Conosco molti preti, ma nessuno di loro si è avvicinato a me bambino con peccaminoso desiderio. La maggior parte di tutto quello che ha valore in me viene da preti di animo nobile".

"In sei anni di studi teologici nessuno si è avvicinato a me e ai miei compagni con istinti perversi. I nostri professori preti non hanno mai avuto alcun riconoscimento dal regime comunista per i loro studi, per il loro lavoro generoso, eppure sono rimasti sulla breccia con grande onestà, impegnandosi nel difficile compito istruttivo e educativo".

"Erano dei veri esempi di vita per me e penso anche per i miei compagni chierici", dichiara.

Il francescano vuole risvegliare i cristiani perché "il nostro silenzio mette in ombra anche noi stessi, perché gli estranei non vedono altro che la sporcizia, la generalizzano e credono che le istituzioni ecclesiali sono case del peccato e della sporcizia".

"Noi abbiamo conosciuto, sperimentato la verità e questa conoscienza ci obbliga", dichiara. Per questo, incoraggia a "svelare la vita dei nostri cari professori preti, educatori monaci".

"Scriviamo in una lettera, in una relazione tutte quelle cose belle e buone che attraverso loro abbiamo avuto da Dio. Riempiamo la stampa, il circuito internazionale della biografia, dei fatti di persone che si sono date a Dio, persone di cui siamo orgogliosi".

Il sito internet ilyenazenpapom.com ha preso il via il 7 aprile grazie al lavoro di alcuni volontari. A chiunque è offerta la possibilità di condividere le sue esperienze positive con preti, monaci e pastori senza obbligo di registrazione.

In breve tempo sono arrivate sul sito decine di testimonianze, leggibili anche in inglese (www.thisismypriest.com).

Gli autori del sito chiedono ai visitatori di "accendere una candela in modo simbolico e di pregare per un servo di Dio di cui sanno che compie in silenzio la sua vocazione nella vigna del Signore".


Invia ad un amico | stampa questo articolo | commenta questo articolo

Szerző: melinda | 2010. június 03. 13:28:55

A Lelkiatya az egy ajandek az Istentol! Meg kell becsulni, tisztelni es szeretni.

Szerző: Zsuzsa | 2010. június 03. 11:13:42

Nagy kegyelemben reszesultem en amikor Gyorgydeak Lajos atya , hittan orajin,predikacioin nohettem fel. Akkor nem is ertekeltem,de igy husz ev multan tudom , hogy az volt az alap . Nagyon sokszor adok halat az Urnak erte. Meg nagyon nagy hatassal volt ram Keresztes Oliver atya ,Keresztes Zoli atya akik Csikszeredaban oktatak minket . Bar szemelyesen nem ismerem Fulop Laszlo atyat akit anyira jo hallgatni , tenyleg lehet erezni a Szentlelek munkalkodasat benne . Isten aldasat kerem minden papra .

Szerző: Enikő | 2010. június 03. 08:44:02

Hálát adok Istennek, hogy megismerhettem Lukács Imre Róbert atyát, általa erősebb lett a hitem, szavai és tanításai erős pozitív hatást gyakoroltak lelki fejlődésemre a belőle áradó lelki erő, amelyet nem lehet szavakkal leírni csodálatos módon érezteti Isten mérhetlen jóságát és szeretetét, a Jó Isten áldja meg minden lépését

Szerző: V. Jánosné | 2010. június 03. 07:50:47

Életem meghatározó szereplője Árva Vince Atya, ki élete fő céljának Esztergomi Boldog Özséb szentté avatását tartotta.

Ismerjük megpróbáltatásokkal teli életét, a titkos pálos múltját, az ősi magyar pálos rendért tett törekvéseit, Márianosztrán eltöltött idejét, 22 évi kitartó munkáját Esztergomi Boldog Özséb szentté avatásáért, Pilisszántón betöltött szerepét. Isten szent fiának hűséges papjaként, hozzánk, a magyar nemzethez szólt, és ugyanakkor több millió magyart képviselt. A magyarság nehéz helyzetében is példát mutatott helytállásból, hitből, hűségből, bátorságból. Egy követendő példa, ki nem hátrált meg, nem alkudott meg, mindig az igazságot követte.

Mi most Árva Vince Atyának köszönhetjük, hogy ismerjük az ősi magyar pálos szellemiséget, melynek atyja és megalkotója, Esztergomi Boldog Özséb, és amely kibírta a magyar történelem több évszázados viharát. Sokunknak megadatott, hogy személyesen is ismerhettük Árva Vince Atyát, sokan mentünk el Pilisszántóra, hogy szentmiséjét meghallgassuk, így sokunknak ismerősek a következő mondatok: ”Nem azért akarom, hogy Esztergomi Boldog Özsébet szentté avassák, hogy egy szent képpel több legyen, nem magamnak, hanem értetek, nektek, az egész magyar nemzetnek! Hiszen Özséb a magyarságot megmentő szent!”

 Istennek legyen hála Vince Atyáért!

Szerző: T Kovács Ágnes | 2010. június 02. 23:41:50

Kegyelem, hogy több atyától is kaptam életre szóló útravalót.

Legelőször Kóbor Lajos atyát írom, mert még kisgyermekként bármilyen kérdésünkre komolyan hosszan válaszolt, minket is meghallgatva. Örök optimizmust sugárzott. Gitáros dalokat tanított nekünk, elvitt kirándulni gyalog vagy a trabantjával minket. Karácsonykor a Mária (kis) oltáron elkészítette a mennyboltot, ahonnan a Kisjézus egy kis létrán ereszkedett alá a havas téli tájra. Csodaszép fényekkel, saját maga alakította ki. Aventben szíveket kaptunk misén. Hétköznap fehéret, vasárnap pirosat. És a fehéreket be lehetett váltani pirosra és azt pedig ezüstre vagy aranyra. Ez az ezüst vagy arany szív volt a karácsonyfa igazi éke, az adventi szentmisék ajándéka.

Bármikor, bármely délután tanyát verhettünk nála a plébánia udvaron és ha ő nem volt odahaza, Édesanyja, Annus néni olvasott fel nekünk, tanítot minket.

Hetényi János Atyának is sokat köszönhetek. Ő a bérmálás szentségére készített fel minket. Az Ő gondolatai és főként rendíthetetlen kitartást példázó, szinte aszketikus életpéldája csak évek múltán érett meg bennem, a hétköznapokhoz erőt adva. Bár személyesen nem találkoztunk már kb 15 éve,  mégis tudom, hogy imáival velem volt (betegségem idején) és van ma is. Egy karácsonyi képeslapja is egy óriási megerősítés számomra.

Böcskei Győző atyának köszönettel tartozom, hogy esketet minket, a férjemmel. Csodálatos szentbeszédeiben sokszor a költészet segítségével nyújtott bátorítást nekünk. Mindig optimista beszédei felemelték a hallgatóság fejét, fel, az Égiekre irányítva sokszor megtört és ellankadt kedélyüket.

Placid Atya szentbeszédei, Grácián testvér jelenléte is sokszor adott erőt. Tóth Imre Ipoly atyánál szívesen gyónok, a végtelen nyugalma sokat jelent nekünk.

A Jóisten áldja meg teremtő munkájukat, életüket!

Szerző: Udvar Emma | 2010. június 01. 08:00:38

Veletlenul talaltam erre az oldalra, de nagyon orulok.Tobb papot es ferencest ismerek es mindegyikrol mondanek egy par szot: elso sorban Agoston Ferenc atyanak tartozok koszonettel, mert o csepegtette belem a szeretetet Isten irant, a templomhoz s a ministralashoz; azutan pedig Pal Vilmos Barna papbacsi volt az aki nagyon sokat tanitott a ferencesekrol (mikor felkeszitett a "Ki a csoda a szerzetes/no?" palyazatra), a ministralasra (a "nagyobb" unnepekkor turelmesen mindent elmagyarazott, mit hogyan kell tenni a mise alatt); a kovetkezo sorokban Blas Sandor atyat dicsrnem a kulonos predikacioi miatt, nagyon szepek, lelekre mennek, a nyilt szemelye irant (mindekivel viccel, beszel); Voiculescu Cristian papbacsirol sem szabad megfeledkeznem. O volt az, aki mindig ott volt mikor szuksegem volt valakire akivel beszelni tudjak, akarmirol lehet vele beszelni.

A brassoi palyazat alatt "Ki a csoda a szerzetes/no?" 4 kedver ferencest ismertem meg: Fecheta Jeno testver volt az eggyik,aki nagyon bratsagos mindegyikunkel s szeretett viccelodni s jol is allt neki; Zoltan testver (sajnos nem tudom milyen zoltannak hivjak, bocsanat) volt az aki az asztalnal, vagy valamilyen kirandulas kozben a vicceivel viditotta fel napunkat; Szilveszter testver meselgetett nekunk a ferencesekrol, bovebben; es  persze Moisii Robert aki mindig tudta, hogy mit kell mondjon s mindig ott volt barki mellet amikor szukseg volt ra.

Mindnyajuk kedvessegeert sok koszonettel tartozom.

Szerző: Brunczel András | 2010. június 01. 01:08:25

Sebestyén Ottó, Budapest: jókat lehetett vele beszélgetni

Zenon Strkowski, Tampere, Finnország: mise után csokit osztott a gyerekeknek, az egyházközség szaunaestjén pedig ő sütötte a finom palacsinát a népnek

Krakomperger Zoltán, Hajdúszoboszló: aludhattunk többször is nála a plébánián, összeadott minket, és a gyerekeink szívébe is belopta magát

Gulybán Tibor, Miskolc: mindig kedvesen fogadott minket, ha sok dolga is volt

Bodnár Attila, Miskolc: az ő prédikációit mindig értettem

Puskárik Zoltán, Mezőkövesd: esküvőset játszott a nappalink szőnyegén a gyerekeinkkel legó állatokkal

Demkó Balázs, Eger: feleségével együtt lányunk keresztszülei, bármivel lehet hozzá fordulni, igazi karizmatikus személyiség

Kocsis Fülöp püspök, Hajdúdorog: együtt teáztunk Ostoroson, evett lányunk szülinapi tortájából.

Szerző: albertne | 2010. május 31. 18:49:59

en koszonettel tartozom balazs imre plebanosnak mert lelki erot batoritast kaptam tole eletem legnehezebb es legremenytelenebb idoszakaban.az o szavaira es biztatasara lett erom tovabblepni a remenytelensegbol es a biztatasa erot adott a nehezsegek elviselesehez.koszonom szepen .es tudom hogy nem egyedul nekem segitett o igazan lelkesz es pap es ennek szentelte az eletet de lelekkel es szivvel vegzi feladatat.isten fizesse meg neki tisztelettel albert ottilia

Szerző: albertne | 2010. május 31. 18:49:53

en koszonettel tartozom balazs imre plebanosnak mert lelki erot batoritast kaptam tole eletem legnehezebb es legremenytelenebb idoszakaban.az o szavaira es biztatasara lett erom tovabblepni a remenytelensegbol es a biztatasa erot adott a nehezsegek elviselesehez.koszonom szepen .es tudom hogy nem egyedul nekem segitett o igazan lelkesz es pap es ennek szentelte az eletet de lelekkel es szivvel vegzi feladatat.isten fizesse meg neki tisztelettel albert ottilia

Szerző: Estók Márta | 2010. május 29. 13:28:22

Köszönettel tartozom a Hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnázium szellemiségéért,amelyben nevelik a gyerekeket.

Hálás vagyok, gyermekeim ott töltött éveiért az egész testületnek.

Szerző: ica | 2010. május 28. 10:59:18

 Nagyon örülök ennek az oldalnak,végre van egy hely ahol lehet az atyákat nyiltan dicsérni és megköszönni mind azt a sok jót szeretetet oda figyelést amit ha te is nyitott vagy feléjük megkaphatsz!Én nagyon sok törödést kaptam és kapok a mai napig is az egész családommal együtt,még ha mi egy kicsit mostohák vagyunk ebben a rohanó világban az atyával szemben ő akkor sem feletkezik meg rólunk.Köszönjük tisztelet teljes szeretetét Nagy István atyának /heves/!

Szerző: Konstantin | 2010. május 28. 07:41:27

A nevem Angélovity Benjámin és hatodik osztályba járok. Minden héten szorgalmasan járok hittan órára a szabadkai Szent György plébániára.

Az egyházközségünknek a nyáron új plébánosa lett, a neve Palatinus István atya. Nagyon szereti a gyerekeket, sokat viccelődik velünk, jó a humora, ennek nagyon örülünk. Ha találkozom vele, mindig azt mondja, megropogtatja a csontjaimat, de persze csak szeretetből. Modern gondolkodású, internetes honlapot hozott létre, hogy a fiatalokhoz is közelebb hozza Istent. Ez szerintem nagyon jó dolog. Egyre többen jönnek el a szentmisére, sok csoportot alapít, törődik az idősekkel is. A szentbeszédei érdekesek, mindig szól hozzánk, gyerekekhez is. Közvetlen, mindenkihez van néhány kedves szava. Látszik, hogy szereti az embereket és ő tényleg Isten embere. Egy dolog azért van, ami hiányzik: eljöhetne velünk biciklizni…

Szerző: blenesimarika | 2010. május 26. 10:52:06

Hát az én személyes maglátásom a papokrol csak pozitiv,nem akarok neveket sorolni de az eddigi életem soran ök voltak azok akik segitettek abban,hogy felismerjem az élet értelmét,Isten,a szeretetett stb,egyszoval ök értetek meg velem,hogy van értelme az életemnek....pl PHK-atya volt az aki mindig erött öntött a lelkemben,es ertékelte a munkamat,a szemelyiségemet,es mindig azt monta hogy Isten nagyon szeret engem es terve van velem,egyszoval nagyon -nagy ajandek hogy vannak papjaink,es álldja meg az Isten öket es adjon nekünk meg sok olyan papot aki tesz az emberisegert,könyü itélkezni fölöttük,de ahejett,hogy itelkezz  inkabb imatkozz értük!

Szerző: Farkas Angelika | 2010. május 25. 21:53:14

Asszony, feleség , családanya
Hálát adok Istennek Puss Sándor jezsuita atyáért, aki a felvidéki KIK egyik lelkivezetője. Közösségünk számos tagjának lelki fejlődését segítette, s teszi még ma is. Hogy házasságom mára jó és szép az ő munkájának is gyümölcse.
Személyében hiteles embert, papot ismertem meg, aki az evangéliumot nemcsak hirdeti, de éli is.
Kívánok Neki erőt és egészséget, hogy továbbra is ilyen elköteleződéssel még sokáig tudja építeni Isten országát.

Szerző: Anita | 2010. május 22. 15:16:25

Nagy szeretettel és hálával emlékezem Farkas András atyára, debreceni plébánosra, aki most május 14-én hunyt el. Istennek átadott, szentéletű lelkiatya volt. Csodálatosan áldott volt az élete, áldás forrása a hívei számára. Fiatalok-öregek egyaránt szerették. Már akkor 70 éves körül volt, amikor megismertem, de fáradhatatlanul szolgált és főként imádkozott. Szinte fel sem mérhető egy papi élet, papi hivatás értéke!!!! Köszönöm Istennek András atyát!

És még egy elhunyt atyát szeretnék említeni , a ferences Urbán atyát -Gyuri bácsit, őt is nagyon szerettük!

Szerző: G. | 2010. május 22. 13:35:41

Kemenes Gábor atya, aki  fáradhatatlanul SZOLGÁL, engem 27 éve segít.

Szerző: Katalin | 2010. május 22. 00:38:54

FÜLÖP LÁSZLÓ, "alig felszentelt" pap számomra a PAP. A Lélek vezeti őt és hiszem nagyon cselekszik általa az Úr. Még fogunk hallani róla, mert van benne valami...valami többlet... Áldja meg az ÚR!

Szerző: Ágnes | 2010. május 21. 15:51:19

Udvarnoky László atya budatétényi plébános

Mindenhol összefogja az ifjúságot,ahány helyen szolgál. Közösségi helyiségeket hoz létre és valóban közösséget teremt. Mindíg derűvel fogad minden helyzetet ezzel jó példát adva mindnyájunknak. Prédikációiból nem hányzik a humor,de meg is mondja rendesen mit kell tennünk,ogy az üdvösségre jussunk. Ért a lelkekhez, bölcsességével sokunkon segített már.

Sok helyen szolgált,mindenhol szerették és visszajárnak hozzá, lelkileg felüdülni. Gondoskodó lelkipásztor aki tényleg ismeri a nyáját.

Szerző: Magyar István | 2010. május 21. 13:03:29

Kérem a 2010.május 19-i Kanada-Montréal hozzászólót, hogy Petró-Petróci Sándor hittanár kapcsán vegye fel velem a kapcsolatot. Ceglédi öregdiák vagyok, a gimnáziumi évkönyvben szívesen megemlékeznénk a nevezett Hittanárról. Köszönöm. pannoniapaletten@freemail.hu 

Szerző: Beke László középiskolai tanár | 2010. május 20. 21:45:39

Véletlenúl találtamerre az oldalra, de most örülök.

Én Székesfehérváron a Prohászka templomban nöttem fel. Az ott töltött közel húsz év alatt sok papot volt módom egismerni. Rengetegen jöttek a Prohászka ünnepre a bérmálásra, és plébánián is csrélödtek voltunk mindig husz harmincan minisztránsok, de soha senkitől semilyen pansz nem érkezett , hogy bármilyen nem kívánatos zaglatás érte volna a papok részéről!Rengeteget kirándultunk fiuk ,lányok, férfiak, assszonyok de leg parányib elemét sem tapasztaltam bár mi ferde dolgnak.Elenben sokat kaptam a papoktól! Dr. Glósz Ervin tanitot meg atudás tiszteletére és tudás utáni vágyra, felnéztem rá és követni akartam "okosságáért". Kisberg Imre püspök úr ugyan úgy beült a sekrestyébe és beszélgetett velünk. azok a papok akik nem bírtak teljes mértékben ellen állni az italnak idönként megfordultak aProhászkában, de Ők is emberi méltosággal viselték ezt az önként vállat kereszt cipelést és soha semmi nem kívánatos dolog nem történt!

Háromfán(Somogy megye) felnöttként ismerhettem meg Szekeres Imre atyát aki maga volt az életszentség!

Szerző: Csibi Tamás | 2010. május 20. 17:19:05

Most két Cursillós papról szeretnék írni. A budatétényi múltheti férfi Cursillo alatt végig nagy hatással voltak rám, és szerintem az egész Csapatra, de a záró misén figyeltem fel arra, hogy mennyire ott volt Krisztus az ő személyeik által. Néztem Orosz Árpád görög kat. atyát, aki a mise alatt szinte tapinthatóan sütkérezett Krisztus szeretetében, amit kapásból sugározott is tovább, mert valami tökéletes testvéri szeretettel tekintett Burbela Gergely római kat. atyára, aki éppen Krisztus testét mutatta fel, akinek arcáról valami elképesztő mennyei szeretet, csodálat és öröm sugárzott az szentostya felé. Ez a körforgás árasztotta el és vitt magával mindenkit, aki akkor ott, a kápolnában volt.

Hála Neked Urunk, hogy ilyen Cursillós papjaink vannak!

Szerző: Deliné Gabriella | 2010. május 20. 11:22:16

A Mária Rádió ismétlő műsorát hallva jelentkezem 73 éves – ritkán internetező – hallgatójukként. Mindenképpen szeretném , ha sok-sok ember tudná, milyen gazdagok vagyunk „jó papok”-ban. Meg kell emlékeznem feltétlenül Nádas Zoltán atyáról, aki az óbudai Péter Pál templomban az 50-es években vonzott ezreket prédikációira. Magam akkor diákként hallgattuk Őt, aki olyan tűzzel prédikált: sokszor féltettük, nehogy átzuhanjon a szószéken.Később, Csillaghegyre kerülvén találkoztunk a meghurcolt, 9 évet börtönben élt Emődy László atyával /Jezsuita volt/, aki önfeláldozóan, állandó fenyegetettségben is, összefogta, tanította a fiatalokat és sok magot elültetett, melyek tovább gyümölcsöznek napjainkban is. A Szent Gellért sírkápolnájában levő emléktáblájánál ma is mindig akad friss koszorú és fohászt mondó látogató. Ugyanigy meg kell emlékeznem szintén a csillaghegyi „Kopasz Tiszi”-ről, Neszmélyi József atyáról, aki igazán – bár sokat ostorozta értékes beszédeiben híveit – köztük élt a hétköznapokban is. Sokan tudhatnának a békásmegyeri Boldog Özséb templomot építő Antal János atyáról, aki jó pap, kiváló szervező szolgája volt az Urnak és nagy nyomot hagyott a hívek életében! Személyes életünkben feledhetetlen és örökre kiható „jó pap” szerzetes Takáts Ervin piarista, kinek 25 fős osztálya 25. érettségi osztálytalálkozóján a tanítványai l05 gyermekkel dicsekedhettek. Áldja meg Őt az Isten! Végül most, ilyen idősen kaptuk ajándékként Bindes Ferenc atyát, aki Sopronból érkezett Piliscsabára. Ha „jó papot” akarnak látni, hallani és lelkileg újból és újból „épülni” , jöjjenek el Piliscsabára a Katolikus Egyetem Szent Gellért Kollégiumába egy vasárnap d.e. a 10 órai szentmisére. Isten áldja, erősítse Egyházunkat! Köszönöm.

Piliscsabáról az öreg Deliné szeretettel.

Szerző: Kanada | 2010. május 19. 21:25:16

Montréal, 2010  május 20 

       Kedves Csaba Testvér! 

           Husvét-hétföi levelével nagyon egyetértünk feleségemmel. Ezért irom most ezt a levelet, mert – valóban – nem szabad hallgatni nekünk, akik olyan sok nagyszerü papot ismertünk.

        1949-ben érettségiztem a ceglédi gimnáziumban. A Hösök Napján fiatal hittenárunk mondott beszédet, amelyben az egyre erösödö kommunista rendszer ördögi lényegét mutatta be. Utolsó mondata ez volt: “ Édesanyámnak négy fia van. Hároman politikai elitéltek. De én mégis el akartam mondani hogy maradjatok igaz magyarok!” Délután már letartóztatták és eltünt életemböl egy nagyszerü pap, egy igaz hazafi.

       Unokabátyám Pécelen volt plébános. Köztiszteletben állt, mindenki szerette. Fedhetetlen jellemü volt, aki mindig hihetetlen jósággal, szeretettel hajolt le a gyermekekhez.

      Az elmut 15 évben három fiatal erdélyi magyar pap tanult egyházjogot az ottawai Szent Pál egyetemen. Jó barátságba kerültünk velük feleségemmel, az egyikkel különösen elmélyült kapcsolatunk. Éleseszü, roppant rátermedt volt mind a három, tanulmányi eredményeik, úgyszintén jellemük nem hagyott és nem hagy semmi kivánnivalót maga után.

        Számtalan hasonló kedves papról tudnék még irni, mint például a jelenlegi gyöngyösi plébános, aki minden idejét fáradtságot és anyagi áldozatot nem tekintve életét a közösségért áldozza.

        Montréalban, ahol lakunk, a Loyola Egyházközség plébánosa 25 évig volt barátunk és mindkettönk lelkiatyja. Ezen a héten pénteken lesz a temetése. Azt mondanám, hogy nem ismertem még egy papot, akit annyian és ennyire szerettek és tiszteltek volna.

       Uzenem azoknak, akik néhány megtévedt pap miatt eltávolodtak az Egyháztól, hogy ha van is, aki hamisan énekel, attól még az Ének változatlanul megmarad eredeti, magasztos szépségében.

Szerző: Keiko | 2010. május 19. 12:39:17

Isten áldása kísérje drága Nemes Ödön atyát, aki egész életét Jézus Krisztus és mások szolgálatába állította! Érett bölcsességével, lendületével, kedves humorával, de mindenek előtt Istenbe vetett reménységével, és a Tőle tanult Szeretet átadásával igazi jel valamennyiünk számára. Köszönet azért, hogy írásai, tanításai, kérdései által egyre nagyobb lelki szabadság felé kísér bennünket.

Szerző: Keiko | 2010. május 19. 12:39:12

Isten áldása kísérje drága Nemes Ödön atyát, aki egész életét Jézus Krisztus és mások szolgálatába állította! Érett bölcsességével, lendületével, kedves humorával, de mindenek előtt Istenbe vetett reménységével, és a Tőle tanult Szeretet átadásával igazi jel valamennyiünk számára. Köszönet azért, hogy írásai, tanításai, kérdései által egyre nagyobb lelki szabadság felé kísér bennünket.

Szerző: Dénesné Fekete Hédi | 2010. május 19. 10:13:18

Barotai Imre atya miatt írok itt, mert úgy érzem, hogy egy nagyon elvhű, hitéhez, a Katolikus Egyházhoz, papi hivatásához végig és minden körülmények között hű papot ismertem meg személyében, aki az egész Családunknak szinte földi őrangyala is lett...

Fiatal lányként, egyetemistaként, agrármérnöknek készülve és a lószeretetemmel törődve leginkább, nem sokat foglalkoztam Istennel a 20-as éveimben, de az esküvőm kapcsán egy olyan nagyszerű katolikus papot és egyben egy olyan nagyszerű embert ismertem meg Imre atya személyében Szolnokon a Belvárosi Plébánián, aki 1989-ben megesketett bennünket a férjemmel  a közös gödöllői egyetemi éveinket követően, hogy a mai napig nem győzünk hálát adni az Úrnak. Az 1989.aug-i esküvőnk után az 1990.okt-i születésű Tünde lányunk, majd az 1993.nov-i születésű Lóránt és az 1995.aug-i Márton János nevű gyermekünk várandóssága során, majd a 2 nagyobb gyerekünkkel a jó tíz évig tartó intenzív kórházi időszakunkban, később pedig a Felmenőink betegségei és a Családban az egymás utáni halálesetek során is olyan finoman és empatikusan lépett fel ez az idős atya, ami nemcsak papi szolgálatának, de emberségének is ékes bizonyítéka volt, hogy 21.éve szoros kötelék fűz bennünket és a 3 gyerekünket is hozzá...

Mellettünk állt, amikor pályakezdő agrárosként egy felszámolás alatt álló cégnél dolgoztunk, amikor lótartással és tanya-gazdálkodással is próbálkoztunk a fennmaradásunkért, amikor másoddiplomásként az ELTE-n humánökológusi másoddiplomát is szereztem, s környezetvédelmi neveléssel és oktatással kezdtem volna foglalkozni, majd akkor is, amikor a férjem az egyetemen ügyvezető igazgatóként is sokat távol "kellett" hogy legyen a közben egyre népesedő családunktól, majd mellettünk volt, amikor mindent feladtunk azért, hogy a három gyerekünk egészségét sínen tudjuk a sok intenzív kórházban lét, műtét és a rengeteg és szinte végnélkülinek tűnő kontrollok időszakában, valamint a sok családon belüli haláleset során is. Finom érzéke és tapintata mérhetetlen segítséget jelentett, mikor a nagy- és dédszülők sem voltak beavatva a gyerekek miatti izgalmakba, s soha nem a hangos jelenlét, a magamutogatás jellemezte őt a szolgálata során, hanem egy finom és szívmelengető alázat volt jelen ott, ahol jókor és jó helyen megjelent a miattunk érzett aggodalmában...

Mindig csodáltam az erejét, a rendíthetetlen bizalmát és azt a finom karizmát, ami miatt minden és az Úrral szembeni háborgásunk is megszűnt, pedig embert-próbáló 10-11 évben volt részünk...

Mellette teljes bizonyossággal éreztem-éreztük Isten jelenlétét, bármennyire is sok és koncentrált próbatételnek is voltunk alávetve, mellette éreztem, hogy minden korábbi végzettségemet,2 egyetemi diplomámat is fel tudom és akarom is ajánlani az Úr ügyének, mert igazán hiteles embert és igazán hiteles papot kaptunk a személyében, s így vágtam bele hálaképpen a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának munkájába is, hogy 5.éve főállású lelkigondozóként szolgáljak a betegek ügyének, 2.5 évig a szolnoki Hetényi Kórház lelkigondozójaként, illetve 5.éve a szolnoki MÁV Kórház lelkigondozójaként is, amihez 1éve a szolnoki Eötvös téri Idősek Otthonának látogatása is társul.

Édesapám kezeim közötti halála után szinte éreztem, hogy bármit feladhatok, ha egy keresztény hivatás szolgálatába állhatok tanúságául annak a sok gyerekbetegségnek és szenvedésnek, de az Idős Felmenőink halálának is, amit kibírtunk, s amit Istennek ajánlottunk fel, hiszen a kegyelme mind az életben, mind a halálban végtelen, s mindezt Imre atya bábáskodása mellett élhettem-élhettük meg.

Mai világunkat a rivaldafény és az elismerés után való törtetés jellemzi, amit végtelenül nehezen élek-élünk meg, de Imre atya hite, alázata és lelki ereje sokkal további értékeket mutatott meg nekünk, amit ha csetlő-botló módon is, de a saját gyerek-triónk elé is példaként állítunk, mert a mulandóval szemben az örök értékekre mutatott rá végtelen szeretettel és kedvességgel.

Tartsa meg Őt az Úr, hogy 79 évesen is sokakhoz hozza közel még az Istent, ahogy sok évig tette ezt rendületlen hittel a Váci Egyházmegyében, majd a Kalocsa-Kecskeméti Érsekségben is, s olyan puha szeretettel vegye Őt körül Isten, amilyennel minket és sok más hívőt gardírozott egy életen át!

Mindannyiunk puszijait küldve, szeretettel, tisztelettel és örök hálával: Hédi - Gábor, Tündi-Lóci-Marci

Szerző: Tóth Csilla | 2010. május 18. 10:59:46

Három atyát szeretnék megnevezni, akik hosszú Istenkeresésen során segítségemre voltak. A keresés régen kezdődött, de elsőáldozó 28 évesen az esküvőm előtt lettem. A felkészítésben és a jegyesoktatásban Bajcsy Lajos törökőri atya segített (Kis Szent Teréz Plébánia) A katekumen csoportja segítségével készítettek fel minket a házasságra és az elsőáldozásra. Bevallom, akkor még nem értettem pontosan mindent, de az atya személye, türelme és tudása nagyon meggyőző volt. A második pap, akiről írnék az eskető papunk volt, Veres JÓszef hevesi plébános úr, aki sajnos azóta már elhunyt. Úgy beszélt nekünk a családról, a házasságról és minden ehhez kötődő témáról, hogy föl sem merült bennem a sokszor elhangzott "vád", honnan tudja, hiszen nem is házas. De tudta és el is mondta, NEm az ő hibája, hogy szavait csak én vettem komolyan és házasságom válással végződött. VÉgül , de nem utolsó sorban CSáki Tibor atyáról szólnék, aki monori plébános és fantasztikus ember. Tulajdonképpen Monoron az ő "keze alatt" kezdtem igazán hívőként élni. Ő az az ember, akinek mindenkire van ideje. GYermekekre, idősekre, házasokra egyedülállókra, elesettekre egyszóval MINDENKIRE. Csak IStenről származhat az ereje, mert hihetetlen mennyi munkát végez Monoron és környékén. A miséken csodálatos emberközeli prédikációkat tart, személyes problémáinkban mindig van valami jó ötlete, segítő szava. Amikor csetlő-botló keresésemet fölfedezte, olyan odafigyeléssel, szeretettel és türelemel fordult felém, hogy sosem fogom tudni meghálálni neki. Még abban is segített, hogy második házasságomat is áldásban részesítette, mert fontosnak éreztük ezt és csodálatos érzés volt Isten előtt is bizonyságot tenni, hogy másodszorra nem rontom el.... A hívőket igazi közösséggé formálta, a miséken különleges erő érződik, valóban velünk az Isten, mert velünk a szeretet. Tanulásom és hitem fejlődése még nem fejeződött be, talán sosem fog, de Rá bátran bízom magamat és gyermekeimet is. Mindhárom atyának hálás vagyok és köszönettel tartozom!!! Tóth Csilla

Szerző: Hédi | 2010. május 17. 18:16:09

Az utóbbi évek sokat köszönhetek a Vajdaságban működő papoknak, szerezeteseknek. Maximilián ferences atya segítségével megismertem a hitünk alapjait. Ft. Utcai Róbert atya pasztorációja a fiatalok körében pedig kitűnő példát adott. A számos paptanárnak a Szabadkán működő Teológiai-Katekétikai Intézetben, valamint Ft. Mester Dánel atyának, aki példájával az ima jelentőségére mutatott rá. Hála a jó Istennek a szent szolgálatukért!

Szerző: Piarista Öregdiák | 2010. május 16. 21:03:18

Az alábbi video igen sok mindent elmond arról, amit - ugyan jó néhány évvel korábban - jómagam is kaptam piarista tanáraimtól.

http://www.youtube.com/watch?v=zSmjHHIFYek

Hála és köszönet, hogy "hitre, tudásra, szép életre, jóra" tanítottak!

Szerző: Rapcsák Judit | 2010. május 16. 20:55:39

Az, hogy ma keresztény vagyok, gyermekkorom áldott papjának köszönhetem, Búth Sándor "papbácsinak"! :) A gyermekeket kicsi kincseknek tekintette, akiket minden vasárnap megszólított a diákmisén, csak nekünk prédikált, így számunkra is értehtő és világos volt a szentmise üzenete. Nem felejtem a hittanórákat, a ministrálásokat, a hajnali rorátékat, amelyekre mindig lelkesen mentünk, Sanyibácsi pedig nagy szeretettel igyekezett bennünket bevonni, már kicsi gyermekekként a közösség életébe. Mindig volt ideje ránk. Most is,bár már talán 20 éve elköltözött az égi hazába, gyakran látom magam előtt, kedves, mosolygós arcát, amikor hazatérek templomunkba. Kívánom, hogy sok ilyen pappal áldja meg az Isten Hazánkat!

