Ilyen az én papom

Kedves Látogató!

Ha keresztény vagy, bizonyára ismersz olyan papot, szerzetest, aki nagy hatással volt szellemi és lelki fejlődésedre, sőt mondhatni életed alakulására. Most arra kérünk, hogy írj néhány sort erről az emberről, úgy ahogyan Te Őt ismered.

Ha nem vagy hívő, de találkoztál olyan egyházi személlyel, akiről nagyon jó véleményed alakult ki, kérünk, Te is tedd meg ugyanezt.

Kérünk, hogy csak jó és szép benyomásaidról tégy tanúságot. Nem azért, mert homokba akarjuk dugni a fejünket. Nem. Tisztában vagyunk, hagy sajnos vannak olyan papok, akik megtévedtek, nem méltóak a papi hivatásuk gyakorlásához. De erről készségesen beszámol a sajtó általában. Most sincs ez másképp. A gyanútlan médiafogyasztónak már-már az az érzése alakulhat ki, hogy az ilyen papok vannak többségben.

Ezt a médiajelenséget nagyon károsnak tartjuk. Káros nem csak a hívőkre, de a társadalom egészére még inkább. Káros, mert súlyosan elhallgatja azt az áldozatos munkát, amellyel a papok, szerzetesek többsége fiatalok millióit tisztességgel és tisztességre nevel, valamint bajbajutottakat, rászorulókat segít egyházi intézmények keretein belül és kívül. Meggyőződésünk, hogy ez a többség. A többség, akikről nem sokat hallunk, olvasunk a médiában, de akiknek sokat köszönhet az egész társadalom. Ha ezt Te is így gondolod, most kérünk, hogy tégy erről tanúságot.

Kik vagyunk mi, akik elindítottuk e honlapot? Néhány katolikus ember, világiak, zömében Cursillo -t végzettek, akiket szíven ütött Böjte Csaba atya húsvéti üzenete, hideg vizes locsolkodása tettre buzdított. Reméljük, hogy Te is szükségét érzed ennek a friss víznek, és ezt hozzászólás formájában ki is fejezed az alábbiakban.

Kérünk, hogy jelképesen Te is gyújts egy szál gyertyát, és imádkozz Isten egy olyan szolgájáért, akiről tudod, hogy csendben helytáll az Úr szőlőjében.

Figyelem: 2011. június 24-ikétől a hozzászólás regisztrációhóz és bejelentkezéshez kötött. Ezt sajnos azért kellett megtennünk, mert oldalunk a szpemmerek érdeklődését is felkeltette. Az ő hozzászólásaik persze más jellegűek. De - ha már ők is idetaláltak - kérjük a Jóistent, hogy szándéka szerint vezérelje tovább Őket a jó úton.

 

Hozzászólások

Szerző: Parti Borsi | 2010. április 13. 23:21:35

Hála az Úrnak Hegyháti Tibi atyáért (görcsönyi plébános),akiben először láthattam olyan papot, aki Szentlélektől sugárzó szeretetű és ugyanakkor mindennapian emberi.

Hála a már a mennyben lévő Nándi atyáért, első igazi gyóntatómért, aki szinte teljesen vakon is órákat gyóntatott a szombathelyi székesegyházban.Igazi útmutatásokat kaptam tőle.

És hála minden papunkért,azokért is,akik gyarló emberi tulajdonságokkal rendelkeznek és olykor botlanak,mert Istenünk végtelen szeretetével kipótolja hiányosságaikat.Áldd meg,Urunk,őket,és adj erőt nekik szolgálatukhoz!

Szerző: Kovács Katalin | 2010. április 13. 22:50:32

Lelkivezetőmnek és plébánosomnak Pálos István Nagyvárad szőllősi plébánosnak kívánom Isten bőséges áldását az életére mivel, lassan vezetget bennünket életpéldájával, igehírdetéseivel az Úrhoz vezető úton. Hosszú az út , és göröngyös, de fogja a kezünket, biztat, bátorít .Köszönet érte . Pálos atya! Köszönjük Istennek, hogy ilyen lekivezetőnk lehet!   Áldott légy Uram most és mindörökké Ámen

Szerző: Szőcs Csaba | 2010. április 13. 22:29:39

Én csupán annyit szeretnék hozzá szolni, hogy aki vagyok most ahoz nagy mértékben papjaink is hozzá járultak. Nem tudok hálát adni eleget Istennek, hogy valamikor a Ferenczy atyákon keresztul ismerhettem meg az Ő csodálatos szeretetét, majd az utánuk következő atyák Nt.Dr. K.L.;T. K.P; T. Gy.M.L.;csak tetőzték ezt itt Kézdivásárhelyen a B. Ö. plébánián és sokan mások. Szükségünk van rájuk és fontos ezt tudatnunk is velük,hisz sokszor kemeny aldozatos munkajukat nem kiseri elismerés az emberek részéről, Isten áldja meg mindannyiukat, különösen B.Ö. pléb. atyáit :) és adjon erőt, hogy megállhassák helyüket ott ahová Isten rendelte őket.

Szerző: Ferencz Alfred+ :) eistein | 2010. április 13. 22:19:01

Halat adok Istenek hogy meltonak tartott hogy megismerhetem egy olyan embert,aki igazan Istenek szentelte eletett,es testett,es lelket es lenyet.Olyan ember volt aki a szent egyszeruseget,es a tisztasagott szerete.Tiszta szeretetel szerete Istent.Beke,nyugalom,es imadsagokbol allt egesz elete,mert Csiksomlyoi Mariat szerete,es eletett a kezeibe helyezte. Frater Ivo(OFM)..................................

