Ilyen az én papom

Kedves Látogató!

Ha keresztény vagy, bizonyára ismersz olyan papot, szerzetest, aki nagy hatással volt szellemi és lelki fejlődésedre, sőt mondhatni életed alakulására. Most arra kérünk, hogy írj néhány sort erről az emberről, úgy ahogyan Te Őt ismered.

Ha nem vagy hívő, de találkoztál olyan egyházi személlyel, akiről nagyon jó véleményed alakult ki, kérünk, Te is tedd meg ugyanezt.

Kérünk, hogy csak jó és szép benyomásaidról tégy tanúságot. Nem azért, mert homokba akarjuk dugni a fejünket. Nem. Tisztában vagyunk, hagy sajnos vannak olyan papok, akik megtévedtek, nem méltóak a papi hivatásuk gyakorlásához. De erről készségesen beszámol a sajtó általában. Most sincs ez másképp. A gyanútlan médiafogyasztónak már-már az az érzése alakulhat ki, hogy az ilyen papok vannak többségben.

Ezt a médiajelenséget nagyon károsnak tartjuk. Káros nem csak a hívőkre, de a társadalom egészére még inkább. Káros, mert súlyosan elhallgatja azt az áldozatos munkát, amellyel a papok, szerzetesek többsége fiatalok millióit tisztességgel és tisztességre nevel, valamint bajbajutottakat, rászorulókat segít egyházi intézmények keretein belül és kívül. Meggyőződésünk, hogy ez a többség. A többség, akikről nem sokat hallunk, olvasunk a médiában, de akiknek sokat köszönhet az egész társadalom. Ha ezt Te is így gondolod, most kérünk, hogy tégy erről tanúságot.

Kik vagyunk mi, akik elindítottuk e honlapot? Néhány katolikus ember, világiak, zömében Cursillo -t végzettek, akiket szíven ütött Böjte Csaba atya húsvéti üzenete, hideg vizes locsolkodása tettre buzdított. Reméljük, hogy Te is szükségét érzed ennek a friss víznek, és ezt hozzászólás formájában ki is fejezed az alábbiakban.

Kérünk, hogy jelképesen Te is gyújts egy szál gyertyát, és imádkozz Isten egy olyan szolgájáért, akiről tudod, hogy csendben helytáll az Úr szőlőjében.

Figyelem: 2011. június 24-ikétől a hozzászólás regisztrációhóz és bejelentkezéshez kötött. Ezt sajnos azért kellett megtennünk, mert oldalunk a szpemmerek érdeklődését is felkeltette. Az ő hozzászólásaik persze más jellegűek. De - ha már ők is idetaláltak - kérjük a Jóistent, hogy szándéka szerint vezérelje tovább Őket a jó úton.

 

Hozzászólások

Szerző: Bakk István | 2013. július 18. 17:46:39

Áldott szeretettel Mindenkinek! Tanuljunk belőle...

 




Pálosok

    Bakk István ,
    Bakk Erzsébet :
    P. Árva Vince atya, az egyetlen magyar pálos emlékére 23-34 [3.51 MB - PDF]

    Bakk István :
    Sipos Antal az 1934-ben "visszatelepült" pálosok első halottja 34-35 [3.51 MB - PDF]




http://epa.oszk.hu/02300/02387/00003/pdf/%C5%90si%20Gy%C3%B6k%C3%A9r_2013_1-2_023-035.pdf

Szerző: Bali Mária | 2013. június 11. 01:45:45

Megemlékeztem 2012. május 3-án egy papról, akinek a kilétét most sem áll szándékomban elárulni. Akkor nagy örömmel közöltem, hogy már 1990 óta ismerem az illetőt. Igaz. hogy 1993-ban kissé távolabb helyezték őt a lakóheklyünktől, mégis módomban állt legalább havonta egyszer, első péntekeken elmenni a templomba, ahol szolgál. Elvégeztem mindgi a szentgyónást és meg is áldoztam. Rengetegszer megemlítettem a szentgyónás végén, mennyire megújultam lélekben, új erőre kaptam a szentgyónás és a beszélgetés alkalmával. Köszönöm neki ezúton is, hogy huszonhárom éven kersztül gyóntató atyám volt, mindgi meghallgatott és hasznos tanácsokat adott. Odafigyelt a hívekre. Megtanított engem többek között két hasznos dologra:

1., Mutasd mindig a pozitív oldalát a személyiségednek, szerepet kell mindenkinek játszani az élete során. A színészeket, énekeseket, akik naponta fellépnek a világot jelentő deszkákra, sem kérdezi senki, hogy milyen lelki állapotban vannak, meg kell felelni a közönség elvárásainak. Mindenkinek nyitott könyv az élete, kár, hogy a saját élete regényét szinte senki nem olvassa el.Senki sem kíváncsi a mi csüggedésünk okára ebben a hektikus világban, tehát ne hozd nyilvánosságra, ha bármi bajod van. Egyszer megkérdeztem az atyát : Ő miért hajlandó meghallgatrni engem és még tanácsokkal is ellátni, bármilyen helytelen viselkedésemet tárom fel ? Erre azt felelete, hogy Jézus és az Anyaszentegyház nevében , mint pap teszi ezt, neki ez a feladata.

2., Másik dolog ami elég sokszor előfordul : hajlamos vagyok ítélkezni mások felett, nem véve figyelembe a saját gyarlóságomat. Ugyanezen oknál fogva sokszor beleszólok két ember vitájába, aminek soha nem lesz jó vége számomra. Erre is adott megfelelő választ az atya: Nem kell egyik személynek az oldalára sem állni, mert a másik alulmarad , egyedül lesz a vitában. Intézzék el ők egymás között a kérdést, mi ne vegyük magunkra mások vétkeit. Mindenkinek elég a maga keresztjét hordozni.

Azért írom most ezeket a sorokat, mert hamarosan nagyon messzire költözik a gyóntató atyám, más plébániára helyezte őt a püspök atya. Köszönöm neki mindazt, amivel bátorított, irányított engem Krisztus követésében az eltelt évek során. Új szolgálati helyeire, bárhová vezérli őt a sors, azzal a szándékkal menjen, amellyel hozzánk jött egykor. Közelebb vitte a híveket Istenhez és a katolikus Anyaszentegyházhoz, segített nekünk legalább picit jobb, odaadóbb keresztényekké válni. Legyünk mindnyájan jobb emberekké is, hogy egykor papok és hívek mind eljussunk az örök boldogságra. Amen.

Szerző: Nagyné Annamária | 2013. május 24. 09:56:46

Opalény Mihály atyára emlékszem szívesen - aki a maga csendes emberszeretetével kamaszéveimben meghallgatott, kedvesen tanított, bár nem voltam akkoriban befogadó sok mindenre. Ő hitt bennem.

Szerző: Borosné Radinovics Mónika | 2013. április 27. 03:10:24

Kedves Olvasó!

Én két csodálatos emberről, két nagyszerű papról szeretnék írni.

/A sorrend időrendi, nem fontossági :-)./

Egyikük WIGAND ISTVÁN atya, jelenleg mecseknádasdi plébános, de 1999-2002 között nálunk, Szedresben  teljesített szolgálatot. Egy nyitott, kedves, őszinte, csupaszív ember, akiben én személy szerint nemcsak egy kiváló lelki atyára, hanem egy nagyon jó barátra is szert tettem. Úgy gondolom, hogy ő a papok azon szűkebb csoportjához tartozik, aki nem feltétlenül hord mindig reverendát, szívesen hallgat jazz zenét és szeret motorozni :-).

Amíg nálunk volt, nagyon jól össze tudta fogni a fiatalokat, többször szervezett összejöveteleket a plébánián, vagy adott esetben hittanos kirándulásokat.

Az idő alatt, amíg ő nálunk volt, nagyon sok személyes beszélgetésre volt lehetőségem vele, és úgy érzem, hogy a hitem ennek köszönhetően sokat mélyült, sok-sok értékes gondolatot, útravalót kaptam tőle. Számomra az egyik legfontosabb dolog például, hogy azóta szeretek gyónni és értem meg igazán a bűnbocsánat szentségét, amióta nála gyóntam. Korábban inkább "csak" egy keresztény kötelességként éltem meg a Szentgyónást.

Mindent összefoglalva, István atya egy nagyszerű ember, és nagyon örülök annak, hogy ismerhetem őt.

Sajnos 2002-ben áthelyezték őt a mecseknádasdi plébániára, így aztán kicsit elszakadtunk egymástól.

Ezután következett több, mint 10 év, amikor havi egy szentmisével kellett a szedresi híveknek megelégedniük. Nagyon ritkán volt lehetőségünk arra, hogy a plébánosunkkal beszélgessünk, kicsit el is koptak az emberek a templomból.

Én személy szerint a 2011-2012-es éveket "végigküzdöttem", rengetegszer éreztem, hogy kicsit kiüresedtem, már nincs is kedvem templomba menni, sőt időnként még imádkozni se....

De a Jó Isten kegyes volt és nem engedte, hogy elszakadjak tőle!!!!!

Amikor már csak egy "hajszál tartott", akkor Isten küldött egy olyan atyát, egy olyan jó pásztort, aki segített és segít nekem, hogy újra erős legyek a hitemben!

Ő a másik, számomra nagyon fontos pap: SEBESTYÉN-MOLNÁR ÁRPÁD atya, nagydorogi plébános!!!

Az első pillanatban, amikor 2008-ban vendégpapként tartott Szedresen egy szentmisét, úgy éreztem, máris mélyen a szívembe zártam, minta mindig is ismertem volna. Ahogy az én kedves, bölcs nagymamám fogalmazta meg: "Egyszerűen jó vele imádkozni."

Ő egy rendkívül intelligens, határozott, céltudatos atya, aki ugyanakkor tele van kedvességgel és szeretettel. Ha ő prédikál, akkor nem lehet nem odafigyelni. nagyon sokszor könnyekig hat, amit mond és talán nincs is olyan beszéde, olyan tanácsa, amiből ne tudtam volna egy-egy gondolatot hazavinni.

Ha kell, bátorít, ha kell vigasztal, vagy csak együttérez.Remélem, még nagyon sokáig velünk lesz és iagzi jó barátokká válhatunk.

Még csak néhány hónapja, hogy Szedres a nagydorogi plébánia körzetébe került, de már érezhető, ahogy az emberek újra feléledtek. Többen mondták már azt is, hogy amikor az ő szentmiséjén vesznek részt, akkor úgy érzik, "hazaértek".

Az idei feltámadási szertartáson én pl. azt gondoltam magamban, hogy ha ül valaki olyan a templomban, aki  "csak úgy betévedt" és az ő prédikációja után nem hiszi el, hogy Jézus feltámadt, akkor valószínűleg nem hallotta, mit mondott az atya :-).

Nagyon hiteles, nagyon jó szónok és csodálatos ember!

Szerintem, bárki, aki eddig, vagy ezután találkozik vele, szeretni fogja!

Árpád atyát is nagyon nagyra tartom, nagyon szeretem,!

Mindkét említett atyát mélyen a szívembe zártam és hálát adok a Jó Istennek, amiért ismerhetem őket!

Kívánom, hogy a Jó Isten áldja meg őket, adjon nekik sok erőt és kirartást, hogy bárhová is kerüljenek, mindig ezzel a nagy szeretettel tudják irányítani a rájuk bízott híveket!

Remélem, minden szeretet, amit kaptunk/kapunk tőlük százszorosan is visszatérül számukra!