Szerző: Sz. Nelli 4. osztály | 2010. május 15. 19:41:06

Az én papom mindig kedves, lehet vele beszélni, ha valami nyomja a szívünket.

Szeret sportolni, ami elég sokat ér nálam, mert én sportosztályba járok.

Komolyan veszi a papságot.

Nem tudom, hogy tud ilyen sok mindent és soha nem hibázik a szentmisén.

Szóval ő egy "ÁLOM ATYA"! = Dr. Füzes Ádám atya (Szent Család Plébánia)

Szerző: Dallosné Pásztor Katalin | 2010. május 15. 17:29:22

A jó pap sugallja, hogy milyen a JóIsten!

Már a tekintete is felemel,úgy érzed nem ismer, hiszen úgy néz rád mint Isten szentjére, vagy leendő szentjére, te pedig sokszor csak esendőségedet tapasztalod!

A jó pap nem tökéletes mint a Jóisten,de nem is kell hogy az legyen, hiszen ember,és ez a tudat méginkább hálával tölt el, hiszen emberi gyengeségeit, sokszor rossz egészségi állaootát figyelmen kívül hagyva szolgál utolsó lehelletéig! Gyakran mérhetetlenül szenved, mert magányos , beteg, nem értik meg, méltatlanul bánrják stb. De ezeket napról-napra Isten lábai elé rakva új lendülettel indul a nyáj közé.

Végtelenül telve van a szívem hálával, mert ilyen pappal ajándékozta meg a Jóisten városonkat, Bonyhádot! Nem is egyel, hanem kettővel! Ők: ERB JÓZSEF és ILLÉS ALBERT atya

Hálásak vagyunk a jó szavakért, hogy gyermekeink fejét megsimogatják, türelmesek velük, a gyóntatószékben összegubancolódott lelküket bogozgatják!

Ha soha többé nem is lenne már ilyen jó papunk, mint ők ketten, életre szóló útravaló az ő példájuk, áldozatos szeretetük! Hiszen tudják milyen gyarló emberek vagyunk, és mégis feláldozzák értünk egészségüket, életüket!

Sokszor gondoltam már, hogy meg kellene őket állítani és köszönetet mondani mindenért! (Ugye könnyen odavágjuk a rossz szót, de a jót valyon miért olyan nehéz kimondani?!)

Ezért örülök, hogy most leírhatom a szűk és tágabb családom nevében, hogy KÖSZÖNÖM!!!

Fizesse vissza a Jóisten minden áldozatukat!!!

IMÁDKOZZUNK PAPJAINKÉRT, MERT SZÜKSÉGÜNK VAN RÁJUK!

Szerző: batuczki tibor | 2010. május 14. 21:39:52

Mélyen felháborít ahogy néhány eltévelyedett pap személyén keresztül,megpróbálják az egész katolikus egyház és a Pápa őszentsége tisztességét és becsületét megtámadni.Az én papom,Varga Bertalan,tiszaújvárosi plébános tisztességes,segítőkész,mély hitű ember.Fiam nagy szeretettel látogatja hittanóráit.Munkájára Isten áldását kérem!

Szerző: Tünde | 2010. május 14. 19:37:27

Nagy hálával tartozunk az Úrnak gyermekkorunk lelkipásztoráért Barotai Imre atyáért.Sokat köszönhetünk neki,emberségre nevelt,széppé tette gyermekéveinket.Isten áldja meg őt!Bisztrai László atya szelídsége,szeretete,szenvedésben viselt türelme példaértékű az egész közösség számára.Köszönjük,hogy ő is része lehetett az életünknek!

Szerző: Mariann és Csaba | 2010. május 14. 11:31:24

Minden nap hálával és nagy szeretettel gondolunk Gáspár István atyára, a Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika korábbi plébánosára, aki valódi, mély, Jézus Krisztusban megélt szeretetkapcsolatai által segíti közelebb az Úrhoz a rábízottakat.

Hálásak vagyunk Turai János és Simon Miklós atyákért, értünk mondott imáikért, szolgálatukért, Istennek ajándékozott életükért.

Szerző: beela13 | 2010. május 13. 20:16:17

Havasi József szalézi szerzetes, aki a Szent István Szalézi Tartomány tartományfőnöke volt 1990-től 2008-ig. 18 éves munkája újraépítette a kommunisták által teljesen beszüntetett szalézi társoságot Magyarországon. Ma 3 iskolát működtetnek a szaléziak szerte az országban, Don Bosco nevelését és tanításait terjesztve. Isten áldása rá!

Szerző: Dömötör Orsi | 2010. május 13. 18:19:20

Nagyon örülök, hogy végre van egy hely, ahol pozitív véleményt is lehet olvasni, ill. megosztani a papokról.

Sok papot ismerek, és egyikről sem tudnék rosszat mondani. Kettőt emelnék ki közülük:

Az egyikőjük a helyi (paksi) plébános:

 

DR. KERESZTES PÁL

 

Ő keresztelt engem 1 évvel ezelőtt. Tudni kell róla, hogy idős lévén sok betegséggel küzd, mégis hihetetlenül kitartóan, óriási akaraterővel és hittel végzi a papi tevékenységeit. Kívülállóként nem mondaná meg az ember, hogy az egészsége már nem a régi.

Azt, hogy protézise van (- ha jól tudom, a csípőjében) is csak onnan látszik, hogy kissé sántít. Mégis, amikor Nagypénteken porig kellett hajolnia az Oltár előtt, nem tagadta meg. Még segítséget sem fogadott el. Mi, hívek pedig a könnyeinkkel küzdöttünk a meghatottságtól.

 

Mellette dolgozik káplánként az én drága lelki atyám:

 

MÁGER RÓBERT

 

Ha most leírnék mindent, amit neki köszönhetek, félek: a világ összes számítógépének a memóriája megtelne vele. Na de dióhéjban:

Míg a Plébános úr kitárta előttem a Jézushoz vezető út ajtaját, addig Róbert atya ˝karon fogott˝ , és átvezetett rajta - és vezet az óta is.

Neki köszönhetem, hogy nem vesztem el lelkileg, és nem olyan értékrenddel élem az életem, amilyennel nem kéne.

Egyetlen szándék van, amiért imádkozom, és teszem ezt nap, mint nap: hogy Róbert atya boldog legyen, tartsa meg őt az Úr a kegyelmében és a papi hivatásában. Hogy maradjon mindig ilyen kitartó, tiszta szívű, intelligens, türelmes és megbízható.

Írhatnék még sok ilyen szép szót, de egyik sem az igazi - úgy érzem…

Talán, ha azt mondom, szívesen vinném helyette a keresztjét – talán megértik, mit érzek. Mi mást tehetnék hálából azért az emberért, aki megmentett a kárhozattól?

Ha az életemet adnám, se lenne elég köszönetképpen azért a sok jóért, amit velem tett. Az ő élete példája, és az a Jézusi szeretet, amire megtanított ad annyi erőt, hogy kitartsak a szenvedéseimben, elfogadjam az Úr akaratát, és megmaradjak a kegyelem állapotában. Az ebből fakadó boldogság tesz engem elég kitartóvá ahhoz, hogy átvállaljam az ő szenvedéseit is.

Lehetne bármilyen negatív kritikát mondani egy olyan papról, akit ennyire szeretnek??? :)

Szerző: Lőrincz Márta | 2010. május 13. 08:14:04

Az Úr Jézus mondta " Ne attól féljetek aki a testet öli meg, hanem aki a lelket......" Igen meggyőződésem hogy, az egész botrány azért van, hogy ne legyen akihez , szó szerint ,éjjel - nappal fordulhatnánk, bármilyen segítségért.

Szegény Berczi bácsit, mennyit bosszantottuk.. és mindég tűrelmes volt.

Vagy Szabó atya, akit legfeljebb azzal lehetne vádolni hogy nagyon sokszor hívta meg , kulömböző alkalmakkor a gyerekeket fagyizni és a gyerekek büszkék voltak, hogy egy felnőtt jól érzi magát közöttük, van ideje rájuk.

Köszönet, a JÓ ISTEN ÁLDJA MEG A KEZDEMÉNYEZŐT és mindenkit aki fontosnak tartja a lelki, erkölcsi, nevelését gyermekeinknek

Szerző: Krajczár Jánosné | 2010. május 12. 21:43:21

Örök hálával  tartozik a családom Papjainknak.

A Fiam beteg volt és segített rajta : Leszkovszki Pál Atya és Kemenes Gábor Atya. Ők Isten segítségével megmentették a Fiam életét. Pál Atya és Gábor Atya ismeretlenül segítségére voltak a Fiamnak, és ezáltal az egész családnak. 

Szeretettel gondolok Pados József Atyára és Varga László Atyára és mindazokra akik emberséggel voltak és vannak egy emberhez, aki kicsit gyengélkedik.

Szerző: Regőcziné G. Aranka | 2010. május 12. 21:05:18

Egy egész osztály felháborodott azon, hogy milyen támadások érik a papokat, azokat is, akiknek semmi köze a botrányos viselkedésű társaikhoz.

Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy minden tanár veri a gyerekeket, hogyha egy tanárról azt halljuk lekevert egyet egy neveletlen kölyöknek.

Vagy azt mondanánk, hogy minden embert korrupt, hogyha egy közalkalmazottról kiderül, hogy az volt.

 

Nem lehet véletlen, hogy több, mint negyven év után is az osztály háromnegyede megjelenik a találkozókon, az hogy figyelemmel kísérjük egymás életét, hogy most is tudunk egymás öröméről, bánatáról.

Tudjuk hányunknak él még a mamája, mert amikor az iskolába jártunk akkor is ismertük a szülőket. Ezt mind onnan hoztuk. A Szentendrei Ferences Gimnáziumból. Akkor még nagyrészt papok tanítottak minket és egy kedvesnővér (apáca) tanította a matematikát, akinek a feladata volt a kamaszlányokat segíteni a divat ügyiben, vagy női problémák felmerülésékor.

A papok diákoknak tartottak minket. Minden diák fontos volt nekik, nem emlékszem, hogy négy év alatt bármelyikünket megszégyenítettek volna az ostobasága, vagy balfogása miatt.

Volt humoruk, és legritkább esetben vonultak be a tanáriszobába ha megszólalt az óravégét jelző csengő. Ott ácsorogtak közöttünk, gyakran a diákok körgyűrűjében várták a következő óra kezdetét. Beszámolóra a szertárba soha nem ment egy diák, csak párosával lehetett időpontra jelentkezni. Ezzel védekeztek a pletyka ellen egy olyan világban, ahol spiclik és besúgok voltak köztünk.

Egy civil tanárunk volt, aki a testnevelést oktatta, és próbálta a mozgást megszerettetni abban a korban, amikor a kamaszok a rock and roll-on kívül minél tunyábban és enerváltabban igyekeztek érdekessé tenni magukat

A természettudományokkal foglalkozó atya minden alkalmat megragadott, hogy felhívja a figyelmünket, hogy a magyar lányoknak magyar anyává kell válniuk, és a fiúk magyar apák lesznek, komoly felelősséggel.

Persze nevettünk rajta, de azóta nem csak sokszor eszünkbe jutott, hanem fel is emlegetjük elismeréssel és szeretettel.

Amikor valamelyikünk megbetegedett, mindig elhangzott a kérdés: ki viszi el a leckét?

És küldték a jókívánságukat.

A latin-magyar tanárunk méltóságteljes, nagytudású öregúr volt. Az egyike azoknak a tanároknak, akik magáztak minket abban a világban ahol az „elvtársi tegeződés” mindennapos volt. (Hát még a tanárok a diákokat!) Nem hatott rá se időjárás, se évszak, nem fájt soha semmije, vagy legalább is mi nem tudtunk róla. Mindig ugyanazzal az érdeklődéssel hallgatta ki a memoritert, ha a madarak csicseregtek a fán, vagy esett a hó.

A trehányságért haragudott, kemény szavakkal ostorozta a vétkest, aztán egy pillanat múlva újra nyugodtan és türelmesen fordult az újabb felelő felé.

Jobban tiszteltük, mint ahogy féltünk tőle.

Bár volt diák és tanári ebédlő, mindenki ugyanazt az ebédet kapta. Amit egy harmadrendi barát főzött mindnyájunknak. Mindig mosolyogva tréfálkozott velünk, ha kíváncsiskodtunk a napi menü iránt.  

 

Négy éven keresztül – amíg odajártunk – elkövettünk mi is diákcsínyeket. Voltak buta beszólásaink, és volt olyan diák, akit eltanácsoltak. Rossz magaviseletért, vagy mert nem tanult eleget, hogy egy kettessel átengedjék.

Öt évente visszamegyünk az iskolába az évfolyamtalálkozóra. Pedig ez az iskola már nem hasonlít arra, amit mi ismertünk. Nem rosszabb, nem jobb, más. Mégis elmegyünk és keressük a régi épületet, az új épületben elrejtőzve.

Sokan odairattuk, vagy szerettük volna, ha odajár a gyerekünk. Hogy őket is azok az élmények, azok a benyomások érjék, ami minket is meghódított és ott tartott annak idején. Amiért érdemes volt naponta odautazni Csobánkáról, Pomázról, Tahiból, Dunabogdányból, Budapestről. És érdemes volt albérletben lakni házinéniknél, távol a családtól.

 

Ilyen volt az iskolánk, melyet a papok töltöttek meg szeretettel, távolságtartó tisztelettel.

 

 

Szeretném/nk a Tisztelt Nyilvánosság tudomására hozni, hogy  bár 4 évet  a Szentendrei Ferences Gimnáziumba jártam  engem és akár fiú, akár lány  osztálytársamat  nem  próbált meg egyik  tanárom sem  „molesztálni”, „megrontani”. Pedig  a tanításon kívül  vittek kirándulni, adtak különórát. Igaz,  mi sem  provokáltuk az atyákat.

Igy  azután 45 évvel az érettségi után szívesen emlékezünk az ott tanultakra és az együtt töltött időkre.

 1965H

Szerző: Borika | 2010. május 11. 19:47:31

Nagyon örültem ennek a kezdeményezésnek. Ha az emberek engednék, hogy a SZERETET vezérelje Őket és ismernék a 2 Zsoltárt, akkor nem bántanák Isten fölkentjeit 23 Zsoltár. Milyen az én papom? Településünk, mint filiánk papja? István atya igazán mély hitű, áldott ember. Bárki szól segítségért - vagy én kérem magam, vagy más nevében - beteghez kellene menni, bűnbocsánat szentségét kellene kiszolgáltatni, imát, fohászt, Szentmisét kér valaki, más Szentséget kellene kiszolgáltatni stb igyekszik azt azonnal, vagy idejéhez mérten, de mindig idejében teljesíteni. Mindenkit meghallgat, Isten felé való útra vezet és terel - holott a választás rajtunk áll. Meglátja az arcunkon a mosolyt, a fájdalmat, a bánatot, az elkeseredést, azt, ha szükség van rá. Megkérdezi: "Mi bánt? Mi a gond? Miért vagy elkeseredett?" De figyelmeztet is, hogy "ez nem volt keresztény magatartás! Elég, mert ez nem szé! Szívesen eljön és elmegy híveihez ha hívják és beszélget, ha kell békítő, ha kell vigasztaló, ha kell hétköznapi tanító, ha kell humorizáló, ha kell segítő szándékkal, de mindig tudja hogyan Isten felé vezetni és szeretni, szeretetre nevelni és tanítani. Köszönöm Őt Istenem, imádkozom és imádkozzunk érte és papjainkért! Isten áldja Őt a lelki vezetőmet és minden pap minden pillanatát!

Szerző: Borika | 2010. május 11. 19:35:39

Nagy öröm számomra, hogy nemcsak a helyi papomról írhatok, hanem a lelki vezetőmről, s egyben úgy mondhatom, hogy állandó gyóntató papomról. Számomra egy olyan "orvos", aki már több éve ismer, tudja "betegségeim" azok lehetséges kiváltó okait, így tud adni mindig "gyógyeljárást", aza segít az Isten felé vezető úton.Mély hitű, nagy tapasztalattal rendelkezik a lelki élet terén. Vigasztaló, bátorító, megértő, jóra intő, figyelmeztető a veszélyekre és cselekedeteimre egyaránt. Ha rám néz, már szinte tudja problémám. Beszélgetésünket már azzal a témával kezdi, mellyel ráérez a gondomra. Soha nem megváltoztatni akar, hanem a jóra terelni és vezetni a SZERETET felé családom és az embertársakon át. Figyelmeztet rá, hogy nem Ő az én problémám megoldója, hanem mindig irányt és segítséget ad a jó cselekedet felé. Olykor 1-1 evangéliumi részről, a Szentségekről, a Szeretet természetes jeleiről, 1-1 kedves kis történetekről, élet példákról stb beszélgetünk. Minden téren meg lehet és meg tudok nyílni előtte, mindenről lehet vele beszélgetni, amit nagyon köszönök. Kívánom, hogy mindenki találjon magának egy ilyen lelki vezető atyát, aki mindig biztosít időt arra, hogy szeretettel meghallgasson, beszélgessen és akihez a bűnbánat szentségéhez való járulást megtehesse. Az én lelki vezető atyám ilyen. Köszönöm Istenem, hogy sok év ismerettség után több éve már lelki vezetőmnek és gyóntatómnak adtad. Kérem Isten áldását Rá, imádkozom érte és papjainkért.

Szerző: Tina | 2010. május 11. 19:32:38

Szeretettel emlékezem a tavaly május 3-án, Jópásztor vasárnapján elhunyt Kovács Laci atyára - Szőgyén.

Köszönettel tartozom még Haľko Józsefnek, Parák Lászlónak .

Szerző: Margit | 2010. május 11. 18:01:08

Sokat tanultam Szász Tibor András felsősófalvi tiszteletes úrtól és Böjte Csaba atyától.Őszinte nemes egyszerűséggel tanítanak sok sok bölcsességet.Lélekben sokat fejlődtem,mióta ismerem őket.Csak a szeretetről és nemeslelküségről tettek tanubizonyágot,nagy nagy szeretettel.Tisztelem és becsülöm őket,hálás szívvel szeretettel.

Szerző: t. | 2010. május 11. 14:46:16

szamomra beket,megnyugvast,lelki taplalekot jelent a mi papunk,akit nagyon jo embernek ismerek

Szerző: M. Laci 4. osztály | 2010. május 11. 14:06:25

Dr. Füzes Ádám atya

Mindig mosolyogva üdvözöl bennünket; türelemmel tanított a hitoktatáskor; és a gyónásokon szeretettel hallgat meg. - Ilyen az én papom!

Szerző: Szerző1 | 2010. május 11. 10:50:19

Milyen is az én/mi Papunk?:)

Olyan ember, aki alázattal fordul felénk. Lelki bajainkat meghallgatja, mindig egy mosollyal az arcán- még akkor is, ha fáradt vagy gondterhelt.Jó érzés, hogy mindig van egy kedves szava mindenkihez, s valóban tudja, hogy éppen mi történik velünk.A plébánián kívűl sok olyan programot szervez, melyben egy jó társaság kovácsolódik össze, ahol mindenfajta kérdéseket megtárgyalhatunk vagy szimplán csak jól érezzük magunkat:)

Hittan óra elején mindig megkérdezi, hogy mi jó történt ma velünk?Eddig ezen én el sem gondolkodtam, rohan az ember, nincs ideje ilyet megfigyelni-mondják sokan..Ő az, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy milyen apró örömök vannak az életben!

Ilyen az én/mi Papunk: Bence Atya a Rákosfalvai Szent István Király Plébánián

Szerző: Vilma | 2010. május 11. 08:34:28

Tóth Tamás bicskei plébánosért hálás vagyok Istennek. Közvetlenségével, nyitottságával, kedvességével, humorával megmutatta hogy jó az Úton járni. Így formált belőlem Isten rajta is keresztül a hit és vallás ellen rugdalózó félelemcsomóból gyógyuló embert. Köszönöm minden áldott nap, Tamás atya!

Szerző: Maja | 2010. május 10. 14:08:18

Hálával és tisztelettel írom ide Bíró László püspök atya nevét, akinek újra és újra megújuló hitemet, a Jó Istennel való kapcsolatom egyengetését és mélyítését köszönhetem és aki  szívből jövő szeretettel, fáradhatatlanul áldozza életét a papi szolgálatnak.

Megemlítem még a délvidéki TARI ATYÁT, aki már eltávozott közülünk, NAGY JÓZSEFET, PÓSA LÁSZLÓT, akik mindent megtesznek Istenükért, hitükért és híveikért.

Szerző: M. | 2010. május 10. 07:08:14

 Kemenes Gábor Atya 29 éve vezetgeti az életemet, nagyon sokat köszönhetek Neki. 1991-ben, amikor nevelő anyukám meghalt, és egyedül maradtam egy 7 és egy 3 éves gyerekkel, Ő ott volt mellettünk. Hetekig fáradhatatlanul minden nap jött, imádkozott a gyerekekkel és hosszú beszélgetésekkel segített feldolgozni a nehézségeket. Boldoggá tette az értelmileg sérült fiamat, lehetett elsőáldozó és bérmőálkozó is, ami nagy öröm volt számunkra.

És még azóta is fáradságot nem ismerve, töretlenül, türelemmel segíti életem nehéz szqkaszait..

Hálát adok Istennek, hogy ilyen lelki vezetőm van!

Szerző: egy anyuka | 2010. május 09. 21:55:15

A Jászságban élek. Van 3 gyermekem, voltak elsőáldozók, bérmálkozók, egyházi iskolába járnak-jártak.

És hála ISTENNEK sosemérte semmiféle atrocitás-bántalmazás egyetlen PAP részéről sem őket. Bármikor szeretettel vették körül.

Köszönet érte! Istennek és elsősorban Nektek kedves Zoliatya, Józsiatya, Laciatya, Tamásatya..... és folytathatnám a sort, mert sajnos mindig elhelyeznek Benneteket.

A jó Isten áldása Rátok!

Szerző: Jenei Alex | 2010. május 09. 13:36:46

Jóságos, türelmes, megértő, szeretetteljes. Ezek a szavak jutnak elsőre eszembe Róla, Miklós János atyáról, aki nagyon sokat jelent nekem. Egy a mindennapok szentjei közül, és rengeteget köszönhetek neki, szavakkal ki sem tudom fejezni. Bár a vallással való viszonyom eléggé zavaros, és nagyon régóta nem találom a helyemet, mindentől függetlenül nagyon sokat gondolok Rá, remélem látom még viszont. Áldja meg az Isten!

 

Köszönetem az ötletgazdának ezért az oldalért, ezért a csodás kezdeményezésért.

Szerző: Enikő | 2010. május 09. 12:00:55

Nemhívő családban nőttem fel, tizenévesen barátok hatására és úgy hiszem, az Úr kegyelméből tértem meg.

És nekem sem a pedofília jut eszembe azokról a papokról, akiket Istennek hála volt alkalmam megismerni. Persze, egyikük sem volt tökéletes, de mindegyikük tiszteletet ébresztettem bennem. Miért? Mert derűvel, állhatatosan végezték munkájukat, nyitottak voltak az emberek problémáira, rengeteget lehetett tőlük tanulni.

Nyilván vannak olyan világi ismerőseim is, akik hasonlóan tiszteletreméltó emberek, de mégis azt kell, hogy mondjam, hogy az általam ismert papok valami olyan többlettel rendelkeztek, amit másoknál nem tapasztaltam.

És akikről szó van, azok különösen a magyarországi szalvatoriánus testvérek. Köszönöm Istennek, hogy megismerhettem őket!

Szerző: P István | 2010. május 07. 21:49:30

Béla Vince Atya

Büszke vagyok arra, hogy gyermekkori iskolás kapcsolatunk felnőttkorra barátivá alakult. Köszönöm a sok lelki segítséget, amely erőt ad az élet mindennapjaiban. Kérem a Jóisten áldását egész életedre

Szerző: István | 2010. május 07. 21:38:24

Tóth J. Miklós Atya

Örülök, hogy a kedves lelkipásztori ismerőseim közé tartozol.Szentbeszédeidet hallgatva méginkább megerősödött bennem az Isten iránti szeretet. A Jóisten adjon Neked erőt és kitartást papi szolgálatodban! Isten áldjon!

Szerző: Angyalka | 2010. május 07. 20:50:09

Tóth József Miklós Atya

Örülök , hogy a gondviselés idevezérelt hozzánk. Vallási életünk színesebbé vált. Zenei kultúránk kiszélesedett, egyre fogékonyabbak vagyunk az értékekre! Hálás vagyok és köszönöm, hogy sokat tanulhatok tőled! Kívánom, hogy a Jóisten adjon neked egészséget, hogy sokáig köztünk végezhesd lelkipásztori munkádat!

Szerző: Budapesti Főhittanos | 2010. május 07. 20:29:51

Miklós Atya az aki próbál bennünket terelgetni a számunkra kijelölt útra! Ez azonban sokszor nehezen megy! De Ő mindent elér, hogy halgassunkaz Úr szavára és meghalljuk a hívását! A hittan órákon is odaadóan magyaráz és tanít minket, s isszuk minden szavát! Nagyon nagy megtiszteltetés vele a hittan!

Szerző: B Imre | 2010. május 07. 18:57:04

Oresztész atya –

A nyolcvanas évek első felében jártam a győri bencés gimnáziumba. Akkor is tudtam, és most majd harminc év távlatából visszanézve is érzem, hogy páratlan lehetőség, nagyszerű időszak volt az életemben. Mint legtöbb iskolatársamat, és mint a legtöbb kamaszgyereket leginkább a középiskolás évek tettek azzá, ami vagyok. Kamaszkorban vagyunk a legfogékonyabbak, és nagyszerű környezet faragott embert belőlünk. Legtöbb tanárunk bencés szerzetes volt, és ilyen közelségből sok emberi gyengéjüket megismertünk, mégis örültünk, hogy ők irányítanak bennünket. Bár az ország egyik legjobb iskolájának számított a gimnázium, nem volt elitiskola. Osztályunk majd fele falusi parasztgyerek volt, ám tanáraink a negyedik év végére egyetemistákat, főiskolásokat faragtak belőlünk. És nemcsak a tárgyukat tanították meg, fizikaórán is tanítottak erkölcsi tartást, vagy földrajzórán a kommunizmustól eltérő politikát. Gyengeségeik mellett is nagyszerű emberek voltak: szerzetesként igyekeztek mélyebben megélni a kereszténységüket, és mivel nem volt családjuk, több figyelmet szentelhettek a diákoknak.

A sok nagyszerű ember közül egyet, Oresztész atyát, a matematikatanáromat különösen szerettem. Elég lenne csak azt leírnom, hogy a nyolcadik osztályban négyes voltam matekból, és fél év múlva listavezető voltam egy országos matematikaversenyen. Bár Oresztész atya bánatára nem lett belőlem matematikus, ez az élmény olyan energiákat szabdított fel, amelyek aztán segítettek, hogy más irányban is megálljam a helyemet. Ugyanakkor elgondolkodom, hogy hány hozzám hasonló gyerek volt, akiben ott lapult valamilyen tehetség, és sohasem fedezte azt fel senki.

De mi is történt a gimnázium első néhány hónapja alatt? Orresztész atya mindig mosolyogva, páratlan lelkesedéssel tanította végig az órákat. Olyan lendülettel, hogy egy másodpercbe sem jutott eszünkbe unatkozni. Aki akarta, délután elmehetett hozzá, és ő foglalkozott vele még egy kicsit. Az igazán nagyszerű dolog azonban az a szeretet volt, amivel mindenkit segített. Egy kamaszodó gyereknek minden teljesítményen túl az a legfontosabb, hogy megérezze, hogy bíznak benne, hogy szeretik.  

Szerző: Gyöngyi | 2010. május 07. 15:55:12

Dunakeszin élek, lassan 50 éve.Édesanyámmal és nővéremmel rendszeresen "jártunk templomba".Sajnos édesanyánk balesetben váratlanul korán ,számomra igazságtalanul elhunyt.Annak ellenére ,hogy Budapesten, a Szent Család templomban,Kemenes Gábor atyától rengeteg lelki táplálékot kaptunk az esküvőnk előtt, mégis eltávolodtam emiatt a tragédia miatt egyházamtól.Miután született egy gyermekünk/Májusban,amikor meghalt édesanyám!/,szerettem volna a keresztelő után/ami mélyen elgondolkodtatott/,hogy elsőáldozó lehessen.Ezért Szabó József László atyához vittem hittanra.Elsőáldozása előtt,hosszú idő után elmentem gyónni.Lassan, fokozatosan egyre közelebb kerülök Istenhez!Próbálkozom, hogy bölcsebb legyek, jobban szeressek,igazabb ember legyek!Kimondhatatlanul hálás vagyok ezért,hogy "alakulok":Kemenes Gábor atyának,Szabó József László atyának és kőnyvei,élete ,váci lelkigyakorlata alapján:Böjte Csaba testvéremnek,egész családom nevében!

Szerző: Végh Lajos | 2010. május 07. 13:10:58

Pohly János Kanonnok plébános atya jelmondatává ezt választotta:"Örömhírt vinni küldött az Úr"..

Valóban olyan pap volt ő kinek lelkisége beragyogta minden reá bizott ember szívét...

Egy néma jel volt ő egy olyan sőtét korban mint a XX.század...

Forró nyári estéken hideg téli éjszakákon a rózsafüzért imádkozta..

Szelid volt az Atya elött és alázatos..

A II.világháború szeretelenségébe hadifogolyként is szeretet varázsolt a lágerbe...

Szivén viselte az elestek,a nincstelenek sorsát...

Szikla volt egy biztos és hitében erős szikla melyre az Atya nyugodtan épithette az egyházat...

A XX. Század néma szentje volt,tekintete tisztán és alázatossan ragyogott...

Az eucharisztiában Jézusnak ajánlotta mindig életét egyesült azzal a titokkal mely sok ember számára még ma is titok maradt..

Pohly János nem csak egy pap volt a sok közül hanem az igazi pap,nekem mindenestre biztossan..

Pohly atya magvető volt,és amit elvetett,gondossan ápolta óvta, s sokszoros termését az Atyánk ajánlotta...

A reá bizott talentumokkal minden bizonnyal 2002 április 7.-én eltudott számolni Jézus Krisztus színe előtt...

Pohly atya köszönöm mindazt mi voltál,köszönöm,hogy sugárzott belőled a szeretet,köszönöm neked és aki téged küldött az Atyának...

Sok mindent lehetne még irni de azt hiszem nevét mosolyával irta be sok ezer ember soha elnem tünő emlékönyvébe a szívekbe...

Szerző: Somogyi Antal | 2010. május 07. 11:15:39

Én Várnagy Anti bácsi emlékeznék ezzel az írásommal:

 

http://antiblog.blogol.hu/?perm=3049244

Szerző: László | 2010. május 06. 20:36:43

Kedves hozzászólók!

Gyermekként Zircen nőttem fel, majd 1969-től orgonaépítőként számtalan papot, különféle rangú egyházi személyt ismertem meg itthon és külföldön egyaránt. A későbbiekben több hozzászólást kívánok bejegyezni, mert úgy gondolom, hogy az általam ismert kép igen csak változatos, talán érdekes lehet. Üdvözlettel..

Szerző: Ferenczy Zoltán | 2010. május 06. 13:04:14

Életem jelentős fordulatát: megtérésemet, életem (életmódom) gyökeres megváltozását köszönhetem Dr. Tomka Ferenc atyának, aki akkor - az 1970-es évek derekán - az Egri Szemináriumban tanított. A körülötte alakuló ifjúsági csoport lényege az Evangélium, Jézus mondatainak valóra (életre) váltása volt a mindennapokban. Iskolában, otthon, játék, tanulás, és munka közben egyaránt. Ezen a módon az Evangéliumot, mint az Élet Könyvét, mint a Szeretet titkainak feltárulkozását fedeztük fel, fiatalos lendülettel, személyes- és közösségi életünkben egyaránt. Feri atya jó példával járt előttünk, ő volt az első, aki konkrét tettekkel szeretett bennünket, és szellemi-lelki kvalitásaitól függetlenül egyenrangú testvérként bánt velünk, és Jézus szeretetében ténylegesen azok is voltunk. Azok az évek nagyon sokunk számára meghatározóak voltak (mind a mai napig) hivatásunk és életutunk kialakulásában, az elindult Jó kibontakozásában, a hűséges megmaradásban. Az akkor megszületett Közösség kitágult, sok-sok taggal bővült, és ma is él, és Isten Országáért dolgozik. Időközben sok más atyával is megismerkedtem (megismerkedtünk), és a méltó tisztelet megtartásával igazán közeli testvéri kapcsolatban élünk és dolgozunk.

Kiss Imre atya, Szeged,

Perlaki Flóri atya, Szeged,

Balogh József atya, Szeged,

Balogh Gyula atya, Eger,

Csáki Tibor atya, Monor,

Szekeres Mihály atya, Mende,

Turai János atya, Máriabesnyő,

Szecsődi Péter atya, Gödöllő,

Jávorka Lajos atya, Tiszakécske,

Vangel Imre atya, Kunszentmiklós,

Szabó József atya, Kuszentmiklós,

Nagy Károly atya, Budapest,

Mándy Zoltán atya, Eger...

És természetesen bocsánatot kérek mindazoktól, akiket kifelejtettem!!!

Fentiekalapján köszönetet mondok minden papnak, akikszemélyesen az én életemben, illetve rokonaim, barátaim (és mindannyiunk) életében is meghatározó módon voltak a JÓ HÍR hirdetői, képviselői, és megtestesítői, akik világunk jobbá, szebbé, lelkibbé - és így emberibbé is - tételéért fáradnak, dolgoznak, és szeretnek. A köszönet mellett imádkozom is értük, továbbá a magam helyén ugyanennek a JÓ HÍRNEK - Jézus életének és jelenlétének bennünk és közöttünk - a részese, megélője, hordozója próbálok lenni Velük együtt.