Szerző: Ferencz Alfred+ :) eistein | 2010. április 13. 21:59:16

Frt Ivo Csiksomlyorol,nagyon karizmatikus ember volt."A Szent az akive ha talakozol semmi ketelyed afelol hogy letezik Isten."            Egyszeru orok fogadalmas testver volt aki,csodalatos ember volt.Ha szolasra nyitota ajkat megtelt a szoba szeretettel es bekevel.Ha vele talakoztam mindig valami furcsa csillogas volt a szemeben,es valami csodalatos beke,es szeretett sugarzott a lenyebol.Bar oreg volt es gyonge szeretett,es Lelek lakott benne.Mintha kevesebb feny lenne a vilagban,mert elkoltoztel Frater IVO.Nyugodjal bekebe Csiksomlyo Szentje.

Szerző: Gorbe Csaba | 2010. április 13. 21:33:46

Dicsertessek a Jezus Krisztus!

Eletem legelso papja akiben Jezus Krisztust meglattam,azt az alazatossagot,szeretetet,josagot Orban Laszlo kolozsvari egyetemi lelkesz volt.Mivel en egy szekely ember vagyok legeloszor azt figyeltem meg ahogyan lekezelt velem.Epp egy kozossegi alkalomra akartam menni a Lelkeszsegen belul,es ahogyan lekezeltem vele,az ahogyan szeretettel szemben nezett velem,ahogyan utban igazitoot,engem nagyon megerintett.Mindig is felneztem ra.A predikacioiban mindig egyszeruen beszelt,en aki lassu eszjarasu vagyok mindig megertettem az uzenetet Istennek amit Laszlo atyan keresztul akart szolni nekem.Meg abban az evben az eletet adta az egyik kedves baratomert.Halas vagyok Istennek hogy megismertem.Kerem minden nap az o kozbenjarasat,az eletemert.Koszonom szepen hogy leirhattam en is a velemenyemet.

Isten aldja meg magukat.

Szerző: Dr. Orosz Márta | 2010. április 13. 21:09:11

Őszinte örömmel vettem Böjte Csaba atya húsvéti üzenetét és kezdeményezését feltétlenül követendőnek  tartom. Az én életemben  is lámpásként világítottak tiszteletreméltó, gyermek-, és emberszerető papok: Sátoraljaújhelyben Fodor János görögkatolikus esperes, Götz Pál rómaikatolikus (akkori)káplán atyák számomra éppen olyan meghatározóak voltak , mint a herendi Jokesz István, a szegedi Ábrahám István, a budapesti Bölcsvölgyi Zoltán és későbbi lelki vezetőnk: P.Morlin Imre SJ. A mi családunkban és baráti körünkben sehol semmilyen "negatív" példával nem találkoztunk, ezért is kell felemelnünk a szavunkat a katolikus egyház és a papság becsületért.

Szerző: Zita | 2010. április 13. 20:47:44

Ilyen az én papom! Ilyenek az én papjaim, akik eddigi életemben meghatározó szerepet töltöttek be:

Miskolcon az első hitoktatóm Urbán Imre atya volt, aki rengeteg mindenre megtanított minket. Versengtünk hittanórán, hogy ki tud többet, ki tudja hamarabb elmondani hibátlanul, latinul a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát. Nem volt olyan mise, akár hétköznap, akár hétvégén, amikor ne lett volna két-három-négy ministráns az oltár körül. Vasárnap a diákmise után bepakolt minket a trabantjába és vitt minket a környező települések miséire. Örömmel mentünk, szüleinknek esze ágában sem volt aggódni. Meg kell említenem Dr. Kovács Endre püspök atyát, aki mindig szívesen fogadott minket, nem volt olyan ünnepi (húsvét, karácsony) nagymise, amin ne köszönte volna meg a szépszámú asszisztencia részvételét. Szabó János atya segített felkészülni a főiskolai felvételimre. Dr. Sedon László atya keresztelte meg a kisfiamat a Szikla kápolnában, szentmise keretében.

Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola hittanári szakának pap tanáraira is szívesen emlékszem, álljon itt néhányuk neve a teljesség igénye nélkül: Kocsis Imre atya, Bosák Nándor atya, Mikolai Vince atya.

Budapesten kisfiam első hitoktatóit említeném,Papp Zoltán és Snell György atyákat, akik gondoskodó szeretettel vezetik be a gyerekeket hitünk ismereteibe.


Szerző: Teimel Éva | 2010. április 13. 20:46:54

Bár csak 11 éve tértem meg a hitetlenségből, mégis olyan sok szent életű, mély hitű papot ismerhettem meg, hogy össze sem tudom gyűjteni az összes kedves nevet.

Számomra első a sorban Katona István atya, akinek közösségéhez, az Emmausz Közösséghez tartozom. Élete, szavai, tanítása, lelki vezetése minden nap erőt adó példa számomra.

A következő Sándorfi István atya, aki már az Úrnál van, akitől elfogadó szeretetet, a másikra való gondos odafigyelést, elkötelezett életet tanulhattam. Csernáth Zoli atya a követi őket minden szempontból. Egész lénye, viselkedése, tanítása, ahogyan misézik és áldoztat, mind Isten gyengéd, irgalmas szeretetét tükrözi.

A teljesség igénye nélkül a karizmatikus atyák, akiknek egy-egy tanítása, imája, tanácsa sokat jelentett az életemben: Kemenes Gábor atya, Varga Laci atya, Hegyháti Tibi atya, Földi Tibor atya, Kovács Gábor atya, Ferenc testvér...

Nem feledkezhetek el volt paptanáraimról a Sapientián, hisz mindnyájuknak rengeteget köszönhetek. Nem csak teológiai ismereteimet, hanem Isten iránti szeretetemet is gyarapították elkötelezett, hiteles tanításaikkal: legtöbbet jelentett nekem Lukács László atya, Brückner Ákos atya és Székely János (ma már püspök) atya, aztán Orosz Lóránt atya, Várnai Jakab atya, Tuba Iván atya, Sulyok Elemér atya...