 

 

Szerző: ördögnébuktamaria | 2013. április 08. 15:06:30

szerző: Ördögné Bukta Maria2013.04 Nagyon sok papnak elmondhatatlanul hálás vagyok,hogy megismerhettem. A lelkivezetömtől kezdve ,Aki a legtöbb imával személyes példájával türelmével,hiteles és épitőjellegű prédikációjával számtalan embert engemet,rokonomat ismerőseimet vezetett közelebb a Jóistenhez. Köszönöm neki. Kivánom minden kedves pap ismerősömnek adjon  nekik egészséget végtelen szeretetet életükre az Úr.Isten áldását végtelen szeretetét kérem imáimmal az életükre.Nem sorolom ezuton fel a nevüket ,mivel nagyon sok kedves ilyen ismerős pap van a szivembe és aki olvasni fogja hiszem megtudja hogy  Ő is köztük van.Isten áldja és segitse Őket a mi Úrunk.                                                                                                                                               

Szerző: hitoktató | 2013. március 31. 04:22:20

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, és hogy ilyen sok atya neve szerepel az említettek között, akiket én is nagyon jól ismerek, és akár én is írhattam volna róluk ezeket a szép szavakat. Viszont ki kell emelnem, hogy nagyon sok atyát ismerek még, akik nem szerepelnek itt, tudnunk kell, hogy sokkal több a jó pap, mint amennyit mi el tudunk képzelni.

Szeretném kiemelni gyermekkori atyámat, Szenes József esperes-plébános urat! Ő indított el a hit útján, nála voltam elsőáldozó, bérmálkozó, és ő terelt a hitoktatás felé. Rengeteget tanultam tőle. Kb. egy hete mondtam el neki, hogy magát a hitemet is neki köszönhetem, de nem igazán akarta elfogadni, vagy megérteni. Elhesegette rögtön a témát, annyival zárta le, hogy igen, ő sokat imádkozott értem... De ennél sokkal többről van szó. Még mindig van tőle mit tanulnom. Nagyon szeretném olyan nagyon szeretni a jó Istent, mint ő, annyira bízni Benne, mint ő, annyit imádkozni, mint ő, és nagyon szükségét érzem annyak a gyermeki rajongásnak is, ami csak most idős korára alakult ki látványosan benne, ha így tudnék ragaszkodni a jó Istenhez, mint ő.... akkor már nem kellene sok mindentől tartanom!

Szükségünk van ilyen példaképekre, mint ezek a szent életű atyák, hogy mi is tudjunk ilyen alázatosokká válni, el nem hinni, hogy valaki nekünk köszönheti a hitét, a tanítási módszereit, hiszen az nem embertől származik... minden jó Istentől jön!

Kívánom minden testvéremnek, hogy ilyen atyákkal hozza össze őket Útjukon az Igazság és az Élet, hogy mindenki Istennek tetsző életet élhessen, és mások felé is ezt tudjuk sugározni!

Ezeket a jó atyákat pedig a jó Isten éltesse nagyon sokáig, hogy minél több emberhez eljuthasson Krisztus üzenete!

A Szentlélek kegyelme vezessen mindnyájunkat!

Szerző: Pici lány | 2013. január 03. 16:46:53

A mi atyánk,Po(l)gár Róbert 2007 óta a mi falunkban teljesíti szolgálatát,Murakeresztúron. Messze szülőföldjétől,Magyarfalutól,messze szüleitől,rokonaitól... Hálásak lehetünk neki,amiért ennyire szívén viseli a közösség sorsát.Messzi földről érkezett,de hamar beilleszkedett közénk.Mióta közöttünk van,mindig csak tesz a közösségért.Fáradhatatlanul szívén viseli a falut,a legkissebtől a legidősebb korosztályig.Már az ovisok vagy az annál kissebbek is nagyon jól ismerik Robi agyát,hiszen a gitáros dalokat szívesen énekli minden picurka vele együtt. Mindig lebeg előtte egy cél,amit pozitív hozzáállásával megpályáz és sikeresen megvalósít.Ilyen pályázatoknak köszönhetően sikerült felújítani a templomunkat,kívülről és belülről is.Csodaszép lett,aki erre jár mindenképp nézzen be.Sokan gondoljuk úgy (köztük én is) hogy ha nincs az atya,mennyit kellett volna vajon várni arra,hogy ilyen gyönyörű szépnek lássuk templomunkat. Aztán létrehozott egy integrált közösségi és szolgáltató teret (IKSZT) amely változatos közösségi szolgáltatást nyújt mindenféle korosztály számára. Különböző programokat szervez még mindig pl.táborozást,zarándoklatot... Pályázatot nyert még,melynek keretében komposztáló ládákat oszthatott szét a közösségben.És még lehetne tovább sorolni,vannak mindig újabb tervek a tarsolyába,amit megis fog valósítani. Boldog mosolya,jókedve,emberszeretete és határtalan igyekezete van.Az Atya életében nagyon fontos a vallás,ezért mindig is azon van,hogy mindannyiunkat elvezessen Isten megismerésére és,hogy mi is bőséggel meríthessünk az Isteni kegyelmek forrásából.Az ő prédikációi álltal mindig újat tanulok,mert szavai lelkemhez szólnak. Köszönet Neki mindenért,és kívánom,hogy mindazt amit szeretne érje el,és Isten vezesse tovább az úton!!! (pici lány***)

Szerző: Halupka Gergely | 2012. november 06. 11:10:50

Már korábban is hallottam erről az oldalról, de mindenképp szükségét érzem annak, hogy írjak egy Atyáról, aki nagyon kedves volt a szívemnek. Múlt héten temettük a szigetszentmiklósi plébános Atyát, Linde Lászlót, akinek nem kevesebbet köszönhetek, mint az életemet! 16-17 éves voltam, lázadó időszakom éppen tetőzött akkoriban. Eltávolodtam nagyon az Istentől, az emberektől egyaránt, antiszociális rocker voltam, és egy velem született testi fogyatékosságom miatt már fontolgattam néha, hogy kábítószerbe menekülök és napi szinten foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata is. Mindez annak ellenére, hogy a szüleim komoly, hiteles erkölcsi példát éltek elém, kisgyermekkorom óta a hitre neveltek, és én önként választottam a kereszténységet. Szüleim látták azt, hogy nagyon nem jó az az irány, amit vettem, és odaadták Laci Atya névjegyét, hogy hívjam fel, mert az egyik kórusának szügsége lenne egy gitárosra. Laci Atya pedig meghívott az ottani hittanos közösségbe, ahol olyan mérhetetlen szeretettel, megértéssel, kedvességgel fogadott, hogy kénytelen voltam újragondolni, és átértékelni az addigi hibáimat. Tőle el tudtam fogadni azt a szeretetet, amit lázadó kamaszként elutasítottam a szüleimtől és családomtól, és szeretetével elérte, hogy mára ismét tudatosan vállalt keresztény vagyok, aki - szüleimhez hasonlóan - aktívan munkát vállalok egyházközségünk életében. Arról nem is beszélve, hogy úgy tűnik megtaláltam életem Párját is a közösségében. :) Mosolygós, szeretetre méltó ember volt, és nagyon értett mind a gyerekek, mind a felnőttek nyelvén.  Ügyesen igazgatott és terelgetett minket fiatalokat az Isten felé vezető úton, hol egy kis kötetlen beszélgetéssel, hol egy biliárdozással, hogy ping-pongbajnoksággal, hol komoly lelki beszélgetésekkel, hol egy kis filmnézéssel. Sosem láttam  kiabálni, végtelenül szelíd ember volt, mégis mindig hajlottunk a szavára. Nagyon megrázott halálhíre, ami nagyon korán, 46 éves korában érte Őt. Köszönöm Neki mindazt, ami értem és a közösségért tett! Isten áldjon, Laci Atya!

Szerző: Madócs Lajosné | 2012. október 07. 23:20:34

Itt szeretném megemlíteni Dr. Csáki Tibor plébánost, Monoron aki fáradságot nem ismerve szüntelenül szolgál. A szó legteljesebb értelmében. Legyen az fiatal, idősebb korú vagy közösségi tag vagy mester ember. Mindenkinek a szolgálatára áll. Segít minden hozzáforduló emberen.

Ifjúságot rendkívüli hozzáértéssel vezeti, lehajol a picinyekhez is oly szeretettel áldja meg a legkisebbeket, hogy sugárzik körülötte a levegő! A szentmiséken valóban Krisztushoz emeli a híveket oly hiteles Istenközelséggel éli meg és egyben tanít. Biblia óráin eligazít az írások rengetegében. Tanításai, prédikációi Lelket melengetőek. 2001-óta Monor plébánosa sok áldás kisérte munkáját. 2011-ben megünnepeltük pappászentelésének 25.évfordulóját nagy szeretettel vettük őt körül. Nagyon szép ünnep volt jó visszaemlékezni. Magam részéről őszinte tisztelettel gondolok minden tevékenységére.

Ez a mostani helyzet természetes régebbi időre visszatekintve hálásan gondolok gyermekkorom hitoktatóira Mészáros Józsefre, Zsóka Sándorra Keszthelyi Péterre aki házasságom megáldásában részesített. Aki még rendkívül meghatározó volt lelki életemben akinek köszönhetem azt, hogy pár év tévelygés után Jézushoz vezetett. Míg élek ezt nem felejtem el! Ő volt Frajna Mihály nagy tisztelettel és szeretettel gondolok Rá Ő már elköltözött az örök hazába. Majd Frajna András atya követte őt akire most is nagy tisztelettel gondolok. Ő volt aki folytatta testvére munkáját. Hiteles igaz Isten szeretettel Ő most Kerepesen plébános Isten áldádát kívánom minden munkájára.

Munkám során több nagy tiszteletű példamutató pappal találkoztam, közülük is első sorban. Bíró László püspök urat aki emberségével példamutató életével, tökéletes Isten és emberszeretetével méltén birtokolja nagyon sok ember mondhatnám világszerte élők szeretetét és tiszteletét. Nagyon hálás vagyok, hogy Őt személyesen ismerhetem sőt munkám során meg tudta határozni minden napi munkám, egy egy jó szóval, hátbaveregetéssel. jelenlétével. Itt említeném meg még Tál Zoltán atyát,Marton Zsolt atyát akik emberségükkel példájukkal méltán jártak a kispapok és hívek tisztelete körében. Még sorolhatnám a sok Nagytiszteletű elöljárót akik egyengették mindennapjaimat Isten felé. Imával és szeretettel gondolok valamennyiükre!

Szerző: Admin | 2012. szeptember 10. 17:34:50

Emailben kaptuk:

Baladincz Józsefet, Józsi atyát szeretném ajánlani, aki a plébánosi munkája mellett a közösségünknek: a törökbálinti Isteni Szeretet Közösségének is jó pásztora. Az Úr alázatos, lelkiismeretes szolgája, a leghitelesebb papok egyike.

Mária

Szerző: Admin | 2012. augusztus 28. 11:06:13

Emailben kaptuk:

Kiss Menyhért: Ferences szerzetes, gimnáziumi tanár.  Vasárnap családosoknak tart istentiszteletet a Tövis utcában.
Tiszta, világos gondolkodása, egyszerű hasonlatai teszik érthetővé vasárnapról vasárnapra a Szentírás mondanivalóját idősebbnek és fiatalnak egyformán. A kisgyermekes családok örömmel járnak miséjére, mert a közösség tagjaiban nem kelt felháborodást, ha a gyermekek néha hangoskodnak, vagy elszaladnak szüleiktől.
Szeretetével, kedves humorával jó közösséget alakított ki maga körül. A misék utáni közös reggelik és az azt követő jó hangulatú beszélgetések egész hétre elkísérik a hívőket.
Hát ilyen az én papom.
Rita 

Szerző: Rassay Zsolt | 2012. június 17. 17:10:41

Ilyen (volt) az én papom

 

Szekeres János atyára emlékezem!

 

János atya már rég kikerült látókörömből, messzire sodort bennünket egymástól az élet. Most azonban, hogy halálhírét vettem, a tér és idő korlátai által már nem megbilincselve, lélekben újra együtt vagyunk, látom az arcát, hallom a hangját s vele együtt melengetően vesz körül rég volt ifjúságom ezernyi emléke.