Szerző: H. Tóthné Magdi | 2010. május 06. 12:49:51

Petőfiszálláson, pálos atyák segítik imájukkal, kétkezi munkájukkal,bíztató szavaikkal, cselekedeteikkel a mindennapjainkat. A tisztelendő atyákkal közösen szervezünk az iskolás tanulóknak programokat, s mindig számíthatunk segítő szándékukra.A mi falunkban az egyház és az iskola "szolgái"nagyszerű munkakapcsolatban dolgoznak azért, hogy olyan helyen és környezetben éljenek falunk lakosai, amit elképzeltünk.A jóisten áldja meg a szolgálatukat, lelkiismeretes életüket!

Szerző: Regina | 2010. május 06. 10:26:07

A papokról cak jót tudok írni, érezni, gondolni.

Gyerekkorom első papja Kiss István Atya - a hosszú ruhájában labdázott velünk, a fiúkkal a focit rúgta. Nekem csodás emlékem van róla: egy alkalommal nem tudtam elmenni a hittanra. A többi társammal egy csíkos kis papírra írtam neki, hogy ne haragudjon rám ezért, szépen kedvesen megfogalmazva. Később elmondta a nagymamámnak, hogy oly kedves volt a levél, hogy őrzi és évekig őrizte levelei között. Mert fontosak voltunk számára.....

Aztán sorolhatnám a papok neveit akik sokat jelentettek életem lelki előmenetelében. Jelenleg Bohn István Atya Törökbálint papja ad sokat a lelki fejlődésben. Ő is jóságos, szerény, alázatos ember, aki nemcsak tanítja, hanem megéli a Krisztusi tanításokat.

De említhetném Erdélyi Pap vezetőinket, akik közül közeli, szívélyes kapcsolat alakult ki: Berszán Lajos Atya  a Gyimesekben. Aki  csendes elgondolkodásában olyan mély lelkiséget ad, egy egy bölcs történetével, tanulságos példáival, hogy sokszor a könnyünk pergett. 

Szilveszter Imre Atya, aki szintén közvetlen, emberszerető, barátságos, jóságot és békét árasztó ember.

Ambrus Vilmos Püspökanya, aki mindig elérhető, akihez be lehet térni bármikor szívesen lát.

És a felsorolásnak nincs vége...... sorolhatnám azokat az atyákat akik életemben az útamon segítenek, szóval, gondolattal, jósággal és szeretettel.

Csak jót kaptam tőlük, csak jó pásztor módján terelés.

Isten áldja őket.

Szerző: Kisné Bokor Emőke | 2010. május 06. 09:51:35

Felnőtt megtérőként, már a harmincas éveimben járva találkozhattam életemre nagy hatást gyakorló papokkal. Spányi Antal (most már püspök) atyával, akinek a hittan óráit látogathattam és akinél első szentgyónásomat is végezhettem. Nála éreztem meg először, hogy "hazaérkeztem" és ennek a közösségnek én is szeretnék tagja lenni. Tampu-Ababei József atya életem nehéz szakaszában vált kísérőmmé. Megtérésemet követő, mondhatni kaotikusnak és szinte elviselhetetlenül nehéznek érzett élethelyzetéből segített oly módon kijutni, hogy felnyitotta szememet Jézus irántunk való szeretetére, elfogadására. irgalmára és bensőséges barátságára. Ezekbe tudok a legnehezebb helyzetekben a mai napig is belekapaszkodni. 

A Világhálónak köszönhetően Barsi Balázs atya, Gál Ferenc atya és Pál Ferenc atya előadásai is nagy hatással voltak rám. Olyan szemléletmódot kaptam általuk, ami további gondolkodásra serkent engem is, ugyanakkor tudást, bölcsességet, hitet és reményt is adnak.

Köszönöm mindegyiküknek, hogy hűséges és alázatos szolgálatuk által fel- ill. megismerhettem Jézus arcát és "újjászületésemben" segítségemre voltak

 

 

 

Szerző: Tóthné N. Enikő | 2010. május 05. 21:53:05

A mi papunkról, Baranyák Béla atyáról egyszerűen annyit tudok írni, hogy Ő egy nagyon jó EMBER!

Szerző: géza | 2010. május 05. 19:30:59

Az én papom motoros, pontosabban papjaim között vannak motorosok. Mivel én is motoros vagyok innen jött az ismerettség. Én nem sokat, hanem mindent nekik köszönhetek. Finoman szólva éltem egy motoros "hétköznapi" életét. Amióta megismertem őket valódi barátokra is leltem.Ahogyan régen nem tudtam elképzelni a sörivást cigi nélkül, úgy nem tudtam elképzelni a motoros életet "állatkodás" nélkül sem. Ma már nem dohányzom és nem is állatkodom. (Bocs de sört még iszok) Tehét a családom és én is mindent a (papoknak) Atyáknak köszünhetünk!!!.

Szerző: isti | 2010. május 05. 16:24:01

Számomra "Krisztus tükre" a pap: rátekintek, belenézek életébe és Krisztust látom. Szavai, mozdulatai arról árulkodnak, hogy naponta időzik Mesterénél. Beszéde nem "papolás", hanem élmény-megosztás, élete nem "uralkodás", hanem szolgálat, mert ezt tanulja folyamatosan Mesterétől. S ebbe a szeretet-légkörbe akar engem és mindannyiunkat bevonni. Áldás a jó pap! Hála Istennek értük! Azokért is, akik már odaátról tükrözik Krisztust. Az idő távlatából is ilyen az én papom: + Barna József, + Dr. Tyukodi Mihály, Láng Pál...

Szerző: Gabi | 2010. május 05. 14:09:57

Nem sok papot ismertem, de akiket igen, azok mind jó és igazi hivatástudattal rendelkezők voltak.

Szerző: Kovács János | 2010. május 05. 13:24:42

Az itt felsorolt atyák közül mindegyik rendkívüli hatással volt életemre. Vagy tudásukkal, vagy szeretetükkel, de leginkább mindkettővel. Hálás szívvel gondolok Varjú Imre atyára, aki az első pap volt, akivel szót ejtettem. Molnár Béla atyára, aki élete végéig kitartóan szolgálta a híveket. Tarjányi Béla,  Vanyó László, Tarjányi Zoltán, Rózsa Huba, Bolberitz Pál, Boda László, professzor atyákra, akik a tanáraim voltak, Kirner Zoltán, Juhos Ferenc svd, Horváth István, Fedor Péter, Burbela Gergely svd, Gaál Jenő svd. B.Sebastian svd. Nagy Károly Várpalota, Ipoly ocist, Salgó Ferenc atya Pápáról, akikkel együtt szolgálhattam a cursillóban. 

Jelenlegi plébánosunkra Gödölle Márton atyára, aki feltámasztotta az egyházközségünket.

Szeretettel gondolok még azokra az atyákra, akiknek csak a könyveit olvastam: Bellon Gellért, Enzsöl Ellák, Barlay Ödön,  Nyíri Tamás...stb.

Gyökössy Endre könyveiért is nagyon hálás vagyok!

 Az itt felsorolt atyák hatalmas kincseket csempésztek a szívembe, amiért örökké hálás leszek.

Szerző: szuts | 2010. május 05. 11:04:22

Egy lista sohasem teljes:)))

Elfeledkeztem egy papról, aki fiatalon halt meg már régebben:

Gubik Mihály atya, bácsbokodi plébános. Ha lehet ilyet mondeni, akkor a legjobb értelemben mondom:ilyen józan paraszt ésszel hívőnél, papnál még nem találkoztam. Kétlábon állt a világban, szemben a komunista rendszerrel, teljes mellszélességgel a település híveiért. Ateista barátaim inogtak meg hitetlenségükben, ha hosszabb időt töltöttek vele, pedig senkit sem győzködött.

Szerző: szuts | 2010. május 05. 10:49:53

Az én "kedvenc" papjaim listája a következő:

+ Medgyes János piarista szerzetes. Ilyen korrekt, talpig uriember pedagógussal azóta sem találkoztam.

+ Dr Tuba Iván piarista szerzetes. Élt-halt a fiatalok hitéért. Dinamizmusa, teológiai jártassága, pedagógiája csak tiszteletet érdemel.

Ruppert József piarista szerzetes. Az a szeretet, amivel felénk, a fiatalok felé fordult, irigylésre méltó.

+ Himfy  Ferenc plébános.  Kiváló prédikáló, tanító, magyarázó. volt. Messzeföldről jártak hozzá problémájukkal a keresztény családok. Hite, élete mély benyomást tett rám. Nagyon hiányzik/hiányzott bölcs tanácsa, teológiai érvelése, a halála óta elémkerült élethelyzeteknben. Teológiai, erkölcstani jártassága, ezek életbefordítása utolérhetetlen

Szerző: Bakk István | 2010. május 04. 20:45:04

Ilyen volt a mi papunk. In memoriam Árva Vince atya.

 

Előzményként: Árva Vince atya Istentől kapott küldetéséből a Boldog Özséb alapította Ősi Pálos-rend újjászervezését, tartja élete céljának, ugyanakkor Boldog Özséb szentté avatását.

A hivatalos kánoni eljárás megindítására 1986. január 18-án került sor az Esztergomi Bazilikában ünnepi szentmise keretében, melyet a bíboros, prímás, esztergomi érsek úr mutatott be.        Az Istenben boldogult Bíboros Főpásztor kérésére a Sacra Congregazione per la Dei Sancti, 1514/986. szám alatt, 1986. ápr. 18-án Palattini bíboros prefektus aláírásával jóváhagyta a kanonizációs vizsgálat lefolytatását.  A rendszerváltozás után Árva Vince atya a lehetőségeket kihasználva felélesztette, és újból működésbe hozta Márianosztrán a pálosságot, a Sziklatemplomot is. Így tehát négy kolostorban indulhatott meg ismét a szerzetesi élet, Budapesten, Pécsett, Márianosztrán és Petőfiszálláson.

 

Árva Vince atya 1932-ben született Rimócon. Édesanyja, aki székely volt, hat éves korában hagyta itt fiát, kilenc éves korában, pedig édesapja halt meg, aki keménynyakú kun kapitány fia volt. Ő e kettőből ötvöződött: keményfejű, kitartó székely. Kora gyermekkorától papnak készült.

A középiskoláit Újpesten és Pápán végezte. Nagyon hálás a pápai iskolának, ahol igazi magyar testvériséggel fogadták, segítették, hogy tanulmányait folytathassa, miközben Marcaliban katonai szolgálatát tölti.

A katonaságnál megismerkedett egy pálos testvérrel, aki nem volt pap csak teológus, s együtt, az atya javaslatára elkezdik megszervezni a titkos Pálos rendet, annak ellenére, hogy a az ÁVÓ figyeli őket.

Aztán a központi szemináriumban tanult egy fél évig. Pendely Mihály püspök úr nagyon kérlelte, hogy maradjon ott, és doktoráljon.

Benne viszont az a gondolat élt, amit Mindszenthy bíboros mondott: „Nem doktorálok anélkül is lehetek püspök.”

Szerencséjére visszakérte magát Esztergomba, mert szeptemberben a központi szemináriumból nyolcvan kis papot kitettek. Így Esztergomban fejezte be a teológiát 1959-ben.

Ekkoriban több papot is letartóztatnak. Egyik ilyen letartóztatási jegyzőkönyvben az ő neve is szerepel és a következők:

„Árva Vince kijelentett előttem, hogy többet nem foglalkozik a pálosokkal, hanem csak a történelemmel. Megmutatta, hogy milyen drága történelmi könyveket vásárolt, és már ebből áll az élete.”

Sikerült az atyának ennek köszönhetően megúszni a következményeket. Esztergomban lett káplán. Szinte minden plébánián házkutatás tartanak, csak nála nem. Nagy félelmet keltett benne, hogy őt nem kutatatták át, s nem értette, hogy miért. Azután beállított hozzá egy részeg, aki azt mondta: „Tisztelendő úr! Legyen jó ezután is, ne törődjön semmivel.”

1964-ben először jár Częstochowában, hogy az államilag illegálisan működő pálos rendet egyházilag jóváhagyassa.

Rómából már volt meghatalmazása, és így Csęstochowa, írásba adta, hogy Árva atya a magyarországi tartományfőnök, és mindenhez van joga: fogadalmaztathat, feloldoztathat.

Nagyon nagy szeretettel volt a lengyelek iránt. Minden nyáron 2-3 hetet ott töltött a pálos testvéreivel. 

Több kápláni hely után 1968-tól könyvtáros Esztergomban. 1970-73 között a Keresztény Múzeum referense, később igazgatója. 1973-ban az ő irányításával zajlott le a Keresztény Múzeum felújítása. 1976-tól Márianosztrán plébános. Felújítja a Márianosztrai kegyhelyet. 1984-től a Római Magyar Intézet növendéke. A Szenttéavatási Kongregációban szenttéavatási diplomát szerez.

1987 nyarát ismét Csęstohowában tölti.  Egyik nap, amikor megszólalt a kolostor harangja, és minden pálos elindult a templomba, akkor már az atya sejtette, mi a helyzet. Ahogy bementek a kolostor kápolnájába, végigvonult a csęstochowai püspök, fölállt az oltár elé, és elővett egy dekrétumot. Ez egy pápai dekrétum volt, amely az akkori generálist azonnali hatállyal megfosztotta a tisztségétől, és ideiglenes a częstochowai püspök lett a rend kormányzója. Nem merte elmondani a többieknek, hogy mi történt. Benne az munkált, hogy össze kell tartania a csapatot, a Pálos rend Magyarországon nem szűnhet meg, miután olyan iszonyúan nehéz volt „visszahozni” Lengyelországból. Felújítatja a Sziklatemplomot. 1990-től a Sziklatemplom vezetője. Ugyanez időtől kezdve a Pálosrend országos gondnoka.

Miután a sziklából kitették, levéltári kutatást végzett – 3000 A4-es fénymásolt oldala van – arról a közel 25 éves levelezésről, amelyet Zichy Gyula kalocsai érsek folytatott a lengyelekkel arról, hogyan lehetne a Pálos rendet visszaállítani.

1934-ben egy nagy ünnepség keretében meg is történt az ún. „visszatelepítés”.

A Nyugati pályaudvaron a kormányzótól kezdve mindenki nemzeti díszben ünnepelte az ősi magyar Pálos rend visszajövetelét. A várakozók fele lengyel, fele magyar volt.

A lengyelek mosolyogtak az orruk alatt, hogy ez nem is az  ősi rend…  A sziklatemplomban és a kolostorba rendezkedtek be.

1994-ben száműzni próbálták Árva Vince atyát a Pálos rendből, és a rendben eltöltött 42 évi munkája jutalmául a Pálos renden kívüli életet javasoltak számára.

Ettől kezdve különböző helyeken lelkipásztori szolgálatokat lát el.

11 évvel ezelőtt Pilisszántóra került.

A szomszéd faluba misézett, és mise után bejött egy 74 éves ember, aki az állította, hogy pálos volt.

Ő Kelemen István bácsi.

Elmondta, hogy azok között volt, akik 1934-ben visszajöttek, és nagy ünnepélyességgel fogadták őket a Nyugatiban.

A szikla templomban helyezkedtek el, majd egy hónap múlva lengyel vezetők mindenféle indok nélkül azonnali hatállyal elbocsátották őket.

A magyar házfőnök adott nekik igazolást, amelynek a fénymásolatát megőrizte az atya. Ebben az áll, hogy semmi kifogás nem volt Pista bácsi ellen, és egyházmegyei szemináriumban biztosan jó pap lenne.

Megkérdezte Pista bácsit az atya, hogy ezt miért fogadta el?
Azt mondta: „Atya, én annyira elkeseredtem, hogy nemhogy pálos, de pap sem akartam lenni.”

Amikor Rómában volt, hogy megszerezze a szentté avatási szakképesítést állandó bejárása volt a levéltárba, és a könyvtárba.

Az atya kikért egy 1215-ből származó kódexet, kinyitotta és lehajolt és megcsókolta, mert olyan gyönyörű, tiszta írással készült, és folyamatosan tudta olvasni.

Lefordította a Gyönyösi-féle 1527-ben befejezett kódexet.

Ő építette ujjá a sziklatemplomot, Márianosztrát.

A márianosztrai kegyképre ő tette rá a Szent Koronát aranyozott ezüstből. Amikor elkészült a Szűz Anya fejére Szent István koronája, az ötvössel a kis Jézus fejére is csináltatott főhercegi koronát.

Lefordítja Gregorius Gyöngyösi humanista nevén (Gregorius Coelius Pannonius) Vitae fratrum eremitarum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae azaz Szent Pál rendjén levő testvérek életrajzai.  vagyis Gyöngyösi Gergely: Remete Szent Pál testvéreinek életét. Megtalálta Boldog Özséb sírját a pilisszántói temetőben. A sír helyére egy keresztet állítatott. A sírját kötelességünk lenne jóhiszemű és jó szándékú régészekkel helyre állítatni és ezzel engesztelő hellyé tenni az ősi pálos bölcsőt.

 

Levéltári kutatásai közben fedezi fel, hogy nem az Ősi Boldog Özséb által alapított Pálos rendben van, hanem abban, amelyet 1784-ben Szaniszló lengyel király a magyar tartományról leválasztott. Ez a leválasztás két évvel előzte  meg II. József rendeletét, amely a magyar Pálos rendet hivatalosan megszünteti, s amely rend azóta, kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan önálló tartományként működik.

Árva Vince atya Istentől kapott küldetéséből a Boldog Özséb alapította Ősi Pálos-rend újjászervezését, tartja élte céljának, ugyanakkor Boldog Özséb szentté avatását, amire a dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek 1985. december 16-án kelt 155-6/1985 sz. levelében kinevezi Árva Vince atyát posztulátornak.

A hivatalos kánoni eljárás megindítására 1986. január 18-án került sor az Esztergomi Bazilikában, ünnepi szentmise keretében, melyet a bíboros, prímás, esztergomi érsek úr mutatott be.

Ezután kezdte meg az atya a szentté avatási eljáráshoz szükséges adatok összegyűjtését.

Az elkészült anyag első két kötete az Özséb tiszteletét bizonyító, mintegy 150 művészettörténeti ábrázolást tartalmazza. A harmadik kötet plébániák és egyházközösségek mintegy 160 szentté avatást kérő levelét, a negyedik kötet az esztergomi érseki tartományhoz tartozó egyházmegyék kérő és csatlakozó leveleit (mintegy 214 oldal), az ötödik kötet pedig a kalocsai főegyházmegye szeged-csanádi egyházmegye, egri érseki tartomány kérő- és csatlakozó leveleit tartalmazza mintegy 270 oldalon. Elkészült az öt kötet olasz nyelvű fordítása is. Az igen terjedelmes anyagból a teljesség igénye nélkül dr. Pataki Kornél győri püspök úr 1986. február 18-i, a pécsi püspöki iroda 1986. január 22-i, dr. Fábián Árpád szombathelyi püspök úr 1986. február 21-i 663/1986. sz., Udvardy József püspök úr 1986. január 11-i 57/1986 ikt. számú és dr. Mészáros Lajos érseki helynök úr 1986. szeptember 22-i 1767/1986.sz. hozzájáruló levelét, melyben támogatják a posztulátor eljárását az egyházkerületben, egyházmegyében etc.

 

A cikk elején szereplő jövendölést Pázmány Péter gyönyörű, barokk megfogalmazásban adja vissza:

 

„Ha tudni akarod, hogyan áll Magyarország szénája, nézd meg a pálosok szénahordóját. Ha ott jó rendben látod a szénát, tudd meg, akkor jó kezekben van Magyarország.”

 

Több éve vizsgáltuk és kerestük annak lehetőségét, hogy az egyetlen magyar rend a Pálos rend újra magyar központúvá válhasson. Ezt azért tettük, mert őseink a történelem folyamán mindig a nemzet és a Pálos-rend elkötelezett hívei voltak. Úgy gondoltuk, hogy a mai idő konkrétan az Európai Integráció lehetőséget ad arra, hogy olyan kérdések vegyünk elő, mint a Pálos rend ügye, és ezt nemzetünk ügyévé tegyük. Az Európai Unió ösztönzi az állomokat arra, hogy a nemzeti identitásukat fent tartsák melybe, beletartozik az egyetlen magyar alapítású rend a Pálos rend is, amely magyar központúvá kell, hogy váljon. 700 éves évfordulója van ebben az évben annak, hogy 1308. december 13-án kelt, okmányban, Gentilis bíboros, a V. Kelemennek követe látogatásakor kapta meg a rend az engedélyt, hogy végleg Szent Ágoston regulája szerint szervezze meg életét. Valóban igaz az, hogy a lengyel barátaink által alapított rend gyökerei a Boldog Özséb által alapított rendből erednek ugyan, de mégsem tekinthetők az 1786-ban megszűnt magyar rend jogutódainak, hiszen kongregációjuk működésüket Congregatio polona Fratrum Ord. S. Pauli i.Erem néven VI. Pius engedélyezte Apostolicae Sedis Auctoritas című brévéjével.

A Magyarok Világszövetsége Árva Vince atya, Boldog Özséb hivatalos posztulátorának felkérésére vállalta a szentté avatási perben az aktor szerepét. Az Árva Vince atya által összeállított, Boldog Özséb szent életét bemutató 17 kötetet 2008. december 13-án, az MVSZ által a Pálos Rend egyetértésével rendezett, első emléknap keretében adták át Patrubány Miklósnak, az MVSZ elnökének.

Az MVSZ elnöke átadta az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a Pálos Rend alapítója, Esztergomi Boldog Özséb szentté avatási dokumentációját. A 17 kötetet Esztergomi Boldog Özséb posztulátora, a közelmúltban tragikus körülmények között elhunyt Árva Vince atya állította össze, 22 éves munkával.

Árva Vince atya 2008. augusztus 19-én, a Magyarok VII. Világkongresszusán jelentette be nyilvánosan, hogy a Magyarok Világszövetségére szeretné bízni a hatalmas munkával összeállított anyagot. Árva Vince atya másnap visszaadta lelkét a teremtőjének.

Mélyen gyászoljuk Őt. Akik jól ismertük, hiszen tudjuk, hogy személyében a Magyar Pálos Rend a második újralapítóját vesztettük el. Ő nem a visszatelepítésről beszélt, hanem az újraindításról ennek érdekében mindent megtett, nem kímélte erejét és életét.

A sok hivőt szerzett személyével a katolikus egyháznak és a hívek hitét erősítette tovább mélyítette hiteles személyével és eredendő mély hitével.

Nagyon szeretünk Atya, számunkra nem haláltál meg, mert arra fogunk gondolni amit mondtál nekünk – „Mindig segíteni foglak benneteket onnan Fentről.”

Kérjük a Teremtő Istent, hogy Boldog Özséb szenttéavatásának hatása hazánkra és az emberiségre a szeretet pozitív erejével hasson, és ez az erő kössön össze bennünket.

Legyen a nemzetet építő összefogás legjobb példája és Isten szeretetének áldott eredménye.  A két kontinenst, Európát és Amerikát összekötő közös szentünk Boldog Özséb atya. Kinek szellemiségét az elmúlt 700 esztendőben folyamatosan erősödni látjuk, hiszen mindannyian tudjuk, Özséb atya szellemi hagyatéka nyomán jön létre a 20 millió magyar összetartozásának érzése, akik e nagyvilágban élve imákkal erősítik Őt.

Árva Vince atya ima-lánc felhívása: http://www.plebania.net/hittanterem/?op=view&k_id=2407 vagy a

http://ima.freeblog.hu/archives/2007/07/13/Imak_a_hazaert/

 

 

Bakk István

Bakk Endre Kanonok Alapítvány Elnöke

Szerző: pici lány*** | 2010. május 04. 19:51:10

A mi atyánk,POGÁR RÓBERT,mégcsak 3. évét tölti nálunk Murakeresztúron,de sokmindent tett és tesz meg az egyházközségért.Rendszeresen járok szentmisére,az elmélkedései nagyon bölcsek és valósak.Szeretem az atyát hallgatni,beszéde vígaszt nyújt nekem,és sokat tanulok tőle.Álltala megértettem dolgokat,és álltala találtam meg az én utam.Ő a mi "jópásztorunk",aki nem hagyja elszéledni bárányát.Árad belőle a jóság,a szeretet,a kedvesség.Barátságos,jókedélyű,gyerekszerető ember.Szabadidejéből is nagyon sok időt arra szán,hogy közösségi programokat szervezzen.

Köszönet Neki a sok áldozatos munkáért,amibe szívét lelkét beleadja.Az Isten tartsa meg mindig ilyen lelkipásztornak,és bízom benne,hogy még nagyon sokáig a mi falunkban fogja teljesíteni szolgálatát!!!Isten áldja meg!!!

 

 

Szerző: Lőrinczné Éva | 2010. május 04. 13:55:05

A papoknak én is nagyon sokat köszönhetek. Nagyon hosszú lenne a névsor, ha mindenkit fel akarnék sorolni. Kezdem talán a piarista Balás Gergely atyával, aki az én elrontott és bűnös életemet a Szűzanya elé vitte, és attól kezdődött a megtérésem, melyben Isten kegyelmén kívül nagy szerepe volt Pesti József és Róna Gábor jezsuita atyáknak. Jelenleg Kalocsán csodálatos érsekünk és papjaink vannak, Jenei Gábor, Mészáros István, Geszler Péter, Fülöp Ernő, akik fiatal koruk ellenére mélységes bölcsességet tanúsítanak, és fáradhatatlanul építik Isten országát.

Szerző: Csepei család | 2010. május 04. 11:18:17

A mi papunk TÖRÖKBÁLINT plébánosa BOHN ISTVÁN atya.

Árad belőle a jóság, ahol tud, segít mindenkinek, nem a világi hívságoknak élő, szerény, igaz ember. Az út túloldalára is átmegy, hogy üdvözöljön egy gyermeket, nem lehet neki előre köszönni. Megtiszteltetés számunkra, hogy ő a mi papunk. Soha nem voltam szebb keresztelőn, mint amilyeneket ő tart.  

Idén május 17-én lesz 60 esztendős. Isten tartsa meg őt szeretetében és nagyon sokáig közöttünk! 

 

 

Szerző: Kankalin | 2010. május 03. 15:57:09

2008. május 11-én láttam a boldogságot. Barna szerzetesi csuhát viselt, az arca ragyogott a mosolytól, s a két kezét gyermekek fogták és gyermekek fogták körül őt. Szentmisére érkezetek a kontumáci templomhoz. A gyimesbükki gyermekotthon lakói voltak a kicsik. A szentmisén Isten kegyelméből az első sorba kerültem. Így vehettem észre, hogy az oltár egyik gyertyája elaludt. Böjte atya előttem állt, őt szólítottam meg csendesen: Atya, elaludt a gyertya! Odanézett, majd szólt a mellette álló ministránsnak: "Gyújtsd meg a gyertyát! "A fiúcska válaszolt: "Úgyis elfújja a szél!" "Nem baj, azért csak gyújtsd meg!" - válaszolt az atya, a gyerek pedig meggyújtotta a gyertyát. Amikor a kézfogásra került sor, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a hívek közül velem fogott először kezet Böjte atya. Nem fogom elfelejteni! Mint ahogy nem lehet elfelejteni a szavait a kialudt gyertyáról: ha a szél elfújja, akkor is újra és újra meg kell gyújtani! Ez életige, amely erőt adhat, kitartást! Sok áldott emlékű atya közül őt, az élőt akartam kiemelni, mert ő maga az életet adó szeretet. Isten áldja meg mindkét kezével! Amen.

Szerző: zsuzs | 2010. május 02. 14:32:48

Az első perctől ,amikortól megismertem Csaba atyat,( sajnos nem személyesen)példaképemnek fogadtam.Cselekedetei nagyon hasonlít Mérei Szent Fülöpéihez !Bízom, és remélem hogy valamikor ő is a szentjeink közé fog kerülni. Sajnos én nem vagyok mélyen valásos .próbáltam de nem sikerült,ezért csak felületesen ismerem a papokat De ISTENBE az ő jóakarratában az emberek iránt mélységesen hiszem és nem csak hiszem tudom is hogy így van!

Szerző: kiss virag | 2010. május 02. 12:54:18

NAGYBÁNYA-MÁRTIN LÖRINC-egykori veresvizi káplán munkáját ismerném el ezzel a hozzászolással-nekünk,ki a 7o években a veresvizi Krisztus Király templomba jártunk hittanórára,életre szoló útravalót adott az ahogy a mi papbácsink tanitott.12o-an voltunk abban az évben elsöáldozók,ami elsösorban annak volt köszönhetö hogy ez a pap saját feher Dacia autojával személyesen jött el a gyerekekért kik maguktol nem mindig találták meg a templomhoz vezetö utat,es gyermekekkel jol megpakolva került fordult hogy mindenki ott legyen az elsöáldozásra felkészitö hittanórán.Kiváló volt a motivácios képessége,máig örizzük sokan a hittanosai közzül a tölle jutalomként kapott szentképeket,de kaptunk cukorkát is egy egy sikeres szereplés után,ami aztán mint minden gyereknek az ilyesmi hihetetlen eröt kedvet adott a következö vasárnapra valo készülésben.Nagyon szép emlék maradt az általa és Czoll Ernö fiatal kántor által akkoriba indtott énekari szereplés is.

Azthiszen nemcsak a magam nevében irhatom hogy sikerüt ennek a lelkes káplánnak a hit alapjait ugy és olyan érthetöen mélyen elhelyezni életünkbe amiböl több évtizede eröt merithetünk!

Felejthetetlen élmény számunkra az amit a 7o-es években Mártin Lörinc hittanosaiként kaptunk!Köszönjük!!!!!!Szép és eredményes munka volt!

Szerző: Nomen | 2010. május 01. 22:37:55

Köszönettel tartozom az egykori pap-tanáraimnak, hitoktatóimnak, hogy a viharos XX. szd. egyház üldöző és egyház ellenes éveiben is hűségesen végezték szolgálatukat.

Neveket külön nem említek, hiszen nagyon sokan vannak. ( Piarista paptanárok, világi papok egyaránt ).

Természetes azonban, hogy kisebb-nagyobb emberi hibáik, gyengeségeik nekik is voltak. ( Harag, rosszindulat, irigység, stb. )

A pap nem emberfeletti lény, hanem egy ember, akit Isten szolgálatára és az emberek javára szenteltek fel. Ne fetisizáljuk őket, hanem ismerjük el a munkájukat, szolgálatukat és konstruktív kritikával illessük hibáikat, hogy idejében tudjanak változtatni azon!

Felelősek vagyunk papjainkért és a papok lelki üdvéért!

Segítsünk nekik, ha bajba kerülnek és ne legyünk a bűntársaik!

Mentsük meg a papjainkat! Állítsuk mindenki szeme elé a hőslelkű papokat és mentsünk a gyengéket a kárhozattól!

Szerző: Terec Eva | 2010. május 01. 21:47:22

Dicsertessek!

Ime az en papjaim:

FERENCZ ISTVAN, gyermekkorom draga papbacsija, akirol  azt kepzeltem, ilyen lehetett Sz.Peter is...cukorkai, szentkepei,amit a hittanorakon kaptam tole es imakonyvemben tartogatom ma is,lendulete, hatarozottsaga, szeretete vegig elkiser.Isten nyugtassa!

FERENCZI SANDOR, szinten gyermekkorom szeretett kicsi papbacsija, szelidsege, turelme, kedvessege felejthetelen. Vigasztalo szavaert, imaiert, felnottkori keserveimben mellettem allasaert Isten aldja szamtalanszor!

OLAH DENES, felnottkorom lelkesze, lelkiatyam, esketopapom, oszinte, egyenes gondolkozasa, kedvessege, segitokeszsege, karizmatikus megjelenese potolhatatlan mindmaig!

Szerző: Kuli Béla | 2010. május 01. 20:37:12

Abban a kegyelemben Részesültem életem folyamán, hogy gyermekkoromtól kezdve lakóhelyemen és szülőfalumban egyaránt olyan papokat ismerhettem meg akik valóban nagyszerű pásztorai híveiknek.                                      

-TÉGLÁS PÁL

-BÁBEL BALÁZS

-SZOLNOKY JÁNOS

-FRANK PÁL

-PALYA JÁNOS

-VISNYEI LAJOS

Palya és Visnyei Atyákat kiemelném, úgy érzem, hogy nekik köszönhetem a legtöbbet, ők tettek a legtöbbet a hitemben való megerősödésért. Ők életük példájával is tanúságot tettek hitük mellett. Igazi tanítók. Köszönet és hála Értük a Mennyei Atyának. Áldja meg Őket, és adja meg minél több embernek a kegyelmet, hogy híveik lehessenek, megkapják amit Jómagam.

Szerző: dr Ferentzi Csaba | 2010. május 01. 16:04:22

Mély tisztelettel koszontom a kezdeményezést, hallgatva a pàpt ès a Szenttyàt ért tàmadàsokat, valami ilyesmire gondoltam mèltò vàlaszkènt.

Romàban tanulok a keresztèny hivatàs antropologiàja tèmàban ès ez a honlap a hozzàszolàsokkal valosàgos aranybànya szàmomra.

Amig rendes magyar billentyuzet kozelèbe jutok, szeretnèm nèhàny atya nevèt ide irni: akik donto befolyàst gyakoroltak pàlyafutàsomra ès hivatàsomra (a jelenlegi szolgàlati helyukkel):

Sebok Sàndor atya - Fot

Dul Gèza- cigànypasztoràciò

Tomka Ferenc - budapes Kàposztàsmegyer

Csàky Tibor - Monor

Jàvorka Lajos - Tiszakècske

Kiss Imre - Szeged

Kopasz Istvàn - Hodmezovasarhely

Puspok atyàink is:

Birò Làszlo - Budapest tàbori puspoksèg

Majnek Antal Munkàcs

Oszinte hàlàs szivvel koszonom a segitsèguket es Isten àldàsàt kerem munkàjukra.

Szerző: Báriné Irénke | 2010. május 01. 10:56:51

Kedves Böjte Csaba Atya!

 

EGY VÖDÖR HIDEGVIZET ÉN IS VÁLLALOK, mint alvó az alvók között.