Rajtuk kívül is sok-sok atyát ismerek és el kell mondanom, hogy én paptól soha semmi rosszat nem kaptam. Talán néha szembesültem fáradtabb pillanatukkal, egy kis figyelmetlenséggel, vagy valamiről másképp gondolkodtak, mint én, de ha ettől én frusztráltnak éreztem magam, ez igazán nem az ő hibájuk...

Hálát adok az Únak minden papjáért, akik bátran ki mondták az IGEN-t az Ő hívására, s ezzel nekünk is példát adtak, hogy mi is mindig kimondhassuk az igent a nekünk naponta szóló hívásaira. Amen.

Szeretettel: Teimel Éva

Szerző: D.-né | 2010. április 13. 18:41:20

Hálával és szeretettel gondolok Zoltán atyára, aki a lakóhelyemen az ateista egyházüldözés éveiben nagy szeretettel és magas szinvonalon foglalkozott az ifjúsági hittanosokkal. 

A Jó Isten áldja meg János atyát is, aki már hitem szerint a mennyben van, õt szintén a fiatalokkal való áldozatos munkája miatt - fõleg az ateista rendszerben "nem létezõ' drogos fiatalok körében.

Végül, de nem utolsósorban Isten áldja meg és soká éltesse  mindannyiunk drága jó Regõczi atyját, aki külföldön is ismert könyvein és gyerekmentõ munkáján keresztül, amelyért - persze sok üldöztetés után - hivatalos állami elismerésben is részesült.

És azokat is Isten áldja meg,  akik névtelenül nap, mint nap dolgoznak az Ur és az emberek szolgálatában szeretettel, köszönetet nem várva.

Szerző: Szilágyi Beatrix | 2010. április 13. 17:50:46

Kedves Testvérek!

Felnőttként tértem meg.

Munka és két gyermek mellett végeztem el az Egri Hittudományi Főiskola levelező tagozatát Vácott. Paptanáraimnak és a főiskola összes tanárjának mély és őszinte hálával tartozom a sok szeretetért, melyet adtak. Adtak és adtak, rendületlenül a hitben.

Áldássá váltak számunkra.

Kérem a JóIstent, adjon nekik erőt, jó egészséget és kitartást, mosolyt és békét, szelídséget és alázatot!

Szeretném megemlíteni Kalácska Ferenc atyát, aki a plébánosunk, sosem molesztált és molesztálna senkit, türelme és segítőkészsége, nyitott szíve jellemzi.

Megemlíteném még Székely János segédpüspök atyát Esztergomból, akiből mindig a szeretet árad, köszönöm őket a Mindenható Atyának, Krisztus Urunknak a Szentlélek által!

Szerző: Kucsmáné Deák GAbriella | 2010. április 13. 16:08:32

Márciusban végzett cursillo-s vagyok. Római és Görög katolikus atyákat nagyon sokat ismerek és szeretek. Miskolcon lakom, és az avas-déli Görög Katolikus egyházközösséghez tartozom. Grunda János Atya a lelki vezetőm, így őt kiemelten említem. Felsorolás szinten meg kell említenem a következő atyákat: Mischinger Ferenc, Szarvas István, Szőke Gábor, Mondel József, Érsek Attila, Kovács Tamás, Nagy Krisztián, Dudás László, Makkai László, Orosz Árpád. Különleges személyek egytől- egyig. Más-más egyéniségek és mindannyian jelen voltak eddigi életem különböző szakaszaiban. Sok jót és szépet, értékeset tanultam tőlük a hitről, az életről és a világról. Ezúton is köszönöm nekik!

Szerző: TC | 2010. április 13. 15:54:54

Köszönet az oldal kitalálóinak és létrhozóinak!

Végigböngésztem a bejegyzéseket és megtaláltam az atyákat, akik rám is nagy hatással voltak, de még kiemelnék két nevet, amik még nem szerepeltek.

Pálmai Péter Godofréd bencés (kincés) atyát, aki lelkében ma is fiatal, bár nemrég ünnepeltük gyémántmiséjét. Ennek kapcsán felidéztünk néhány szép és mókás emléket, de bennem legélénkebben az a kép él, ahogy hullahopp karikázik és pingpongozik velünk az egyik nyaraláson, majd misét mond a nyaraló kertjében.

A másik Hollai Antal atya, aki arra tanít minden találkozásunkkor és minden szentmisében, hogy a szeretet az első és legfontosabb parancs. És persze így is él.

Köszönet és hála nekik, és Annak, aki az erőt, hitet, kitartást és főként a szeretetet adja nekik munkájukhoz!

Szerző: KMA | 2010. április 13. 15:36:24

Életem során sok papal kerültem ismerettségbe, kapcsoltba. Kezdve nagybátyámon, és rendtársain. Majd késöbb hitoktatóim és bölcs plébánosomtól tanultam sokat. Egyházi középiskálosként, paptanáraink, lelkigyakorlat vezetőink adtak életre szóló útmutatást. A teológián nagytudású, lelkiekben gazda papokkal találkoztam. Az évek során sok atyával talákoztam, időssel, fiatallal. Sokat tanultam tőlük. Humoruk, életpéldájuk, sok - sok áldozatuk segített nekem és másoknak.

Örülök, hogy elindult ez a honlap, talán sokak számára világossá válik, hogy papjaink túlnyomó többsége, alázatos szeretettel szolgálja a rábízottakat.

Szerző: Katalin | 2010. április 13. 12:44:08

A harmadik gyermekemet nem akartam megszülni a férjem zürös ügyei miatt. József atya aki római katolikus pap, imátkozott és misézett is értem, hogy gondoljam meg magam. Végül megtartottam a gyermeket és az atyát hivtuk keresztapának. A gyermek  jó keresztény, csendes, okos, szép és jó, igazi ajándék az Úrtól nekem. A férjem elhagyott minket, nem gondoskodik rólunk egyáltalán. A gyermekeim magániskolába járnak. Tanulmányaikat meg kellett volna szakitani anyagi gondok miatt. Az atya, aki már nyugdijas, az életében megtakaritott  összes pénzét ide adta, mert ahogy mondta nem tudja nézni, hogy a gyermekeim szenvednek. Mikor beszélünk telefonon mindig megkérdezi, tud e valamit segiteni nekünk? Naponta kérem Istent, hogy áldja meg az atyát jóságáért.