 

A II. kerületben laktunk. Fiatalok voltunk, feleségemmel csupán néhány éves házasok, telve energiával, optimizmussal. A napok múlását észre sem vettük, a földi élet örökkévalóságának illúziója „ringatott”. Dolgoztunk, gyermeket ne­vel­tünk és sétálni, pihenni ki-kimentünk a lakásunkkal határos Kuruclesi erdőbe. Hét­vé­ge­ken a pasaréti ferences templomba jártunk szentmisére, ahol az időben János atya volt a plébános. (Akkor még szerzetes nem igazgathatott templomot, így lett ő, egyházmegyés papként a ferences templom vezetője.)

Az ott lakásunk idején élete delelőjén járó János atya a misék után egy-egy „hosszú” kávéra mindig és mindenkit szívesen látott, s bár csak néhány mondatot váltottunk, együttléteinknek mégis valami különös varázsa volt. Egyszerűen jó volt a közelében lenni. Fiatallal, öreggel egyaránt szót értett. Az akkor divatos csősapkában „grasszáló” 3 éves forma lányunkat imígyen „kenyerezte le”: „Én is ilyen sapkát szeretnék”. És a „pap bácsi” máris belopta gyermekünk szívébe magát. Később ő és bátyja is nála volt első áldozó és feleségemmel mi is a gyóntatószékben nem egyszer nála tettük le lelki terheinket.

 

Aztán a rendszerváltáskor, mikor a szerzetesek visszakapták templomaikat, -hiába marasz­tal­ták oly sokan-, János atya, mint egyházmegyés pap, úgy érezte, nem maradhat. Álljon vissza a rend, legyen ismét ferences a plébános -mondta. A szószékről fátyolos hangon köszönt el tőlünk „arany csillagjaitól”, hisz neki mi mindnyájan „aranycsillagok” voltunk. Búcsúszavait hallgatva, szívünk elnehezült és szemünk megnedvesedett. A templomból kifelé menet két előttünk menő hölgy egymást kérdezve, s egymásnak válaszolva emígy „siratta” az atya elmenetelét: „Tulajdonképp mit is szerettünk János atyában?! Talán dalia, szép férfi volt?” -kérdezte az egyik- „Nem, hiszen alacsony volt és kissé sántított is.” -felelt rá a másik. „Talán szép szemei voltak” -kérdezte ismét az első. „Nem -válaszolta a másik-, hiszen sokdioptriás, vastag szemüvege mögött alig is látszottak szemei.” Netán a prédikációi voltak rend­kí­vü­liek?” -firtatta az első. „Nem, semmi extrát, nem találtam bennük” -emígy a válaszoló. „És mégis volt valami titka” -vette át a szót ismét az előbbi. „Tudod, ha a közelébe kerültem, ha szót váltottam vele, mindig jobbnak éreztem magam, mint amilyen valójában vagyok.” Szétváltak útjaink, de még hallottam, amint a másik ezt mondta: -„Én is így voltam vele. Közelében valahogy kiáradt rám, körülölelt a plébános atya jósága.” Mai napig őrzöm szívemben e mondatokat, mert valahogy így voltam, így voltunk vele mi is.

 

János atya élete a fertőrákosi plébánián folytatódott. Igazi kiteljesedését azonban az „oldal­la­go­san ” elvállalt sopronkőhidai börtönpasztoráció hozta meg, amelyet haláláig végzett és viselt a szívén. Neki a „nehézfiúk” is arany­csil­lagjai voltak, s az évek során mind többen lá­to­gat­ták a börtönben bemutatott szentmiséit. Minden rabot szeretett, s gondja volt rá, hogy hétről-hétre valami aprósággal (egy szál cigarettával, egy szentképpel) mindegyiküknek ki­fe­jez­ze személyes szeretetét. És, ha valamelyikük számára sok-sok év után eljött a várva várt nap, a mindig hajnali szabaduláskor, János atya, a pap, a testvér, a barát mindig hűségesen ott állt az ajtóban, s fogadta „az új életben” a világtól elfeledtet.

 

Úgy hallottam, János atya hirtelen halt meg. Hirtelen, de nem készületlenül. Egész élete az Odaátra való készület: szolgálat és szeretet volt. Ezért hát bízva remélem, hogy ahogyan hajnalokként ő várta a börtönkapuban a szabadulókat, úgy várta őt is Jézus a Mennyország kapujában, és meleg hangon így szólt hozzá: „Gyere Atyám áldotta és vedd birtokodba az országot, mely a világ kezdete óta neked /is/ készítetett.”

 

Budakeszi, 2012 06. 17.

 

Rassay Zsolt

 

Szerző: Péderi János | 2012. június 04. 21:05:04

Kedves Bali Mária!

Az őszinte sorok ismeretlenül is nagy tiszteletet ébresztettek bennem az atya iránt. Kár, hogy a nevét eltitkolta előlünk.Tudom, ez nem a fórum helye, így elnézését kérem  szándékomban jónak szánt megjegyzésemért. Ha nem volt szándékos, akár pótolható. Üdvözlettel   P. János

Szerző: Bali Mária | 2012. május 03. 18:11:52

1990-ben jártam az egyetem utolsó évét, de akkor nagyon távol voltam Istentől. Otthon, amikor a koleszból hazajuttam a diplomaírás és utolsó vizsgáim között, állandóan az új papunkról beszélgettek. Én akkor kicsit felháborodva mondtam, hogy : Én már felnőttem, nem érdekel a vallás. Anyukámnak fájt a szíve, de akkor inkább beleharapott a nyelvébe, nem akart velem vitatkozni. Viszont nagymamám, aki velünk lakott, nemsokára elérte, hogy elmenjek a gyászmisére, amelyiket nyáron szolgáltatták, nagyapám halála évfordulóján. A szentmise után kijött a sekresztyéből egy magas, derék , koromfekete hajú egyén, aki természetesen az új plébánosunk volt. Anyukám bemutatott minket egymásnak : ő erősen , magabiztosan kezet fogott velem. Akkor éreztem, hogy nem a pap személye fogott meg, hanem egy őszinte, nyílt, magát adó, nem alakoskodó egyént láttam benne. Azóta, már huszonkét éve sohasem csaódtam benne. Három és fél évig volt a plébániánkon, mialatt öt faluban rendbe hozatta a lepusztult, a szocializmusban elhanyagolt templomokat, majd a plébánia szintén lerobban épületét is kicsit helyrepofozták a falubeli szakemberek. Megtanított minket rendszeresen szentségekhez, szentgyónáshoz, szentáldozáshoz járulni. Nagyon sokat beszél arról, mi mindent ölt ki az emberekből a negyven év ateizmus. Számtalan alkalommal hangsúlyozta, mi a helyes, mást nem zavaró viselkedés a templomban, hogyan kell nem csak eldarálni az imáinkat, hanem szívből beszélgetni Istennel, Istenhez fohászkodni. Három és fél év után a püspök atya a legközelebbi nagyvárosba  helyezte. Vele voltunk csoportosan , szervezetten legelőször a szocializmust követően zarándoklaton. Ma már tizenkilenc éve ugyanabban a nagyvárosban szolgál, nagyon sokáig plébános volt, majd ő lett az esperességünk legfőbb papja, vagyis, esperes, majd tiszteletbeli kanonok. Sohasem hivalkodik a rangjával, nem írja ki hivatalos papírokra a titulusait, ugyanis mindenben kerüli a hivalkodást, tetszelgést, nem él vissza azzal, hogy ötven valamennyi pap és azoknak a hívei tartoznak a gondjaiba, őket is szolgálja a saját nyáján kívül. Nem is akarok több jót írni róla, mert az biztosan ő sem szeretné

Szerző: Rassay Zsolt | 2012. április 29. 13:37:38

Ilyen az én papom

 

Kiss Menyhért ferences szerzetes

 

A ’70-es években Budán, a II.ker. Kuruclesi úton laktunk, ahonnan misére a Pasaréti ferences temp­lom­ba jártunk. Menyhért atya, aki ez idő tájt ott szolgált, ekkor került látókörömbe. Kapcsolatunk személyessé akkor vált, mikor egy alkalommal a 29-es buszon „véletlenül” mellékerültem. Egy „elhasalás” után éppen egy újabb autóvezetői vizsgára mentem. Elmondtam neki, hogy igencsak izgulok, majd elváltunk. Az oktató sajnálkozott, hogy előzőleg a „lágy szívű” vizsgáztatónál nem sikerült átmennem, mivel, ezúttal nem egy, hanem két vizsgabiztos lesz, s ráadásul igen szigorúak. Nos a vizsga igen jól sikerült, a vizsgáztatók még meg is dicsértek. És hogy hogy jön e történetbe Menyhért atya? Nos úgy, hogy hallva félelmemet, utaztamban éreztem, hogy elmondott egy fohászt értem. Eredményes vizsgámat -mind a mai napig hiszem- hogy az atya közbenjáró imájának köszönhetem.

 

Azután 23 évvel ezelőtt Menyhért atya gondolt egyet és felnőtt szülői hittant verbuvált, a szombati estékre. (Hiánypótló céllal, hiszen ez a korosztály a kommunizmus évei alatt hitéletében teljesen magára maradt) Többen eleve kudarcra ítélték a kezdeményezést. Felnőttek, hittan, és ráadásul szombat este?! Nos a negatív vélekedésekkel szemben „az elvetett mag kikelt és szárba szökkent”. Eleinte csak néhányan voltunk az összejöveteleken, majd mind többen. Mára mintegy 30-35 főt számlál a csapat, mert hogy még ma is él és virul az időközben nagyszülőivé vált szülői hittan. Az indulás óta többen az égi hazába költöztek, többen ilyen-olyan okból elmaradtak, és sok új testvérrel gazdagodtunk. Időközben Menyhért atya felkerült a II. ker. Tövis utcába, ahová egész hittancsapata követte. Manapság szombatról-szombatra ott jövünk össze, az Ó-és Újszövetséget, az apostoli leveleket, a pápai enciklikákat…. tanulmányozni. (Én családommal időközben kiköltöztem Budakeszire, de a hétvégi ferences hittanokra való beutazást felesé­gem­mel semmi kincsért nem hagynánk el.)

 

Mi felnőtt hittanosok időközben igazi természetfeletti családdá váltunk. Különböző korú, különböző foglalkozású, különböző érdeklődésű nők és férfiak. Az összekötő kapocs köztünk Krisztus, és aki köré gyűjt minket Menyhért atya.

 

Nyári közös kirándulásainkon voltunk már Mariazellben, Páduában, Assisiben, Rómában, Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és számos hazai tájon.

 

A hittanokat követő késő esti „tízóraik” alkalmával megismertük az atya egészséges humorát, a nyári közös estéken élvezettel hallgattuk népdal interpretációit, miséin pedig hitünk el­mé­lyí­tésére szolgálnak jó felépítésű, logikus vonalvezetésű, tartalmas pré­di­ká­ciói.

 

A közös névnapozások, az együtt megünnepelt házassági évfordulók, a születésnapok, egy-egy társunktól vett földi búcsúnk ma már elképzelhetetlenek Menyhért atya nélkül, aki az idők során beépült életünkbe, mint testünkbe a mindennapi kenyér.

 

Na és ami látókörünk peremére szorul, de ugyancsak Menyhért atya dicséretéről szól: Év­ti­ze­dek óta a szentendrei ferences gimnázium matematika, fizika, hittan oktatója, generációk hitre, tudásra, illemre nevelője. Emellett Öregotthon/ok/ látogatója, idősek vigasztalója, az Úr fönséges áldozatának -a templomba már elmenni képtelen testvérek részére- bemutatója, s részükre az Úr szent testének otthoni kiszolgáltatója. Saját templomában pedig egyebek mellett a ministránsok eredményes toborzója.

 

Menyhért atya stabil, megbízható, empatikus ember. Ha valamelyikünk beteg, vagy testi-lelki ínségben szenved, azonnal felkeresi, s mindegyikünket közbenjáró imára, s szükség szerint akár anyagi összefogásra is buzdítja.

 

A mi papunk áldott pap. Lankadatlanul tanít bennünket Krisztus igéire, fellebbenti előttünk a mennyei titkokat, s jó példával jár előttünk.