Szégyenlem magamat, hogy papnak kellett szólnia,

vegyetek már védelmetekbe bennünket, mert eltaposnak.

Szendrőben élek a 69 évem alatt elég sok pappal

találkoztam. Sok papról el tudom mondani: ez is az

én papom. Mindig  kereszténynek vallottam magam, de volt olyan időszak, amikor azért voltam keresztény, mert templomba jártam, és lett olyan időszak amikor azért  járok templomba, mert keresztény vagyok. E két állapotom között nagyon nagy különbség van.  Az elsőben úgymond műkedvelő voltam és hála a jó Istennek és dr. Lengyel Gyula atyának, hogy elkötelezett, vallásomat vállaló, abban elmélyülő, hitemben erősödő keresztény lettem.

Mikor Gyula atya Szendrőbe került, azonnal felforgatta tesznyettségünket. Számba vett bennünket, ránézésből megállapította, mire van szükségünk. A már meglévő imacsoportokat rendezte, sorba szedte és újakat hozott létre. – oltáregylet, kamilliánus csoport. Szent Mónika  imacsoport, cursillós közösség, énekkar, férfi imacsoport -  De azzal, hogy  létrehozta nem elégedett meg, hanem tevékenyen részt vállalt az életükben, nem engedte,hogy ellaposodjanak. Meghatározó, magával ragadó pap volt és az ma is. Eszében sem jutott az embernek gondolkodni azon, amit kért, mert biztos volt benne, hogy számára az a legjobb választás. Mikor megkérdezte: elmész-e a cursillóba? Természetes volt, ott a helyem, hiszen Ő rosszat nem találna ki számomra. Mint ahogy igaza is volt, mert ott várt rám Jézus, ott akart velem találkozni.  Ezt a találkozást Gyula atya közvetítette és ezzel a találkozással nyertem egy új életet.

Rövid idő alatt 250-300  ember jutott el az egyházközségből és a fíliákból  a cursillóra és hallotta meg :gyere kezdj új életet.

Dr. Lengyel Gyula atyáról elmondhatom:Ő az én papom, akinek a megtérésemet  köszönhetem. Ő az, akinek a munkájában a Mennyei Atyának is kedve telik.

Egyházközségünk jelenlegi papja Ködmön Ferenc plébános atya, akiről megint csak felsőfokban beszélhetek.

Azt szoktam mondani, Ő már megkapta a földön a legnagyobb jutalmat, azzal, hogy Isten dicsőségére szolgálhat és tudja ezt  úgy tenni, hogy semmi kétségem nem marad affelől, amikor azt mondja: Krisztus feltámadt. Csak azt tudom rá mondani: Valóban feltámadt.

Minden bemutatott szentmiséjével a legalázatosabb hódolatát fejezi ki a Mindenható Felséges Atya-Fiú és Szentlélek előtt. Nem sajnálja az idejét, fáradságot nem ismerve, külsőségekben is olyan pompával, ráfigyeléssel mutatja be a legszentebb áldozatot, amelyben benne van minden tisztelet és dicsőség. Szent beszédei megörökítésre méltóak, azon túl, hogy  elmélkedésre késztetnek, erősítenek,  bűnbánatra indítanak, és ébren tartja bennünk a keresztény reményt.

Sokat bízott rá az Úr, de számíthat is Rá. Nagyszerű pap, Ő is az én papom.

De sorolhatnám a Cursillóban megismert csodálatos papokat.

Beöthy Tamás, Csókay Károly jezsuita atyák, Takács Alajos, Szabó József, Gulyás Zsolt, Ócsai József, Pálfi János, Keresztes László, Juhász János atyákat. Sok, sok embert elindítottak az úton, és elvezettek Jézushoz.

De nemcsak a felsorolt, hanem minden papra kérem a jó Isten áldását, kívánom, érezzék valóban a legnagyszerűbb földi jutalomnak a papi szolgálatot. Legyen minden lépésükön a Mennyei Atya áldása. Kísérje Őket vigyázó, gondoskodó, féltő szeretete. Soha ne érezzék hiányát a hívek szeretetének és számának.

Áldja meg Őket a Mindenható Isten az Atya, Fiú, Szentlélek.

Báriné, Irénke

Szerző: Nadascher | 2010. május 01. 01:35:48

Most csak a már elhunyt Dr. Kopcsányi Miklós és Appl Vendel plébánosaimat (Pécsi E.m.) említem: tiszteltem, kedveltem őket. Nyugodjanak békében!

Szerző: Telek Andrea | 2010. április 30. 23:05:12

Mintegy 15 eve jarok kulonbozo kozossegekbe, templomokba, es osszessegeben rengeteg jot, utmutatast, jotanacsot, szeretetet kaptam papoktol. Azok a kozossegek pedig, akiket ok tartottak ossze, maradando barati kozossegge forrtak ossze es mai napig onnan van a legtobb baratom. Nagyon sok kozos imadsag, elmelkedes, emellett kirandulasok, turazasok kotodnek ezekhez az evekhez. Emellett pedig a szemelyisegem alakulasahoz nagymertekben es pozitivan jarult hozza az a sok-sok josag, lelkiseg, amit kulonbozo papoktol kaptam.

A teljesseg igenye nelkul szeretnek kiemelni ket Atyat, akik szemelyes eletemben is nagyon sokat segitettek: Orosz Lorinc Atyat es Pankotai Jozsef Atyat.

Koszonet az osszes papnak munkajaert, a hibakrol pedig azt gondolom: senki nem tokeletes, de ha mi nem bocsajtunk meg egymasnak, Isten sem fog nekunk...

Szerző: Valéria | 2010. április 30. 21:03:17

Alberti Árpád atyának örök hálával tartozom fiam lelki nevelésért, köszönöm azt a rengeteg időt amit a hittanos gyerekekkel töltött.

Szeretettel gondolok Keglevich István atyára és Földi Endre atyára.

Minden nap hálás vagyok a jó papokért a jó Isten áldja meg őket.

Szerző: VP | 2010. április 30. 15:18:15

Hálás szívvel köszönöm Istennek, hogy megismerhettem a Virtuális Plébánián Rédly Elemér, Dózsa István, Fülöp Ákos és Török Csaba atyákat.

Szerző: Tóth Éva | 2010. április 30. 14:40:41

Az én életem gondolatait,  sok Ember életszentsége formálta , formálja a mai napig !
A sors úgy hozta, hogy a Nagyapám az Új Ember szerkesztőségében kapott munkát, konkrétan, Magyar Ferenc személyi sofőrje volt, Akit örökké szeretni fogok, és örökké hálás leszek Neki, hogy Személyében megismerhettem egy olyan Embert, Aki már itt a Földi éltében, Istennek élt elsősorban, másodsorban másokért, s csak utána jött Önmaga!Magyar Ferenc Tesvére volt mindenkinek, és az én egyik Példaképem !
Így jött életembe az igaz hit, már gyermekkoromtól.
Történeteket hallgattam minden nap, a szerkesztőség aktuális eseményeiről, a Püspökökről, Papokról, Szentségekről.
A nyomdából, minden nap új, és új életutakról olvashattam, hallhattam:
Szent Bernadette-ről, Szent Ferencről, Szent Ritáról, Szent Antalról….., és sorolhatnám.
Nagy hatással vannak rám a mai napig!

A bíborosok közül Lékai Lászlót is sokszor fuvarozta a Nagyapám, ott volt minden eseményen, ebéden, és élményeinek elbeszéléseivel, én is.
Emlékszem, hogy a Bíboros Úr személyes dolgai, egy-egy hosszabb út során, házunkban kaptak helyet.
A Testvérem, és én Szentképeket  is kaptunk Tőle, és persze Áldást!
Ő, és Mindszenty József, Akiknek személyes szerepük is volt/van, Családom életében illetve, nem utolsósorban II. János Pál Pápánnak, Akivel a Nagyapám egy asztalnál étkezett, még Pápává válása előtt!Kapott Tőle, egy Rózsafüzért, és egy gömbgyertyát
A mai napig látogatom Családommal, Mindszety József, és Lékai László Bíboros Urak  sírját Esztergomban, jelenemben, és álmaimban egyaránt.
Amikor  Rájuk gondolok, amikor a közelükben vagyok, akkor élek igazán, és akkor érzem, a kezdetet!!!

Hiszek a Papokban, hiszem, hogy a kiragadott rossz példák erősítik jóságuk felszínre törését!

Bár, én nem lettem hivatalosan Isten szolgája, Előtte, testben, és lélekben igyekszem tanúságot tenni, Imádatomról, mely csak Őt dícsőíti!

Köszönöm ezt a honlapot,!, és a szeretetet, ami oldalaiból sugárzik!

 

Szerző: Szécsi Gáspárné dr. | 2010. április 30. 13:00:12

Hosszú életem során igen sok példamutató, lelkes, igazi méltó Isten szolgáját ismerhettem meg.

Gyermekkoromban a közelünkben lévő Clarisseum kápolna szeléziánus szerzetesei mutatták meg, hogyan lehet szeretettel, köaetkezetes rendhez szoktatással, mélységes hittel és példamutatással mélyen hívő lelkiismeretes jó iparos mestereket nevelni az utcán kallódó gyakran igen szegény kis kamaszokból. Az atyák együtt játszottak, fociztak, barkácsoltak növendékeikkel, mindig találtak rá módot, hogy gondjaikat, problémáikat, válságaikat megbeszéljék, tanácsokat adjanak nekik. Az egykori növendékek, mint példás családapák hitre nevelték gyermekeiket.

Ilyen atya volt Sitkey Károly atya, aki sokoldalúan művelt, mélyen megértő, odaadó, hitéért mártíromságra kész lelkiatya, kiváló pedagógus volt, gondosan felépített prédikációi mély hitet közvetítettek. Nem volt igazi szónoki alkat, de beszédei hitet a hívek szívéhez szóltak. Mint rendi cenzor, a nyomdában sokat dolgozott, emiatt a kommunista hatalom hamarosan kipróbáltatta vele az „emberséges“ kihallgatási módszereket.

Nagyapai jósággal nevelt és oktatott a hitre az idős Fekete Ferenc hittanár úr, aki a vasárnapi szentmisék után saját költségére filmekkel jutalmazta a kis gimnazistákat.

Nagy intellektuális élményt jelentett később a rendkívül művelt és tehetséges szónok dr. Schaub Zoltán hittanárunk. Rászoktatott az alapos, lelkiismeretes hittantanulásra. Szigorú volt, lelkiismeretes, diákjai bizalommal fordultak hozzá. Nemcsak a tanulók szerették, s fejlődtek lelkesen a hitélet terén, de rendkívül hatásos, érdekes, magas színvonalú beszédei a szovjet megszállás zord éveiben zsúfolásig megtöltve a templomokat és egyházi rendezvényeket, alamírozozták ellene az új hatalom urait. Tehetsége, nagyfokú felkészültsége alapján a fiatal papban az értelmiségi hívek a jövő igazi rátermett püspökét sejtették. Az új politika azonban messzire száműzte, az elsősorban értelmiségi híveket mozgósító hitszónokot először egy kis falucskába, majd fokozatosan körülbelül 20 év elteltével közelebb juthatott szülővárosához Újpesthez, Fót plébánosa lett. Itt is elnyerte az egész helység apraja-nagyjának szeretetét, temetésén, a gyászmisén, megemlékezésen zsúfolásig tömve volt a nagy templom, az egyházmegye papjain kívül az egész falu sírva búcsúzott szeretett plébánosától, de ott tolongtak egykori tanítványai, korábbi állomáshelyei, plébániái hívei is, mert mindenütt éhezték gondosságát, megértő szeretetét.

Különös hálával, szeretettel emlékezem vissza az Isten és hívei igaz alázatos szolgájára Skultéty Demjén szalézi atyára. Egész családom hálával tartozik ennek a szerény, lelkiismeretes, türelmes, szerető szívű, igazán megértő lelkiatyának. Férjem 75 éves korában agyvérzés következtében járóképtelenné vált, s mélyen vallásos lévén, nagyon szenvedett azért, mert nem tudott templomba menni. Skultéty atya, bár nem tartoztunk az ő plébániájához, 11 éven át haláláig jött minden első pénteken az Úr testével és vigasztalásával a beteghez, ha időnként kórházba került a férjem, oda is ugyanúgy elment hozzá, megbeszélte vele a testi-lelki problémákat. Nemcsak a bénultnak, hanem nekünk hozzátartozóknak is erőt, vigasztalást nyújtott, betege túlélte lelkiatyját, de még halála napján is imádkozott elhunyt lelki barátjáért.

A rákospalotai Magyarok Nagyasszonya templomban egy példás életű, minden erejével, szeretetével Istenét, híveit, magyar nemzetét szolgáló papot ismertem meg Alberti Árpád atya személyében. Zarándoklatokra vitte híveit. Ragyogó orgánumával, gyönyörű ősi magyar, illetve népi zsoltárokkal végigénekelve a szentmisét, növelte hívei áhítatát, önzetlen odaadással szolgálta egyházközsége magyar összetartozását, a nemzeti hagyományok őrzését.

Csak elismerő köszönettel gondolunk vissza az újpesti Nap utcai Szent József plébánia akkori plébánosára Urbán Gábor atyára, aki nagy szertettel formálta, nevelte az első áldozásra majd bérmálásra készülő unokámat. Mosolygós, közvetlen, páratlan pedagógiai érzékkel hintette el a kicsinyek lelkében a hit, a becsületes, tiszta élet szeretetét.                

Szerző: Szécsi Gáspárné dr.

Szerző: Zoltán felvidék | 2010. április 29. 21:34:43

Koszonet minden olyan szlovák anyanyelvu papnak ki magyarul misézik nagy áldozatott hoz. Sokan vannak. Nagyon sok viszont az olyan templom mely magyar szentek nevére van felszentelve s rég nem zenget a legszentebb aldozat magyar nyelven. Engem a hit utján Lancsarics szalézi atya inditott el, elhunyt Kelemen Ignácz néhai rozsnyoi esperes megerositett, majd Stella Leontin kanonok plébanos megtanitott az égiekkel komunikálni, s legutobb Sánta János gondolatai késztettnek gondolkodásra hogy a fontossági sorrend mindig helyes legyen  napi teendoinkben.  Isten áldja áldozatos  munkájuk.

Szerző: Joseph | 2010. április 29. 16:27:05

Születésem óta Budaörsön élek és itt ismerkedtem meg csómó remek személyiségű atyával. Először is Mátyás atya, aki keresztelt, László atya, akit mindenki nagyon szeretett kedvessége miatt (nagyon jó gyerekmiséket tartott és hozzá jártam hittanra több évig), János atya, aki máig is plébános és végül de nem utolsó sorban Csaba atya, akitől életemben a legtöbbet kaptam. Most ő tanítja a hittant iskolánkban pár osztálynak (nekünk is), és nagyon sokat tanulunk tőle.
Nagyon jól lehet vele beszélgetni.
Nyolcadikos lévén sajnos el kell ballagnom, ezért (mivel kollégiumba megyek) sajnos nem fogom sokat látni, de remélem, hogy mások is megtapasztalhatják szeretetét neki és a többi atyának is.
Szurkolok és imádkozom a pap, hogy méltóképpen vezessék hivatásukban az embereket.

Köszönöm Istennek, hogy ilyen jó papokat adott nekünk!

Szerző: Nélkülük nem "élnénk" | 2010. április 29. 15:17:50

Ők azok akik éltünk minden fontos pontján jelen vannak,legnagyobb szeretettel P.Tamás Alajosra,Ofm. Lojzi bácsira emlékezem,aki az 5O-s évektől el volt tiltva   nyilvános papi tevékenységektől,de csodálatos kórust éltetett.  l956-tól a gyerek kórus tagja lehettem,majd később a felnőtt Kapisztrán kórusé.Gyerekkoromat meghatározta az a közösség, csodálatos hangversenyeken, miséken énekelhettünk,megtanultunk sok-sok remekmüvet énekelni és élvezni.  

Később Újlaki plébániához tartozva, gyerekeink közösségi életét Müller Gyuri atya éltette, mai napig hálásan gondolok rá.Több ferences atyát ismerek,akik napjaikat gyerekek és fiatalok között élik, nagyon sok köszönhető nekik,hogy Krisztus értékrendjét és örömhírét adják át napról-napra.Életünknek jelentős  formálója Barsi Balázs atya, akinek tanitása és élete példa számunkra.  

Szerző: Kiss Sándor | 2010. április 29. 11:04:28

 

Pannonhalmán végeztem a gimnáziumot a bencéseknél, ahol igen sok atya vett körül minket és hallhattunk róluk sok mindent, (ilyen vagy olyan gyakorlatilag pitiáner rossz szokást) de azt hogy ferde hajlama lett volna valamelyiknek az sohasem került elő még beszédtémaként sem annyira abszurd lett volna és a valóságtól távol eső. Abban a korban persze lázadtunk minden ellen és világosabb kép csak később alakult ki – meg kell mondjam, hogy csak jót tudok róluk mondani.

De nem csak a bencésekről, hanem később Szegeden majd Budapesten is, akivel csak összeakadtam mind olyan atya volt, akinek ilyen vagy olyan módon csak köszönhetek valamit.

Amikor erről a témáról beszélünk akkor eszembejut még egy dolog, amiről kevés szó esik, viszont igencsak érdemes megfontolni. (Hozzáteszem, hogy nem olvastam végig az összes előző hozzászóló véleményét, lehetséges, hogy már felvetette valaki.) Ez pedig Natália nővér, a 20-ik század nagy magyar misztikusáról szóló könyvsorozat III.-ik kötetében a 185-187 oldalakon így szól:

 [J] = Jézus mondja

 [N] Natália nővér mondja

[J] "Jaj nektek, akik olajjal felszentelt papot ítéltek, rágalmaztok, jaj nektek!

Ezt a bűnt nehezebben tudom megbocsátani, mint a szülők elleni bűnt."

[N] Hány pap van, aki azt mondja, azért hagyom ott a hivatásomat, mert rágalmaznak. Ember ő is.

"Pap vagy mindörökké", mondta Jézus. Nekem nincs jogom ítélni, mert ő valamit nem úgy csinált, ahogy én szerettem volna. Éreztetem vele, hogy nekem belőle elegem van.

Hogy mondjam a másiknak, hogy térjen meg, amikor én nem térek meg?

***

 A pap Isten helyettese. Hisszük, nem hisszük, mindegy. A pap akkor is pap. Mindörökké.

Nem csak éjjel, nem csak nappal, nem csak otthon, nem csak az utcán, mindenütt pap.

Ha elkárhozik, ha ott van, ott is pap, mindörökké. Isten nem tudja letörölni azt, hogy "Pap vagy mindörökké!" A természet őt is tartja. Imádkozz, hogy kapjanak kegyelmet, hogy el tudják fogadni a kegyelmet. HONNAN VESZED AZT A JOGOT, HOGY AZ ISTENNEK SZENTELT PAPOT MEGÍTÉLD? HONNAN VESZED EZT A MERÉSZSÉGET?

[J] "AZT AZ ÍTÉLETET, HOGY AZ A PAP KICSODA, MICSODA, AZT MAGAMNAK TARTOTTAM FENN. A TE FELADATOD, HOGY IMÁDKOZZ ÉRTÜK."

(A nagybetűs kiemelés tőlem származik, az eredetiben kisbetűs a szöveg.)

Szerző: nagymama | 2010. április 29. 09:45:31

Körülményeimből adódóan nagyon sok papot ismerhettem meg, és mindegyiküknek nagyon sokat köszönhetek.

Pelsőczi Ferenc volt az 1. pap, akitől a hitben való elinduláshoz segítséget kértem 28 évesen. Bár éppen beteg volt, nem küldött el, hanem szeretettel fogadott. Életének utolsó perceiben szolgált a gyilkosainak.

Hitünk igazságainak megismerésére Bohn István atya vezetett el, szolgálata nagy áldás Egyházközségünknek.

Fáradhatatlanul szolgált még nálunk életének utolsó percéig Rónay László atya.

Az akkor a Ferenciek terén szolgáló Katona István atya vezetett be a Szentlélekben való életbe, és Ő volt az, aki több évtized kihagyás után Édesapám életgyónásának az Úrhoz való közvetítésével elindította őt a hitben járás útján.

Megismertem példaadó életű és szolgálatú ferenceseket is: Faddy Ottmárt, Bagyinszki Ágostont, Fejes Antalt, a pasaréti Grácián atyát, és közvetetten, műveikből és szolgálatukból Barsi Balázst és Böjte Csabát.

Sokat köszönhetek a Szent Imre Templom-beli Birinyi Józsefnek, Oloffson Placidnak, Kállay Emilnek és Brückner Ákos Elődnek, aki fáradsággal nem törődve járt meg gyalog 4 emeletet, hogy a Betegek Szentségét és at Oltáriszentséget kiszolgáltassa haldokló Édesapámnak.

Hálás vagyok, hogy megismerhettem még Lelovics Lipótot, aki a bérmálkozásomra való készülésemben segítségemre volt, Forrai Botondt, Lipp Lászlót, Kemenes Gábort, Gál Pétert, Janig Pétert és az Alkoholista-mentő Misszióban is tevékenykedő Jakus Ottót és az Erdélyből áttelepült Tompa Józsefet.


Papnövendék kora óta ismerhetem a segítőkész, imádságos lelkű Virágh józsefet.

Most ők jutottak eszembe, a sor nem teljes, de a felsoroltak megegyeznek abban, hogy hivatásukat áldozatkészen végzik, illetve végezték halálukig, az Úr dicsőségére és a lelkek megmentésére.

Szerző: Elysabeth | 2010. április 28. 22:53:22

Gyermek korom óta katolikus nevelésben részesültem és még ez idáig hálás vagyok a jó Istennek mindazért amit a papoktól tanultam! Ahogy mondja a szentírás:ha a szemed búnbe vitt,akkor vájd ki,hogy ne kárhozzon el az egész tested hanem csak az a szemed amely a bünbe vitt!Hát így van a "MA emberével " is! Ha egy pap vétkezett akkor azt a személyt büntessék és nem az egyházat,sem a közösségben élö papokat! Sajnos a mai társadalomban mindenben ! "generalizálunk"!!! Jobb lenne ha mindenki felelne saját tetteiért! Sajnos annyira nagy a sátán hatalma hogy sokakat hatalmába kerít!-De biztos vagyok benne hogy  HITTEL, REMÉNYEL-SZERETETTEL eljutunk a megbocsájtás Istenéhez!!!

Szerző: tamas | 2010. április 28. 19:43:34

nekem csak jo velemenyem van a papokrol,az termeszetes,h.koztuk is akadnak elvetve ferdehajlamuak,nagy hiba altalanositani,igazan mar nagyon unalmas,faraszto,hogy honapok ota a media a papokkal foglalkozik,van egy olyan mogottes erzesem,hogy kompromitalni,hasznot huzni akarnak a katolikus papokbol,akiknek elete amugyis elethosszigtarto aldozatvallalas a rabizottakert.

Szerző: Szemkeő András | 2010. április 28. 17:20:12

Kevés jobb dolog akad manapság, mint ha valakit nagy nyilvánosság előtt dícsérni lehet. Bár "dogmatikailag" református vagyok, lassan talán több római katolikus papot ismerek, mint a saját felekezetemből valót - kit jobban, kit felszínesen, de ez utóbbi esetben sem beszélhetek "semleges hatásról". hadd álljon itt a nevük:

CSERI KÁLMÁN, FÖLDVÁRI TIBORCSÁKÁNY TAMÁS - ref.

SZÁRAZ LACI- (Budakeszi, majd valahol börtönmisszió), ZOLI- (B.keszi, majd Pilisvörösvár), ÁKOS- (Bp., Szentimreváros), ÁBEL- és ANZELM- (Bakonybél), és MAURUS ATYA (Szent Szabina kápolna, Bp.) - és még biztos hagytam ki néhány nevet, akik a katolikus egyházhoz tartoznak, tőlük elnézést...

Szerző: Gazdag Pál | 2010. április 28. 07:24:06

Halász Endre atya, papi jelmondata ez volt- Kevesebb lesz a világban a szenvedés, ha én nem okozok senkinek soha- egész életében élte is ezt! Örök példa lesz számomra, és úgy gondolom , sokak számára.

Szerző: Virag | 2010. április 27. 23:22:10

Gyerek korom kedvenc papbacsija Robert atya, Hajnal Robert, aki a Varosmajori Jezus Szive plebania templomban szolgalta a hiveket sokaig. O ultette szivunkbe az Oltariszentseg szeretetet, es tanitott minket Isten es ember szeretetere es szolgalatara. Kirandulni vitt, amikor meg 'rizikos' volt, Szentek eletet olvasott fel nekunk es minden modon probalta eletunket atitattni Isten uzenetevel. Bar messze kerultem, mikor gyerekeim hitoktatasat figyelem sokszor eszembe jut, milyen otletesen es gyermeki szemmel es erthetoen tudta Robert atya nekunk ezt elmondani. Mert Robert atyanak az elete jel volt. Bar azota is sok jo pappal talalkoztam most az o nevet emelem ki. 

A jo pap attol jo pap, hogy elete jel, hogy nem csak beszel, hanem mutatja is. 

Szerző: Zs. | 2010. április 27. 21:03:50

Igazi jó pásztor Thorday Attila atya. Igaz és hűséges ember, aki az elveszett bárányokat is megkeresi. Sokan sokat köszönhetünk neki. A pap, aki boldog ember, nagy ajándék.

Szerző: Berecz Balázs | 2010. április 27. 17:14:30

Nagyon sok szeretettel gondolok Fodor József atyára, aki ma Nagyváradon vikárius. Családunk barátja, mindig jókedvű és mosolygós, ő volt az első pap akivel életemben találkoztam.

Hálát adok az Istennek, hogy a cursilloban együtt szolgálhatok és dolgozhatok papokkal, Tóth Zsolt Ipoly atyával, Burbela Gergely atyával, Juhos Feri atyával és Fedor Péter atyával. Mindegyikük óriási hatással volt rám, meghatározó részei az életemnek.

Deo Gratias!

Szerző: zsuzsa | 2010. április 27. 16:46:29

Miklós bácsi olyan szeretettel és gondoskodással vett bennünket, ifiseket körül, mintha mindannyiunk nagypapája lenne. Egyetlen lány sem mehetett este úgy haza, hogy ő ne gondoskodott volna a hazajutásunkról. A legnagyobb poén köztünk eltöltött szolgálata alatt az volt, mikor egy ökumenikus hittan keretében összegyűlt fiatalokkal zsúfolt teremben csendes áhítattal vártuk az imádság kezdetét...és őt. Amikor megérkezett beállt a szépen díszített szónoki asztal mögé és feltette hirhedt diplomatattáskáját a diákok felé ezzel a felirattal: HAJRÁ FRADI!!! Az összegyűlt lelkésztársak nem tudták értelmezni, amit a diákok ebben a pillanatban produkáltak. Mulatságos volt, aranyos és emberi, pont olyan, amilyennek Isten szeret minket. :DD

Szerző: Pécsi mama | 2010. április 27. 16:36:11

Elhiszem. hogy vannak sajnos megtévedt papjaink, hiszen jelenlegi pápánk, xvi. Benedek is elismerte ezt a tényt, sőt nincs szándékában ezeket az eseteket eltussolni. Szerintem igen helyes törekvés a bünöket, hibákat beismerni és jóvátenni az elkendőzés helyett, az igazságra való törekvés tiszteletreméltó és Istenünk által parancsként előírt követelmény. II. János Pál pápa történelmi bocsánatkérése az Egyház bűneiért általános tiszteletet keltett a világon, ugyanakkor megszűntek az állandó viták az elkövetett de be nem ismert bűnök felhánytorgatásáról.Ugyanakkor be kell következnie a megbocsátásnak is. Az erkölcsi  megtisztító folyamatok mindig felemelkedést eredményeznek az egyének és intézmények életében is.

Hála Istennek, bár már bent járok nyugdíjas éveimben, és igen sok pappal megismerkedtem, de közöttük egy se okozott súlyos csalódást, sőt nagyon sok kiemelkedően kiváló papot ismerhettem meg, nagyon hosszú lenne a felsorolás, ha valéamennyiük nevét felsorolnám, ezért most csak azokat említem meg, akik különösen nagy hatással voltak rám, nagy segítséget adtak életemben.

Nagyszerű hittantanáraim: Arató Miklós Orbán, Keszthelyi Ferenc, Hantzmann Lipót, Gyimóthy Károly, Tompa Nándor  Atyák. Családunknak soha nem viszonozható segítséget nyújtott úgy lelki és anyagi támogatásával, gyermekeinket hittanoktatásban is részesítette Mecséri István plébánosunk.Gyermekeink kiváló hitoktatói még: Csősz István, Farkas Béla. Máthé Péter Tibor, Bolváry Pál Atyák. Két gyermekünk egyházi középiskolába járt, ahol többek közt Jelenits István, Görbe László, Marosy Cézár, Dékány Sixtus, Huszár Lőrincz Atyák voltak nagy hatással rájuk.

Férjem halála utáni összeomlott lelkiállapotomban lelkigyakorlatra jelentkeztem az Életrendezés Házába, ahol Nemesszeghy Ervin SJ. Atya tisztelet- és szeretetteljes,  egyénreszabott vezetésével azon túl, hogy gyászomban teljes megnyugvást találtam, egyfajta mély  megtérést éltem át, amely életemet alapvetően átrendezte. Mintha mindig fent lennék a Tábor Hegyen szerető jó Jézusunk társaságában! Örökké hálás vagyok az itt felsorolt kedves, jó papoknak, hogy  a szentségek kiszolgáltatásával, tanításukkal, életük jó példájával, közvetlen segítségnyújtásukkal, értünk mondott imáikkal, áldozatos életükkel Isten szeretetét sugározzák ránk, és Hozzá vezetnek minket.

Csak rövid felsorolás a teljesség igénye nélkül azokról a papokról, akiket személyesen nem ismertem, de írásaikon keresztül hatottak rám: Prohászka püspök, Sík Sándor, Palánkay Gauss Tibor, Jálics Ferenc, Marcell Atya, Szeghy Ernő, Regőczy István, Gyökössy István  ref. lelkész, Nyíri Tamás, Bolberitz Pál,M. Quoist, Piet van Breemen, Anselm Grün, Henry Boulad   stb.

 

Szerző: Mezei Péter | 2010. április 27. 10:00:16

Matolcsy Kálmán atya. "Van-e, aki e nevet nem ismeri?" Bérmaapám, de néha, mintha az édes volna. Sínre tette az életem, neki köszönhetem a világszemléletem is. Most egy egyházi iskolában tanítok.

Szerző: Szabó Balázs | 2010. április 26. 21:25:18

Erdélyben születtem, Baróton, ott volt plébános az immár elhunyt Id. Ferenc István plébános. Keménykezű, igazságos és jóságos plébános volt, ő irányította az életem, és az ő igazságos lelke él bennem. Ennek hatására lettem kántor már több mint 20 éve, és vagyok most is, Budapesten. Nagy hálával gondolok rá, de szeretettel emlékezem a többi erdélyi atyáról is, akiket ismertem: Varga Vince, Jánosi Gellért, Laczkó Vilmos, Bartos Csaba stb. Sorolhatnám még hosszab őket, imádkozom értük, és azokért a papokért is, akik eltévedtek. Isten senkit sem hagy elveszni.

Szerző: Béla | 2010. április 26. 20:31:42

Értünk imádkozik, dolgozik évtizedeken óta: Gyuriga Károly plébános úr, Lengyeltótiban. Isten embere.

Szerző: Estók Márta | 2010. április 26. 19:53:29

NAGYON SOKAT TANULTAM:

SZAVICSKÓ JÁNOS

SOLTÉSZ JÁNOS

SEREGHY JÁNOS

SZILÁGYI JÁNOS

MOSOLYGÓ BÉLA

SESZTÁK ATYA /sajnos elhunyt/KISVÁRDA/

FODOR GYÖRGY

SIVADÓ JÁNOS/sajnos elhunyt/

KERESZTES SZILÁRD

IVANCSÓ ISTVÁN

atyáktól,s még a töredékét sem említettem meg.

 

Szerző: Balázs Natália | 2010. április 26. 19:47:29

A nagyváradi egyházmegyében élek, 23 éves vagyok. Legrégibb "papos" emlékem 6 éves koromból van. Akkor hunyt el édesapám és a bátyám. Sövér István atya, aki mellett testvérem rendszeresen ministrált, nagyon együtt érző volt a családunkkal, és ha ma egy templombúcsún találkozom vele, annyira örülök, hogy ott van, mert az a nyugalom és szeretet, ami belőle árad engem is békével tölt el.

Miután őt elhelyezték Csillik János atya végzet szolgálatot a falunkban. Azokra az évekre is örömmel emlékezem vissza. Ő készített fel engem az első szentáldozásomra és a gyónásra. A hittanórákon sokat énekeltünk. Azokat az énekeket most is tudom és szeretem.

Csillik atya után Kiss Mártont helyezte hozzánk a püspök atya, aki azóta is itt plébános. Mikor idejött jó hittancsoportba rázott össze minket, akik ma is mind visszatérők vagyunk a templomba, az egyházhoz. Néhányunk sorsát személyesen formálta. Engem és egy fiút Debrecenbe vitt el Gimnáziumba felvételizni, a fiú osztálytársamnak sajnos nem sikerült Debrecenben, de 3 másik lánnyal az atya őt is elvitte Csaba atyához Dévára tanulni. Az atya 2000-ben, itt, Bélfenyéren beindított egy gyermekotthont, szociálisan sérült, hátrányos helyzetű, árva és félárva gyermekeknek. Közben a mi iskoláztatásunkat is támogatta, meg nem csak a mienket, de a többieket én nem ismerem személyesen. A gyermekotthonban jelenleg 20 bentlakó gyermek testi és lelki fejlődéséről gondoskodik.

Gyermekkoromban Szűcs Attila atya volt a lelkivezetőm, akire mai napig is felnézek, és akit nagyon csodálok, szeretek. Sok gyermek- ás ifjúsági tábort szerveztek nekünk Márton atyával.