Szerző: OsvayViktória | 2010. április 13. 11:38:47

Az "én papom" elsősorban a lelki vezetőm, Sándor atya. Ő korábban plébános volt nálunk, és én nem nagyon ismertem, amíg magánéleti problémám miatt segítségre nem szorultam. Először  az öcsém próbált segíteni nekem, de lassan elkezdte mondogatni, hogy menj el a plébánosotokhoz, oszd meg vele a problémát, kérj tőle tanácsot! Ez nehezemre esett, és pár hónapba is beletelt, amíg már annyira mélyen voltam, hogy gondoltam, ennél rosszabb már úgysem lehet, s bejelentkeztem hozzá. Legnagyobb meglepetésemre olyan tanácsokkal látott el, amiknek egy része nagyon praktikus és modern volt! Az jutott akkor az eszembe, hogy a divatos "Soma mamagésa" sem adott volna jobb tanácsokat. Persze, ezeket kiegészítette azzal, hogy imádkozzak, hogy  mi ezzel a célja az Úristennek. Nem ítélt el, nem volt szigorú, kioktató, hanem az ész és a szív szólt belőle.

Ezt követően sokszor fordultam hozzá ebben az ügyben, s lassan más ügyekben is. Mivel akkor már egy ideje keresgéltem lelki vezetőt, egyszer csak felismertem, hogy nem kell tovább keresnem, hiszen megtaláltam!

Szerző: Borbély Anita | 2010. április 13. 10:53:32

Hála Bakonycsernyén Kara József elhunyt plébánosnak, Lajos Atyának, Bakonykútiban Sándor Atyának, Székesfehérvári Bazilikában Imre Atyának, Székesfehérvári Plébánián Ervin Atyának és Gábor Atyának. Tőlük csak jót kaptam. Lelki vezetést, megértést. Köszönet azoknak is akiknek a nevét sem tudom, de melléjük sodort az élet, egy Búcsún, egy mélyponton, egy Szent Misén. Csak a jót mutatták és a jóra buzdítottak, segítettek, hogy a Jó Istenhez minél közelebb kerüljek. Tudom, hogy most sokat kell szenvednie mások bűneiért a papoknak, de talán fogjuk fel ezt a megtisztulás lehetőségének. Kereszténynek lenni sem egyszerű manapság, nekem is sok gúnyolódást kellett ártatlanul kiállnom volt munkahelyemen de a hit segített mindennap higgadtan és emelt fővel kibirni. Ehhez kivánok erőt, kitartást ebben a nehéz helyzetben.

Szerző: Hajtman Edit | 2010. április 13. 10:46:14

Köszönöm Csaba testvérnek a húsvéti hideg vizet a szemembe. Valóban nem csak megbántva kell érezzük magunkat a média újabb és újabb rosszindulatú hírein, hanem ennek hangot is kell adni. Nevükön nevezni a sok-sok arra érdemest.

Íme az "én papjaim":

Gyermekkorom első botladozó lépéseit Réthy László atya vezette. (Már nem él.)

Életem fontos döntéseinél Kovács István atya fogta a kezem. Ő sokak által Doki atya-ként ismert. (Már szintén nem él.)

Aztán ahogy gyermekeim cseperedtek, kapcsolatba kerültünk a szaléziakkal. Öt gyermekem nevelkedett a "kezeik között", és csak jót mondhatok róluk. Sokukat megemlíthetném, de csak egyikőjüket emelem ki, aki nélkül a mi családunk biztos lélekben szegényebb lett volna. Csány Péter szelézi szerzetes, akitől fiatal kora ellenére nagyon sokat tanultam bölcsességben, erőben, hitben. 

Szerző: Duka | 2010. április 13. 10:18:18

Szeretettel gondolok az életem folyamán körülvevő papokra és szerzetesekre.

Egész fiatalka koromban hitem alapjait a Szent Szabina kápolna bencéseitől kaptam Odó, Bálint, Titusz és Anzelm testvértől. Nekik köszönhetem, hogy azon az Úton járhatok - most már családostul - amit megmutattak számomra.

Később plusz segítségként a cserkészet rejtelmeibe kaptam bevezetést Szenderffy Ferenc atyától, aki számomra a mai napig a becsületesség mintaképe. Külsőségektől mentes, egyszerű élete ma is nagy példával jár elöl sokunk számára.

Külön köszönet Ádám János SJ atyának, aki a kellő pillanatban korát meghazudtoló módon mellettem termett és fiatalos lendülettel egy baráti "pofont" adott nekem.

Nem utolsó sorban pedig hála Janig Péter atyáért, aki munkáján keresztül a betegeknek vígaszt nyújt, az egészségeseket pedig példáján keresztül alázatra tanít.

 

Istennek legyen hála!

Szerző: trombita | 2010. április 13. 10:04:06

A Jóistennek köszönhetem , hogy találkoztam  D. László atyával , és néhány  Jezsuitával. Felnőtként tértem meg ,  igaz mindig is hittem a "különbejáratú"  Istenembe  , László atya álltal találtam meg a katolicizmus értelmét . Nekik köszönhetem , hogy  lelkemben lévő űr  megszünt. Az előbbi , szerénységével , jóságával, tisztaságával a mi földi Krisztusunk . A jezsuita atyák Szellemiségükkel és lelkiségükkel a lelki mestereim .

Áldja meg Őket az Isten!