 

A tömegben az ismeretlen hang elvész, a számunkra ismert, szeretett ember hangját azonban ezer közül is felismerjük. Reméljük hát, hogy Menyhért atya -égben bizonnyal számon tartott- kis csapatának imahangja is ismerősen cseng az Úr előtt.

 

Mindenható Istenünk köszönjük Neked Menyhért atyát, a vele töltött lélekben gazdagító és megerősítő szombat estéket, és köszönjük egymást is, hiszen, ha szeretettel vagyunk egymás iránt, a másikon keresztül is Te szólsz hozzánk.

 

Budakeszi, 2012 02. 21.

Rassay Zsolt

Szerző: Dr. Gönczy Zoltán | 2012. április 24. 12:50:08

Tisztelt Szerkesztőség!

E fórumon elengedhetetlen, hogy ne szóljak azokról a papokról, akik az 1950 - es, egyébként Vallásszabadságot hirdető vallásellenes időkben hirdették bátran és példamutató módon Krisztus igéit! A mi korosztályunknak még megadatott, hogy az iskolában voltak a hittanóráink. Az Áldás utcai általános iskolába jártam, ahova a Margit körút, akkor már Mártírok útja Ferences rendházából járt fel hozzánk Paskal Atya, Halmay Paskál. Megfigyeltem, mindíg gyalog járt, bőrszíj szandálban, ahogy Szent Ferencet is ábrázolják, pedig autóbuszközlekedés volt a Rózsadombra, úgy vélem, azt a pár Forintot is meg akarta takarítani a Rendháznak, amibe a buszjegy került volna. Fiatalos lendülettel, igen lelkesen tanított, így nagyon szerettük. Ő készített fel bennünket az Első Szent Áldozásra, és mivel kb. akkoriban épült fel a Tövis utcai Templom, onnan kezdve a vasárnapi Szentmiséken találkoztunk vele, ahova, bár a Tövis utca lényegesen távolabb és följebb esik a rendháztól, mint az Áldás u iskola, misézni is gyalog járt! Isten még egy papot vezetett hozzám azokban a rút időkben. A találkozást annak köszönhetem, hogy Édesanyám a Sacré Coeur Mikszáth Kálmán téri intézetébe, a Sophianumba járt gimnáziumba, úgy tudom, ebben az épületben ma a Piaristák gimnáziuma van, ahova korábbi rendházukból, a ma az ELTÉ - nek otthont adó épületből "költöztették" át az álságos "vallásszabadság" jegyében, miközben a Sacré Coeur apácáktól elvették összes intézményüket. Édesanyám kedves barátnője volt még a Sophianumból egy bizonyos Mária Néni, aki Geszler György zeneszerző felesége lett. Geszler György nyíltan vállalta vallásosságát, ezért a jelzett időben szerzeményeit nem adták ki, szintén a "vallásszabadság" jegyében. A Körtér, ma Móricz Zsigmond körtér közelében laktak, így Gyuri bácsi a közeli zeneiskolában tanított, de ügyelt arra, hogy egy Szentmiséről sem hiányozzon a ciszterci Szent Imre Templomból. Egy alkalommal, amikor látogatást tettünk Náluk, Mária Néni megemlítette, hogy tud egy helyet, ahol egy lelkigyakorlatos napot eltölthetünk családostul. Mi négyen voltunk testvérek, így Édesanyám azonnal "kapott" az alkalmon, és megbeszéltünk egy napot, amikor Mária Néni elkalauzol bennünket a családi lelkigyakorlatra. Akkoriban még egy HÉV vonal indult a Körtérről. Mária Néni úgy mondta, Kelenvölgybe megyünk, ez a hely úgy 10 - 15 km - re lehetett a sokáig "Osztyapenkónak" nevezett csomóponttól. Itt a templomban Szunyogh Xaver Ferenc Atya fogadott, és bevezetett a Templom kertjébe, ami leginkább egy középkori kolostorkerthez hasonlított, magas kőkerítéssel körülvéve biztonságot nyújtott egy akkoriban üldözött titkos lelkigyakorlathoz. Ferenc Atya, ezt később tudtam meg, arról volt nevezetes, hogy Ő szerkesztette, fordította, és magyarázatokkal ellátta a még az ostrom előtt kiadott kézi Misekönyvnek a "Magyar latin Missálénak, ami az év minden napjára szólt, és különlegessége volt, hogy a latin szövegek mellett megtalálható volt a magyar megfelelője is. Ez a Missálé azokban az években igen népszerű volt, templomba menő családoknál szinte tüntető módon, kézben volt mindenkinél a Missáléja, a templomban a Szentmise alatt nyomon lehett követni belőle a Szentmisét, mivel a még háború előtt kiadott Missáléban még szerepeltek az 50 - es évek liturgiái. Nálunk Apánknak és Anyánknak is volt egy - egy Missáléja, így Templomba menet volt alkalmunk az egyiket kölcsön kérni a Mise idejére, a másik kettőn meg Ők ketten megosztoztak. Ennyi előzmény után talán ecsetelnem sem kell, milyen nagy élmény volt egy napot a kelenvölgyi templomkertben imával, lelkigyakorlattal eltölteni. Ferenc Atyában a félelem legkisebb jelét sem fedeztük föl, csupán arra kért, fölöslegesen ne csapjunk zajt, de erre ima közben úgysem lett volna módunk! így fel sem merült annak veszélye, hogy a rettegett ÁVH esetleg ránk törne, ahogyan azt a Hűvösvölgyben lévő épülőfélben lévő Magyar Szentföld Templomával tették, és azétrombolva a félkész kupolát megakadályozták a Templom befejezését, Majsai Mór Atyát a vele együtt ott lévő ferences Atyákkal együtt elhurcolták, Majsai Mór Atyát meghurcolták, börtönbe, Lipót mezőre került, és a sok megpróbáltatás közt meghalt, mielőtt nagy álma, a Magyar Szentföld felépülhetett volna, ami  azóta is árván, befejezetlen torzóként áll Hűvösvölgyben, jobb sorsára várva. E kis kitérővel szeretném, ha Majsai Mór Atya is a példamutató, szilárdhitű papok közé kerülne, ahogy Szunyogh Xavér Ferenc, és Halmay Paskál is ezt a rendkívüli papcsoportot bővíti. Isten Áldása kisérje Emléküket! Az Örök Világosság Fényeskedjék Nekik! Nyugodjanak Békében abban a tudatban, hogy Emléküket híven megőrizzük!

Dr. Gönczy Zoltán

nyug. laborvez. főállatorvos

1041 Bp. Nyár u 32.

E - mail: zgonczy@gmail.com

 

 

Szerző: Dr. Gönczy Zoltán | 2012. április 23. 14:34:59

Az én Papom néhai Dr. Lébényi Antal főesperes plébános, aki igen nehéz körülmények közt, a Kis Moszkvának is nevezett Salgótarjánban volt a Főplébánia Templom plébánosa. Szilárd, olykor túl szigorú hite a közvéleményt némileg ellene fordították, de közvetlen környezete igen szerette. Magam a katolikus hitben való megerősödésemet , és a korábban elmúlasztott templomi esküvőmet köszönhetem Neki,  meg a kántorképző hiányában az Ő útmutatásai szerinti kántori szolgálatomat is köszönhetem, amit sajnálatos stroke betegségem miatt voltam kénytelen megszakítani, de az a szűk 1 egyházi év, amikor a Salgótarjáni Főplébánia Templom kántora lehettem, egy életre szóló élménnyé vált számomra salgótarjáni lakosként még meg kell emlékeznem két Papról, akik meghatározóak voltak lelki épülésemben, Ponyi Artúr (Artúr Bácsi) közvetlen lakhelyem, Zagyvapálfalva templomának plébánosa volt, és Neki köszönhetem, hogy időlegesen (történelmi okokból) eltávolódásomat az Egyháztól megértette, és visszafogadott az Egyházhoz! Dr. Veres Barna kanonok, a Főplébánia nyugalmazott plébánosa volt, idős kora és betegsége ellenére igen aktívan részt vállalt a Templom életében, misézett, temetett, e közben volt alkalmam megismernem igen nagy teológiai tudását és szívósságát, hogy a leglehetetlenebb helyen lévő sírhoz is felvonszolta magát, hogy a sírt beszentelje. Amikor a stroke miatt kórházba kerültem, ő is a kórházban volt egy súlyos műtét után lábadozva, amikor megtudta, hogy én is a kórházban vagyok, felkelt az ágyából, hálóingben, papucsban megkeresett egy emelettel feljebb, hogy megáldoztasson! Áldom Istent, hogy akkor hozzám vezette! Az Örök Világosság Fényeskedjéj Neki, Nyugodjék Békében Salgótarján valamennyi Papja, akik Kis Moszkvában mind Lelki Atyám lehetett! Artúr Bácsi, Anti Bácsi, az Acélgyári Templom egykori Karcsi Bácsija. Nyugodjanak Békében! Az Örök Világosság Fényeskedjék Nékik!

Szerző: Barotai Imre | 2012. február 18. 15:02:27

A Barotai családban 9 gyermek született, Kispest-Wekerletelepen nevelődtünk. két kisgyermeket pici korában szólított magához a Teremtő, a többi hét a családi otthonban nevelődtünk. Édesapánk egy vasutas keresetéből éltünk, mert Édesanyánk szinte évenként hozott a világra ujabb testvért. A 30-as és 40-es években a mult évszázadban sajátségos családi otthont alakított édesanyánk, ahol az egymáshoz való alkalmazkodást, a vallásos lelkületet szinte az anyatejjel szívtuk magunkba. 4 fiu és 3 lány volt a gyermekek száma. A legidősebb fiu György a budapesti Piaristák gimnáziumába került. És onnan 2-ik évben beiratta édesanyánk a Széchenyi gimnáziumba, mert megtudta, hogy ott van egy remek hittanár: Liska Zoltán atya. Azután a következő fiúk is odakerültek a keze alá. Miatta ültem a klaviatura mellé, mert egyik iskolatársam kérte, hogy sorolljam a jó papok közé az Atyát, Nagyon megörültem, hogy most 80 évemmel a hátam mögött el tudom mondani írásban, az áldott emlékű hittanárunkról azt, amit tapasztaltunk az ő közelében. A családunkból a 4 fiu küzül 3 fiu pap lett. Ebből az állami gimnáziumból 25 diákot ajándékozott meg Jézus a papi hivatással. Ezek után nem kell sokat magyaráznom, milyen hatással volt a diákokra Liska atya személye. A mindenkori keresztény életre nevelt bennünket. Többeket lebeszél arról, hogy pap legyen, mert éles szemével észrevette, hogy más hivatást szánt nekik a jó Isten. De akik keze alól papok lettünk, vittük magunkkal Őt, aki példaképünk volt és maradt. 1948-ig engedték hittanárként működni. Az állam eltiltotta az ifjúságtól. Ekkor Mindszenty biboros értékelve a nagy nevelőnek múltját, kinevezte a papi hivatások gondozásának műve igazgatójának. És a Vártemplom káplánjaként a Lant u. 2 . sz alatt édesanyjával élt. Odajártunk, mert ráéreztünk arra, hogy szeret bennünket, és javunkat akarja. Tiszta, becsületes, életre nevelt bennünket. Pedig számonkérte a tanulást, a szülők iránti magatartást, a beszéd fegyelmezettségét. Csak egy emlékezetes eseményt irok le. I. gimnazisták voltunk, amikor a folyosón sétálva az atya meghallotta egyik fiúnak elejtett szavát. A csúnya beszédet és a hazugságot mindig keményen büntette. A fiu kétértelmű viccet mondott, és azon minketten a társával nevettek. - A következő hittanórán kihivta az óra kezdetén elmondott imádság után a katedrához. "Mit mondtál a társadnak a folyósón?" - A fiu hallgat. - Az Atya csak annyit mondott: "Ugye olyan rondát mondtál, amit most a többiek előtt nem mersz kimondani?" - A fiu hallgat. Atya: Az ilyen bezédért mit érdemelsz? - "Két botot - váladszolta. Atya: "Elvállalod?" - A fiu ránézett a botra, és megrázta a fejét. - Atya: Jó! Akkor menj a helyedre. Két lépés után visszafodult, és lehajolt a két botutésre. - Megcsíphette a bot, és könnyezett egész óra végéig. Óra végi ima után az Atya odament a fiuhoz, és rátette a kezét a vállára és megkérdezte: Szereted-e az Atyát? - A fiu felnézett könnyes szemekkel az Atyára: "Igen". - Atya: És akkor is szeretsz, amikor méltó büntetést kapsz? - Fiú: Akkor nem, de aztán megint. Ez a történet megmaradt bennem, mert jelen voltam. Következetes volt a nevelésben, igazságos a bűntetéskor, és a mindenkori szeretet vezette a pedagógiában. Lejegyezte: Barotai Imre