Felnőtt koromra Vakon Zsolt atya lett a lelkivezetőm, mert Attila atyát távolabb helyezték én meg Váradon laktam. Őt másoknak mindig „a tökéletesként” emlegetem. Lehet, hogy ez nincs teljesen így, mert állítólag „senki sem tökéletes” de én nagyon felnézek rá, s ha egyáltalán van valami hibája, az nagyon kicsi lehet. Lehetet lelki, anyagi, vagy bármilyen más problémám, ő mindig szívesen segített, segít.

Nagyon felnézek még Giosanu Leonard, Gyenge Béla, Nagy Jácint, Petrisor Constantin, Fülöp László, Szabó Ervin, Fügedi Antal, Radnóthi-Szakács Albert atyákra. Az ő szavaik is mindig Krisztus üzenetét, a szeretetet és a jót tolmácsolták felém.

A Jó Isten áldja és óvja Őket, hogy mindannyiunkat Jézushoz vezessenek!

Szerző: Horváth László | 2010. április 26. 19:35:00

Az én papom? már nyolcvanon túl van, kedves, szeretetre méltó, és nyitott szívű. Községeinkben mindenki tudja, hogy Ő egy "szent": dr. Jozef Smej maribori (szlovéniai) püspök atya8 ennyi

Szerző: nemzsu | 2010. április 26. 13:26:40

Nagyon örülök, hogy létrejött egy ilyen oldal. A vasárnapi szentmisén ajánlotta figyelmünk Sebők Sándor atya.

Az én papjaim, akiknek sokat köszönhetek: Máthé Gyuri atya, aki gyermekkorom meghatározó papja volt. Falka József atya, aki már nem él. Hittanóráit sohasem fogom elfelejteni, Ő volt a gyermekek igazi barátja, Don Bosco igazi követője. Karácsondi Mihály atya fiatal éveim lelki vezetője volt. Laczkó Misi atya életem legnehezebb szakaszában állt mellettem.....

Köszönet érte!

Szerző: Oláh Gábor | 2010. április 26. 11:38:11

Katolikus hitem megújulását Katona István atyának köszönhetem, aki a Ferencesek pesti templomában szolgált hosszú-hosszú időn át.

Egyetemistáknak tartott élvezetes hittan órái, prédikációi, és legfőképpen életének csendes, mélységes példája hatott rám elsősorban. Kisközösségek szervezésében bátor és fáradhatatlan, szentgyónásban mindig megértő és bátorító, a Jó Istennek hűséges szolgájaként ismerem Őt. Házasságomat Maricával - melyet  27 éve hűségben élünk - kedvesen egyengette, gyermekeinket Ő keresztelte.

Büszke vagyok arra, hogy ismerhetem, szerethetem Őt. A Jó Isten áldja meg továbbra is István atyát!

Szerző: andrásmargit | 2010. április 26. 11:23:47

„Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.” (Weöres Sándor)

Igazi, hálás örömmel teli élmény visszatekinteni azokra a papokra, szerzetesekre, közösségekre, melyeket a Jóisten kegyelme valahogy mindig a legjobb pillanatokban, életszakaszokban állított mellém. Közösségek, melyek valódi megtartó-erővel bírtak és bírnak, lelki atyák (Dúl Géza atya, Somogyi Laci bácsi, Nagy Károly atya, Varga Ottó atya, Gödölle Márton atya és még hosszan-hosszan sorolhatnám, akik „csak” egy lelkigyakorlat, szentgyónás, vagy zarándoklat alkalmával adtak valamit a Maradandóból), szerzetesek, szerzetesnővérek, akik a Szentlélekben vezettek és vezetnek.

Csak néhány, velük kapcsolatosan papírra vetett mondatot ragadnék ki ifjúkori naplóimból:

„Eddig is ismertem már néhány csillagot, de most, most valóban egy új világ nyílt meg számomra. A különleges csillagász mindegyiket név szerint ismerte. Otthon volt köztük, mesélt róluk, lelkesen, lángoló szívvel. … Az égiekre irányította figyelmemet, a csillagösvényekre, megélt valósággá téve a Jézus hirdette evangéliumot.”

„Elhozta számomra az Örök - Kerek – Erdő titkos üzenetét… Egy igazi követ volt, abból a Csodaszép Országból…”

És Egyházunk csodás szépsége az a sokszínűség, ahogyan a benne élő közösségek, lelkiségi mozgalmak csakúgy, mint papjaink, a maguk különböző karakterében, lelki alkatában, „olykor a déli cédrusok temperamentumával, olykor a szomorúfüzek mélabújával, a jegenyék tiszteletet parancsoló méltóságával, a tölgyek hagyományőrző barázdáltságával, a törpefenyők igénytelenségével vagy az örökzöldek végtelen fiatalságával, mind-mind az Isten országát hirdetik, töretlen hűséggel."

Áldja meg őket az Úr, hogy még sok-sok lelket vezessenek mind mélyebb hitre, sok-sok szemet nyitogassanak az Egyetlen Fényre.

Szerző: Fóka | 2010. április 26. 08:45:32

Jópásztor vasarnapja alkalmából elgondolkodtam életem 2 meghatározó papján és hálát adtam értük az Úrnak. Gyermekként Gyurácz Ferenc kanonok úr ültette el szívembe a hit csíráit, biztos alapot adott, melyre felépíthettem életemet. Mellette megértést és szeretetet is kaptam tőle, mindig hálás szívvel gondolok vissza rá.

Jelenleg Csámpai Norbert atya a plébános falunkban, aki töretlen lendülettel már 5. éve megtesz mindent, hogy a gyermektől az idősekig, az egyedül állóktól a családokig, mindenkit az Úrhoz vezessen,mint igazi jó pásztor, akinek nyája minden tagja fontos és értékes. Köszönet a szívhez szóló prédikációkért, gyönyörű szentmisékért, közösségi programokért, és az együttérző baráti szavakért(melyből mindig jut a rászorulóknak), alázatos lelkületéért és hiteles életéért. Isten áldja meg őt és adjon neki erőt, egészséget további munkájához, vigasztalja meg ha szomórú és jutalmazza meg mint hűséges  és jó pásztorát itt a földön és majdan a mennyben is!

Szerző: Magyar Zsolt | 2010. április 26. 06:15:46

Nagyon sokat köszönhetek Garadnay Balázs atyának, aki 12 éve lelkiatyám, barátom. Nélküle sokkal nehezebb lenne az Isten szándékában megmaradni. De hálás vagyok Lakatos Attila és Vizi Elemér jezsuita papoknak is, akik lelkigyakorlatokon segítették lelki fejlődésemet.

Szerző: kamita | 2010. április 25. 23:48:00

Milyen a mi papunk?

S e b ő k Sándor atya több,mint 20 éve szolgál Fóton.

Bölcs,türelmes,szerető szívű,nagytudású,művelt ember,aki

segítőkész,megértő,őszinte és vígaszt nyujtó.

Különös szeretettel fordul a gyermekek,az öregek és a betegek

felé,elviseli gyengeségeinket,felemel és bátorít elesettségünkben.

Személye az Irgalmas Jézust tükrözi felénk.

Áldja meg és tartsa meg Őt - és a többi atyát - a Jóisten erőben és jó egészségben!

Szerző: Kiss Antal | 2010. április 25. 20:57:06

Béla Vince Plébános Úrnak köszönjük a sok fáradhatatlan munkát , mindazért amit Romhány - Szátok - Kisecset híveiért tett ! Kérjük a Plébános Úrra a Jó Isten áldását !  Sokan imádkozunk érte !

Szerző: Berkes Balázs | 2010. április 25. 20:43:25

András atya volt a községünk lelki pásztora.Nagyon jó ember mindig mindenkinek segitett.szóval,biztatással.Mindig ösztönözött minket Jézus példamutató életével.Mindenkinek hiányzik.

Azóta sok év telt el és mi nagyok lettünk(felnöttek) azóta persze új lelki pásztorunk van.Alapvetö hogy nehezen barátkoztunk vele.De véleményem szerint a jó pap hamarabb megmutatkozik cselekedeteivel és életével.Papokról rosszat nem tudok mondani.

Becsüljük meg őket!

Szerző: mj | 2010. április 25. 20:02:51

Gyerekkoromtól kezdve csak jó tapasztalataim vannak a papokról. Minden ember más és más, a papok sem egyformák. Nehéz elfogadni egy új atyát, de meg kell ismerni, el kell fogadni, hogy ő más mint az előző, de ő is Istent szolgálja. Elvárásaink vannak a papok felé, ahelyett, hogy elfogadnánk őket.

Az alapokat Shnell György atyától kaptam, akire a mai napig nagyon jó érzéssel gondolok vissza. Ő tartotta nekünk a hittanórákat is a templomban, mindent megtett, hogy jól érezzük magunkat. Emlékszem hogy amikor még nem volt fénymásoló gépelte nekünk az imádságok, énekek szövegét, gyártotta nekünk a jó cselekedet gyűjtőket, szinezős adventi naptárat. Nagyon jó volt őt hallgatni.Hosszó évekig volt plénános és mellé szinte minden évben új kispapot kaptunk, de mindtől mást tanultunk és csak jó emlékeim vannak róluk is.

Később sokat köszönhetek Horváth Zoltán atyának, akinek a segítségével visszataláltam a helyes útra.

És hálát adok Molnár István atyáért, aki a helyes úton tart, és akit nagyon jó hallgatni.

De bárhol is jártam  mindenhol csak jó tapasztalatom volt.

Szerző: Locsmándi Gabriella | 2010. április 25. 19:22:46

Ács város életében évtizedeken keresztül fontos szerepet tötött be Dr Kökény László, esperes, plébános. Én még gyerekként ismertem meg, a gyeremekszerető, mindig jó kedélyű, barátságos embert. Azt hiszem nagyon sok gyerekkel ő szerette meg az egyház intézményét, és a szívében legbelül azóta is hívő ember maradt. Papsága alatt a templom tele volt, a 15-20 ministráns nem volt ritka.

Sajnálom, hogy azóta nem városunkat szolgálja, viszont úgy érzem,hogy gyerekként segítette a fejlődésemet.

Szerző: Locsmándi Gabriella | 2010. április 25. 19:21:21

Ács város életében évtizedeken keresztül fontos szerepet tötött be Dr Kökény László, esperes, plébános. Én még gyerekként ismertem meg, a gyeremekszerető, mindig jó kedélyű, barátságos embert. Azt hiszem nagyon sok gyerekkel ő szerette meg az egyház intézményét, és a szívében legbelül azóta is hívő ember maradt. Papsága alatt a templom tele volt, a 15-20 ministráns nem volt ritka.

Sajnálom, hogy azóta nem városunkat szolgálja, viszont úgy érzem,hogy gyerekként segítette a fejlődésemet.

Szerző: Zoltán | 2010. április 25. 17:43:22

Mindig a legnagyobb tisztelettel gondolok a papokra, akikben szeretreméltó, önfeláldozó és fáradhatatlan embereket ismertem meg. Nagy szeretettel emlékszem Lipp László atyára, kit gyermekkoromtól fogva ismertem, és felnőttként barátomnak is nevezhettem. Köszönetemet szeretném kifejezni az Avilai Nagy Szent Teréz templom (Bp, Terézváros) papjainak: Horváth Zoltán, Török Csaba és Szabó Géza atyáknak közösségünkért végzett áldozatos és mélyen emberi munkájukért, tanításaikért. Az Isten áldja meg őket!

Szerző: Schweighardt Ottó | 2010. április 25. 17:38:57

Akik a családunkban nekünk gyerekeknek, papi mivoltuknál fogva, mint közeli rokonok, édesanyám bátyja Hartványi (Hartmann) János kapucinus atya, édesapám nagybátyja Somhegyi (Schweighardt) Veremund kapucinus atya voltak meghatározóak  a vallási neveltetésünkben. Abban hogy kihez tartozunk és kell tartoznunk olyanok voltak mint valami iránytűk .

Gyermekkoromban és ifjúkoromban ugyancsak egy kapucinus atya, Patonyi (Piller) Rudolf atya volt lelki életem helyes irányba terelgetője, aki csodálatos módon egyedül maradt meg kapucinus papként a háború utáni szétszóratástól majdnem egészen a rendszerváltozás utáni tatai rendház újbóli kapucinus rend kezébe adásáig, a tatai kapucinus templomban. Temesi  Paskál atyát sem akarom kifelejteni a sorból aki esketett minket, sokáig gyári munkásként dolgozott, nem gyakorolhatta papi hivatását.

A rendszerváltozás utáni atyák, Virágh János, Ámon Ottmár akik örökfogadalmas kapucinusként  az  elsők voltak akik halálukig a Tatai kapucinus templomban szolgáltak.

Mind szeretetreméltó a híveikért élő derék papok voltak. De ahogy Virágh János atya mondta, "akinek kolompot akasztottak a nyakába, annak az a dolga hogy rázza" ezért ezt a "kolompot" hadd rázzam meg egy kicsit Horváth (Karcsi) Valér bencés atyáért és Szabó István plébános atyákért is akik a közvetlen környezetemből lettek pappá, de plébánosunkért is Szalai Gábor atyáért és a tatai dandárnál szolgáló Horváth József atyáért is. Ők is becsültesen szívvel lélekkel teszik hivatásukból fakadó teendőiket. Nem tudom itt felsorolni mind akik egyházközségünkben, környezetünkben lelki vezetőink voltak. Csak annyit tennék még mondandómhoz, akik már elhunytak vegye föl szentjei körébe az Úr, a még szolgálókat pedi áldja meg az Úr!

Mindig eszemben van Virágh János atya csodálatos orgánumán a szentségimádáson mondott könyörgése: " adj nekünk (Uram) szentéletű papokat! Ehhez pedig had tegyem hozzá azt, és adj papjaikat szerető híveket ámen.

Szerző: Éva Judit | 2010. április 25. 17:13:41

Nem utolsó sorban Böjte Csaba testvérnek, akit szintén erősítsen, és Áldjon Isten munkájában!

Sajnos már olyan hangokat is halottam, hogy Teréz Anya életét, munkásságát kérdőjelezik.

De sajnos olyan idős házaspárt is ismerek, akik ugyan járnak a Szentmisékre, de állandóan az Egyház ellen, papjaink ellen van kifogásuk. Kevesen vannak, és gyengék. Mondják Ők. De Ők egy gyermeket sem adtak az Egyháznak. De nem csak az Egyháznak, hanem hazánknak sem.

Minden katolikus Testvéremnek üzenem, hogy ezen hangoskodókat tessék meggyőzni, és hitet tenni Egyházunk mellett. Azzal, hogy csendben morgunk, nem csoda semmi. A szektások hangja erős. Jézus is ostort fogott! Legyen ez szemünk előtt, és nyelvünkkel ne hagyjuk magunkat!

Békesség Veletek!

Ámen

Szerző: Lövei Balázs | 2010. április 25. 17:03:48

Miskolcon élek és a Minorita plébániához tartozom. Mivel szerzetesközösség, ezért több pap és szerzetes él együtt. 14 évesen fedeztem fel Istent és ez Bogdan Adamczyk atya nélkül lehetetlen lett volna. Értünk Lengyelországból Magyarországra jött, hogy segítsen. Úgy prédikál, hogy az számomra Jézust adja. Féléves késéssel jelentkeztem elsőáldozónak és Ő ezt engedélyezte. A másik atya Kalna Ksolt, aki mindig felhívta és felhívja a figyelmemet Isten Irgalmára ami felém is "ömlik". Ő segített legyőzni a kemény aggodalmas és hitetlen időszakomat. Ő vállalta el, hogy bérmaapám lesz a rengeteg munkája ellenére.Stefan Lacatusu atya és Pál testvér a gyerekeknek segítettek hasznos léleképítő prédikációjukkal és mind a mai napig ezt teszik. És ott vannak a példamutató vidám, de mégis tiszta szerzetesek, akik egyszerűen a tiszta megjelenésükkel prédikálnak. Krisztus él a mi egyházközségünkben is. Azokat a papokat akiket ismerek nyugodtan lehet Krisztushoz hasonlítani.

Szerző: Éva Judit | 2010. április 25. 17:02:48

Köszönöm mindazoknak, akik plébánosaink, papjaink mellett helyt állnak, mind a ministránsok, mond a gondnoki feladatokat ellátoknak!

54 éves vagyok, de 6 éve voltam elsőáldozó. Megkereszteltek anno, de semmit sem tudtam a katolikus, kereszténységről. Karácsony, húsvét...üres ünnepek voltak. Aztán az ember elkezd keresni...kacérkodtam én buddhizmussal, agykontrollal, és más veszett fejsze nyelével:)

Nem hívott senki, magamtól kerültem egy templomba, egy Szentmisére. Igen ám, de ne tudtam mikor felállni, mikor térdelni.

Tudomásomra jutott egy felnőtt előkészítő elsőáldozásra. Eljártam a tanításra, és ott helyére került minden. A kereszténységünkben mindennek oka, és következménye van. csodálatos, mikor valaki hozzájut ehhez.

Sajnos hamis Isten, és hamis Egyházkép az, amit szajkóznak a szektások. 

Sokat köszönhetek

Bárány Béla,

Pajor András.

Csiksomlyóról Gergely István/Tiszti/. Vajon mi van vele, és gyermekeivel?

Morus Tamás: Krisztus követése c.könyve

Czakó Gábor író könyvei is sokat tettek értelmemért.

Hálás szívvel köszönöm! Isten Áldása kísérje Őket!

Ámen

Szerző: Estók Márta | 2010. április 25. 16:50:14

Tudom,hogy nagyon sok jó pap van a világon.

Krisztus nem hagyta el apostolait azért mert egy másként gondolkodott.

Szerző: Simonné B. Edit | 2010. április 25. 15:53:51

Hálás köszönetem a már elhunyt Dallos Imre atyának, aki először beszélt nekem Isten szeretetéről.

Hála és szeretet Kirner Zoltán atyának, aki plébánosként életet lehelt a becsehelyi Egyházközségbe, s oly sokakat Istenhez vezetett példájával, lelkesedésével s a cursillo segítségével.

Aki szívét -lelkét Istennek adja, s a híveiért, nyájáért megtesz mindent, amit csak egy JÓ PÁSZTORtól valaha is el lehetett várni.

Gaál Jenő atya, akit elhúnyt apám helyett apámként tisztelek. Felnőttként kezdett el nevelni, remélem soha nem hozok szégyent rá. Bölcs és jó atyaként minden gondommal hozzá fordulhattam, s rosszt tanácsot még sohasem kaptam tőle. Hogy boldog az életem, neki köszönhetem, az ő atyai gondoskodó jóságának.

Bellér Lajos atya, Tóth István atya, Becherer András atya már odafentről figyelnek bennünket, Hirth Vilmos atya hála Istennek, még velünk van, mindannyian verbiták, akiket idős korukban ismertem meg, de tőlük tanultam meg hogy aki bízni tud Istenben, az mindig tud mosolyogni, mert nincs mitől félnie és nincs miért szomorkodnia.

S oly sokan még papok, akik egy-egy lelkigyakorlaton, beszélgetésen, gyónás alkalmával egy-egy mondatot "belém égettek" - olyan mondatokat, amelyektől jobb ember lettem, amelyek miatt meg tudtam tenni egy-egy újabb lépést Isten felé:

Juhos Ferenc SVD

Francis Magung SVD

Tóth Tibor atya

Szűcs Imre újudvari plébános

Fliszár Károly nagykanizsai plébános

Veres András püspök

Márffy Gyula veszprémi érsek

Dániel Ernő, volt korondi plébános

 

Szerző: Dodó | 2010. április 25. 15:48:26

50 éve élek Csákváron. Azokról a plébánosokról akik ezen idő alatt megismertem, csak jó emlékeim vannak. Mindig csodáltam és csodálom őket a kitartásukért, szeretetükért, odaadásukért, a szolgálat a küldetés teljesítéséért, a rájuk bízott nyáj vezetéséért.

Szerző: Éva | 2010. április 25. 15:33:06

Hálát adunk a jó Istennek  az utóbbi 40 év balánbányai papjaiért (kivétel nélkül), akik nem tettek mást, "CSAK":

-kitartóan viselték és viselik az egyedüllét keresztjét értünk,

-dolgoznak értünk,

-küzdenek értünk,

-imádkoznak értünk,

-jó pásztorként vezetnek az Isten felé vezető úton,

-mindenkihez van egy jó szavuk, mosolyuk, tanácsuk.

- Szent Ágoston szavai szerint: velünk keresztények és értünk papok

Isten áldja meg áldozatos munkájukért és adjon hivatásokat, hogy sok segítőtársuk és utódjuk legyen ebben a munkában.

Imádkozunk értük:

Szilágyi Lőrinc

Fábián Zoltán

Pál Antal

Bálint Emil

Szerző: Jozsef-Arpad | 2010. április 25. 13:42:04

Hala az Eg es Fold URAnak, es azon embertarsaimnak, akik altal lehetosegem nyilott, hogy szivemben oly regota elevenen elo halat, koszonetet, kifejezhessem, azon papoknak, szerzetestestvereknek, akik altal kozelebb kerulhettem Istenhez, altaluk megismerhettem a jot, a felemelot, a szepet. Hala aldozatos munkajukert! A Jo Pasztor orizze es ovja oket, most es mindorokke! Amen

Szerző: Horváth Lórándné | 2010. április 25. 10:22:01

Isten Éltesse P.Kelényi Tibor atyát, aki ebben a félévben tartja aranymiséjét és  100 körüli fiatal lelkét tartotta kézben és szervezte cserkésszé a pesti Jézus Szive Jezsuita templomban 1990-2005 között. Ott nőttek fel a fiaim, míg nekem is közben aktív lelkiatyám volt. Életem vezetői dr. Hajnal György atya, Antal János atya, Szabon Gábor atya, és még sok- sok pédakép, rengeteg templomból ,plébániáról.

Szerző: Nagy J. Attila | 2010. április 25. 10:10:00

Eddigi életemet  nagy mértékben meghatározta keresztény neveltetésem, melyet a családom mellett ugyanolyan mértékben meghatározták lelkipásztoraim. A ferences atyák, akiknél ministrálni kezdtem még óvodás koromban, P. Lukács és P. Tarziciusz, folytatva a változás utáni ferences újjászerveződés Marosvásárhelyen megfordult atyáival vagy jelöltjeivel.

De ugyanígy megemlítem jó barátomat és lelki atyámat, Papp Lászlót. Mindezen emberek azok akik szavaikkal, de főleg tetteikkel és életükkel Krisztust hozták/hozzák közelebb hozzánk. Teszik ezt mindenféle nagy nyilvánosságot és csindratattát kerülve, evangéliumi szegénységben de igényességgel.

Dicsőség legyen Teremtő Istenünknek minden papért melyet nekünk ajándékozott. A jelenlegi lejárató kampánnyal kapcsolatban, melyet a média részére tapasztaltunk nyilvánvaló, hogy ott ahol Isten kifejti tevékenységét ott a gonosz is azonnal megjelenik és megpróbál összekuszálni mindent.

Szerző: Bárczi Miklós | 2010. április 25. 10:01:01

Ma van a hivatások vasárnapja...

Életünket végigkíséri a szenvedés de a keresztút mellett mindig ott állnak a simonok és veronikák. Megszámolni sem tudom azokat a papokat, szerzetestestvéreket, -és nővéreket, akik befogadtak, innom adtak, felruháztak. Itt csak a megboldogult Erdős Géza esperes atyát nevesítem: nem tudom igazából, milyen ember volt, de ő gondozta bennem a hit csíráit, ő oktatott az Isten szeretetére, ő készített fel az elsőáldozásra.

Imádkozzunk munkásokért az aratásba és kérjük őt: maradj velünk Uram, mert esteledik és lemenőben van már a nap.

Szerző: H.Tibor | 2010. április 24. 22:19:40

Életem meghatározó szereplője Juhász Imre atya. Ő segített nekem megtenni az első lépéseket a katolikus hit útján. Akkoriban éppen végzős egyetemistaként, az eddigi életem kudarcait felismerve elkezdtem templomba járni. Mindig az utolsó sorban ültem ő mégis észrevett az oltár mellől és hívott, hogy legyek elsőáldozó, majd bérmálkozó. Azóta van igazi közösségem, szerető feleségem, nagyszerű családom, és a munkámban is kiteljesedhetek. Pedig csak annyi történt, hogy ő személyesen törődött egy emberrel. Ezt én ezelőtt a világban sohasem tapasztaltam. Azóta a katolikus egyházban rengetegszer!

Szerző: Vermes László és felesége, Zsuzsa | 2010. április 24. 22:05:09

Legteljesebb mértékben egyetértünk azokkal, akik felemelik szavukat az Egyház és papjai védelmében, és tiltakoznak a média lejárató kampánya ellen! Leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy néhány bűnössel azonosítsák az egész papságot, hogy vádjaikat kiterjesszék az Egyház egészére, és hogy vádaskodásukkal a Pápát is célba vegyék!

Egyetértünk a francia katolikus értelmiségiek tiltakozó levelével, és mindazzal, amit az általunk és környezetünk által is nagyra becsült ferences atya, Böjte Csaba tesz annak a túlnyomó többségnek a védelmében, akiket most a megtévedtek ügyének ürügyén vádolnak és elítélnek. Mi nem találkoztunk olyan pappal, aki bármilyen vonatkozásban "ferde hajlamú" lett volna, hanem csak olyanokkal, akik életük példájával is a tanításuk és az Egyház által képviselt erkölcsi értékek megvalósítói voltak. Pedig hetven feletti éveink során igen sok világi és szerzetes papot volt módunk megismerni, akikre nagy hálával és tisztelettel emlékszünk. Ezek közül is kiemelkednek a Budai Ciszter Gimnáziumban működő paptanárok, az akkori igazgató, Brisits Frigyes vezetésével, vagy a Krisztinavárosban a fiatalok lelki vezetőjeként szolgáló Liska Zoltán atya, vagy a felső-krisztinai templomban megismert lelkipásztorok: Greksa Ferenc, Haid Árpád, Gál Ferenc, akik a kötelező papi szolgálaton felül az ifjúság minden korosztályának nevelésében, oktatásában, a velük való rendszeres foglalkozással valóságos missziót teljesítettek a kommunista üldöztetés éveiben is.De meg kell emlékeznünk a piarista Pogány János tanár úrról, aki a Rákosi korszakban - titokban - hittanórákat adott nekünk. Említést érdemelnek a budai és az esztergomi ferences rendi atyák, különösen Hegedűs Kolos atya, valamint a Budakeszin megismert Németh László plébános úr, aki a legnehezebb időkben is sokat tett a városért (nemrég díszpolgárrá is választották), a katolikus oktatásért, kiemelten a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium létrehozásáért, a domonkos nővérek rendházának létesítéséért, általában az itteni katolikusok lelki gondozásáért. Még további neveket is említhetnénk, de talán ennyi is elég annak igazolására, milyen sok jó és elismerésre méltó lelkipásztor működik az Egyház és a hívek szolgálatában. Reméljük, hogy még sokan elmondják kedvező tapasztalataikat, és ennek nyomán ez lesz az általános vélemény a katolikus papság megítélésében.

Imádkozzunk sokat a jó papokért, de a megtévedtekért is, - az ítéletet pedig bízzuk Istenre.    

Szerző: egy barát | 2010. április 24. 21:38:45

Hálásan emlékszem Szenderffy Ferenc atyára, és Koronzc László atyára, mindkettő személye maghatározó volt az életemben, és mindkettőtől csak jót és szépet kaptam és tanultam.

Szerző: Nádasi Mihály fr. Stephanus csc | 2010. április 24. 20:53:46

Akik már az Istennél vannak:

P. Szalóczi Pelbárt ofm
P. Halmai Semjén ofm
P. Borostyán Kund ofm
P. Pócza Salvator ofm
Dr. Bucsi László
Dr.Prof. Lenhardt Vilmos
Dr. Krichenbaum József
P. Albert András Sch.P.
P. Fekete Antal Sch.P.
P. Molnár István Sch.P.
P. Takáts Ervin Sch.P.
P. Dauner János SDB

Requiem aeternam donet eis Dominus.

És akik még élnek:
Forgács Alajos
Paduraru Iulian
P.Dr. Barlay Ö. Szabolcs O.Cist
P. Brückner Ákos Előd O.Cist
Galambossy Endre
P. Fekete András ofm
P. Barsi Balázs ofm
P. Tömördi Viktor ofm
P. Hován Ágoston ofm
P. Hegedüs Kolos ofm
Dr.Prof. Rózsa Huba
Dr.Prof. Bolberitz Pál
Dr.Prof. Kránitz Mihály
Dr.Prof. Farkas Attila
Suló Lajos
Katona István
Bíró László táb. pp.
P. Borián Tibor Sch.P.
P. Urbanek Rudolf Sch.P.
P. Havas István Sch.P.
P. Vereb Zsolt Sch.P.
P.Dr. Sóczó Ferenc Sch.P.
P.Dr. Jelenits István Sch.P.
P. Pázmándy György Sch.P.
P.Dr. Nemes György Sch.P.
P. Gyimesi István Sch.P.
P. Havasi József SDB
P. Pósfai László SDB
P. Szikszay Sándor SDB
P. Nagy Ferenc SDB

Hosszú a lista... most hirtelen ennyi jött elő emlékeimből azon papok közül, akikkel életemben találkoztam, akár oktattak, akár elöljáróim voltak v. szentséget szolgáltattak ki nekem... soha nem tapasztaltam tőlük olyat, ami elítélhető.
Igaz, vannak olyanok is, akik velem szemben tévedtek, vagy életükben tévedtek.
Nehéz hivatás a papság v. szerzetes-papság (máig is van papságra hajlamom, azonban a celibátus miatt nem vállalom), nem csodálom, ha egyes papok mégis a házaséletet választják: inkább válasszanak így, minthogy kárhozatba vinnék magukat...

Hála Istennek a jó papokért, és adja Isten, hogy az eltévelyedett papok visszatérhessenek az igaz útra.

Szerző: Katalin | 2010. április 24. 16:37:37

Minden atyára szeretettel és hálával gondolok,akikkel az Úr megáldott eddigi életemben. Böjte Csaba atya szolgálatát látva Krisztus odaadó szeretete valóságosan jelen van a világban.Számos helyi pap hírnév nélkül,elkötelezetten szolgálja híveit a maga kis közösségében.Sajnos manapság számuk egyre fogy,így mind több "civilnek" kell bekapcsolódnia Krisztus örömhírének átadásába.Természetesen imába kell foglalnunk a papi hivatás újbóli felvirágzásának óhaját,de nem szabad megrekedni a sajnálkozás,a sóhajtozás állapotában.Amíg imánk meghallgatásra talál,addig sem ülhetünk a babérjainkon:

"Mert minden kereszténynek,bárhol él is,élete példájával és a beszéd tanúságtételével úgy kell megmutatnia a keresztségben magára öltött új embert és a bérmálásban elnyert Szentlélek erejét,hogy,aki csak látja jócselekedeteit,dicsőítse az Atyát,és jobban megértse,mi az élet valódi értelme,és milyen egyetemes az emberek közössége."(Ad Gentes;II.Vatikáni Zsinat:Határozat az egyház missziós tevékenységéről)

"Jaj nekem,ha nem hírdetem az evangeliumot!"(1Kor9,16)

Kedves Testvérek!Kezdjük el még ma!

Szerző: Betánia | 2010. április 24. 15:17:01

Hálával gondolok Bulányi Györgyre -aki "csak" Gyurka bácsi, akit egyházunk már több éve rehabilitált, azóta csak "agyonhallgatják", mintha nem létezne! Az ő tanítása a KIO /Keressétek Isten Országát/ ami engem idős koromra visszahozott a katolikus egyházba. Az ő életpéldája, és azok a papok akik nem tagadták meg, jóllehet nem volt számukra előléptetés esélye, stb... Dombi feri bácsi, Halász Bandi bácsi, Bisztrai Laci bácsi, és még sok ma is élő igazszívű papra. Hála nekik a szeretet tanításáért és gyakorlásáért!!!

Szerző: Vránich család | 2010. április 24. 08:27:37

Nagy szeretettel és hálával gondolunk Bindes Ferenc atyára, aki nagyban hozzájárult a "1/2 8-as" miséivel ahhoz, hogy templomba járó, hívő emberek lettünk. Mindig szeretettel fordult a fiatalokhoz, vasárnapi prédikációival erős mankót adva a következő hét nehézségeihez.

Szintén nagy ajándéknak tekintjük Kálmán Imre és Bognár István atyák munkáját. Köszönet a kisgyermekes családoknak illetve "mocorgóknak" tartott szentmisékért!

Szerző: K. Kati | 2010. április 23. 21:57:29

A közelgő "papi és szerzetesi hivatások vasárnapja" alkalmából szeretnék most hálát adni Istennek valamennyi papért és szerzetesért, akiket életem során megismertem.

Köszönöm Kornél atyát, a fiatal vidéki plébánost, aki papi jelmondatául azt választotta: "Legyetek irgalmasok!" (Lk 6,36); akinek valahogy mindig mindenkire van ideje: a régi plébániájára, családra, öreg barátokra, tábor szervezésre. Személyén keresztül tapasztaltam meg, hogy "Isten segítségével minden lehetséges".

Köszönöm a szerzeteseket, akiket Isten nekem a világ másik végéből hozott ide. Az egyszerű, mély, bátor hitüket, a vidámságukat, párbeszéd-készségüket. Ha jól belegondolok, egyetlen közös témánk van: az Evangélium. A nyelvi  nehézségek sem annyira problémát jelentenek, mint inkább gondolkodásra késztetnek. Olyanok nekem, mint egy jó szemüveg, segítségükkel jobban látom Istent.

Köszönöm Kemenes Gábor atya és Fülöp Ákos atya kitartó hűségét, hogy 8 év óta minden hónap utolsó csütörtökén megtartják az imaestet hazánkért.

Áldja meg az Isten mindannyiukat, árassza rájuk bőséges kegyelmét!