Szerző: Szarka Krisztina | 2010. április 13. 10:02:44

Hálát adok a Jóistennek Dr Marosy György Cézár atyáért, aki sok évtizeden keresztül állt a családunk mellett megerősítve mindnyájunkat a nehéz helyzetekben. Rendkívül művelt és bölcs ember volt, amilyenné csak a sok megpróbáltatáson keresztül ment és mély lelki életet élő emberek válhatnak. Nagy tisztelettel gondolok vissza Dr Arartó Miklós Orbán atyára is, aki Cézár atyával együtt rengeteget tett a fiatalok neveléséért Pécsen a Nagy Lajos Gimnáziumban.

Fontos szerepet töltött és tölt be életünkben Bátor Botond testvér a Pálos Rend magyarország tartományfőnöke, akiről szintén csak jót tudok írni. Isten áldja Őket!

Szerző: öszülő fejjel | 2010. április 13. 10:02:30

Az életem során egészen  pici koromtol Drága jó Édesanyám kezét fogva mentünk a templomba.Hála a jó Istennek olyan lelkipásztor volt aki a pici gyerekekkel is meg szerettette az Isten házát,akit nem zavartak a csintalan izgő, mozgó gyerekek. Olyan légkört teremtet, ahol mindenki jól érezte magát.Hála Istennek ez igy volt ídős koromig.Két olyan Lelkipásztoromnak voltam a temetésén akik meg határozták az életemet. Sajnos most egy olyan hejzetben vagyok, hogy minden vasárnap fájó szívvel jővök a szentmiséről,hisz most már nem csak a fiatalok, hanem a saját korosztályom is hiányzik a templomból. Itt az let mondva a szószékről, hogy a milyen a nyáj, olyan a pásztor. Jézus a jó pásztor és maga köré terelgette juhait. Minket a nyájat a pásztorokra bizta: Terelgesétek juhaimat, legeltesétek nyájamat és nem forditva.

Szerző: Dr. Németh László | 2010. április 13. 09:38:09

Egész életemben (72 eves vagyok) elkisért a katolikus Egyház tisztelendö papjaival, akik között én nem találkoztam paedophilekkel. Testi fenyítés (Lásd Koszter Atya: Csibészklub) a huszadik század elsö két harmadában mindenütt el volt terjedve. Németországban aktuális statisztika szerint évi 300 ezerre tehetö a részben szexualisan bántalmazott gyermekek száma. Ebböl egy-kettö írható csak az elmult 30 évben katolikus papok számlájára. Az egész sajtóhadjárat csak arra jó, hogy lehessen az Egyházat mocskolni. A küzdö Egyház bünös, esendö emberekböl áll, de Krisztus Egyháza, aki mögötte áll. Bízzunk a Szentháromságban és küzdjünk tisztelendö papjainkkal Egyházunkért, üdvösségünkért.

Szeretettel

Dr. Németh László (Konstanz, Freiburg föegyházmegye)

Szerző: Margit | 2010. április 13. 09:31:42

Álljon itt egy vers, amely nagyon kedves a szívemnek.

Reményik Sándor:

Az én lelkipásztorom


"És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatsszék."
Kir. I. 19:12
Járosi Andornak

Láttam az Igét sas-szárnyon repülni,
Elzúgni izzó Illés-szekeren, -
Dóm-lelkek pillér-berkeit bejártam,
Testté az Ige mégse lett nekem.
Gyönyörködni jártam a templomokba,
Mint a hangversenyekre, tárlatokra,
A lelkem minden szent beszéd után
Csak muzsikával, képpel lett tele,
A nagy poézis fergeteg-szele
Az építő szó boltíve alól
Süvöltve tört ki, s úgy markolt belém.
Csak ezt lestem, csak erre vártam én.
Égett a szívem pogány csipkebokra,
Szent szél szította szándéktalanul, -
A láng szomjazta a forgószelet,
S a tűzből született egy költemény
A "Christi imitatio" helyett.
Jöttek ragyogó s zordon vértezetben,
Jöttek óriás prédikátorok,
És ostoroztak, és égbe ragadtak, -
Csak ezt a szócskát: "én bűnös vagyok",
Nem bírták velem úgy értetni meg,
Ahogy Te tetted, én "kicsi papom",
Általad lett a templom menedékem,
És vigasztalásom, és otthonom.
És Te tetted, hogy megértettem én,
Hogy mégis több az Evangelium,
Több, mint a leggyönyörűbb költemény.
És Te tetted, hogy fordulok magamba,
S a szent vacsora után legalább
Jobban vigyázok tettemre, szavamra.
Te tetted, ha türelmesebb vagyok,
Tudván: nagy dolog a kicsi dolog.
Ledobhatatlan keresztem alatt
- Ezt is Te tetted - már meghajolok.
Te tetted ezt, - a bús nevelő-évek,
Szakadások, törések, temetések
Csupán a segítségedre siettek.
És látod, látod: ezt ismét Te tetted,
Hogy bennem lassan életté remegnek
A szók: "Kegyelem és békesség nektek".

Szerző: Tündi | 2010. április 13. 09:30:43

Hálaadással van teli a szívem Lelkiatyáimért, akik Isten útjára hívtak, megszólítottak, ezen az úton terelnek és kísérnek.

Gyermekkorom lelki támasza Mészáros József atya volt és nyaranként Vangel Imre atya. -Hála legyen értük!

Hálát adok Podmaniczki Imre atyáért, akivel hosszú évek óta szolgálunk együtt, megtapasztalhattam az Isten utáni lelkesedését, örömét, önzetlenségét és "szívét". -Hála legyen érte!

Hálát adok Dr. Pajkó László atyáért, aki kivállóan foglalkozott az ifjúsággal! - Hála legyen érte!

Hálát adok Farkas János atyáért (Ágasegyháza), az örömteli szentgyónásokért, a sok biztatásért! -Hála legyen érte!

Hálát adot Kiss Józsi atyáért (Szabadszállás), aki kíséri az utamat, utunkat és szereti Tamást!!!! - Hála legyen érte!

Hálát adok Dr. Bábel Balázs érsek atyáért, aki úgy érzem "próféta". Köszönöm a szilárd hitét, Istenben való reményét. Köszönöm, hogy Isten Országáért fáradozik! -Hála legyen érte!