Szerző: Admin | 2012. február 16. 19:39:23

Emailben kaptuk:

Nem kaptam vallásos nevelést gyermekkoromban. Ezt most már nagyon sajnálom, mert ahogyan kedves "papom, akit én ismerek" mondta: lemaradásban vagyok. A Nagymamám volt egyetlen aki a vallásról mesélt nekem. Általa ismertem meg Tamási József atyát, Tiszaföldvár, Martfű, Homok plébánosát. Itt és most is hihetetlen hálával köszönöm,Tamási atyának hogy megmentette a lelkemet. Az igazi lelkiatyák Isten ajándékai a hivő embereknek, és Ő ilyen.Nagyon nehéz vidéken végzi munkáját szertettel és kedves humorral. Felépített egy katolikus templomot egy olyan településen, ehol addig nem volt, a semmiből a "sivatagban", hitetlenek között. Ma pedig 300 fő is hallgatja prédikációját az új Szent Tamás templomban. Hála és mélységes tisztelet neki. Köszönöm, hogy elolvastak! Tisztelettel: Atillásné Kun Zsuzsanna

Szerző: Admin | 2012. február 16. 14:51:59

Emailben kaptuk:

Tamási József három helység plébánosa. (Martfű, Tiszaföldvár és Homok) Ezen helységek Szolnoktól nem messze találhatók. A dolog pikantériája, hogy mi Érden lakunk és mégis lejárunk hozzá, ha tehetjük. A Martfűi templomot Ő építette, a Földvárit és a Homokit felújíttatta. Kis hívő közösségekből tisztes nyájat teremtett. Minden évben gazdag és megható programokat szervez. Méltán kapta meg nemrég Marfű város polgármester asszonyától a város kultúrájáért kifejtett tevékenységéért az elismerést. A Mária rádióban rendszeresen vállal riportokat. Gyakran szervez a hívőknek zarándok utakat a világ minden tájára. A gyerekeket nagyon szereti, és egyedi módon tud bánni velük. Ezt bizonyítják a Mikulás és Karácsonyi miséin résztvevő gyerekek létszáma. Mindenkivel közvetlen, barátságos kapcsolatot alakít ki, ami a mai világban tudjuk, sok energiát emészt fel. De Ő nem fárad és dolgozik tovább, mert szereti a munkáját. Napokig tudnám sorolni jóságos tetteit, de remélem megértitek ebből a néhány sorból is, hogy megérdemli, hogy a jók között olvashassuk a nevét. Tisztelettel: Atillás Győző

Szerző: Admin | 2012. február 13. 12:42:35

Emailben kaptuk:

Miskolc -Vasgyár és hozzátartozó egyházközségeknek, öt jó papja van ők a Szent Ferenc Kistestvérei. Névszerint. Antal testvér, Dávid testvér, Ferenc testvér József testvér és a nyáron örökfogadalmat tett Barnabás testvér. Sokat tesznek a lelkek megmentéséért.

Szerző: Admin | 2012. február 11. 11:38:05

Emailben kapott hozzászólás:

Többször szerepelt már a TV - ben. Biztosra vettem, hogy találkozom a nevével! EZ A PAP MEGTESTESÍTI "AZ ÉN PAPOM " -at, mint ideális NEMZEDÉKFORMÁLÓ SZEMÉLYT ! Kövesdy Zsolt munkássága olyan sikeres, amilyet csak kívánhat magának az Anyaszentegyház! Mint egykori pedagógus, azért értékelem nagyra a tevékenységét, mert paralell módon képes feltárni Kunszentmárton történelmét ( kiváló segítségekkel!), RÓMAI KATOLIKUS ÓVODA LÉTREJÖTTÉT SZERVEZTE MEG, MIKÖZBEN A "GAZDÁTLAN FIATALOK " ÖSSZEFOGÁSÁT IS SZÍVÉN VISELI! Nem utolsó sorban egy pályázat megnyerésével újjá varázsolta a plébániát, a templomot. Ha azt mondom Zsolt atya, mindenki tudja, hogy Ő a megtestesült szeretet !

Szerző: Gánóczy József | 2012. február 11. 09:22:07

Nevelő- és lekiatyánk méltatása egy diáktársamtól:

Dr. Tóth Ferenc széchenyista öregdiák megemlékezése Liska Zoltán Atyáról

 A legnagyobb magyar, Gróf Széchenyi István nevét viselő egykori állami gimnáziumunknak számos kiváló tanára volt. Közülük is kiemelkedett nevelési eredményeivel hittan tanárunk, akit Atyának szólítottunk. Eleinte csak az Ő kívánságára, bátorítására, később egyre inkább szívből jövően. Nemcsak tanárunk volt, hanem lelkiatyánk és támaszunk is, diákéletünk problémáiban, ügyes-bajos dolgainkban. A kamaszvilág érzelmi viharaiban biztos kézzel kormányzott bennünket. Évente végiglátogatta mintegy kétszáz diákunk otthonát, hogy megismerje szüleinket, otthonunkat, nehézségeinket. Ezen a módon alaposabban tudta felmérni az ifjú gimnazistának, a jövő értelmiségének hiányosságait, hogy hatékonyabb módot ajánlhasson ezek pótlására. Kisebb kereseti lehetőségeket szerzett azoknak, akik erre rászorultak.

            1937-től 1948-ig tevékenykedett iskolánkban. Innen sok fiatalember indult el az egyházi oltár felé vezető úton. A kegyelem közvetítésében nyilván vezető szerepe volt. Olyan lelki gyermeke is akadt, akit lebeszélt erről a pályáról, mert az Ő többéves elemzése szerint, más elhivatottságot vélt felfedezni benne.

            E gimnázium tanulóinak nagy hányada polgári családok gyermeke volt. Gondja volt Neki és a többi tanár úrnak arra is, hogy e fiúk elsajátíthassák az értelmiségi vezetőktől elvárt magatartást és ismereteket. Például diákszínjátékokat rendezett, hogy megszokjuk „az ezerfejű cézárt”, a tömegek előtti szereplést, leküzdjük a lámpalázat, gyakoroljuk a retorika elemeit.

            Nekünk, városi gyerekeknek cserkészcsapatot szervezett, hogy mi is megismerhessük az erdők, mezők szépségeit, gyakorolhassuk a váratlan nehézségek leküzdését, majd élvezzük a siker örömét. A jövő vezetőjének a váratlan eseményeket pánikmentesen kell elviselnie, majd elhárításukhoz hideg fejjel kell módot találnia. A somogyi erdő közepén felvert sátortáborban is elvárta, hogy ebédhez ne meztelen felsőtesttel, hanem ingben üljünk le. Tartást adott! Az esti tábortűznél lelkesen énekeltük népünk szép dalait, táncoltuk táncait. Ő hívta fel figyelmünket a gregorián dallamok lid, frig, stb. skáláira, ezek eltérésére a korunkban szokásos dur és moll szerkezetekkel szemben. Ezzel is ajtót nyitott a zene csodájára.

            Szelíd módszereivel elérte, hogy a mi iskolánkban ismeretlen volt a tisztátalan beszéd és viccelődés. A más iskolákból hozzánk átkerült fiúkat mi, diákok szoktattuk le az ilyen stílusról. Tánciskolát szervezett, hogy elsajátítsuk a helyes viselkedést a lányokkal. A tiszta férfiúság szellemében elvárta, hogy a nőkben elsősorban a leendő édesanyákat láthassuk és tiszteljük, segítve, védve őket.

            A tornateremben Vele együtt recitáltuk a szentmise latin szövegét, a consecratio mondatainak kivételével. Átéltük ezen imák lelkiségét, szépségét. Hittanoktatása megismertette velünk egyházunk dogmáit és etikai elveit. Megtanultuk, hogy egy téma tárgyalását a fogalmak meghatározásával kell kezdenünk, a tételek kimondásával kell folytatnunk, majd logikus gondolatmenettel azt bebizonyítanunk, a már definiált fogalmak következetes alkalmazásával. Ez szöges ellentétben áll a ma oly gyakran olvasható következetlenségekkel, fogalomcsúsztatásokkal, logikai bakugrásokkal. Módszere begyakorlása hasznosnak bizonyult az egyetemi tanulmányainkban és a tudományos kutatómunkáinkban egyaránt. Mindezek mellett úgy vélem, hogy Ő a skolasztikus módszer és az anatéma fenyegetése helyett, inkább a misztika szívhez szóló kapcsolatteremtésével, személyes példamutatásával érte el a tanári és nevelői sikereit.

            Az elnyomás éveinek előkészítői 1948-ban megelégelték, hogy annyian választották az egyházi pályát egy állami gimnázium tanulói közül, és elhelyeztették az Atyát. Jóval később az iskolánkat is megszüntették. Talán ezért mert innen a sok gerinces, elveihez hűséges „civil” értelmiségi került ki. A széchenyista szellemre jellemző, hogy nemcsak római katolikus, hanem több protestáns, görögkeleti és zsidó iskolatársunk, felebarátunk is az oltár szolgálatát, lelkek vezetését választotta élethivatásául.

 

            Atyát új helyén, a Várnegyedben is felkerestük, ahol várkáplánként is tevékenykedett. Ott is megtalálta az utat az ifjú lelkekhez. Több ismerőstől is úgy tudom, hogy papi hivatása tudatosításában jelentős szerepe volt Atyának ebben az életszakaszában is. Ekkor már államosították az egyházi iskolákat, és megszüntették az iskolai hitoktatást. Atyát rendszeresen zaklatták tevékenységéért az erre a célra szervezett hatóságok. Mégis, közülünk többeknek továbbra is lelki vezetője maradt. Sokan elmondhatjuk: Ő képviselte az Anyaszentegyházat házasságkötésünkön, Ő keresztelte gyermekeinket.

            Pappá szentelése (1932) és 1937 között Nagymaroson volt káplán. Az akkori fiatalok több évtized távlatából is megilletődött hangon, hálás szívvel emlékeznek róla, a lelkükben hagyott mély nyomokról tanúskodva.

            1965-től Zebegényben tevékenykedett plébánosként. Elvitte ide idős és beteg édesanyját is, akit fiúi szeretettel gondozott. Első sikeres agyműtétje után, tréfásan „agyafúrt plébános”-nak nevezte magát. Állapota rosszabbodása miatt szükséges újabb műtétre már nem kerülhetett sor, mert a betegek szentségével megerősítve, a műtőasztalon adta vissza lelkét Teremtőnknek, operáció megkezdése előtti percekben. A Mindenható megkímélte a nagyszerű embert a további szenvedésektől. Halála (1971 június 15.) évfordulóján a zebegényi hívek felkeresik sírját a mai plébánosuk vezetésével.

            Talán szimbolikus jelentőségű, hogy a Rezső-téri templom, (ahol Atya 11 éven keresztül minden vasárnap diákmisét tartott), annak a neves Lechner építészdinasztia egy tagjának  az alkotása akitől Atya édesanyja származott.