Szerző: Dr. Faigl Ilona | 2010. április 23. 19:55:39

Egész életemben nagy hálával, szeretettel és tisztelettel gondolok gyermekkori hitoktatóimra Dr. Kállay Emil és Ilosvai Gyula atyákra, akik megalapozták hitemet. Nagy türelemmel, odaadással , fáradtságot nem ismerve nevelték az ifjúságot hitre, becsületre, hazaszeretetre, pedig nem volt könnyű dolguk az 50-es években.  Felnőtt koromban is amerre vitt az utam, kiváló, hivatásuk magaslatán álló atyákkal találkoztam. Sajnos

mindegyik nevét nem lehet felsorolni. Kiemelném lelki vezetőmet és gyóntató atyámat Suló Lajos atyát, aki szintén teljes odaadással, nagy szorgalommal és szeretettel végzi munkáját.

A betegek lelkének hős megmentője Janig Péter atya, kórházlelkész. Fáradhatatlan munkát végez az evangélium hírdetésében Brückner Ákos atya.

Ugyancsak példaképnek tekintem Dr. Leszkovszky Gy. Pál orvos szerzetest, aki  mindent megtesz, hogy korunk közel sem könnyű bioetikai kérdéseiben segítse a katolikus orvosokat eligazodni.

Nagy tanúságtevő Dr. Oloffson Placid atya, aki 9 év Gulág alatt is hűséges maradt és a lehetőségekhez képest tartotta a lelket fogolytársaiban és még ott is igyekezett ellátni papi hivatását.

Nagy hálával és tisztelettel gondolok Dr. Beer Miklós püspök atyára, aki mindent megtesz, hogy segítse a katolikus egyesületek munkáját.

       Ők csak egy pár kiragadott név a sokból, akik becsületesen, hivatásukhoz hűen és tisztán végzik nap mint nap

lélekmentő munkájukat.

Köszönet, hála , szeretet és tisztelet mindnyájuknak!

                                                DR. Faigl Ilona 

 

Szerző: Göbölyös N. László | 2010. április 23. 17:32:01

Nem vagyok a szó klasszikus értelmében hívő ember, de tisztelem a hitet, bármilyen is legyen az. Van viszont egy nagyon jó barátom, egy belga pap, aki Olaszországban, Pistoia közelében él és 4 hegyi falu plébánosa. Tiszta lelkű, jóságos ember, akinek már többször felajánlotta a püspöke, hogy előlépteti, de ő úgy érzi, hogy ott, az egyszerű emberek között van a helye, ott tudja legjobban szolgálni Istent és a híveket.

Szerző: Mária | 2010. április 23. 17:21:20

Hosszú életem 71 éve alatt mindig volt és van lelkiatyám, akik Isten útját megvilágítják előttem!

Istennek HÁLA Értük!

Találkoztam kisiklott életű papokkal is, akikért imádkoztam, imádkozom mindennap a papokért! És az új papi hivatásokért!

Isten nagy ajándékai ők az emberiségnek!

Szerző: Mária | 2010. április 23. 17:20:43

Hosszú életem 71 éve alatt mindig volt és van lelkiatyám, akik Isten útját megvilágítják előttem!

Istennek HÁLA Értük!

Találkoztam kisiklott életű papokkal is, akikért imádkoztam, imádkozom mindennap a papokért! És az új papi hivatásokért!

Isten nagy ajándékai ők az emberiségnek!

Szerző: Kál Pista | 2010. április 23. 13:53:51

Testvérek az Úrban!
Vianney Szent János mondta: "Nem minden szent kezdte jól, de mindegyik jól végezte". Biztatásul mondom: legrosszabb esetben is, a fele már megvan:)

Jézus tanítványai a római katolikus egyházban, akiknek sokat köszönhetek:

Barsi Balázs

Böjte Csaba

Szerző: Vránich István | 2010. április 23. 11:20:40

Felnőtt fejjel lettem hívő. A családom nem tiltott, de nem is támogatott a hitemben. A feleségem volt velem erős és kitartó. Ezen kívül Sopronban Bindes Ferenc atya akinél az életgyónásom volt és minden egyéb helyett, ajánlom "fél nyolcas prédikációi" című könyvét. Hát ezért lettem és vagyok hívő.

Szerző: B. Tibor | 2010. április 23. 09:36:44

Balogh Attila plébánosunkért adok hálát a Jóistennek. Nemrég vette át plébániánkat itt Kőbányán. Azóta csodálatos odaadással, nyitottsággal, lendülettel és szeretettel építi, szolgálja közösségünket.

Attila atyának kitartást, erőt és sok örömet kívánok munkájában, és kérem a Jóistent, hogy sok ilyen papot rendeljen népünknek, mert nagyon ránk fér!

Szerző: Villő | 2010. április 23. 08:13:10

Bár lélekmelengető, nem tudom most végigolvasni a fentieket, ezért lehet, hogy lesz ismétlés, de sajnos a negatív híreket is ismétlik eleget, hát legyen ellenpélda:

Futó Karcsi bácsi kezdte nyitogatni a hitemet, amelyet aztán Rubovszky Gyuri atya, később gimnáziumban Lukovits Milán atya, Fekete András atya rendeztek és érleltek. Lengyel Gyula állandó diakónus, bérmaapámnak köszönhetően kezdett el a hitem felnőtté érni, a legutolsó állomás eddigi nem túl hosszú életemben Bró László Püspök Atya volt, tulajdonképpen mindent tőle tanultam a hitemről, az Egyházhoz tartozásomról. Istennek örökké hálás leszek, hogy mindig voltak körülöttem olyan papok, akikre fel tudtam nézni, és akik mindig úgy szólították meg a szívemet, ahogyan arra akkor szükségem volt.

Fentieken kívül kaptam még Barsi Balázs atyától, Legeza József gk atyától, Obbágy Miklós "bácsitól", Stefán Zoltán, Mosolygó Tibor és Moldván Tibor gk atyáktól, 

Hálát adok Istennek értük!

Szerző: Öcsi | 2010. április 23. 06:03:44

Kedves Mindenki!

Példaképeim:  Regőczi István atya, akinek a könyvét olvasva (Isten vándora) sokszor elgondolkodtam, hogy bárcsak lehettem volna "sasfióka".

Binszki Józsi atya, aki által "Hajszoló" lelki vezetőjeként életemben először tapasztalhattam meg milyen a valódi lelkivezetés és szájtátva hallgattam a tanítást.

Süveges István atya akinak a határozottsága és céltudatossága önálló gondolkodásra és mértékletességre intett,

Janey Gábor, Ruskó Norbert, Misi és  Pata Gábor káplán atyák, akik áldozatos munkájukkal minden megbecsülést megérdemelnek. 

Az Urnak legyen hála Őértük és ha itt egy kicsi lehetőség van megköszönni a munkájukat akkor bizony nem szükölködnék a dicsérettel :D:D. 

Köszönjük Atyák!

Szerző: Judy | 2010. április 22. 16:50:13

"Így a nyelv is kicsi testrész ugyan,de nagy dolgokat visz végbe...Azzal áldjuk az Istent és az Atyát,és azzal átkozzuk az embereket,akiket Isten a saját képére teremtett."(Jak 3)

"...mondjatok áldást;hisz arra vagytok hivatva,hogy áldás legyen az örökrészetek."(1 Pét 3,9)

Testvéreim az Úrban! Tegyük szívünkre a fenti sorokat! Bíztassunk, dicsérjünk és áldjunk, mert ez válik üdvösségünkre! A médiában terjesztett rossz lehúz és megsebez. Ne okozzunk örömet a sátánnak azzal, hogy nyelvünket, gondolatainkat, szívünket kölcsönözzük cselvetéseinek! Hirdessük a jót, az IGAZI HÍRT: az EVANGELIUMOT! Imádkozzunk papi hivatásokért,s a felszenteltek állhatatosságáért. Adjunk hálát Isten minden szolgájáért!

Mennyei Atyám! Köszönöm P. Hardi Titusz osb atyát, aki által megmutattad nekem irgalmas szeretetedet! Áldd meg az ő hűséges szolgálatát! Amen

Szerző: Kákonyi Istvánné | 2010. április 22. 16:27:31

Köszönön Istennek,hogy megismerhettem őket. . .

Hálávai tartozom Vancsura Erzsébet Mária Jolán nővérnek,aki férjem halála után erőt adott,és visszaterelt arra az útra,amelyről 19 éves koromban,házasságkötésem után letértem.

Férjem családja ellenezte az egyházi esküvőt,a vallásos életet is,így 25 évig kimaradt az életemből a rendszeres szentmisére járás,imádság,gyónás,és szentáldozás.Erzsébet nővér,és egy kedves kolleganőm segítségével újra visszatérhettem a régi,szeretett plébániára,és templomba.Megismerhettem dr.Finta József atyát,aki szeretttel fogadott az akkor már évek óta működő felnőtt hittanos csoportba,így újra életem része lett a vallás.A csoport másik lelki vezetője dr.Mészáros István atya volt.Azóta József atyát áthelyezték,de István atya a Szent István templom igazgatójajént a városban maradt.

Nem tudom neki eléggé megköszönni,hogy életem jó irányba haladt,és halad.Biztos vagyok benne,ha nem találok rá erre az útra,ma gyászban,hitehagyottan,mély depresszióban élnék.

Örök hála és köszönet  István atyának,akinek felnőtt gyermekeim megtérését is köszönhetem.Nemcsak szavaival,de élete példájával is tanítja őket.

Isten áldja mindhármukat,és óvja minden lépésüket!

Szerző: Martus | 2010. április 22. 14:51:27

Hitét gyakorló katolikus családban nőttem fel, katolikus gimnáziumban tanultam, így tehát természetes, hogy jó pár Atyát ismerek. Szeretném név szerint kiemelni a számomra legmeghatározóbbakat. (Csak egy-egy gondolatot fűznék mindegyikhez.)

 

Barbély János, nyugalmazott röjtökmuzsaji plébános:

20 évig plébánosom. Ahogy otthon neveztük: „a Mi Atyánk!”

 

Péntek József, fertőszentmiklósi plébános:

Lelki atyám. Akik jól ismerik, azok tudják, a (néha) mogorva külső, szerető és érző szívet takar. :-)

 

Dr. Reisner Ferenc, hegykői plébános:

Iskola-plébánosom. Nagyon okos, tanult ember és emellett a „(betlehem)-barkácsoláshoz” is remekül ért. Ja és remekül táncol. :-)

 

Henczel Szabolcs, soproni egyetemi lelkész:

Iskola-plébánosom. Jó volt vele „osztály-kirándulni”, jó humora van és gyönyörű nászmiséket tart.

 

Németh István, Pisti:-), volt fertőszentmiklósi káplán, ma bágyogszováti plébános:

Vidám fiatalos lendületű, gyönyörű énekhangú ember.

 

Bognár István, a soproni Szent Margit templom plébánosa:

Egész kicsi gyerekkorom óta ismerem. Amolyan „lelki-báty”volt, az utóbbi időben sajnos ritkán hallok felőle. Nagyon okos ember és szépen prédikál.

 

Kerényi Lajos Atya:

A vidám, mindig mosolygó és bíztató „Öreg”, akit pesti kollégiumi éveim alatt ismertem meg.

 

Bindes Ferenc, nyugalmazott soproni plébános:

Ő az a típusú ember, aki idős kora ellenére jól ért a fiatalok nyelvén, és akinél a vasárnap esti fél 8-as misén a templom mindig tömve volt. Sajnáljuk, hogy „nyugdíjba” vonult.

 

Nagyon sokan vannak, akiket név szerint most nem emelek ki, de mindegyiküknek köszönettel és tisztelettel tartozom.

Szerző: Varga Ágnes | 2010. április 22. 14:19:01

Istennek legyen hála Miklós János atyáért, aki példaértékű, hiteles papi életével, sok szeretettel, türelemmel, kitartással visszavezetett a hithez, Istenhez! Segített gyermekeimet hitben nevelni.Ő keresztelte meg mind a három leányomat, és Nála voltak elsőáldozók is.Örökre nyomot hagyott bennük és bennem is.Isten áldása kísérje mindig!

Szerző: Szabó László | 2010. április 22. 13:08:20

Nem tudtam végigolvasni, az összes bejegyzést és lehet, hogy szerepel már itt a nevük, de nem baj mert többszörösen is megérdemlik a dicsőséget. A Szentendrei Ferences Gimnázium tanárairól, bátorságukról, lemondásukról, és példamutató életükről mindig örömmel emlékezem. Minden pap tanárom a legjobbat adta nekem, de kettőjük különösen nagy hatással voltak életemre, én igazából Nekik köszönhetem, hogy nem kallódtam el. P. Hegedűs Kolos igazgató atyáról, és P. Frajka Félix atyáról van szó. Isten áldja meg őket!

Szerző: K.Klára Teréz | 2010. április 22. 11:52:43

Istenre találásomat egy kimagasló katolikus papnak, Dombi Feri bácsinak köszönhetem, aki Jézusnak adott, hiteles és hűséges életével egy örökkévalóságra erkölcsi, szellemi-lelki példakép számomra. Ő-Jézus tanítását követve-nem hívatta magát atyának, ezért mindenki csak Feri bácsinak szólította, aminek nagyon örült. Jézus ezt az egyszerű vidéki papot választotta ki arra, hogy általa tolmácsolja a mai kor mai problémáival küzdő embere számára az Evangélium örökérvényű tanítását. Így született meg Feri bácsi által a 43 db HANG-könyv, amely több ezer élet-problémára ad választ az Evangéliumból kibontottan. E könyvek emberek ezreit segítette és segíti ma is szerte a világban a saját benső békéjük, boldogságuk megtalálásához, a HAZATALÁLTSÁG ÖRÖMÉHEZ. Feri bácsi 2004-ben égi otthonába költözött, mi pedig-tanítványai, hajdani közössége-lankadatlanul hordozzuk és visszük tovább annak a hatalmas szellemi-lelki örökségnek gazdag kincsét, melyet ránk hagyott. Ezúton hívok meg minden jó szándékú, Istenre nyitott, Isten-kereső embert Közösségünk-mely az Égi Béke a Földön nevet viseli-honlapjára, ahol Dombi Feri bácsi életrajza mellett megtalálja több formátumban a 43 HANG-kötetet is. Szívből jövő imával kívánom és remélem, hogy további sok-sok ember talál rá Jézusra, önmagára és élete értelmére Jézus HANG-jának erkölcsi tanítása által is, mely az utolsó idők egyik legnagyobb földrehajlása az Égből. Honlap-cím: www.web-hang.hu

Szerző: Ádám | 2010. április 22. 00:05:48

Az első pap, akivel találkoztam, dr. Verbényi István atya volt, akinél elsőáldozó és ministráns lehettem a Bp. Albertfalvi plébánián. Nagy tudással, barátságosan vezett bennünket, és a két idős segítőjétől, Ormay Guszti + atyától és Nádor Ferenc + atyától is sokat tanulhattam ministránsként. Nyaranként Vörösberényben dr. Kubinyi György+ atyának ministráltam, ő is sok jóra tanított. A Budapesti Piarista Gimnáziumban még csupa pap tanár tanított, "hitre, tudásra, szép életre, jóra". Osztályfőnököm, Görbe László kemény, de igaz ember, igazi szerzetes. Emberségével tűnt ki Molnár István +, Pázmándy György, Jelenits István, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Közben Tahitótfaluban Bednár Pál + atyának ministráltam, majd kántora lettem, tőle is sok értékes prédikációt, életbölcsességet hallhattam.

Isten jutalmazza meg mind őket a sok jóért!

 

Szerző: N.Jutka | 2010. április 21. 21:09:56

Hargita megyei Borzsovában, hitüket gyakorló katolikus családba születtem, nevelkedtem így egész eddigi életemet ennek szellemében éltem és élem mindennapjaimat, már túl a hatvanon. A szűlői példamutatás, nevelés és szeretet mellett nagyon sokat kaptam Márton Antal pap bácsitól, aki nem csak hittanra tanított, hanem barátja volt minden ott élő családnak. Ismerte a rá bízott nyáj gondját-baját és minden körülmény között lelki és erkölcsi támasza volt az ott élőknek, egészen középiskolás koromig, amikor is eltávozott az élők sorából. Azt nehéz leírni, amit akkor éreztünk, de hála a jó Istennek utódja Oláh Áron pap bácsi is belopta magát a szívünkben, jóságával közvetlenségével és mint ifjakat vezetett tovább a hít utján. Aztán Ő is eltávozott, nyugalmuk legyen csendes emlékük áldott. Utánna egy temperamentumos, jó szónoki képességgel rendelkező Gergely Fülöp pap bácsi lett a lelpásztorunk. Szókimondó, becsületes és tisztességes ember, aki a szülőföldről elkerülő fiatalok sorsáért aggodva, még a határon kívülre is elment, hogy lássa sorsuk alakulását, köztük az enyémet is.Hálás szívvel köszönöm mindhármuknak azt a sok jót amit kaptam Tőlük, a hitben való megerősödést, és reményt a mindennapokra. Hála a jó Istennek nagyon sok ember, nem a sajtóban megjelentek után itélkezik, hanem magát az embert nézi.

 

 

 

Szerző: Varga Friderika | 2010. április 21. 19:51:48

Bár még csak 7 osztályos vagyok, de emlékeim szerint és szüleim elmondása szerint is kis ovódás korom óta ministrálok. Hála istenek 4 éve megadatott, hogy nem csak a Római katolikus szertartásokon hanem a Görögkatolikus szertartásokon is ministrás vagyok. Én a papokat az Isten szolgájának tekintem, akik melett hála Istennek én is szolgálhatok. Nagyon szeretem őket nagyon sokat tanultam tölűk és nagyon sok mindenre tanítottak meg úgy a templomban mit a hittan órákon. Számomra a papok olyan tiszteletre méltó egyházi személyek akik szeretetükkel szeretettre tanitásukkal bölcseségre Isten igéjének hirdetésével pedig  keresztény embernek lenni és keresztény életre nevelnek. Minden papomnak aki eddig volt, és jelenleg van nagyon sokat köszönhetek (Marossi Balázs ,Dalanics Zoltán mostani pedig Ranyhóczki János és ifj. Mosolygó Tamás, Lukács Imre). De sorolhatnák még nagyon sok atyát a környékről akikből szeretett árad és az Úr Jézus Krisztus hirdetése és nem a gyűlölet és civakodásra tanítás. Hála Istennek, hogy ennyi és ilyen hű szolgája van Krisztus egyházának.

Szerző: M Judit | 2010. április 21. 16:54:51

Szeretettel gondolok Nagy Antal lelkipásztorra és feleségére Erzsike nénire akikhez jártam hittanórákra Makóra. Ők adtak nekem lelki táplálékot egész életemre,hogy Istent megismerhettem. Végtelen szeretetük, egyszerűségük,és hatalmas tudásuk nagy hatással volt rám.

Szerző: Elekes Zsuzsanna | 2010. április 21. 16:46:42

Történetem nagyon régen kezdődik. 10 éves koromig Nagymamám nevelt egészen csecsemő koromtól és mindennapjaimba szervesen beletartozott a templombajárás és a napi imádság. Örzöm, szinte egyetlen emlékként az imakönyvét, aminek kopásai a keze érintését idézi fel. Egy alkalommal volt egy szentmise Kaszap István emlékére. Fogalmam sincs mennyi idős lehettem, de mély nyomot hagyott bennem. Sajnos miután Mama meghalt az életem végtelenül kusza lett, sok-sok hányadtatással folytatódott, aminek következtében a hitélet teljesen hátrányba került, hiszen az "életben maradás" volt a tét. A biztonságba való reménykedéssel korai házasságot kötöttem, ami 10 év után felbomlott. Mindíg bennem volt az Isten keresése, tudtam, hogy létezik és VAN, de soha nem volt lehetőségem (most már tudom, hogy ez CSAK rajtam múlott volna) közel kerülni Hozzá. Második házasságomat a szentségben kötöttem, de ez sem vezetett vissza a katolikus egyházhoz. Nagyon kerestem a választ, tudtam hogy VAN Mindenható. 2000 környékén belegabalyodtam egy keleti vallási közösségbe, ahol tiszta szívvel próbáltam hinni az általuk felkínált Isteni képet. Sokat foglalkoztam a filozófiájukkal, igyekeztem, sőt néha még HITTEM is amit láttam és hallottam. DE! Azt az igazi megnyugvást, azt a mély szeretetet nem tudtam megtapasztalni, mint amikor elmentem Dévára segítőnek egy rövid időre. Számomra az volt a valódi felismerés, a valódi FELÉBREDÉS egy mély és kusza álomból. Amit ott tapasztaltam, az volt maga a boldogság. Ott döbbentem rá, hogy mindig is erre vágytam, erre a tiszta és minden feltétel nélküli HIT-re. Sajnos nem volt elég erőm ahhoz, hogy életemet úgy alakítsam, hogy vissza tudjak menni sok-sok időre. Családi és egzisztenciális "katasztrófák" sora következett életemben, amiknek viharai még most is a fejem felett lebegnek. Harcolok a munkanélküliséggel (is) és ezért sok helyen megfordultam. Egyik alkalommal egy irodába mentem, ahol reméltem, hogy tovább tudok lépni. Ez az iroda a budapesti Pálos szerzetesek épületében van, ahol a lépcsőfordulóban kis szórólap köteget vettem észre. Odavonzott, mint a mágnes. A szórólap pedig az volt: KI VOLT KASZAP ISTVÁN?  Abban a pillanatban tudtam, hogy jó helyen vagyok! És sikerül az, amiért ide jöttem. Nagymamám kezét éreztem a szívemen, az ő írányítását és Isten jelenlétét. Ennek pár hete. Nem mondom, hogy gyökeresen megváltozott minden körülöttem, de már látom az utat, beteljesült, hogy ott, abban az irodában elkezdődhetett egy lehetőség, hogy kiutat találjak nehéz helyzetemből. 75 éve meghalt, 19 éves kispap aki segít egy közel 56 éves asszonynak. Mi ez, ha nem Isteni gondviselés? Sokat kell még tanulnom. Azért kérem Isten segítségét, hogy legyőzzem magam, be tudjam építeni a napjaimba az imát, hogy teljes lelkem át tudjam adni a hitnek. Hogy küldjön valakit, aki ebben fogja a kezem, mert egyedül (ráadásul, ha a környezet ellenkezésébe ütközik) nagyon nehéz.

Hálát adok BÖJTE CSABA testvérnek és egyben a dévai munkatársainak a felismerésért.

Hálát adok KASZAP ISTVÁN-nak, hogy szent életével segített egy óriási lépésben.

Szerző: Zsófi | 2010. április 21. 15:44:31

Kolozsváron élek, és tudni kell rólam(nem mintha ez számítana), hogy nem vagyok katolikus. Az egyik legmeghatározóbb személy az életemben mégis egy katolikus egyetemi lelkész volt...Orbán Lacinak hívták... valahányszor ennek az embernek  a szemébe néztem Krisztus szeretetét láttam ragyogni a tekintetében...nagyon megrázott a halála...megmentett egy fiatalt szó szerint életét adva érte...és sehogy sem értettem Istent, hogy miért látta jobbnak elszólítani, hisz annyi emberkét vezethetett volna még Istenhez...aztán rájöttem, hogy pont a halála volt legnagyobb bizonyítéka a benne élő Krisztusnak...még a halálával is evangélizált..."A jó pásztor életét adja juhaiért"...Követte mestere példáját...Hiszem, hogy Krisztus büszke rá...Emléke legyen áldott!!!:-)

Szerző: Tüske | 2010. április 21. 14:14:11

Erdélyi hozzászólók hol vagytok? Nekem semmi bajom a papokkal, attól, hogy ők is emberek és emberi módón elesnek, attól az én Istenbe vetett hitem és bizalmam nem lesz kevesebb. Íme néhány név az elmúlt 25 évből, akik által közelebb kerültem Istenhez: Ágoston Ferenc, Csató Béla, Csavar Tibor, Csintalan László,  Czikó László, Csont Ede, Gergely István, Jánosi Gellért, Kémenes Loránt, Kovács Péter, Nagy-György Attila, Sebestyén Ottó, Sebestyén Péter, Szecsete Zoltán, Szénégető István, Szőcs Csaba és még sokan mások. Ne csak most a papság évében imádkozzunk értük, hanem minden nap. Isten áldja mindannyiukat!

Szerző: Kormos Pál | 2010. április 21. 12:34:36

Idős,  80  év feletti egri  polgár  vagyok. Életem úgy alakult, hogy  mindig, a  legsötétebb időszakokban is részt  vettem a közéletben, vagy arra rálátásom volt. Tiszta katolikus faluban nőttem fel, és   érseki székhelyen, érseki fenntartású középiskolában érettségiztem.- A tőlem tíz évvel idősebb bátyám 65 évet töltött  papi szolgálatban. Így összességében sok katolikus káplánnal, hittanárral. plébánossal találkoztam, és főpapok közül többel személyesen kapcsolatba kerültem. - Egyetlen olyan felszentelt papot sem ismertem, akit  életvitele, tettei, szolgálatának rossz ellátása miatt  el lehetett volna ítélni. Pedig  az ötvenes években mindent  elkövettek a pártvezetők a papok lejáratására,  a legkisebb kisiklásukat is dobra verték. - Olyan középiskolai hittanárunk volt  Dr. Székely  László  személyében, akit minden  iskola társ tisztelt, szeretett  és az érettségi  találiozók dicsért tanárai közé tartozott. A  legnagyobb hatást Dr. Seregély István  nyugdíjazott egri érsek tett rám, aki nemcsak tudásával, szónoki  képességével, szerénységet árasztó életvitlével tünt ki, hanem  megmaradt  mindig  a jó, híveit szerető, azt tiszteltben tartó plébánosnak. Sesem mulaszotta el az alkalmakat, nemezeti érzésének, magyarságának megvallását beszédeibenl.i Meghívtam egy osztály találkozóval a kitűzött idő előtt félévvel. Igent mondott. És  amikor meglepődésemet tapasztalta, azt mondta, hogy mindenüvé elmegy ahová tisztességes szándékkal meghívják. Pedig akoriban  nemcsak a magyar püspökikar elnöke, hanem az Európai püspöki testületben is tisztságet viselt, sokat utazott. Azt is bevallotta, hogy terhersek  számára  a különböző címek, tisztségek, de a köz érdekében teszi dolgát. - Szerintem a katolikus papok nagy többsége jól látja el igen nehéz feladatát, a megfogadott és vele szemben elvárt  magatartásnak megfelelően élnek. Persze nem  mentesek a bűnöktől és emberi gyengeségekkel is meg kell küzdeniük, mert  mindig  kirakatban  vannak  Isten és ember előtt.  - Örülni  kellene minden  embernek,  hogy  még  léteznek, dolgoznak  áldozatkész  papok  a világban, hogy a gonosz ellen fel veszik minden nap a harcot,  és terjesztik Isten törvényeit, a jót, a szépet, az igazságot.

Szerző: Fodor Tünde | 2010. április 21. 11:45:48

,Nagybátyánk, dr Bánhegyi Jób bencés szerzetes volt és a győri, valamint pannonhalmi gimnáziumokban tanított magyart, történelmet és művészíettörténetet. Gyakran volt nálunk és mi is igen sokszor nyaraltunk vele. Rengeteget tanultunk tőle, nemcsak a vallásosságról, hanem viselkedést, emberi tartást, szelídséget. Többször, amikor Pesten volt, elmentünk vele múzeumba, ahol külön minden képet rendkívül érdekesen elmagyarázott. Nevelt is minket a jóra, mint unokahúgait és unokaöccseit. A volt tanítványai (többek között dr.Habsburg Ottó, Kerényi Imre, stb....) mind szeretettel emlékeznek róla. Rengeteg tisztelője volt még a nem vallásosak között is, remek társalgó ,irodalmár, művészettörténész volt. Érettségi elnökként is működött az egyházi iskolákban. Több méltatás jelent meg róla. Könyveket is írt az ifjúság részére. Mindannyian, akik ismertük, szeretettel és tisztelettel emlékezünk rá.

 

Szerző: Ákos | 2010. április 21. 06:18:07

Olyan érdekes, igen kevés az erdélyi hozzászóló. Pedig hiszem, hogy nekünk is olyan papjaink vannak/voltak, akikre bátran tekinthetünk fel. Számomra egy életre meghatározó pap Lóri atya (Kémenes Lóránt-Zoltán), aki őszinte, másokért cselekvő mindennapjaival nagyon közel hozta hozzám a Mestert. És elhelyezték, száműzték...azonban, amit vetett, az itt van a lelkünkben, nem halt meg, nagy köszönet érte! Mert sokan voltunk, akiknek reményt adott minden reménytelenség ellenére. Isten áldjon, Lóri atya!!!

Szerző: Klara | 2010. április 21. 03:27:36

Kicsi koromtol csak pozitiv tapasztalatom volt az atyakkal. Nemcsak szemelyesen de mint emberiseg is sokat koszonhetunk nekik mindenfele szinten. Az egesz vilagon nincs meg egy olyan szervezet aki ennyi jot tett volna az arvakkal, szegenyekkel es raszorulokkal mint a katolikus egyhaz papjai es apacai. Ugy latom sokaknak a "Kivetel erositi a szabalyt" nem mukodik ebben az esetben. Hala az Istennek, hogy leteznek es remelem hogy tovabbra is fogjuk hagyni, hogy vegezzek Istentol kapott hivatasukat. Nemregebben volt egy olyan keresem a plebanosom, Bagyinszki Agoston fele ami nem volt eppen aldozatmentes. Megkertem, hogy jojjon el es szentelje meg a hazunkat, ami kb. 120 km-re van onnan ahol o lakik. Semmi gondolkozas nelkul raszanta az egesz napot es eljott, hogy teljesitse a kivansagunkat. Nem o az elso es az egyeduli aki kesz volt aldozatot hozni, barmikor amikor szukseg volt ra. Halat adok az Istennek, hogy megaldott bennunket veluk, az atyakkal es az apacakkal. 

Szerző: Éva mama | 2010. április 20. 22:24:58

Felnőttként ismertem meg Frank Pál szalézi atyát Óbudán. Végtelenül kedves, bölcs, türelmes, vígasztaló és szeretettel tanító atyát ismertem meg személyében. Isten szeretetét sugározza minden tettével, minden szavával. Áldja meg életét a jóságos Teremtő, hogy még sokáig szolgálhassa őt erőben, jó egészségben. 

Szerző: G Zsolt | 2010. április 20. 20:33:56

Jómagam csalódtam gyerek/ifjúkoromban a papokban, de inkább azt mondanám, hogy a bennem róluk kialakult képben csalódtam. Tény, hogy kiábrándult voltam.

És ha nincsen jónéhány olyan pap, akikben "mást" sejtettem meg, mint amit addig tapasztaltam, akkor én ma nem lennék az egyház tagja, s Istenről talán hallani sem akarnék. Velük való találkozásban láttam, hogy más is van, amit én láttam.

Ők alakították s alakítják életemet az Úr fele:

SchP Kerényi Lajos

Barsi Balázs OFM

Szőcs László SJ

Péter Arthúr OFM

Szénégető István

Oláh Dénes

Köllő Gábor

Rusti Alexandru

Fülöp László

László Rezső

Jakabos Barnabás SJ

Kovács Gábor

Placid atya

és mások.

Több szociális nővér ismerősöm van. Le a kalapokkal őelőttük is.

 

 

Szerző: B.Józsi | 2010. április 20. 14:52:34

Ahhoz képest "fiatal" vagyok, alig 2 gyerek édesapja, de eddigi életem során van már pár pap, aki életem mérföldköveinek lerakásakor meghatározó szerepet töltött be:

Erdély:

1. György Tibor - spontán hittanóráit megirigyelhetné bárki

2. Dávid György - semmi "susztergyónás"

3. Csintalan László - bár alig találkoztunk vele licistákként mégis mindannyiunk nevét tudta. Spontán hittanóráin lebilincselt mindannyiunkat!

4. Tyúkodi atya szigorú latin órái után jó volt az élet "bölcsességeiről" faggatni, kulcsszavakban ámította az egész osztályt!

5. Palya János atya - immáron az anyaországban - nyers, erős, határozott személyiség!!! Sajnálom, h. már nem nálunk szolgál!!!

6. Csergő Ervin atya: azt a kiegyensúlyozott misézést, kegyelem árad mindenütt, ahol megjelenik

7. Böjte atya is, igen, fejet hajtok kitartása előtt! A kapcsolat az égiek és közte nagyon szélessávú, tanusíthatják ezt az a sok gyerek akik életét megmentette!

 

Ez a világ a pénzért "él-hal", Böjte atya meg eme világ JÖVÖJÉÉRT, vagyis a jövő nemzedékért, azért a sok csöppségért!

Nincs büntelen,

hát magam sem vagyok az,

mégis büszke vagyok egyházamra, kereszténységemre és előljáróinkra is!

Szerző: Géza | 2010. április 20. 14:03:28

Kicsi gyermek koromtól hittanos, ministráns voltam. A gimnáziumot a kecskeméti Piarista Atyáknál végeztem. Soha, sehol nem tapasztaltam káros, beteges viselkedést egyetlen atya részéről sem. Mindannyian tették a dolgukat, a kötelességüket, csendben, szorgalomban, legjobb tudásuk szerint. Így szolgálták a Mennyei Atyát és a rájuk bízottakat. Gesztesi Imre atya, Jancsó Imre atya, és lehetne a sort folytatni...mind olyan Isten Szolgái, akik igenis a csendes többséghez, a tisztességes, hivatástudattal élő papok közé tartoznak. Istennek legyen hála értük!