Hálát adok Fábián atyáért (Keszthely), akinek életén keresztül Isten gondviselő szeretete árad, aki olykor velünk együtt sír és szereti Tamást! -Hála legyen érte!

Hálát adok Böjte Csaba atyáért, aki a reményt hozta el a mi templomunkba is és az emberi szívekbe. Köszönöm, hogy teszi is, amiről beszél. Isten munkatársa! - Hála legyen érte!

Hálát adok a solti esp.kerület papjaiért külön-külön is, köszönöm Istenem, hogy ismerhetem őket. -Hála legyen érte!

Áldd meg Uram, nem utolsó sorban a Diakónusokat és különösen az én Férjemet, akinek nagyon sokat köszönhetek!

 

 

 

Szerző: Dr.Horváth Andor | 2010. április 13. 09:27:16

Balatonlellei szentéletű plébános volt Kovács Imre atya. Hiteles és szép papi élete, szenvedésében is szerető, és türelmes, igazi "alter Christus". Példaértékű volt sokunk számára. Hála érte a Gondviselésnek.

Szerző: Nyírő Ágnes | 2010. április 13. 09:03:48

Az én papom Orbán Laci tiszti. Akkor találkoztam vele, amikor a legváltozékonyabb korban voltam, hajlamos a külső befolyásra, és azóta sem tudok hálát adni a Jóistennek azért, hogy pont a mi falunkba vezette Laci Tisztit. Hatalmas belső szépség, lelki béke, és egy erős, Szentlélektől jövő kisugárzás jellemezte, percek alatt magával ragadott mindenkit csendes mosolyával, szeretetével. Másfél évig volt szerencsém a közelében élni, de azóta is az akkor tapasztalt Istenszeretet, a nyári táborok, és a heti rendszerességű ifiórák, ifimisék szelleme irányítja életemet. Sajnos már magához szolította a Jóisten, de megadta neki azt a kegyet, hogy úgy haljon meg ahogy élt...egy diákot mentett ki a Duna Deltából, és magát sajnos nem tudta kimenteni. De mindannyian tudjuk, nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja embertársaiért! Laci tiszti az életét adta szeretteiért, de azóta is érzem jelenlétét, aggódó szeretetét, és tudom, érzem, hogy onnan fentről vigyáz ránk, mindannyiunkra.

Hálát adok a Jóistennek, hogy hozza vezetett, és imádkozok, hogy sok hasonló szellemiségű papot küldjön közénk, mert nagy szüksége van rá a fiatalságnak ebben az eltévelyedett világban.

Szerző: Dr. Körtvélyessy Gyula | 2010. április 13. 08:27:05

Most Katona Istvánról, az Emmausz közösség lelki vezetőjéről néhány személyes élményt szeretnék megosztani. Nem sokkal idősebb nálam, tehát mikor a Regnumban először találkoztunk a hatvanas években, ő fiatal pap volt. Aztán ő keresztelte másodszülöttemet a Szent Anna templomban. Őt is hamarosan begyűjtötték (a börtönbe), ahogy ezt akkortájt neveztük, hiszen a fiatalokkal foglalkozott, nekik mutatott egy jobb életre utat.

Két évtized Istentől távol töltött évem után a Szentlélek szemináriumon találkoztunk ismét. Erre feleségemmel és másodszülött lányommal együtt mentünk (az elsőszülött már elvégezte ekkor...). Egyszer volt alkalmam gyónni nála, de az két évtizedet lezáró életgyónás volt. Kicsit meghökkent a kérésünkön, hogy együtt a feleségemmel szeretnénk lezárni azt az időszakot, de rögtön rájött, hogy így van ez jól. Azóta hallgatom tanításait, beszédeit, olvasom saját és kiadott könyveit. Ezekből élünk, ez napi lelki eledelünk. István atya mint búvópatak - minden bizonnyal a Szentlélek vezetésével - bukkant fel az életem - az életünk - során, hogy Istenhez vezessen. Köszönet érte az Úrnak!

Szerző: Zsuzska | 2010. április 13. 06:13:40

Hát mit is írhatnék?

Én olyan helyen dolgozom, ahol szenvedélybeteg papokat segítünk a "gyógyulásban" / katolikusokat /, az elmúlt évek alatt nagyon sok Szeretetet, Elismerést, és Tiszteletet kaptam.Azt gondolom, a Katolikus papok, néha nagyon nehéz helyzetben vannak, mégis helytállnak, persze vannak kivételek, amit nem lehet általánosítani. / De hát, hol nincsenek? /Sok, akár határontúli atyára gondolok nagy-nagy Szeretettel, hiszen Ők is ezt adták nekem."Kevesebb" lennék, ha a Jó Isten nem segített volna abban, hogy rátaláljak erre a munkára!!!

Szerző: Kriszti | 2010. április 12. 22:24:42

Hála Tomka Feri (Bp. Kápmegyer) atyának, aki támogatta édesanyámat abban, hogy megszüljön és felneveljen, noha a saját apám, nagyszüleim stb. is le akarták beszélni róla. Tőle tanultam, hogy lehet az apró dolgokat alázatosan, szeretettel tenni, és hogy néha nagy erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a jó úton haladjunk - őszinte, olykor kemény szavai tiszta fényt gyújtottak a szívemben.

Hála Jávorka Lajos (Kecskemét) atyának az építő beszélgetésekért, gyónásokért. Volt egy nehéz helyzet a családomban, amiért együtt imádkoztunk, aztán együtt örülhettünk, amikor megoldódott! Ritkán találkozunk, de elég egymás szemébe nézni, és tudom, hogy számíthatok rá.

Hála Valuch István, Mándy Zoltán, Balogh Gyula (Eger) atyáknak, akik felkészítettek az elsőáldozásra, bérmálkozásra, megtanítottak az egyházi énekekre, elmagyarázták nekem a felfoghatatlan titkokat... otthont teremtettek nekem az egyház családjában.