            Csak a legnagyobb tisztelettel, elismeréssel tudunk szólani e nagy nevelőről, aki mesterfokon oldotta meg, virtuóz technikával minden pedagógus fő feladatát:

-         segített a tanítványokban feltárni a bennük rejlő tehetséget, talentumot;

-         megmutatta ennek helyes kamatoztatási módját;

-         élete példájával bizonyította, hogy örömforrássá tehetjük azt is, amit kötelező cselekednünk.

            

Szerző: Szabó Barbara | 2012. február 06. 18:27:21

Budapesten a szent család plébánián volt plébános Kozma Imre atya.  Nagyon sajnáltam, hogy elment onnan. Sokan ismerhetik a Máltai szeretet szolgálatnál van most és az irgalmasrendi kórházzal szembeni kápolnában szokott misézni.

Utána a Pasaréti Páduai Szent Antal plébániára jártam és megismertem és nagyon megtettszett Grácián atya lélek emelő prédikációja, hogy milyen szeretettel beszél és a gyerekekkel foglalkozik.

Most az erzsébetvárosi  rózsák terei templomba járok, ahol tavaly óta Varga Zoltán atya a plébános. Nagyon jó a prédikációja neki is hasonló lélek emelő, mint a Grácián atyáé. Remélem sokáig ott lesz. 

Isten éltesse a jó papokat, hogy sokái tudják lelkileg vezetni az embereket

Szerző: Admin | 2012. január 04. 16:21:38

Horváth Kornél email-ben küldött hozzászólása:

Brezina Károly atya (ráckevei plébános) és Kálmán Imre atya (mint osztályfőnököm) nagy szerepet játszottak papi hivatásomban. Károly atya remekül összefogja Ráckevén az ifjúságot, péntek esténként frankó közösség alakult ki akikkel megjártuk Erdélyt és ettük a sajtos kiflit. Imre atya fiatal papként lett osztályfőnökünk, sosem felejtem el neki a Csillag szállót Püspökszentlászlón. Mindketten áldozatosan végzik "munkájukat", csak pozitív példaként tudok rájuk gondolni.

Szerző: Benedek Klára | 2012. január 03. 15:19:16

kedves olvasók!  Én református vallású vagyok, de megmondom őszintén eddigi életem során legmélyebben a lelkemet Böjte Csaba szavai érintették meg, az elmúlt év során amióta elkezdtem mélyrehatóan olvasni és át is gondolni a szavait, írásait, úgy érzem, más ember lettem. Őt azomban nem kell bemutatni, érte beszélnek a nagyszerű tettei és az a sok - sok megmentett élet, akit nevel és felnevelt. Nincs elég szavam, hogy megköszönjem neki, amit minden nap értünk tesz.

Sajnos kis koromban nem részesültem túl sok vallásos nevelésben, felnőttként kezdtem el mélyebben megismerni Istent. Szerencsére azomban életem során nagyon sok olyan jólelkű, a szó valódi értelmében vett lelkésszel találkoztam, hogy van kit kiemelnem Csaba testvéren kívül is.

Először is kezdeném Bogya kis Ferenccel, aki Szatmárnémetiben református lelkész és a konfirmációra való felkészítés első évét ő tartotta. Jól elmlékszem arra a 2003 kárácsonyi beszédére, ami annyira megragadt bennem, hogy a mai napig is nagyon sokszor eszembe jut (pedig már 8 éve...). Ő volt az első aki kinyitotta a szemem, hogy a szószéken nem ezer éve lejárt unalmas szövegeket hallhatok, hanem olyan dolgokat, ami igen is a mindennapi életben segít! Nagyra tartom Bartos Károly jelenleg Papolcon szolgálatot teljesítő református lelkészt is. Olyan széleslátókörű, értelmes, türelmes ember, hogy az ritkaság. Neki is olyan szónoklatai vannak, hogy az ember a padban úgy érzi neki mondja személyesen :). Most hogy új városba költöztünk, egy lelkész házaspár, Szabó László és Edit az, akit a Jóisten az utunkba sodort. A lelkész úr felesége a kisfiunk ovónénije, ritka becsületes és szeretetre méltó ember ő is.

Szerző: Edelényi Zsolt | 2011. december 05. 20:50:28

Filó Kristóf budakeszi plébános

Öt évig éltem Budakeszin. Kristóf atya esketett. Ő engedte meg, hogy ALPHA-t csináljunk. Húsvéti liturgiái gyönyörűek voltak. Nem volt káplánja, sekrestyése sem mindig. Hagyta, hogy a budakeszi civilek (domonkos nővérek is) dolgozzanak és ők sok mindent meg isvalósitottak.  Volt úrnapi virágszőnyeg, mise alatt gyerekeknek katekézis, örömút, lelki nap, krumpliebéd, katekumenátus, jegyesoktatás és sok egyéb. Ő a háttérbe húzódott, és segitett, ha kellett.

Csak fiúk ministrálhattak, nagy ünnepekkor több tucat fiú segitett szervezetten, rendezetten a liturgiában. Vasárnapi prédikációi felkavaróak, buzditóak voltak. Budakesziről sok papi hivatás került ki.

Ennyit dióhéjban. Talán vannak még fontos dolgok, de most ezek jutottak az eszembe.

Szerző: Admin | 2011. november 30. 17:15:08

Dr. Biró Péter emailben küldte szerkesztőségünkbe az alábbiakat:

Sipos Írisz írását szeretném megerősíteni és kiegészíteni Kölley György vonatkozásában.

Ő is egyike azon papoknak, akik az üldöztetés éveiben személyi szabadságuk, közöttük sokan életük, feláldozásával is mindent megtettek a magyar ifjúság istenhiten alapuló erkölcsi neveléséért.

Már nagyfiúként különös érzékkel tudott foglalkozni a 8-10 éves kisfiúkkal, majd későbben felnőttként a fejlődő korosztállyal is. Gyermek- és ifjúkorában saját élményein keresztül ismerkedett meg a cserkészet eszmevilágával (Isten, haza, embertársak), és ennek egész életében elkötelezettje lett. Felismerte ennek jellemalakító és ifjúságnevelő hatását, és papként is alapvetően ez volt nevelő eszköze mindvégig.

Magam a 433. sz. Szent Bernát Cserkészcsapat farkaskölyök falkájában, 8 éves koromban ismertem meg, amikor ő már ifjúként nagymarosi táborozásunk egyik vezetője volt.

Az 1940-es években, szemináriumi növendékként is folytatta a fiatalokkal foglalkozást, egyre inkább kitűnt ezzel kapcsolatos adottságaival, olyannyira, hogy hamarosan a Magyar Cserkészszövetség országos kiscserkész előadója, majd a háború után kiscserkész vezetője lett.

1944/45 telén, Budapest ostroma alatt a budapesti Svéd Nagykövetségnek a Központi Szemináriumba telepített Internátusa vezetőjeként üldözött családok gyermekeinek átmentésében vett részt.

A háborús napok után újra felvette a kapcsolatot hívő cserkészvezetőkkel, és folytatta ifjúságnevelő tevékenységét. Ennek eredményeként 8 évet töltött akkori szovjet büntetőtáborokban, amit a Jó Isten különös kegye folytán túlélt, és 1954-ben hazakerült. Ez sem törte meg, és még nagyobb lelkesedéssel szervezte régi cserkészfiúk segítségével a fiatalok csoportjait. Akkorra már a magyarországi cserkészetet betiltották, így hittancsoportokként foglalkozott velük, vitte kirándulni, táborozni őket.

Közben befejezte, fogsága miatt megszakadt, szemináriumi tanulmányait, és 1956 nyarán pappá szentelték. Az akkori Állami Egyházügyi Hivatal ismerve előéletét csak Budapesten kívüli plébániára helyezéséhez járult hozzá, így került Dunabogdányba. Itt virágzó hitéletet szervezett és egyre több fiatalt nyert meg hittancsoportjaiba, ministránsnak, nyári „civil” táboraiba, stb. Közben felnőtt régi hittanosai, cserkészei segítségével budapesti „hittancsoportokat” is szervezett, irányított.

Mély nyomot hagyott bennem egyik személyes élményem ebből az időből. Tél volt. A hegyeket, erdőket beborította a fehér hó. A korai sötétedés után innen-onnan egymás után érkeztek kisebb-nagyobb fiúcsoportok a nagyvillámi turistaházba. A vezetők egymást igen, a fiúk általában nem ismerték a többi csoportbelieket. Mégis hangulatosan telt az este, majd takarodó előtt csendes elmélkedés. Kölley Atya, azaz Gyurkabá folyamatosan gyóntatta a hozzáfordulókat. Másnap, vasárnap reggel korai kelés, majd újra kis csoportokban az Urak Asztala hegy felé vezető turistaúton elindultunk. Farönkökből épült közeli esőbeállóban újra találkoztunk. Kis faasztalka, fehér terítővel, két szál viaszgyertya között feszülettel a havas téli csendben. Gyurkabá tábori szentmisét mondott nekünk és az erdő fáinak. Természetesen az úton többfelé éberen figyelő őrök biztosították nyugalmunkat. A szentmise után a csoportok megint különválva elindultak vasárnapi kirándulásukra. Csodálatos élmény volt!

Az akkori világban mindezt természetesen csak illegálisan, titokban, a legnagyobb óvatossággal lehetett ideig-óráig csinálni.

1961. februárjában, egyetlen éjszakán, vele együtt 38 papot és 82 egyetemistát tartóztattak le, államellenes szervezkedés vádjával, és ítéltek el 3-15 év börtönbüntetésre. Ő 3 évet kapott. Szabadulása után 2 ½ év házi őrizetben folytatta munkáját.

1967-ben végre „nyugati” útlevelet kapott, amivel, a hatóság által mellérendelt paptársának kíséretében, 30 napos szanatóriumi kezelésre utazhatott svájci nővérekhez. Ez alatt felvette a kapcsolatot külföldön élő volt lelki fiaival és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCsSz) vezetőivel.

A Szanatórium javaslatára 1969-ben, egyházi elöljárójának „ajánlására” újabb kezelésre utazott, ekkor már egyedül, és megfogadva a tanácsot, nem tért onnan vissza. Beilleszkedett a németországi ifjúságnevelő munkába és a KMCsSz keretében elvállalta az Európai Cserkészkerület vezetését. (Itteni munkásságáról szól Sipos Írisz említett bejegyzése.)

Itthon, a diktatúra összeomlása után újraalakult Magyar Cserkészszövetség örökös tiszteletbeli elnökévé választotta.

Ennyit az én egyik papomról! Isten áldja meg őt élete példaadó munkásságáért, a magyar ifjúság istenhitre neveléséért!

 

További részletek olvashatók:

  • Kölley György: Értetek és miattatok. Eötvös Kiadó, 1989. ISBN 963 7820 17 5

  • Kamarás István: Búvópatakok. Márton Áron Kiadó, Budapest, 1992.

  • Dékány Csaba: Ciszterci indíttatású mozgalmakról a szorongattatás éveiben, 1949-1989. Budai Szent Imre Ciszterci Gimnázium, 2005. ISBN 963 229 257 X

Szerző: Edelényi Zsolt | 2011. október 13. 08:11:57

Vácz Jenő SJ

2002-ig a keresztényeket nem szerettem.

Akkor egy barátom felíhvott, hogy kerékpározott a mecsekben, és egy kedves öregúrral találkozott, aki meghívta őket az Életrendezés Házába. Még az alábbi cikket küldte el. http://magazin.ujember.katolikus.hu/Archivum/201.10/06.html

Mivel a háromnapos lelkigyakorlat úgy esett, hogy csak egy nap szabadságot kellett kivennem, ezért elmentem.

Nem is gondoltam arra, hogy ez a vidám öregember keresztény is lehet. Éppen vacsorára érkeztem meg, és ők felálva imádkoztak. Először azt hittem, rossz helyen vagyok, de annyira meleg és barátságos légkör fogadott, hogy egy percig nem zavart, hogy ők hívők, én pedig nem.

A három nap eseményeiről hosszan írhatnék, hiszen le is jegyzeteltem. Még éveken keresztül az évfordulókon átelmélkedtem a lelkigyakorlatot.