Szerző: dr Kalotay Eszter | 2010. április 20. 12:27:45

Mivel eletemet ket kontinensen eltem eleg sok pappal talalkoztam.Otthon foleg ferences szerzetesekkel voltunk kapcsolatban, Sydneyben jezsuitakkal es vilagi papokkal.Merem allitani nekem csak jo tapasztalataim voltak es plane az utobbi evek hitemet csak erosebbe tettek. Aki az osszes pap kozul a legnagyobb hatassal volt ram az maga az eredeti cikk iroja Csaba testver. A jo Isten kulonos kegyelme folytan ismertem meg  Ot kozelebbrol lattam munkajat es sikerult bepillantast nyerni az altala letre hozott Devai Szt Ferenc Alapitvany eletebe,mely eletemnek meg ilyen tavolsagban is szerves resze lett.Reszt venni a lelkigyakorlatain, szentmisein, hallgatni a predikacioit az eletemet egy teljesen mas iranyba tereltek. Csak a jo Isten tovabbi boseges aldasat tudom kerni ra , segitoire Bernardin testverre , Antal atyara es azokra akik itt messze idegenben is elfogadtak es segitettek.

Szerző: Gyöngyi | 2010. április 20. 10:53:29

Hálát szeretnék adni a Jóistennek a papokért, különösen a liceumi éveim alatt megismert 2 különleges papért.

Az egyikükért hálás vagyok, mert kedvességével és szelidségével annak ellenére, hogy nagyon kevesen voltunk magyar fiatalok a plébániánkon, ő mégis összehozott egy magyar ifjúsági csoportot, amely csoport úgy érzem sok örömet, és támaszt nyújtott nekem.

Másodsorban különlegesen hálás vagyok gyóntatómért, lelki vezetőmért, hiszen beszélgetéseink mindig békét hoztak a lelkembe, bátoritásait pedig mindig úgy hallgattam, mint Isten üzenetét és biztatását felém.

Hálát adok értük és a többi papért, Istenem!

Szerző: Dr. Körtvélyessy Gyula | 2010. április 20. 07:00:05

Nem lenne teljes az életemet meghatározó papokról a beszámolóim sora, ha László Gáborról, a Paterról nem írnék. Ő is a Regnumban szolgált a magyar egyházüldözés éveiben. Akkor vette át a mi kelenföldi csoportunk vezetését, mikor a sajátjaink, Réthy László, Emódy László, Keglevich István már börtönben ültek vagy megfosztattak egyházi szolgálatuk teljesítésének hivatalos lehetőségétől. Szüleim tették lehetővé, hogy hetenként a mi lakásunkban találkozzunk - milyen bátorság kellett ehhez a hatvanas években, a nálunk is lezajlott házkutatás, egy társunk kitiltása Budapest összes egyeteméről és egyéb atrocitások után. László Pater dogmatikát tanított és a házasságra készítette fel a huszas évei elején járó csapatunkat. Felnőttként kezelt minket. Soha nem felejtem el bölcs tanítását a szülők együttműködésének alapelvéről: Papa-Mama egy cég! Ne vitatkozzunk főleg ne a gyerek előtt! Persze ott volt évtizedekkel később Édesanyám gyászmiséjén és temetésén. A Mindenszentek Templomában, Farkasréten szerényen meghúzódott a bejárat melletti benyilóban, nem vett részt a szentmise előtti szokásos beszélgetésben. Készült! De aztán ő "kommentálta" a szentmisét (Bajcsy Lajos atya, szintén Regnumos, celebrálta). Egy-egy akkori mondata örökre megvilágította számomra, mit is jelent a Bűnbocsánat, a Felajánlás, az Átváltoztatás és az Áldozat/Áldozás! Csak mellékesen 2004-ben megkapta a Hit Pajzsa díjat.

http://szentkoronaradio.com/blog/noika/2009_02_27_egy-igaz-pap

Aztán az érte mondott gyászmisén a Szent József templomban találkoztam vele újra (ugye nem véletlen, ő volt a szerényen meghúzódó. de bölcsen utat mutató, Fiát és annak Édesanyját pajzsként védő Szent József mai ikonja). A gyászmise végén valami indíttatásra ottmaradtam és kértem az Urat és László atyát, hogy vigyázzanak rám. Olyan örömöt és békességet kaptam a szívembe, hogy percekig csak zokogni tudtam. Köszönöm Pater és köszönöm Istenem, hogy ilyen papot adtál a legnehezebb években Magyarországnak!

Szerző: Csány Márta | 2010. április 20. 00:25:30

Csaba testvér levelét továbbítom nagy örömmel



Mártikám!
Te bizonyára jobban ismered a honlap készítőit, mint én. Ha módod van rá,
légy szíves továbbítsd nekik Csaba t. levelét.
Üdv. Éva

-----Original Message-----
From: Csaba Böjte [mailto:bojtecsabaofm@gmail.com]
Sent: Friday, April 16, 2010 11:34 PM
To: munkatarsak
Subject: szeretettel, cs.t.

http://www.ilyenazenpapom.com/customPages/ilyen-az-en-papom


Kedves Testvérek!

Ezt a honlapot nem én találtam ki... Nem is ismerem a létrehozókat, de
így, e nyílt levélben gratulálok nekik, és köszönöm, hogy a
gondolataimat tovább vitték.

Örömmel számoltam össze ma, április 16-án e honlapra beérkezett hozzá
szólásokat... 19 hosszabb, rövidebb írás, és mindeniket ki lehet tenni
az ablakba....

A szavazat számláló szerint 13oo szavazatból 95%-nak nagyon jó a
véleménye a papságról..

Istennek legyen hála... Szeretettel, Csaba t.

--
Jót tenni jó!!
www.magnificat.ro
No virus found in this incoming message.
Checked by AVG - www.avg.com
Version: 8.5.437 / Virus Database: 271.1.1/2820 - Release Date: 04/19/10
06:31:00



 

Szerző: Éva | 2010. április 19. 22:45:27

Méltatlan, hogy a papokat, akik egész életüket, és ezt szó szerint kell érteni:EGÉSZ ÉLETÜKET Jézusnak, az egyháznak, a hívőknek szentelik, ennyi rágalom és vádaskodás éri.

Én életemben(62 év) csak igazán hívő, jó emberekkel találkoztam a papok között. Csak kiragadnék néhány nevet: BARSI BALÁZS, BÍRÓ LÁSZLÓ, KUBINYI GYÖRGY+, MARTON ZSOLT, BLANKENSTEIN GYÖRGY

Imádkozzunk a hivatásokért!

Szerző: Harangozóné Éva | 2010. április 19. 22:14:40

János atyának, az egykori cserkeszőlői papnak köszönöm mindazt a jót, amivel az életbe elindított. Nála igazabb pappal még nem találkoztam.

Szerző: gyorgyovich miklós | 2010. április 19. 21:26:06

A Távlatok 1994/6. számában találtam ezt az anyagot: szerzője Keresztesné Várhelyi Ilona. Szeretném megosztani az olvasókkal, noha nincs néven nevezve az illető papi személy. csakhogy nagyon megragadott a róla szóló írás. Tehát idézem a cikkrélszletet:

„Egy erdélyi faluban láttam a pozitív ...példát. A plébánia mindig nyitva, akár otthon van a pap, akár nincs. Nincs házvezetőnő, mégis mindig megvan minden. A falu apraja-nagyja tudja, hol van a plébános, hogy értük csinál valamit, nekik intéz valamit. Mire hazajön, valaki főz, ha hiányzik a reverendájáról egy gomb, valaki kérés nélkül felvarrja. Házában és kamrájában mindenki jól tájékozódik. El lehet vinni bármit, s lehet hozni bármit. A legkisebb szoba van csak zárva. Fürdőszobájába bárki bemehet. Ha véletlenül hosszabb időre elmegy, bezárja a külső ajtót, de a kulcs helyét minden falubeli ismeri. A plébánián nincs nagy rend, nincs perzsaszőnyeg. De egy tányér leves, kenyér mindig jut annak, aki éhes. A pap tudja, hol van családi gond, hol kell a gyerekeket különösen óvni, anyagilag támogatni. Tudja, kinek mire van szüksége. Ő is bármikor bárhová bemehet, minden házat minden évben megszentel, akár hívják, akár nem. Ez a falu jóval nagyobb területű és hasonló lélekszámú, mint egy átlagos városi plébánia. Ez a pap nem fél az emberektől, se nőktől, se férfiaktól. Még sose hozták össze senkivel a pletykák. Pedig néha a nyakába borulnak a bánatos menyecskék. Ez a természetes. És tudja, hogy rendezze a menyecske ügyét az anyóssal, a részeges férjjel, hogy vigasztalja a hatgyermekes fiatal özvegyet és a 96 éves öreget. Kegyes általánosságokat ritkán mond. Mindig mindenre ráér. Igaz, csak a misék, esküvők, temetések kezdődnek pontosan. Más időpont nem is köti. Akinek sürgős a dolga, az mindig megleli. Minden gyerek jár hittanra. Mindet ő tanítja. Mindet ismeri. Keresztelésük óta mindent tud róluk. Mindegyik hallgat rá. Bármelyikért bármit megtesz, ami javukra válik. Gyógyszert kerít a betegnek, jobban tudja, mint az orvos, mire mit, mennyit kell szedni, s ha az sem segít, találékony szeretettel, humorral enyhíti a bajt. Sehol nem láttam bensőségesebb és örömteljesebb esküvőt, mint itt. A keresztelés is az egész falu ünnepe. Vasárnaponként mindenki átélheti, hogy az Ige táplálék, a hétköznapi helytállás támasza, a nemzeti önbecsülés és a békés együttélés energiatartaléka. Ez a pap szívesen beszélget. Részt vesz a közügyekben. Politikai véleményét sem rejti véka alá. Ha kell, az istállóba is bemegy, hogy elrendezzen valamit. Ajándékba kapott autóját bárki kölcsönkérheti. A faluban nincs ember, aki ne köszönhetne neki valamit, de ő köszönetet semmiért sem vár. Hibáit sem rejtegeti. A feszület előtt az orvos, a tanár, a máshonnan idetelepült hivatalnok is keresztet vet, talán köszönetül, talán mert így illik.”

Szerző: Monostori Csaba | 2010. április 19. 21:00:07

Köznéven: „Zatya” igazi közösségi szervező személy. Fájdalom, szolgálat elszólította Filkeházára. Nyolc évig szolgálta a Conti kápolnában közösségünket.

Jármi Zoltán mindig vidám, türelmes. A vasárnapi liturgián igehírdetései mindig a hívek hangulatának megfelelően lényegre törő, s frappánsak voltak.

Görög katolikusként egyházi vezetőnktől a családra vonatkozó tanítás sokkal hitelesebben hangzik, mint a colibátus által sújtott római hitvezetőtől. Pláne, ha három gyerek szerető apja.

Közös rendezvényeken (farsang, kirándulás, zarándoklat) egy halk szóval tudott fegyelmezni, s tekintélyét megőrizni.

Tavaly Szentföldön 50 fős társaságot vezetett két társával. Hatalmas empátiával, szervezőkésséggel csapattá kovácsolta a báránykákat.

Ennél többet egy paptól földi életben ne várjunk el.

Szerző: Kovács Judit | 2010. április 19. 20:50:23

Hálával tartozom

Bölcsvölgyi Zoltán atyának és a budapesti Árpádházi Szent Margit templomban akkoriban szolgálatot teljesítő atyáknak, akik a hit útján elindítottak,

Kelényi Tibor atyának, akinek „felnőtt hitem” alapjait köszönhetem,

Papp Tamás atyának, aki az ökumené jelentőségét mutatta meg nekem,

Ackermann Kálmán atyának, aki számomra mindig a befogadó szeretet példája,

Nagy János atyának, aki az evangéliumi egyszerűség méltó közvetítője,

Nemes Ödön atyának, aki haldokló édesanyám mellett nyújtott vigaszt, és akit akkor, zaklatott lelkiállapotomban nem is értettem meg, csak utólag,

Ágoston atyának a pesti ferences templomból, aki gyóntatásaiban Isten irgalmas szeretetét közvetíti,

Várnai Péter plébános atyának, aki a Szent Margit templom közösségét ma SZOLGÁLJA teljes szívéből,

Wilheim Péter atyának, akihez a gyermekeimet örömmel küldöm hittanra, mert nem csak a szavaival, de élete példájával is tanítja őket.

Szerző: Kovács Endre gk lelkész Vajdácska | 2010. április 19. 20:05:10

Ferences diák voltam. Szüleim szeretetéből ott tanulhattam és nevelődhettem, Esztergomban, ahová mindig örömmel térek vissza... Ignác atya rektorunk volt, aki akkor is mellettünk volt, amikor mi "aludtunk". Ki ne emlékeznék szeretetére, ahogyan éjféltájt is bejárta a betegszobákat... Gyöngyvirág-szedésben megbetegedett gégénk orvoslására szurit kaptunk, meg minden óráben "vizes borogatást" a nővérkétől. Az éjféli látogatás mindig Ignác atyáé volt: van láz?- kell még valami?- Jó, akkor holnap megint jövök!- Barátaim! Aki olyan jó atya és olyan jó barát az ifjúsághoz, biztosan most is örül a Gazda szavának: "...menj be Urad örömébe!

Szülőfalum, Garadna, parochusa volt Dr.Mincsik Pál. A nyári hittanos beiratkozásnál a csalafinta iskolavezetők délelőtt helyett délután, majd a másik nap fordítva jelentek meg a hivatalos jelenkezési helyen... Jött a szeptemberi hittanóra! Mi, Klára nővéremmel együtt maradtunk az utolsó órán hittanon. Az Igazgató asszony felolvasta a névsort. Mi ketten, én és nővérem, nem voltunk benne... Olyan fájdalmat papi arcon még addig és azóta sem láttam, mint Pali bácsin! Volt még két év az Általánosból, a hittanórák folytatódtak a parochián/ most már bevallhatom, mert szabad!/ és a templomi szolgálatok alatt. Hogy ne legyen ismeretlen nyelv a "latin", még kaptam egy kis előkészítőt is abból Esztergom előtt. Majd ott a ferences lelkület segített a papság felé. Barsi Balázs atya vonzott  és mutatott utat Ahhoz, Aki Maga az Út, az Igazság és az Élet! Köszönöm atyáimnak és köszönöm most a családomnak... Csak segítenek!

Szerző: K. Timi | 2010. április 19. 20:02:20

Örömmel látom, hogy nem csak a gyalázkodásra fogékony az ember. Életem során minden papnak, akivel kapcsolatba kerültem, komoly szerepe volt abban, hogy megtaláltam az Urat, legszívesebben mégis Ipoly atyára , Weisenfeld Zoltán atyára (akivel a legkatartikusabb gyónásban volt részem)és Szőke Lajos atyára (aki remek prédikációival mindig utat mutatott a hétköznapokban) emlékszem vissza. Nagyon hálás vagyok értük! Isten áldja Őket

Szerző: István | 2010. április 19. 18:56:14

Az én pap ismerőseim nem hibátlanok, hisz emberek, de mindegyikükért hálás lehetek, mert életük példájával, figyelmes szeretetükkel, odaadó életükkel sokat segítettek nekem. És bizonyára sokunknak a jó Isten kegyelmét közvetítették és közvetítik ma is. Imáik, áldozatos életük értünk is szólnak...

István

Szerző: zsuppn zolltánné | 2010. április 19. 18:49:05

Kedves Böjte Csaba Atya és csapata!

Nagyon örülök, hogy végre ilyen lehetőség is adódik, hogy véleményezzük a lelkiatyák munkáját. Köszönjük!

Én Főtisztelendő Alberti Árpád az Angolkisasszonyok Váci utcai temploigazgatójának elhívatott, kíváló munkáját szeretném felsorolni.

6 éve ismerem, a miséi különleges mondanivalóval telik meg. Rákospalotáról el kellett jönnie 10 év forradalmian lelkesítő munkája miatt, sok "baloldali érzelmű hívőnek?" nem tetszett, hogy a példaképe Prohászka Ottokár és Mindszenty bíboros úr, ezért  renszeresen "feljelentették. Végül most a Szent Mihály templomban ad lelki útravalót Most Rákospalotáról kirajzunk a vasárnapi miséra legalább 80-an, hogy részt vehessünk a vasárnapi lélekemelő Szentmiséjét.

Na ilyen Alberi Árpád, mozgékony hitvalló, következetes és rendkívüli EMBER.

Köszönöm a JÓ ISTENNEK, hogy ilyen pappal találkozhattam.

Tisztelettel: Zsuppán Zoltánné, Márti

Szerző: E. Zsuzsa | 2010. április 19. 18:14:58

 

Dauner János atya hat éves koromtól segítette a világban való eligazodásomat, Isten és Mária szeretetének megélését. Még olvasni sem tudtam, mikor nővéremmel mehettem az általa vezetett Wekerle telepi Szent József templomba énekelni. 1959 nem éppen a hitet átadók könnyű időszaka volt. Nála sok - sok gyermek és ifjú nevelődött erkölcsi elvárások, komoly követelmények, játékos "énekkari"próbákon, közös kirándulásokon, esti beszélgetéseken arra, hogy megbecsülje amit kap szüleitől, megértse Isten üzenetét, tudjon elfogadó és megbocsátó lenni társaival. Számtalan házasság, barátság kötődött irányítása, olykor dorgáló szeretete mellett. Hivatásokat, életpályákat határozott meg fantasztikus lelki nagyságával, pedagógiai érzékével. Neki köszönhetem, hogy ma az vagyok amivé lettem. Mellettem állt a gyermekek unokák születésekor, akkor is mikor öröm vagy fájdalom ért. Egy- egy nagyobb feladat előtt ma is elhangzik a számból mint annyiszor az elmúlt évtizedekben - igaz most nem személyesen, vagy telefonon kérve -  "János bácsi "imádkozzál értem. És Ő  közbenjár, mert aki vele kapcsolatba került, annak gondját, terhét , örömét hordozta és hordozza ! Egy pap volt, aki tette a dolgát, tette azt, amire meghívást kapott.  Újmisés papi hitvallása szerint élt és tanított!

"Gyermeki lelkekbe erényt ültetni, Dalos kis szívüket Tehozzád emelni, Vigasztalni, kiknek könnyes a szemük, Lelkeket menteni, Istenem mindenütt"

( P. Dauner János SDB atya)

Nem csak civil embereket nevelt, hanem papi hivatásokat is indított útjára. A fiamról az egyéves születésnapján jósolta, hogy szerzetes lesz. Neki lett igaza. Isten követeként, végezte karizmatikus munkáját, hála érte.

Dauner János atya hat éves koromtól segítette a világban való eligazodásomat, Isten és Mária szeretetének megélését. Még olvasni sem tudtam, mikor nővéremmel mehettem az általa vezetett Wekerle telepi Szent József templomba énekelni. 1959 nem éppen a hitet átadók könnyű időszaka volt. Nála sok - sok gyermek és ifjú nevelődött erkölcsi elvárások, komoly követelmények, játékos "énekkari"próbákon, közös kirándulásokon, esti beszélgetéseken arra, hogy megbecsülje amit kap szüleitől, megértse Isten üzenetét, tudjon elfogadó és megbocsátó lenni társaival. Számtalan házasság, barátság kötődött irányítása, olykor dorgáló szeretete mellett. Hivatásokat, életpályákat határozott meg fantasztikus lelki nagyságával, pedagógiai érzékével. Neki köszönhetem, hogy ma az vagyok amivé lettem. Mellettem állt a gyermekek unokák születésekor, akkor is mikor öröm vagy fájdalom ért. Egy- egy nagyobb feladat előtt ma is elhangzik a számból mint annyiszor az elmúlt évtizedekben - igaz most nem személyesen, vagy telefonon kérve -  "János bácsi "imádkozzál értem. És Ő  közbenjár, mert aki vele kapcsolatba került, annak gondját, terhét , örömét hordozta és hordozza ! Egy pap volt, aki tette a dolgát, tette azt, amire meghívást kapott.  Újmisés papi hitvallása szerint élt és tanított!

"Gyermeki lelkekbe erényt ültetni, Dalos kis szívüket Tehozzád emelni, Vigasztalni, kiknek könnyes a szemük, Lelkeket menteni, Istenem mindenütt"

( P. Dauner János SDB atya)

Nem csak civil embereket nevelt, hanem papi hivatásokat is indított útjára. A fiamról az egyéves születésnapján jósolta, hogy szerzetes lesz. Neki lett igaza. Isten követeként, végezte karizmatikus munkáját, hála érte.

Szerző: Eszter | 2010. április 19. 18:13:55

Mazgon Gábor, Kovács Zoltán, Gyulai Oszkár, Füzes Ádám, Pál Ferenc, Jelenits István, Beer Miklós, az esztergomi és a szentendrei ferences gimnáziumok testvérei... és mindazok, akik Jézusért éltek.

Hálát adok Értetek a Jóistennek.

Szerző: Árpád-házi Piroska | 2010. április 19. 17:51:49

Hála és köszönet azoknak, akik védik a becsületes vallásos embereket a papokat is.

Én 1968-ban érettségiztem a Debreceni Svetits Katolikus gimnáziumban, de semmilyen pedofil-hajlamú egyházhoz tartozó papról, vagy nővérről nem tudom elmondani, hogy "beteg-hajlamú" lett volna. Nagyon is az igaz életre, a becsületre neveltek minket és tisztességre.

Itt ezzel a lejáratással a családok ellen is vétenek, de nagyon súlyosan, ezzel a családokat is gyalázzák.

Én kiállok a becsületes egyházhoz igaz papokhoz, nővérekhez.

Ez nem igaz, amit összehordanak utólag.

Az én szüleim egymáshoz hűen, becsülettel élték le az életüket, de a haszonélvezet mögé aljas jogi becstelenségek rejlenek, vélhetően, - ugyanis egyről nem hallottam, hogy becsülettel teljesítették volna a haszonélvezőtől elvárható jogi dolgokat.

A jog is közel áll hozzám.......mint könyvelő is mondhatom.

Hálás vagyok szüleimnek, hogy nekem nem kellett megérnem haláluk után, mint a legjobb ismerőseimnek, hogy egy haszonélvező teljesen tönkre tette a gyerekek életét, ők fizetnek minden gazságáért, amit nem fizet, majd az örökös, a gyerekek fizetnek.

Talán ezért is "kavarják" be ezeket a buzikat, nevezhetjük őket állatoknak is, nem embereknek, hogy a "törékeny kincs a házasság", ezt meggyalázzák.

 

Akinek füle van, meghallotta és megértette: Piroska az Árpád-házi

Szerző: Balázs | 2010. április 19. 13:35:56

Nem egy konkrét történtet fogok elmesélni, mert nem tudok választani a sok jó cselekedetből, amit kaptam a papoktól. 4 évig jártam piarista gimnáziumba, ahol természetesen sok piarista szerzetessel ismerkedtem meg. Szülővárosomban is jó kapcsolatot ápolok plébánosunkkal. Budapesten élek, ahol az országúti ferences tempolmba járok. Soha, semmilyen rossz, vagy rosszindulatú cseledetet nem történt tőlük irányomba. Csak jót, szeretet, hitet, erkölcsös, tiszta gondolkodásmódot köszönhetek a papoknak. Egy olyan útmutatást, amivel a mai kesze-kusza világban is megtalálhatom utam.

Köszönöm, szívből köszönöm!

Szerző: Tné Fülöp Erzsébet | 2010. április 19. 12:52:27

"Pap vagy te mindörökké" Zsolt. 110,4.

XVI. Benedek pápa Vianney Szt János /1786-1859/ arsi plébános halálának 150. évfordulója alkalmából  2009. június 19 – 2010. június 19-ig papok évét hirdetett.

 A papság éve, nemcsak a papokra, hanem mindenkire érvényes! Adjunk hálát, imádkozzunk az Úr szőlőjében dolgozókért: akik néha megízlelhetik a magányosság, az értetlenség, szenvedés kelyhét, de munkájukkal segítenek minket Isten Országába!

 Mélyen vallásos családba nőttem bele. Édesanyám családjában két egyházmegyés pap volt, egyik nővére pedig az Isteni Megváltó Leányai apáca. Körülöttem kiváló atya, a szétszóratásban, egyházmegyésként, általános iskolában tanított hittanra: +Brenner László Tóbiás O.Cist. atya. Nagy tudású, felkészült tanár foglalkozott velünk. Tanultunk, vázlatot írtunk, dolgozatot, feleltünk. /Hittanfüzeteim most is megvannak, dátummal beírva 5-ös feleleteimmel/. Gazdag könyvtárából kölcsönzött, családunk Atyja lett. Mikor elhelyezték, továbbra is tartottuk vele a személyes kapcsolatot: fiam 3 éves korában először az ő szentmiséjén ministrált, gyerekeimmel foglalkozott, férjemet ő temette. Kiváló szónok, lelkivezető, lelki orvos, jóbarát! Az Úr jutalmazza meg az örök boldogsággal!

 Középiskolai éveimre városba kerültem. Itt Katona Ferenc Farkas O.Cist. atya fogta össze a titokban középiskolai hittanra jelentkezőket úgy, hogy 2 csoportba kerültünk a sok igény miatt. A jó mag, ami szilárd alapot jelentett, amit hoztam magammal, arra tovább épített! A nehézségek közepette tudtam élni hitben-, reményben-szeretetben, áldozatok árán továbbadni, sugározni családom, környezetem felé mindazt a sok jót, szépet, szeretetet, hitet, erkölcsöt, amit az atyáktól kaptam.

 Nem feledkezhetek meg 2003. augusztusában Bakos Rafael kármelita atya egyhetes lelkigyakorlatáról sem. Felejthetetlen, gazdag, mély előadások! Ezen már, mint Világban Élő Kármeliták közösségének tagja vettem részt: tovább mélyültem a Kármel lelkiségben.

 Úgy gondolom, nem a papi nevek /élő és meghalt/ fontosak, hisz felsorolásom korántsem teljes! Hanem ima értük! Hálás szeretettel fordulok az Úrhoz, Lisieux-i Szent Teréz imájával:

"Jézus, örök főpap! Tartsd meg papjaidat legszentebb Szíved oltalmában, ahol senki sem árthat nekik. Őrizd meg szeplőtelenül fölkent kezüket, melyekkel naponta érintik szent testedet. Őrizd meg tisztán ajkukat, melyeket szent véred pirosít. Őrizd meg tisztán és minden földi érdektől mentesen szívüket, melyeket dicsőséges papságod magasztos pecsétje ékesít. Növeld bennük az irántad való szeretetet és hűséget, mentsd meg őket a világ mételyétől. A kenyér és bor átváltoztatásának hatalmával együtt add nekik a lelkeket átváltoztató erőt is. Áldd meg munkájukat bő terméssel és ajándékozd nekik egykor az örök élet koronáját. Ámen."

Szerző: Hédi | 2010. április 19. 11:55:26

Nagy szeretettel és tisztelettel gondolok a volt hittanáraimra és az Atyákra.

Csak elismeréssel, hálaadó szeretettel tudok róluk írni.

Szerző: "Nec ferro, nec auro" | 2010. április 19. 11:15:17

Egyszer egy pap mondta nekem, hogy a sátán mindig ott támad a legdühödtebben, ahol saját gonosz birodalmának terjesztése a legnagyobb akadályba ütközik.

Kit támad ma leginkább? A Katolikus Egyházat. És benne? A felszentelt papokat. Ki tehát a sátán legnagyobb ellensége? A PAP. Ennyi a magyarázat.

Noha tudjuk, hogy a kísértésekben, sátáni támadásokban valóban sok pap is elbukik (kár lenne takargatni!), de mérhetetlenül többen vannak, akik kitartottak a 2000 év alatt, és kitartanak ma is hittel, tisztán, becsülettel, pedig bizony nem könnyű nekik, egy ilyen felszínes, képmutató, hazug világban!

Én NAGY KÁROLY KANONOK ÚRNAK mondok őszinte köszönetet, aki előbb mint várpalotai plébános, ma pedig mint a veszprémi Szent Mihály bazilika-főszékesegyház plébánosa mutat élő példát arra, hogy milyen a mélyhitű, önfeláldozó pap. Ja, és arra is ő a jó példa számomra, hogy igenis fontos a papi megjelenés, és annak a miliőnek az állapota, ami az Egyházban, templomokban bennünket körbevesz!

Károly kanonok atya, Szűz Anyád, akit Te annyira szeretsz, járjon közben Érted (és mindazokért, akiket Te segítettél oltárhoz), hogy a hivatásban való kitartás kegyelmét továbbra is magatokon tudhassátok!

Szerző: Mánfai Mária | 2010. április 19. 10:53:28

Pohly János atya élete és munkássága, áldozatos szeretete is megérdemli, hogy emlékezzünk róla. Hála Érte, életéért, papi munkálkodásáért.

Szerző: Gálfalvi Mária | 2010. április 19. 10:32:49

Elhunyt paptanáraimról szeretnék írni, akik minden órájukra felkészülten érkeztek, kiválóan tanítottak, mindig készen álltak.

Világítsanak örökké!

Nyíri Tamás

Tuba Iván

Gál Ferenc

Szántó Konrád

Szerző: Varga Ágnes | 2010. április 19. 09:20:27

Pécsett a Belvárosi Templomban Hegyi tisztelendő úr is kiváló pap és ember is volt. Miséi és hittanórái is rendkivüliek  voltak, csak úgy itta mindenki a szavait. A templom mindig tele volt, amikor ő tartotta a szentmisét és mindenki szerette!Egyetlen egy baj volt, hogy nem volt világi pap. Ez a fiataloknak

ismeretlen kifejezés, de mivel a kommunista rendszerrel nem

értett egyet, nem léphetett feljebb.Kár érte!

Sok ilyen pap kellene, hogy mindenki tanuljon tőlük! 

  

Szerző: effata | 2010. április 18. 22:48:40

Füzes Zalán ferences osztályfőnököm félrevont, amikor visszajöttünk a nyári szünetről második gimnazista koromban. Mondd azt Bütyöknek, hogy mennyit nőtt a nyáron - szólt. Biztosan örülni fog neki. Önző kamasz fejemmel nem nagyon értettem, de azért mondtam Bütyöknek, miakor találkoztam vele, hogy: De megnőttél a nyáron! Bütyök, akinek termete sudárnak semmiképp sem volt nevezhető, fülig érő szájjal, boldogan mondtaa: Te már az ötödik vagy, aki ezt mondod! Akkor már biztosan így van. Idős fejjel mondhatom, hogy Bütyöknek azóta se volt kisebbségi komplexusa termete miatt. Ráadásul mintha tényleg nőtt volna ettől a biztatástól... Ennyit a teljesség igénye nélkül egy csodálatos paptanárról. 

Szerző: Ócsai Márti | 2010. április 18. 22:29:26

Mindig nagyon tiszteltem és szetettem a papokat.Ezt persze a Szüleim nevelték belém, akik a "nehéz időben is hűségesek voltak Jézushoz és az Ő földi helyetteseihez: a papokhoz. Az asztalunknál mindig szívesen látott vendég volt a PAP. Szeretetteljes, Máriás papok közvetlen közelében nevelkedtem, nekik külön köszönöm a MÁRIÁHOZ való kötődésemet. Később pap tanárok tanítottak, jeles, kiváló emberek: Bolberitz Professzor úr- aki egy életre szóló programot tudatosított a lelkemben.  Rózsa Hoba professzor Úr, akire szintén nagy szeretettel emlékszem... De meg kell említenem Cegléden Szeleczki Imre Atyát, az alázat és az egyszerűség paját, Nagy András atyát - aki a szeretet embere, és nem utolsó sorban Bisztrai László Atyát, aki megkeresztelt engem és belépőt adott az örök hazába. Sok sok kiváló ember! Fáj, ha bántják őket. A szent sebek rózsafűzért értük is mondom. Köszönöm a jó ISTENNEK, hogy gondviselésével ennyi jó és kiváló pap közelében formálódtam. (Bocsánat a többiektől, akiket nem említettem, pedig megérdemelnék.) Magamnak és mindenkinek: IMÁDKOZZATOK A PAPOKÉRT!, hogy az elkövetkezendő időben Isten akarata szerint helyt álljanak és Magyarországot az engesztelés országává emeljék.

Szerző: Istvan, Budapest | 2010. április 18. 22:25:46

Nagyon sok pappal lennék igazságtalan,ha külön kiemelnék valakit.Az általános iskolámat (8osztály) nyolc iskolában végeztem. Első áldozó Mernye községben voltam.Majd következtek: Kémes,Kurd,Pécs, Ecseny,Pusztaberény,Lengyeltóti,és végűl Balatonboglár.Mindenhol hittanos is voltam. Soha semmiféle probléma nem volt a hittant oktató atyával. Nem is hallottam,hogy létezett volna akkoriban a papok részéről bármiféle helytelen viselkedés a gyermekek kárára.Pedig 1947 és 1955 között is igyekeztek a papságot befeketíteni.Amit hallottam,hogy ez,vagy az is "béke pap lett".Nem tudni,mi vitte rá Őket,talán a szolgálat,a megmaradás, kényszere.

Szerző: AVE | 2010. április 18. 21:56:34

Örök hála és köszönet GYŐRFI  SÁNDOR atyának akinek családunk megtérését köszönhetjük.Isten áldja és segítse továbbra is.

Szerző: Bernadett | 2010. április 18. 21:52:58

Én két emberről szeretnék megemlékezni ezen az oldalon. Egyikőjük néhai Szigeti István atya, akinek tulajdonképpen az életemet köszönhetem. Kisgyermekként Ő tanított engem mindenre, ministráltam Nála, bevezetett a hit alapjaiba. Sajnos, betegsége okán már nem lehet velünk Isten nyugasztalja.

A másik személy Katona István püspök úr, akinek celebrálása alatt lelkigyakorlaton vehettem részt nemrég. Ő gyóntatott meg (több év eltelte után) és hihetetlenül felemelő boldogság volt! Egy új élet! A püspök úrnak köszönhetem, hogy kiegyensúlyozott, gyakorló katolikus vagyok ma, amire büszke is vagyok!

Mindent köszönök!