Hála Buda Péter (Eger) atyának a jókedvéért, és hogy kölcsönadta Kispál lemezét :)

Hála Nagy Károly (Bp. Rózsafűzér Királynéja) atyának, aki szüntelenül fáradozik azért, hogy a fiatalok megtalálják hivatásukat, hogy a családok szeretetben maradjanak együtt, hogy a plébánia igazi -Jézussal-élő közösség legyen...

Hála Katona István (Eger) atyának bölcs tanácsaiért, a sok biztatásért, amivel gyónás után új lendületet kaptam.

Lehet, hogy kihagytam valakit... Összességében elmondhatom, hogy sok hiteles papot ismerek, akik számomra példaképek. Nem pusztán elméleti tudást kaptam tőlük, hanem jótanácsokat az ÉLETre, gondra-bajra-örömre-fogadalomra-kudarcra.

Nagyon kell vigyáznunk a papjainkra, imádkozni értük, segíteni őket munkájukban, mert nem könnyű a feladatuk! Igaz, megkapják hozzá a kegyelmet Istentől, de ez csak a kölcsönösségben tud kibontakozni. Isten áldja meg őket, hogy ki tudjanak tartani a hivatásukban.

Szerző: Csomor Erzsébet | 2010. április 12. 21:57:10

Istennek legyen hála Barsi Balázs, Ocsovai Grácián atyákért, és nemrég Istenhez költözött Kalliszt atyáért.

Erzsébet

Szerző: Gyöngyi | 2010. április 12. 21:49:02

Hálás szívvel gondolok ma is MÁK FERENC atyára a Bosnyák téri templomból. Jósága, barátsága, segítő szavai még ma is hiányoznak.

Szerző: Kápmegyer | 2010. április 12. 21:28:57

Hálát adok Jávorka Lajos és Tomka Ferenc atyákért, akik 1989-ben megalapították a káposztásmegyeri lakótelepen a semmiből a Szentháromság Plébániát. Hála Szabó Andor atyáért is, aki Lajos atya elhelyzése (1992) óta velünk van.

Hála a köztük lévő szeretetért, amiből megszületett a lehetetlen: Közösségünk néhány családdal indult, a Szentmiséket a Kommunista Párt házának kultúrtermében tartották,  majd néhány év alatt eljutottak a lelki templom építése után a kő templom építéséig a lakótelep közepén. Közösségünk a mai napig élő, virágzó nagy család a régiek, itt felnőttek, és felnőttként megtértek számára. (Közösségünkről bővebben: www.kapmegyer.hu)

Hála Jézusnak, hogy papjainkon keresztül megmutatta nekünk, hogy "Istennél semmi sem lehetetlen" és ahol ketten vagy hárman összejönnek Jézus valóban ott van köztük és működik, csodákra képes ma a XXI. században is!

Szerző: Marci | 2010. április 12. 19:02:58

Felnőtt megtérő vagyok. Lassan-lassan közeledtem Jézushoz, majd a katolikus karizmatikus megújulás adta meg a végső lökést. Köszönet ezért Katona István atyának, az Emmausz közösség vezetőjének, aki szeretetével, szelídségével, bölcsességével megmutatta nekem Jézust, és az Ő országát. Sokat köszönhetek még Kemenes Gábornak is, aki szintén lelki találkozásokhoz vezetett, és gyermekeim hitben való növekedéséért is sokat tett a Regnumban. Nagy ajándék még számomra Futó Karcsi bácsi is, aki napjaink köztünk élő szentje. Sok más papra is szeretettel gondolok, de hármójukat emelném ki, mint akik a legnagyobb hatással voltak-vannak lelki életemre.

Kérekl mindenkit, hogy ne csak ezen a honlapon keresztül tegyen tanúságot, hanem ott is, ahol él. Amikor szóba kerülnek a papok, az egyház, mesélje el személyes találkozásait, a kapott ajándékokat.

Szerző: jeno | 2010. április 12. 18:39:53

en tobb papot,segedlelkeszt ismerek,mindenikrol jo velemenyem van,a sajtoban megjeleno rossz hirek,atmeneti jelleguek,idovel abbamaradnak,altalaban nagyon sok rossz hirt kozetitenek mindenkirol,azert fizetik oket,a papokrol alkotott velemenyem nem befolyasolja,nem foglalkozom a hallottakkal

Szerző: Mohay József dr. | 2010. április 12. 17:25:35

Megint a média és a sátáni erők.....

Nagyon jónak és fontosnak látom a reakciónkat az alaptalan és túldimenzionált "papvádakra"!

Igenis írjuk le, hogy a papság túlnyomó többsége áldozattal és isteni kegyelemmel megáldottan teszi, végzi feladatát, mutat utat nékünk, nagy álozatot vállalva!

Mint orvos, személy szerint sem találkoztam a gyalázatos váddal papi körben. Persze lehet, de azt gondolom, hogy más társadalmi csopotban is (akár köztünk orvosok között is) legalább annyi, talán pár ezrelék alatti deviancia fordul elő! Ezeket természetesen diszkréten ki kell emelni és kötelességünk hogy őket is felkaroljuk, mi mutassunk nekik helyes utat, segítsük őket, akár gyógykezeltessük!

Nem a kiáltozás a mutogatás a feladat!

Magam életében is számtalan oly jó Atyával találkoztam, kinek tettei bizony örök és mély nyomot hagytak bennem, örök hálára kötelezve!

Végtelen hálás vagyok egykori s néhai halasi plébánosomnak Zsótér Antal Atyának, nagy bencés tanáraimnak Pannonhalmán, köztük külön is kiemelve Pintér Ambrus Atyát! Ő nemcsak nekem, de az általa nevelt 6 osztályának életét aranyozta-aranyozza be, ma is pasztorálva bennünket! De kiemelem a szűkebb pátriám Zirc kedves ciszterci Atyáit, Lázár Dezső Kelement, Vazul, Jusztin vagy Elizeus Atyákat. És a számtalan többit!!! A Jó Isten áldja, segítse Őket!