Akkor még egyszemélyes, 2 négyzetmétzeres fülkék voltak ott, az ivóvizet a kútból kellett hozni. Egy laticelt vittem, azzal mentem el az erdőbe, hogy a beszédek végén elhangzott kérdéseken gondolkozzak. Kápolna még nem volt kész, az étkező egy részét függönyöztük el, ott volt a mise.

Jenő atya és Isten alaposan átrendezte az életemet. Dolgozatot is írtam Jenő atyáról. Arra kerestem a választ, mi volt az  ő titka, hogy ott nála megtértem. Nem jöttem rá igazán. Csak annyit tudok mondani: hiteles keresztény  volt.

Szerző: Edelényi Zsolt | 2011. október 12. 07:53:45

Fekete András OFM

Míg nem hittem Jézus Krisztusban, ő volt az egyetlen pap, akit ismertem. Az ő miséin hitetlenként is részt vettem, mert  úgy beszélt, hogy én is értettem. Szavaiban nem volt gőg, felfuvalkodottság, moralizálás.  

Mikor megkaptam hitemet, ő kísért engem. Mit szerettem benne? Sosem okoskodott, mindig bíztatott. Bölcs, mert sokat hallgatott, és jót szólt, és csak akkor amikor kellett. Vidám volt. Sosem volt erőszakos, sosem akart manipulálni.

Feleségemmel és András atyával együtt elmentünk Umbriába és végigjártuk sok helyet, ahol Assis Szent Ferenc járt. Csodálatos zarándoklat volt.

Szerző: Admin | 2011. október 03. 13:53:57

Sok papról olvastam nagyon szép megjegyzéseket. Párat én is ismerek:Serbán Mihály, Serbán Bálint, László András, Balázs Zoltán, Simon István, Hámzau Relu, Bukovics István, Benchea Celesztin, Istvánka Vinci, Róka Dani, Manoláche Lőrinc és még sokan mások, akik szolgáltok vagy ma is szolgálják a jó népeket a magyar hazában vagy már külföldön, de teszik szívvel és lélekkel. Sok szeretettel: Csicsó János atya 

Szerző: Admin | 2011. augusztus 31. 09:15:23

Vecsernyés Gábor hozzászólónk javaslatára, közzétesszük Nemeshegyi Péter SJ atya írását Nemes Ödön SJ atyáról:

http://ilyenazenpapom.com/customPages/nemes-odon-%281926-2011%29

Szerző: Vecsernyés Gábor | 2011. augusztus 31. 08:46:03

Nemes Ödön SJ atya 2011. augusztus 19-én, pénteken hajnalban elhunyt.

Gyászmiséje és temetése 2011. szeptember 3-án 15.30-kor lesz a Pesti Jézus Szíve templomban.

Szerző: Kovács Tímea | 2011. augusztus 23. 09:28:34

Nem tudnám szavakba önteni azt a jóságot, lelki szépséget, szeretetet, amit dr. Gesztesy András atya adott nekünk anno Kakasd községben. Gyermeki éltünket, a világra való rálátásunkat, szellemi fejlődésünket mind-mind neki köszönhetjük. Lehet, hogy akkor és ott anno mindezt nem is tudtuk értékelni, megháláni neki.... de hiszem és tudom, hogy sokunk életét betöltik az ő tanításai, szavai! Szeretettel és tisztelettel gondolunk rá :-))) A jó Isten éltesse és teremtsen hasonló embereket erre a Világra :-)))

Szerző: Missa de Angelis | 2011. augusztus 18. 13:07:34

Ailer Gellért OFM atya:

„Üldözéseink során, mikor egyik helyről a másik helyre kell mennünk, egyre több helyen tehetünk tanúságot.

Centrum. Villamosmegálló. Szűzanya a zászlón. Katolikusok. Dicsőítő zene. „Feltámadott, feltámadott…Közelebb megyek. Együtt éneklünk. Bérlet eltéve, dicsőítünk. Testvérek tánccal magasztalják az Urat.

Gellért atya és a ferences felnőtt  közi. :)

Szerző: Missa de Angelis | 2011. augusztus 18. 12:39:37

Hess István SJ atya:

„Nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút.”

„Várok, és nem történik semmi. Csend.”

 

Mély, komoly igazságokat fogalmaz meg.

Sokat köszönhetek Neki.

Megfontolt, átlátja a helyzeteket.

Jó hallani, amikor énekel, és

látni, amikor szívből nevet.

Szent István királyunk ünnepnapján Védőszentje vezesse továbbra is!

Szerző: Iványi János | 2011. augusztus 13. 21:02:01

Nagy szeretettel és tisztelettel gondolok Kovács Kalliszt atyára. Pestszentlőrincen a 80-as években Ő indított el a hit útján, nála lettem elsőáldozó és bérmálkozó. Hálás szívvel őrzöm jóságos, türelmes, példamutató személyiségének emlékét.

Szerző: bauzsu | 2011. augusztus 01. 06:58:11

Szeretném megköszönni Cseh Péter Mihály atyának áldozatos munkáját. Köszönöm hogy a jó útra térített és azóta is mutatja az utat. Vezetésével kiemelt a depresszió mocsarából és az Úr felé vezetett.Imádkozom érte és a többi papokért is, hogy méltó módon vezethessék az Úr felé a bárányokat.Kérem a JóIstent hívjon még ilyen papokat a bárányok élére pásztornak! Hálát mondok az Úrnak, mert megtaláltam a hozzá vezető utat! És ahogy Péter atya szokott ,,kiabálni" ,,Jézus" Jöjj hozzánk!!! Ámen 

Szerző: Kis Bernadett | 2011. július 20. 18:47:47

Aki nagy hatással volt-van az én életemre lelki fejlödésemben Fülöp László tisztelendő atya. Igehirdetéseit hallgatva megtisztult erkölcsi,lelki világba emel,általa megismertem az  Úr Jézust. (A neten mindanyian meghalgathatják igehirdetéseit: fuloplaci10 ) Szeretettel emlékezek gyerekkorom meghatározó papjaira Vatány Gábor,Rózsa Gáspár majd később Márton István. Sok szép élményt köszönhetek nekik. Isten áldása rájuk

Szerző: Admin | 2011. július 11. 13:58:05

A Végh család emailben küldött hozzászólását tesszük közzé:

Búcsúzás Hajdó Istvántól Isten bocsássa meg nekem, hogy a gyászhír után, amit ma kaptam, 22:39-kor, 2011.- július 8.án: " PAPBÁCSI MEGHALT"- Krisztus teste a lobogó viaszgyertya fényében ülve-írva,erős almapálinkával nyugtatom hevesen dobogó szívemet, tompítom agyamat,hiszen tudatomba hasított; többé nem látjuk egymást, Drága Pista, tisztelendő főesperes, Hajdó István, gyermekeim keresztelő papja. Kimondatott az AMEN. Berszán Atyánal járva, kit mostani Gyimesi nyaralásunk idején látogattam meg,lelki megerősödést kaptam. Panaszoltam,siránkoztam,hogy milyen elesett,gyenge állapotban feküdtél kórházi ágyadon,amikor hétfőn hogy Erdelybe érkeztünk első utam az udverhelyi idegosztályra vezetett. Tekinteted,a néhány elsuttogott szó azt jelezte, hogy Te mar majd' Odaát vagy. Arcod gyötrettetésed ellenére fiatalosan szép volt s mikor azt mondtam Neked : Egész Magyarország érted imádkozik,azt felelted " Köszönöm,az jó! ". Berszán Lajos, aki a kolozsvári református teológián rendezett díszünnepségen Magyar Örökség Díjad laudátora volt, azt mondta nekem aggodó szavaimra, hogy bennünket hívőket elszolít Urunk, de ne sötétséget,sőt inkább fényt lássunk magunk előtt, az örök élet világossága járjon át. Búcsúzom szeretve tisztelt pásztorunk. 2005-ös csíksomlyói pünkösdi prédikációd felszabadító, megnemesítő, magasztos könnyezést váltott ki belőlem, s akkor határoztam el, hogy megkérlek, vállald el gyermekeim megkeresztelését. Csodaszámba menő, hogy hosszas, hiábavaló keresés, érdeklődés után végre Rád találtam. Budai munkahelyemre sietve megálltam a Városmajor utcai Érsebészeti Klinika előtt. Próbáltam telefonon a nyomodra bukkanni - megmagyarázhatatlan miért pont ott és akkor !!! Megtudtam, nagybeteg vagy, szívműtétet hajtottak végre rajtad. Hol? Épp ott,a Városmajor utcai kórházban, amelynek kapujánál álltam. Beléptem az épületbe, a kertbe, ahol látogatóid karéjában ültél a padon, sápatag lábbadozóként. Bemutatkoztam, elmondtam kívánságom, s Te azt válaszoltad, ha megerősödtél, jöjjünk Gyergyószentmiklósra, templomodba. Kérdeztem hogyan tituláljalak ; főtisztelendőnek, főesperes úrnak, plébános atyának, mire azt mondtad: Szólíts csak Pistának, kedvesem! 2006. július 23.-án a zsúfolt nagytemplomban a vasárnapi szentmisén keresztvíz alá álltak Margit, Mária Ilona és Emese Etelka lányaim és Pál Péter fiam. Emesének a keresztségben az Egyház szabályai szerint, valamelyik szent nevét kellett választani. Ezt Rád bíztuk. Erzsébetet ajánlottal, az önfeláldozás, az ölében piros rózsával jelzett, életet magasztaló Árpád-házi királylányunk után.Célbataláltál, hiszen édesanyám és legidősebb nővérem is Erzsébetek. Zengett Isten Háza a sok száz magyar hívő énekétől, s gyimesi csángó testvéreink, immár keresztelő komáink jelenlétében alkalmat kaptam arra is, hogy elmondjam Sajó Sándor két versét, a Hitet és a Magyar Keresztet. Nyugdíjázasod okán Lengyelfalvára kerultél ezután,ahol áldozatos szolgálatod látvanyos eredményeket produkált. Orbán Balázs emlékére álíitott székelykapu avató ünnepségetekre engem is meghívtál, hajlékodba befogadva, s tetted ezt több alkalommal, amikor családommal meglátogattunk, Szentmiséden részt vettünk. Hírdetted: a magyarok zászlója legyen a pelenka: a gyarapodás, az új élet, a megmaradás záloga. Magyarok, székelyek, csangók, Kárpát Hazánk minden jó testvére, aki ismert, izzó szeretettel kapcsolódott Hozzád, s ez a ki nem hanvadó ragaszkodás éltet bennünket immár a földi élet áldozatos szolgalatából az örökkön örökké tartó mennyei létbe távozásod, bár megrazó, de dicsőséges pillanatától mindétig. Amen. Soli Deo Gloria! ( Búcsúzás Hajdó István papbácsitól- Végh Péter tanár és családja- Pilisjászfalu) 

Szerző: Goda Gergő | 2011. július 04. 13:27:41

A mi papunk nagyon kedves és egyben nagyon szigorú is. Tudja, mikor van heyle a viccelődésnek és figyelmeztet ha valamit rosszul csinálok. Élettapasztalata révén sokszor próbálok ráhallgatni, hiszen csak a legjobbat akarja nemcsak nekem, hanem mindazoknak akikkel szigorú. Őszinte, szókimondó és sohasem fél megvallani véleményét. Sokan ezért nem is szeretik, hiszen ő egyből megmondja valakinek, ha hibát lát viselkedésében. Egyéni véleményem, hogy ezért nem kellene rá megharagudni, hanem elfogadni és belegondolni az ő lelkivilágába azelőtt, hogy ítélkeznének felette. Sajnos városunkban megvannak a rossz szavak ellene, de mi szeretjük őt. Nagyon jól tud prédikálni, sosem unalmasan hirdeti az igét. Sokszor hosszasan beszél, de még akkor sem fáradunk bele, legalábbis egy páran. Ha látja, hogy megunjuk, vagy picikét elbóbiskolunk egyből ránknéz és kérdez valami olyat, amire talán válaszolni sem tudunk. Ha nem tudunk sem keseredünk el, azzal is többet tanultunk. Ha tudjuk meg megdícsér. Egy élmény hallgatni szentbeszédeit. Olyan érzés, mintha leülnél valakivel egy délután teázni, és soha nem akarsz elszabadulni. Nagyon szeretjük őt. Sajnos már egy kicsit idős. Kérem imádkozzatok érte is! :)