Szerző: Dobos Ilona | 2010. április 18. 18:58:50

Felháboritó, hogy a 2010-dik esztendő néhány hónapja alatt, milyen sok aljas támadás érte Jézus Egyházát. A támadok gátlástalan rövidlátásukkal úgy gondolják, hogy itt a végső leszámolás ideje erre a hajóra, végképpen semmi szükség a világ palettáján. Jézus már az Olajfák hegyén figyelmeztette a felébresztett apostolokat és kérte, hogy "virarasszatok(legyetek éberek) és  imádkozzatok, hogy kisértésbe ne essetek". Az  égi üzenetek  napjainkban is erre irányitják figyelmünket és ne feledjük" a pokol kapui nem vesznek erőt rajta(az egyházon)".Hosszúéletem folyamán nagyon sok pappal találkoztam. Szép számmal voltak, akik az elmúlt évtizedekben szabadságukkal fizettek, mert inkább a jó Istennek tett fogadalmukat tartották fontosnak, mint a hamis igéreteket. Olyan papra is háláls szeretettel gondolok, aki kemény harcot vívot meg magával, hogy még is a jobbik ész választásánál maradjon.Áldja meg mindegyiket a jó Isten és kérem maradjanak meg az Ő szeretetetében.

Szerző: Nagyné D.Erika | 2010. április 18. 18:49:14

Amikor tegnap leírtam gondolataimat néhány kedves atyáról,akkor sajnálatos módon lemaradt jelenlegi plébánosunk neve.Ezt szeretném most pótolni.A IX. kerület szívében vagyunk,igencsak missziós hely ez a dzsumbujjal és környékével.Ezt a nehéz feladatot Müller György atya végzi.Isten áldja fáradhatatlan munkáját.

Szerző: Makara Lászlóné | 2010. április 18. 18:44:53

Én először is Balogh Gyula egri rektorról szeretnék egy pár sort írni.Aki 1979-ben szolgált Újfehértón.Engem is az elsőáldozókkal együtt készitett fel a Nagy Találkozásra.Minden hittanórán buzgó lelkesedéssel keltette fel érdeklődésünket pl.gitározott,játszott velünk,de mindig elérte hogy jól előkészítse a termőföldet a magvaknak. Ma is hálával gondolok a mindig mosolygós vicces tisztelendő Urra.

Szerző: Reguly Zoltán | 2010. április 18. 17:29:12

 

Sok mélyen elhivatott, emberhalász pappal volt kapcsolatom.

 

Elemi iskolában a ferences Paskál atya tanított, az ő vezetésével voltam első áldozó. Sokáig voltam kapcsolatban vele, diákkoromban is. Elkötelezett mély gondolkodású szerzetes volt. Isten adjon neki örök nyugalmat.

 

Diák koromban – az államosítás előtt ‑ egyházi iskolába jártam, a Rákóczi Ánumba. Nagyszerű, elkötelezett pap-tanáraink voltak. Kiemelném Honti Jenő és Tyukoss Gyula tanárokat, akik az államosítás után halálukig nagyszerű lelkipásztorként dolgoztak. Isten adjon nekik örök boldogságot.

Nagy hatással volt sokunkra Hegedűs Viktor karmelita atya, rendi nevén Honor atya, aki lelkigyakorlatokat tartott az iskolánkban. Tőle tanultuk meg a Szűzanya szeretetét, és például az erényekért való küzdelmet. A Szentlélek erejét éreztük benne. A szerzetes rendek feloszlatása után esztergályos munkás lett, szavával és példájával sokakat térített meg, több fiatalember lelki vezetője volt, mély lelki nyomot hagyva bennünk. A kommunista üldözés ellenére keresztény embereket faragott belőlünk. Mély lelki élete életre szóló példa. Kérem Istent, hogy ezeket az érdemeit, küzdelmeit a mi faragásunkra nagy irgalma szerint jutalmazza az örök boldogsággal, hogy szeretett Égi Édesanyja ölébe hajthassa fejét.

Nagy hatással volt rám Szunyogh Xavér atya, aki kiválóan értett a fiatalok nyelvén.

 

Czike János atya kispap volt Zircen, majd mikor betiltották továbbtanulásukat, titokban tanult tovább, és lett mélyen elkötelezett pap, minden üldözés ellenére. Isten jutalmazza meg áldozatos életét.

 

Aztán később gyermekeimen keresztül éltem meg papokkal való kapcsolatomat.

Csodálatos hittanár, lelki-vezető, közösségteremtő, és jó-barát volt Greksa Ferenc atya, akinek eredményei ma is tovább élnek a Felső Krisztinavárosi plébánián. Életével tett tanúságot a keresztény életideákról. Közösségteremtése bizony nem kis rizikó volt abban az időben. Kérem Istent, hogy azt az embert, aki meghívásakor ki tudta mondani az igent, és ehhez egész életében hű maradt, részesítse élettel az Ö országában.

 

Mindnyájunk nagy eszményképe volt Gál Ferenc atya mély lelki beállítottságával, lenyűgöző, nemzetközileg elismert tudásával, példamutató nagy szerénységével, nagyszerű beszédeivel, könyveivel. Unokáim ma az Ő általa alapított katolikus egyetemre járnak. Isten adja neki jutalmát bőséggel.

 

Gyermekeimmel együtt nőttek fel jó barátaik a Felső Krisztinavárosi közösségben, akik közül többen kaptak Istentől papi hivatást. Fiam legjobb barátja Binsberger Ákos atya bencés szerzetes lett elkötelezett tanár, lelki-vezető, szerepet vállalva a bencés közösségben.

Ugyancsak velük együtt nőtt fel és fogadta el isten hívását Hardy Títusz atya, kiváló, elkötelezett bencés tanár. Adjon nekik Isten kegyelmet küzdelmeikhez, kegyelmet üdvözülésükhöz.

 

Gyermekkori barátom Brückner Ákos atya kevésbé fiatal kora ellenére csodálatraméltó energiával és mély lelki megéléssel szüntelenül evangelizál. Lelke a Szent Imre templomnak és plébániának, mely figyelemreméltóan aktív, eredményes életet él. A Szentlélek Úristen adja neki világosságát. Kérem Istent, halmozza el szeretetével és kegyelmével.

 

A jó papok mostani öregkoromban is mélyen hatnak rám:

Honor atya után lelki-vezetőm egy nagyszerű bencés atya volt a „kiskupacon”, Kis Domonkos atya míg a főapát haza nem hívta Pannonhalmára. Azóta úttörője a magyar monasztikus életnek. Isten áldja meg küzdelmeit.

Ma sokunk által nagyra becsült plébánosunk Györgydeák Márton atya fáradozik lelki életem javítgatásán. Adok Neki munkát eleget. De nem csak lelki gyermekei, hanem a nagy plébánia és mellette más egyházi tevékenysége töltik ki szerető gondoskodását. A Szentlélek Úristen vezesse minden lépését, és tartsa meg számunkra. Ha pedig már elegendőnek ítéli meg földi küzdelmeit, készítsen számára örök lakást maga mellett.

Nagyszerű papot ismertem meg Hankovszki Miklós atyában. Ahogy ő imádkozik, misézik, az magával-ragadó. Serdülő unokám véleménye legyen a tanúságtétel, amit mise után fogalmazott meg: úgy misézett, mint aki ezt komolyan gondolja. Kérem Istent, hogy Ő is „vegye komolyan” Miklós atyát, és halmozza el irgalmával, szeretetével.

Kiváló embert, tudóst, tanárt, de elsősorban papot ismertem meg a Zamárdi-i plébánosunk, Kocsi György atya személyében. Beszédei nagy hatással vannak a község népe mellett a nagy nyaraló táborra. Élvezettel tapasztalom egy egy beszéd után az emberek reakcióit, beszélgetéseit. Kérem Istent, hogy amikor ítéletet hirdet, vegye figyelembe, hogy ezt adta feladatául, és György atya ezt teszi.

Csodálatos lelki mélységet tapasztaltam meg Bakos Rafael atyában. Sugárzik belőle a Szűzanya szeretete, a Karmel szelleme, Nagy Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz anyáink tanítása. Szűzanyám! Nem felejtkezhetsz meg arról, akinek lángoló szeretete állandóan érted lobog.

 

Több atyával volt mély lelki találkozásom, személyes kapcsolat nélkül is.

Lelki életem fontos állomásait köszönhetem Seregély István érsek atyának. A Mária Rádióban régebben reggelente tartott miséinek rövid mély gondolatai elkísértek minden nap, sőt néha sokkal tovább is. Könyveiben a megfogalmazott tanításai mélyen belém ivódtak. Azóta is élek a tanultakból, Pl. „Ha te megteszed a magadét, Isten is megteszi a magáét.” Emlékezzél meg róla Atyám, mikor hozzád érkezik. Sok feladatot lőcsöltél ki rá, meggyőződésem, hogy Krisztus, az igazi Főpap eszményképét követte.

Igazi „metanoia” volt számomra, amit Fülöp testvértől, ma már Fülöp püspök atyától tanultam: a Jézus imát. Egész életemet megújította. Köszönöm neki. Azóta is nagy örömmel követem áldozatos és eredményes munkáját, és hálát adok Istennek, hogy ilyen papokat adott nekünk. Istenem küld le rá Szentlelkedet, adj neki erőt, bölcsességet, kitartást, lelkének a Te békédet, és készíts számára egy jó helyet országodban.

Isten nagy kegyelmét tapasztaltam meg Székely János püspök atyában. Beszédei, írásai, megnyilatkozásai egy igen mély istenkapcsolatot árulnak el. Édesapját ismertem, édesapám jó kollégája volt, mély gondolkodásmódját örömmel fedezem fel fiában. Istenem áraszd el bőséges kegyelmeddel, hogy szegény hazánk lelkeit hozzád vezesse, majd Téged jutalmul kapjon.

 

Számomra fontos, szoros lelki kapcsolat alakult ki írásai, beszédei, költeményei, enciklikái révén II. János Pál pápával, akit igen közel éreztem magamhoz még életében is. Római Triptichon című költeménye életem egyik legnemesebb lelki élménye ma is. Az Ő nagyságát nem én méltatom. Hiszem, hogy Isten és az általa oly nagyon szeretett Szűzanya maguk közé emelték.

 

Sokat köszönhetünk a Mária Rádiónak, amin keresztül sok kiváló pappal ismerkedhetünk meg, sőt kerülhetünk velük kapcsolatba is. Így kerültem lelki közelségbe többek között Barsi Balázs, Palkó Julián, Gál Jenő, Lambert Zoltán, Fülöp Ákos, Ipoly atyákkal, akik az éter hullámain keresztül sokunknak adnak mély tanítást, lelki vigaszt, mély gondolatokat. Főpapunk Jézus Krisztus nézzen kegyelmet osztó tekintetével rájuk, és majdan végtelen irgalma fogadja be Őket.

 

Amen

 

Istennek legyen hála, hogy beszámolóm korán sem teljes. Emlékeimben még sok kiváló pap van. És különösen fontosnak tartom, hogy alig egy-kettő olyan pappal találkoztam, akiben csalódnom kellett.

Szerző: Grosics Judit | 2010. április 18. 17:28:02

Református lelkipásztor unokájaként egész életem része volt a bizonyosság Istenben. A valódi hithez, valláshoz negyven éves korom után a Szilágyi Dezső téri református gyülekezet lelkipásztora, Riskó János segítségével vezérelt vissza az Úr. Az ő személye, hite,  lángoló lelke mutatta meg a valódi utat. Nem csak nekem, a férjemnek, a gyermekemnek és édesanyámnak is. Isten áldása legyen rajta.

Szerző: Valaki | 2010. április 18. 17:24:23

11 évvel ezelőtt az életem válságba került. Ekkor fordultam lelkészünkhöz Béres Miklós gör. kat. helynök úrhoz, de az én szívemben egyszerű lelkipásztorhoz (Borsod megye), ez így sokkal szebben hangzik. Bármikor mehettem hozzá, meghallgatott és olyan kérdéseket tett fel, ami által útmutatást ist adott saját magam számára. Soha nem mondta azt, hogy: "most nincs időm" vagy "most nem érek rá". A gyerekekkel fiatalabb korában kint focizott és az első áldozás előtt ezt mondta a szülőknek: "Istennek még nagyon sok mondanivalója van a gyermekek számára."

Isten áldja meg őt és családját

Ámen

 

 

Szerző: Eötvös Péter | 2010. április 18. 16:43:28

A háború után kisgyerekként a budai Pálosoknál ministráltam. Jól emlékszem Vezér Ferenc atyára, akinek prédikációira valósággal tömegek jelentek meg. Szókimondó, igazságkereső igaz ember volt. Ezért kellett martírhalált halnia az ÁVÓ-tól. Isten nyugosztalja!

Eötvös Péter

Szerző: Àgi | 2010. április 18. 15:56:43

Ági vagyok, római katolikus, 26 éves & orvos...

Életem során nagyon sok embert & papot ismerhettem meg & kivétel nélkül mindegyikre csakis jókat tudok mondani. Bármikor, bármi nehézségel

Fordultam segítségért paphoz, gyerekkorom óta megértéssel, empátiával próbáltak segíteni!

Mindig korrekten& tisztességgel.

Azt hogy életem jó irányba haladt & halad , az ő érdemük, & lelki útmutatásukért örök hálával tartozom.

Nem volt olyan probléma amit Isten & papunk segítségével ne tudtam voltam megoldani . Mindenkinek ilyen jó lelki vezetőt kívánok, mint a mi kedves, értelmes  papunk.

 

 

Szerző: Menyhért László lasmenta | 2010. április 18. 15:39:46

Egy Közbenjárót ismerek,JézusIstent,Egy Atyát ismerek,Aki a Mindenség Teremtője,Aki JézusIsten s élve elragad a Mennybe egy szempillantás alatt dicsőséges testre változtatva élő testemet,ha megérem az elragadtatás pillanatát,amikor milliók tűnnek le a Földről. Szent Szellem lakozik bennem,lelkész vagyok tehát én is,pap vagyok és testvér meg felebarát. Sokminden vagyok,mégis semmi Jézus nélkül. Ha rámtaláltok Jézusunk közelében odafönn,akkor töltök egy kis tokajit a libamáj mellé a mennyei lakomán nektek is.  http://enok.lapunk.hu

Szerző: Sümeghy Kata | 2010. április 18. 15:33:39

A történelem iránti és különösen az egyháztörténet iránti szeretetemet a plébános atyámtól kaptam.

Filó Kristóf plébánosatyához már egézsen kicsi korom óta járok, illetve vittek a szüleim. Nagyon tetszettek a prédikációi, egyszer történt az az eset, hogy kérdeztem édesanyámtól a hét közepén, mikor megyünk már megint Kristóf atyához. Ekkor 3-4 éves lehettem. Édesanyám annyit mondott, hogy majd vasárnap, de minek, hiszen te még úgy sem érted amiket mond. Én viszont nagyon is értettem és visszamondtam az utolsó prédikációját.

Volt időszak, amikor a családom nem járt rendszeresen szentmisére, én viszont nem tudtam ellenállni a kiváncsiságomnak, hogy miről fog nekem mesélni Kristóf atya.

Biztos vagyok benne, ha akkor nem tartok ki, akkor máma egészen msáhol lennék. Hitehagyóan.

Nagyon szeretem a műveltségét és kifonomultságát, ahogyan felhívja figyelmünket a hibákra. Nálunk töltött 21 éves lelkipásztori szolgálata után, arra hivatkozva, hogy már mindent elmondott nekünk, továbbment egy szomszédos városba. Amikor egyetemi kollégiumot választottam lehetőségem nyílt ebbe a városba menni, ahol ő van és nagyon örülök ennek a mai napig, hiszen visszacsöppenek a szentmiséin a gyermekkoromba.

Szerző: Sümeghy Kata | 2010. április 18. 15:32:36

A történelem iránti és különösen az egyháztörténet iránti szeretetemet a plébános atyámtól kaptam.

Filó Kristóf plébánosatyához már egézsen kicsi korom óta járok, illetve vittek a szüleim. Nagyon tetszettek a prédikációi, egyszer történt az az eset, hogy kérdeztem édesanyámtól a hét közepén, mikor megyünk már megint Kristóf atyához. Ekkor 3-4 éves lehettem. Édesanyám annyit mondott, hogy majd vasárnap, de minek, hiszen te még úgy sem érted amiket mond. Én viszont nagyon is értettem és visszamondtam az utolsó prédikációját.

Volt időszak, amikor a családom nem járt rendszeresen szentmisére, én viszont nem tudtam ellenállni a kiváncsiságomnak, hogy miről fog nekem mesélni Kristóf atya.

Biztos vagyok benne, ha akkor nem tartok ki, akkor máma egészen msáhol lennék. Hitehagyóan.

Nagyon szeretem a műveltségét és kifonomultságát, ahogyan felhívja figyelmünket a hibákra. Nálunk töltött 21 éves lelkipásztori szolgálata után, arra hivatkozva, hogy már mindent elmondott nekünk, továbbment egy szomszédos városba. Amikor egyetemi kollégiumot választottam lehetőségem nyílt ebbe a városba menni, ahol ő van és nagyon örülök ennek a mai napig, hiszen visszacsöppenek a szentmiséin a gyermekkoromba.

Szerző: István | 2010. április 18. 15:24:25

Bűnösök-e a papok?
Szerény tudomásom szerint egy ember volt, aki ellenállt a bűnnek, maga a bárány, aki engedelmes volt a kereszthalálig.
Szent Péter az első egyházfő is háromszor tagadta meg mesterét mielőtt a kakas megszólalt.
Először is nézzük meg, hogy az egyház tanításai kinek, vagy minek mond ellen?
Kapcsoljuk, csak be a tévét, rádiót, mit látunk, hallunk?
Légy önmagad, mindent elérhetsz, csak vedd meg ezt meg azt, ezzel szemben az egyház tanítása, hogy ne itt a földön, gyűjts kincseket, hanem a túlvilágon, még Karácsonykor se vásárolj ajándékot, hanem szeresd, a családodat, mert az a legnagyobb ajándék.
Melyik az az egyház, amelyik nem adja össze az egyneműeket, kiáll az abortusz ellen, az anya jógaival szemben?
Hát ezt az egyházat kell lejáratni, hiteltelenné tenni, mert akkor, amit képviselnek, mondanak, az is hitelét veszti.
Ezért eddig, nem is érdekelt, az egész botrány.
De most, hogy olvastam, Böjte Csaba atya felhívását számba vettem azokat a papokat, akiket megismertem.
Eddig, nem is tulajdonítottam, nagy jelentőséget azoknak a csodálatos Embereknek, akik neveltek irányították a lelki életem kezdő lépéseit, de most ezúttal szeretném megköszönni, nekik, mindazt, az értéket, amit tőlük kaptam.
Marosvásárhelyen születtem, és kiskorom óta járok, templomba.
Az első pap akit megmertem „Gyula bácsi” Páter Pál Gyula és Mezei atya a Minoriták templomából. Akik a mindig mosolygós, szeretettet sugárzó papoknak ismertem meg.
Majd amikor nagyobb lettem nyaralásaink alkalmával ismertem meg a „pap bácsit” Léstyán Ferencet, aki a városunk belvárosi Keresztelő Szent János plébániájának volt a plébánosa. Ilyenkor, én voltam a ministránsa, és harangozója.
Így visszagondolva ő volt az, aki a kommunista diktatúra alatt irányította, hitünk, és nemzetünk egyik utolsó állva maradt várát. Ö volt az a pap aki, az állam biztonsági szervek (szekuritáté) tiltása ellenére is minden látogatási napon ott volt a korházban, és gyóntatta, áldoztatta híveit, építette Isten legszebb templomát, az embert. Ő volt az, akivel több év után találkoztam, és akár mennyi idős volt is, egyből a nevemen szólított, és azzal indította  a beszélgetést, hogy rég nem látott a misén.
Potyó Ferenc, aki az általános iskola alatt volt a hittan tanárom, a magvető, aki a hit magját vetette el bennem, és ő volt aki a felkészített az előáldozásra.
Majd Szecsete László, aki a középokolás koromban volt a hittan tanárom, aki fáradhatatlan munkájával dacolva az állam biztonsági szervekkel felrázta közönyükből a vásárhelyi középiskolásokat, aki mindenkihez személyre szóló üzenetet küldött melynek eredményeképpen megtelt a hittan terem, és kénytelenek voltunk a templomba, tartani az órákat. Hétről hétre mindannyian ott voltunk, az órán.
 Ott ismertem meg Bálint Lászlót, aki ott szolgált kispapként, csendes, hívatását végző pap, aki cukorbetegként született, és amikor a nemzetközi vöröskereszten keresztül kapott volna egy esélyt a vese átültetésre, de nem élt a lehetőséggel.
Majd az újonnan megalakult Szent Kozma és Damján, első plébánosa Nagy József, akinek az egészsége ment rá a templomépítésre, és a hívek nagy bánatára, ő kérte az áthelyezését, mert úgy érezte, hogy nem tud teljes emberként szolgálni, a szívműtétje után.

„Sajnos” nekem csak ilyen papokat sikerült megismernem, akik az életüket az Isten szolgálatára szentelték.

Szerző: Horváth Judit | 2010. április 18. 14:57:39

Váradi Béla ferences atyáról szeretnék írni, aki nagybetegen is, kérés nélkül is segített - egy ilyennek magam is szemtanúja voltam : (alig bírt már járni, papucsban csoszogott ki, mindig ő tartotta utolsó erejéig a gyászmiséket, hogy kímélje testvéreit) és most leírom, amivel elkezdtem: nagy plébánia (Pasarét) lévén, mindig sok hívőre lehetett számítani a Balázs-áldáskor, még ha hétköznapra esett is. Mivel én akkoriban betegségem miatt a sekrestyéből vehettem részt a szentmisén, tanúja voltam, hogy  a mise után Béla atya nagy nehezen kicsoszogott papucsában, meggyújtotta a Balázs-gyertyákat, és kicsoszogott az oltárhoz - anélkül, hogy bárki szólt volna neki... Hátha elkél a segítség - gondolhatta - és azt ő is tudta, hogy a többiek is jó testvérek, és nem zavarnák...Igazi jó testvér volt. Hatalmas humora is volt, tele viccekkel - egyik testvér mesélte, hogy Béla atyának volt egy viccgyűjteménye, és amikor azt tapasztalta, hogy az ebédlőben lóg a növendékek orra, bedobott egyet-egyet - pusztán azért, hogy a testvérek el ne veszítsék derűjüket, mert erre a veszélyre még maga Szent Ferenc hívta fel a figyelmet. Béla atya számtalan egyéb szolgálatáról oldalakat lehetne még írni - kóstolóul ennyi is elég. Pedig nagy tudós volt, valahai tartományfőnök is - mégis igazi, egyszerű ferences testvér maradt, amíg csak élt. Egész életemben emlékezni fogok rá.

Szerző: Biczó Pál | 2010. április 18. 10:50:02

Nem véletlen, hogy az avataromnon a néhai Szüleim sírja szerepel. Az emlék kövön, a következők állnak: ( Édesanyánk, "VÉGRENDELETE" a 4 fiának) Szeretet-Békesség- Álhatatosság.

Édesapánk és Édesanyánk is, arra neveltek minket, hogy az Egyházunk, és az abban élő papok, tanításait, vegyük komolyan és tegyük magunkévá.

Magam 18 éven keresztűl minístráltam. Az esküvőm napján tettem vissa az otárra a minístráns ruhámat a Rózsák terei Szent Erszébet templomban.

Kik is tanítottak engem? A Dr Bozó Gyula plébános, a Dr. Csányi József, a Baláz Béla püspök, a Gál András, a Dr Hajnal Róbert, ( Rózsák tere) Draskovics plébános, a Zimonyi János, a Szappanos Béla, az Endrédí Mihály püspök úr, a Futó Károly atya ( Baráts tér)

Mind-mind engem a SZERETERE, a HIT fontosságára, és az embertársi tiszteletre tanítottak. Soha nem bántottak, se testíleg, se lelkileg, pedíg nem én voltam a minta a minístránsok között.

Áldja meg ŐKET a Jó ISTEN, életükben és halálukban!

Istenem! Köszönöm, hogy adtál lehetőséget, arra, hogy VELÜK élhettem ismerhettem Őket!

Szerző: Biczó Pál | 2010. április 18. 10:48:10

Nem véletlen, hogy az avataromnon a néhai Szüleim sírja szerepel. Az emlék kövön, a következők állnak: ( Édesanyánk, "VÉGRENDELETE" a 4 fiának) Szeretet-Békesség- Álhatatosság.

Édesapánk és Édesanyánk is, arra neveltek minket, hogy az Egyházunk, és az abban élő papok, tanításait, vegyük komolyan és tegyük magunkévá.

Magam 18 éven keresztűl minístráltam. Az esküvőm napján tettem vissa az otárra a minístráns ruhámat a Rózsák terei Szent Erszébet templomban.

Kik is tanítottak engem? A Dr Bozó Gyula plébános, a Dr. Csányi József, a Baláz Béla püspök, a Gál András, a Dr Hajnal Róbert, ( Rózsák tere) Draskovics plébános, a Zimonyi János, a Szappanos Béla, az Endrédí Mihály püspök úr, a Futó Károly atya ( Baráts tér)

Mind-mind engem a SZERETERE, a HIT fontosságára, és az embertársi tiszteletre tanítottak. Soha nem bántottak, se testíleg, se lelkileg, pedíg nem én voltam a minta a minístránsok között.

Áldja meg ŐKET a Jó ISTEN, életükben és halálukban!

Istenem! Köszönöm, hogy adtál lehetőséget, arra, hogy VELÜK élhettem ismerhettem Őket!

Szerző: Marika | 2010. április 18. 08:06:29

Én a papokat nagyon tisztelem.Még a bűnbe esett papokról szóló hírek sem tudják a véleményemet megváltoztatni.A papokért nagyon kell imádkoznunk,különösen a megtévedtekért, ez a legkevesebb,amit értük megtehetünk.Ők a gonosznak "kövér báránynak"számítanak, őket támadja legjobban a sátán.Az én papom Csilik János/az Isten áldja meg/az erdélyi nagyfalui plébános akiben az Úr Jézus Krisztust látom.Csupa mosoly, szeretet,egyszerűség, alázat.Valósággal az Istent, a Szűzanyát adja nekünk.Erős karizmatikus erővel rendelkezik.Miséin elfelejtem ezt a "siralomvölgyet"amiben élünk, szinte felemel a Mennyországig.Nagyon sok lelket vezet Istenhez.Ha kell, fedd, de azt is szeretettel.Dicsértessék  Jézus Krisztus.Amen.

Szerző: Koós Norbert | 2010. április 18. 07:45:31

Nagyon sok papot ismerek, egyetlen egy sem közeledett bűnös vággyal. Mindazt, amit értéknek tartok magamban annak nagy részét olyan nemes lelkű papoktól kaptam, mint  Dr. Miklós Antal,  aki nemrég hunyt el. Róla, és még nagyon sok szentéletű papról, szerzetesről csak jót, szépet tudok mondani. Egy nagy kincset kaptam tőle, ami irányt ad a mindennapokban. Másokkal is megosztom az alábbi sorokban.

 

Koós Norbert

 

Csendes magányunkban gondoljuk végig!

 

Az életben a legnagyobb igazság a halál! Senki sem kerülheti el!

A rokefellerek annyit visznek el ebből a világból, amennyit hoztak, a csupasz feneküket.

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 

Nagycenken a Széchenyi mauzóleum bejárata fölött a legnagyobb MAGYAR gondolata olvasható: "Voltunk mint Ti, lesztek mint mi, por és hamu!"

Vagy idézhetném Vörösmarty Mihályt: "Mi az, mi EMBERT boldoggá tehet? Kincs? Hír? Gyönyör? Legyen bár mind özön, a telhetetlen elmerülhet benne, s nem fogja tudni, hogy van szívöröm."

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Aztán a teológia tanítása: "Isten messze nagyobbra teremtette az ember szívét annál, hogy azt földi dolgok be tudnák tölteni. A végtelenre kalibrált szívet csak a végtelen Isten tudja betölteni!"

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 

A ma hatalmasainak a következő történetet mondom, egy kis elgondolkodásra késztetve őket.

 

Két király sakkozik majd a játszma után, a szolga elpakolja a bábukat. Mindegyiket besöpörte a dobozba, a parasztot, a bástyát, a huszárt, a futót, a királynőt, és még a királyt is. Rádöbbent a király, hogy a halál épp úgy nem fog válogatni, mint most a szolga a bábuk elpakolásánál.

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 

Aztán egy másik történet:

 

Két ember megy az úton. Utánuk ballag egy kutya. Vajon ki tudná megmondani, hogy az eb kihez tartozik. Nem tudjuk. De amint az útjuk kettéválik, rögtön kiderül kihez tartozik. Megy az úton az ember és ez a világ. Mögötte, -mint a kutya- ballag az élet gazdagsága és minden mámora. Azonban a halál pillanatában (és ezt senki nem kerülheti el!!!) az ember és a világ elválnak, és rögtön kiderül kivel tart a kutya, és mit viszünk magunkkal odaátra. Régen az elhunyt ruhájára nem varrtak zsebet, mert jól tudták földi dolgokat nem vihet magával, csak a cselekedeteit viszi, amivel el kell számolnia a TEREMTŐ előtt. És ott a rokefellereknek a gyurcsányoknak nem lehet semmit kimagyarázni.

Ezért a halál a legnagyobb igazság!!! Itt a földön a törvények csupán jogot biztosítanak, az igazság odaát van!

A földi dolgok csak a földön kincsek, az örökkévalóságban értékük nincsen!

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 

Az osztrák császárokat évszázadokon keresztül a kapucinus szerzetesek bécsi templomának kriptájában helyezték örök nyugalomra. 

A temetés ideje alatt a kripta ajtaja zárva volt, egészen addig, amíg az  uralkodó koporsóját vivő emberek oda nem érkeztek.

Az udvarmester botjával megkopogtatta az ajtót, így jelezvén, hogy a halott uralkodó bebocsátást kér a holtak birodalmába.  

Ekkor az ajtó  mögül  az  egyik  kapucinus szerzetes megkérdezte:

Ki kopogtat? Az udvarmester így válaszolt: Őfelsége az apostoli uralkodó.

A hang ezt válaszolta: Nem ismerem! Rövid csend után újra kopogtatott az udvarmester, majd  ismét  hallatszott a kérdés: Ki kopogtat? Ausztria és Magyarország apostoli  királya. Nem ismerem! -  szólt újból a hang és az ajtó továbbra is zárva maradt. Az udvarmester harmadszor is zörgetett, majd a kérdésre azt válaszolta, hogy a haza atyja és az igazság védelmezője szeretne bejutni, de erre is ugyanaz a válasz érkezett: Nem ismerem! Amikor az udvarmester utoljára kopogtatott,  akkor ezt mondta: Egy szegény esendő gyarló bűnös kér bebocsátást.  Ekkor a hang a következőt mondta:  Bejöhet!

Bizonyára megértettük, hogy Isten ítélőszéke előtt nem számít a cím, a rang, a beosztás. E jelképgazdag szertartás figyelmeztet  minket  arra,  hogy a bűnbánat elengedhetetlen ahhoz, hogy megnyíljék számunkra az örök élet kapuja.

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

 

A Karthauzi szerzetesek a következőképpen köszöntik egymást: ’MEMENTO MORI!”, ami annyit jelent: GONDOLJ A HALÁLRA!, de helyesebb, hogy: Készülj a halálra!!!

Mindennap készülni kell a halálra, mert nem tudhatod, hogy már a következő percben Isten ítélőszéke előtt számon kérik a lelkedet.

 

 

Szerző: Judit | 2010. április 18. 07:33:05

Kedves "Balázs" mielőtt a levelekre bukkantál érdemes lett volna elolvasni a felhívást is hogy milyen célzattal kérik a hívek nyilatkozatát papokról!De ha fáradtságot jelent neked akkor én szivesen tájékoztatlak.Ez az oldal azért jött létre Böjte Csaba atya kezdeményezésére mert az utóbbi időkben megnövekedtek a papokról szóló pedofilbotrányok a médiákban.Mivel nem ez a jellemző a papjainkra ezért érezzük úgy,hogy kötelességünk a pozitív benyomásokat is leírni,szóvá tenni! Azt hiszem ahhoz,hogy érzékeltetni lehessen mennyire eltúlzott,felfújt dologról van szó egy amerikai felmérést szeretnék közzéadni ami arról ír,hogy a pedofilbotrányok 40százalékban családon belűl történnek és csupán csak a 2százaléka írható a papok rovására s a többi iskolákban,utcán szórakozóhelyen....stb fordul elő! Mi akik itt leírjuk véleményeinket a papjainkról nem ítélkezni hanem imátkozni fogunk megtévedt lelkipásztorainkért épp úgy mint megtévedt embertársainkért!!!

Szerző: Balázs | 2010. április 18. 04:13:28

A rosss papolról is kellene irni, hiszen az csak segitene az ügyün

Szerző: Balázs | 2010. április 18. 04:13:22

A rosss papolról is kellene irni, hiszen az csak segitene az ügyün

Szerző: Lakat | 2010. április 17. 23:18:23

Hálát adok a Jóistennek Tanczik Balázs atyáért, aki fiatal kora ellenére évek óta bölcs tanácsokkal, soha el nem fogyó türelemmel és szeretettel kísér a jézusi úton lelkivezetőként.

A nála végzett szentgyónásokkor úgy érzem, az irgalmas Jézus ül velem szemben, aki bátorít, és segít továbbindulni Felé.

Az Úr áldja meg további szolgálatát, életét!

Szerző: Horváth Bertalan | 2010. április 17. 22:34:52

Az előttem szólókhoz hasonlóan sok szentéletű paphoz volt szerencsém nekem is eddigi életem alatt.

Gyermekkoromban plébániánkon főleg kamaszabb éveimben ott szolgáló Kiss Imre atya volt rám nagy hatással, aki később bérmaapám is lett. Rengeteget ministráltam nála, tulajdonképpen emellett a lelki vezetőm is volt, mindig rám szánta az időt ha szükségem volt rá. Rengeteg beszélgetés van mögöttünk, eközben rosszat róla sohasem tapaszt