Szerző: Admin | 2011. július 04. 07:45:18

Simon Tibor emailben küldött hozzászólását tesszük közzé:

Berta Tibor atya rendszeresen jár hozzánk misézni, Csepel Belvárosba. Mint kántor, vasárnapról-vasárnapra várom a 10 órai szentmisét, amelyet ő tart. Vasárnaponta 5 szentmisén orgonálok, és az általa tartott mise az, melyen nemcsak mint kántor, hanem mint hívő is részt veszek. Nagyon tisztelem benne, hogy a mai korba igyekszik beleilleszteni a Szentírásból hallottakat. Nagyon sok példát hoz, a mai ember életéből. Ferences lelkületéből adódóan igyekszik a hívektől távol tartani a világ szennyét, az értékesre és a lényegre irányítani az ember figyelmét, nem fél attól, hogy Krisztushoz hasonlóan esetenként radikális legyen.
Prédikációjára lehetetlen nem odafigyelni.
Liturgia iránti elkötelezettsége példa számomra.
Köszönöm a Gondviselésnek, hogy minden vasárnap vele szolgálhatok és adjon neki az Isten jó egészséget, hogy még nagyon sok hívő embert tudjon tanítani.
Simon Tibor kántor, Csepel Belvárosi Plébánia

Szerző: Admin | 2011. június 30. 09:56:19

V. Ági emailben beküldött hozzászólását tesszük közzé:

Életem nagyon nehéz-kiüresedett életunt-szakaszában találkoztam SZEKERES MIHÁLY ATYÁVAL Gyömrőn. Amíg itt volt, köztünk élt, mint Jézus, megosztotta életét velünk, és mi is megoszthattuk életünket vele. Sok csoportot, ki közösséget hozott létre, ezekben fáradtságot nem ismerve aktívan részt vett. Számos rendezvény, program, agapé, ministráns, ifikirándulások, nyári táborok, biciklitúra, játszóházak, templom- éps plébánia felújítása, templom- és templomkert közösségi takarítása és rendbentartása, lelkigyakorlatok kötődnek szolgálatához.

A misén prédikációiban mindig ívet húzott az előző vasárnapok Evangéliumai és az aktuális Evangélium mondanivalója között.  Szelíden beszélt, de tanított, nevelt is. Mindig megköszönte a Szentmisében örömmel végzett szolgálatainkat, és hogy együtt ünnepelhetük a Szentmisét. Moslygós, kedves pap.

Megismertetett egy új lelkiséggel, egy új „Családdal”, az elhagyott Jézusra tekintő szeretetközösséggel.

Hálát adok és köszönet Istennek, hogy itt szolgált Gyömrőn Szekeres Mihály atya.

Üdvözlettel: V. Ági

Szerző: Ráczné Erzsike | 2011. június 28. 21:04:45

Hívő,katolikus életem meghatározó papja +Gondos István apát úr volt, aki gyermek és kora felnőtt korom vallási életét irányította.A másik meghatározó pap, Balog Gyula Atya személyében érkezett a jó Istentől küldetésben Újfehértóra, s általa kaptam indíttatást a hitoktatói munkámhoz.Gyermekeim számára ,valamint a családok számára Felföldi László atya jelenléte,tanítása még ma is meghatározó,bár máshol látja el már áldásos papi munkáját.Német János atya által ismerhettem meg P Anton Gots kamilliánus atyát,aki karizmatikus egyénisége által sok embert kapcsolt be a Kamilliánus családok országos hálózatába. Életem legnehezebb időszakában találkoztam vele,ő nem csak megvigasztalt,de hitet és erőt is adott,testi-lelki gyógyulásomhoz.Könyveinek tanítása erőforrásaim ,imái tudom meghallgatásra találnak a mennyei Atyánál.Rajtuk kivül Linzenbold József esperes-plébános személye   számomomra és családom számára is meghatározóvá lett.Úgy látszik a jó Isten szeret bennünket Újfehértóiakat,mert meghallgatja imáinkat és jó papokat küld nekünk.Szinte minden kis papot aki nálunk volt megemlíthetnék,mert mindegyik más-más értékeket hozva segítette Isten felé a lépéseinket.Juhász Imre atya, mostani plébánosunk a papok éve kapcsán vissza hívta őket egy-egy alkalomra. Prédikációikkal  felhívták figyelmünket a papi élet szépségeire,de a küzdelmeire is .Hálás szívvel mondok köszönetet papjainkért a jó Istennek,hogy Őket küldte el hozzánk,hogy általuk erősödhettem hitemben,lettem befogadója Krisztus tanításának és közvetítője is.

Szerző: Dóra | 2011. június 23. 08:52:48

Szeretnék 2 papot megemlíteni, akik meghatározó személyek, lelki vezetők életemben:  Nagy József plébánost, valamint Böjte Csaba testvért. Árad belőlük az öröm, szeretet, béke. Valóban Isten küldöttei. Köszönet József atyának kedvességéért, bátorításáért, a fiatalok szeretetéért, tanításáért, Csaba testvérnek áldozatos munkájáért, példamutatásáért, tanításáért (szentbeszédek, könyvek, levelek), valamint humoráért, közel hozza Istent. Nagyon sokat tanultam tőle!! Áldja meg őket a Jóisten, tartsa meg sokáig erőben, hitben, szeretetben!  

Szerző: Tina | 2011. június 22. 19:55:13

A Szent Szűz oltalmazza Bodó Zoltán atyát.

Szerző: Vermes Zoltán István | 2011. június 22. 14:48:34

Óriási szerencsém van.

A következő kiváló papokat mind személyesen ismerem, mindössze két és fél év óta, hitbéli megerősödésem óta.

Időrendi sorrendben:

Hankovszky Béla, Farkasrét egyik fő gyóntatója, a legtapasztaltabb pap.

Mékli Attila, farkasrét káplánja, a tömött "vashatosok" celebrálója, szelleménél csak a hite erősebb.

Szederkényi Károly, Farkasrét egykori plébánosa, a legbelátóbb, sokolédalúbb pap.

Sebők Sándor, fóti plébános, egy zenáben és hitben gazdag közösség ebszolút tekintélyű vezetője. Olyan kiválóságok segítenek neki, mint Borka Zsolt, Cselőtey Anna, Cselőtey Andrea, Guzsaj Andrea, és a másik Guzsaj lány olyan hittel és szerénységgelé, ami páretlen.

És végül, de nem utolsó sorban:

Csáki Tibor, monori pláébános, akinek nemrég volt az ezüstmiséje TÖMÖTT templomban, és olyan szeretben, hogy csak ámulni lehetett. Amellett, hogy 3-4 templomre vigyáz, nyári tábor, téli tábor, 24 órás kosárlabdameccs a filataloknak, zarándok út suzervezés, és még sok mindenm személyesen magaráza el kedves keresztelkedni készülő feleségemnek, hogy mi ios a Krisztusi Szeretet. Ő TUDJA.

éS MOST AZOK, AKIKET HANGRÓL ISMEREK:

Pál Ferenc, - akinek a megbocsájtásról szóló egykori beszéde beleszólt az életembe -  

Böjte Csaba, akinek a húsvéti beszédét a magyar Mária Rádió nem adta ki hangban, de az erdélyi Mária Rádió igen,

Székely Gábor (László?) a cigánypasztozizációs felafdattal megbízott püspök

És legutoljára:

Kovács Gábor, pap-költő, akinél mordabb embert nem ismerek, de ha szentbeszédet mond, elmosolyodik, és akkor kell rá figyelni, nem máskor. A szonettkoszorú-ja kiadását - melyet szorgalmaztam - nem vállalta eddig se az Szent István kiadó, se a Szent Gelléért kiadó.

KÖLTEMÉNY NEM KELL?

Hálám az Úrnak ezekért a kiváló emberekért!

csévizio

Vermes Zoltán István

 

Szerző: Béres András | 2011. június 04. 16:21:57

Az én papom olyan, mint egy repülő pilótája. Vagy, mint egy cég tapasztalt vezetője. Emberi, megértő, tudja, hogy a szív számít. És mégis: igényes, következetes, és nem langyosítja fel az eredeti tanítás radikalitását. Fábry Kornél, a kaposfüredi plébános, Húsvétkor a kertben a gyerekeknek Kinder tojásokat rejtett el. Ő igazán érzi, hogy az adományozás nem a "felesleg", nem a "másodrangú", a "lejárt" dolgok adása, hanem ugyanúgy a legigényesebb ajándék adása, mintha a saját gyerekünkről lenne szó.

Szerző: Kántor | 2011. május 27. 18:34:26

Legelső plébánosom Miklós Dezső atya, aki megismertetett a vallással szüleim után, de azt hiszem legalábbis nálam ez igaz, hogy teljesen más ha ha egy pap beszél nekünk gyerekeknek vallásos dolgokról, mert ott áll Ő, mipedig ülünk és tátott szájjal hallgatjuk, aztán érdeklődve végignézünk rajta és gondolom magamban, de szép ruhája van a bácsinak és de jól néz ki ahogy fel és leveszi. Aztán ő tanított meg engem ministrálni és nem zavarta hogy mise közben odaforduljon hozzám és elmondja mit kell csinálni és utánna folytassa a misét és ezt megcsinálta egy pár vasárnap mire megtanultam de ő türelmes volt. Második plébánosom Heidelsperger István atya akit már nagyobbacska koromban ismertem meg mert akkor került hozzánk, nagyon sokat tanított engem úgy, hogy mindezidáig én se tudtam hogy  tanít és ezt valószínüleg ő sem tudja, de most hogy elkerültem egyetemre előkerült a vallás a szobánkban és sok olyat tudtam mondani szobatársaimnak amit tőle hallottam és emelett nagyon jókedvű ember akinek mindenre van valami vicces mondata és azt hiszem még nem is volt körülötte fagyos hangulat mert ugyanúgy el tud beszélgetni egy gyerekkel mint egy időssel és nagyon szereti az embereket. De ugyanakkor hasonló tulajdonságokkal fontos hogy nem ugyenezek hanem hasonlók, említhetném Lengyel József atyát, Bákonyi János atyát, Tamás László atyát, Kálmán József atyát, Juhász Imre atyát akinek hihetetlenül jó prédikációi vannak.

Szerző: Dalma | 2011. május 25. 10:27:47

Én Papp Tibor görög katolikus atyát emelném ki, aki a Szent Imre Katolikus Gimnáziumban hittant tanít már 2-3 éve. Gyakorlatias és minket mindig az életre nevelt. Sugárzik róla, hogy úgy is él, ahogyan beszél és számomra ezért nagyon hiteles pap és hiteles ember. Emellett ha valaki lelki tanácsért, segítségért fordul hozzá, soha nem utasítja vissza. Ha nagyon sok dolga van, akkor is talál időt és alkalmat a beszélgetésre. Én személy szerint sok lelki épülést szolgáló dolgot kaptam tőle, amit a mindennapi életbe is be lehet építeni. Szerintem a változást is a mindennapi életben kell kezdeni. Emellett atya ellátja a mindennapi papi teendőit az egyházközségében, 3 gyermeket nevel, sőt még főiskolán is tanít. Egyszerre tanár, lelki vezető, pap, férj és apa. Nem is tudom, hogy tudja mindezt a sok dolgot egyszerre csinálni, de tudja. A Szentlélek vezesse további útján és Isten áldja meg áldozatos munkájáért!

Szólj(on) hozzá!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá!
Itt regisztrálhat

Szabadon terjeszthető és másolható  - No Copyright                                                                       Powered by megaweb