Bizony álljunk ki Egyházunk, papjaink mellett, ez feladatunk!!!!

Szerző: Meszleny Eszter | 2010. április 12. 16:37:23

Köszönöm Waigand Józsefnek, mindenki Jóska bácsijának, hogy első lépéseimnél fogta a kezemet. Köszönöm Futó Karcsi bácsinak, hogy a legnehezebb időkben is kiállt Jóska bácsi mellett, és ketten igazi családos közösséget varázsoltak aTömő utcai kápolnába.

Köszönöm Faragó László jezsuita atyának, akiről haláláig nem is tudtuk, hogy jezsuita szerzetesként tiltották el a papi szolgálattól, de hatalmas alázattal hirdette az Isten jóságát.

Köszönöm Sárváry Ferenc atyának, hogy a Karolina úti kis kápolnában támogatta és segítette a családok közösségének kaialakulását, s ezzel ma is élő sok száz fős közösség alapjait rakta le.

Köszönöm Györgydeák Márton atyának, hogy kamasz koromban megtanította az Isten és a közösség iránti elköteleződést. Köszönöm,hogy a Regnum Marianum egyik vezetőjeként sok kisgyereket inditott el a közösségi élet útján.

Köszönöm Blanckenstein Miklós atyának, hogy fiatal felnőttként tudatos keresztény életre nevelt.

Köszönöm Solymos Szilveszter bencés atyának, hogy megmutatta, hogy az Isten közelében és jelelétében élni igazi örömet jelent.

Köszönöm Korzenszky Richárd bencés atyának hogy gondolatai napi lelki olvasmányimmá lehettek.

Köszönöm Lambert Zoltán atyának, hogy gyerekeim iskolájának lelki vezetését ellátja.

Komáromi Előd ferences atyának, hogy egy beteg idős asszonynak megadta a lelki megnyugvást.

Köszönöm Gere Márk atyának, hogy nyaranta a Vászolyi templomban vasárnapi útravalóval lát el minket, és köszönöm, hogy a gyerekek nevelésére tette fel az életét.

Köszönöm minden atyának,akivel eddig találkoztam elkötelezett életük példáját.

Szerző: Anita | 2010. április 12. 16:35:41

Hálával gondolok azokra a papokra, akik életemben, lelki utamban segítettek.

Mindig önzetlenül szolgáltak. Én nem ismerek erkölcstelen papot!

Ők az egész életüket az Isten és a mi szolgálatunkra adták oda!

Hálával gondolok:

a már elhunyt Dr. Palatitz Jenő atyára, aki nagyszerű ember és pap volt.

Kocsis Péter Fülöp püspök atyára, aki megbérmált és erre felkészített.

Dr. Soltész János atyára, aki nagyszerű paptanár és önzetlenül segített életem fontos kérdéseivel kapcsolatban.

Szeidel Péterre, a Nyolc Boldogság Katolikus Közösségből, aki felkészített és esketett bennünket.

Tamaskovics Lászlóra, aki teljes odaadással, példamutatóan szolgálja, gondozza a rábízott híveket.

és köszönöm minden papnak a szolgálatát, akivel eddig találkoztam és a többi hűséges papét is!

Szerző: Zsófi | 2010. április 12. 16:33:17

Nagyon sok a Jóistent valóban igazán, mély küldetéstudattal
szolgáló atyával találkoztam eddigi életem során, amiért hálás vagyok!

Közülük most 2 atyáért szeretnék külön hálát adni, akik közvetlen szerepet játszottak a megtérésemben Istenre találásomban:
Kerényi Lajos atya és Tampu- Ababei József atya. MIndketten egyben példaképeim is, sok mindenben.

Lajos atya, nagy szeretettel fogadott a gimnáziumban, annak ellenére, hogy még csak megkeresztelve sem voltam--nem ítélt meg, hanem annál buzgóbban oktatott, tanított.
 Mind a mai napig lehetőségem van vele hetente találkozni,
a pénteki kórházazások alkalmával és látni azt az örökös, fiatalos lendületet, lelkesedést ahogy még 82 évesen is a betegek és fiatalok felé fordul.
Lehet, hogy valaki azt hinné, túlzásba esek, de gyakorlatilag olyan embernek ismertem meg(s aki nem hiszi, járjon utána :), akit egyszer szentté lehetne avatni!

József atya Rózsák terei szolgálata során segített valóban, mélyen megismerni és hinni a szentgyónás szentségét,
megtapasztalni az Isten irgalmas szeretetét és békéjét. Életreszóló tanításokat kaptam ezekben az években. Az egyszerű, de mély, ítéletet soha nem mondó prédikációi segítettek jó irányvonalt venni és eligazodni az élet útvesztőiben. A jóságos, elfogadó Isten képét tárta elénk, közösségünk elé.

Ezen kívül hálát szeretnék adni külön azokért az atyákért, akik a sörédi beteg gyerekekkel való tábort felvállalták és akárcsak egyszer is eljöttek misézni a nyári turnusok alkalmával. A gyerekeknek ez mindig egy világot jelent!!

Köszönettel: Gróf Zsófia

Szerző: P.M | 2010. április 12. 16:31:22

20 éves voltam, mikor a templomban megszólított egy atya, s vele indult el az a sorozat, melyben CSAK szent életű, hivatásukat tőlük telhető legszebben gyakorló papokat ismertem meg életem során. Innen, a hatvanon túlról látom csak, mennyit köszönhetek a papoknak, akik életem során egy-egy lelkigyakorlattal, jó példával, jó tanáccsal segítettek. Ismerek olyan magyar atyát, aki Dél-Amerikában dolgozik 76 évesen, fáradhatatlanul. Csodálatos, amit Isten általa alkotott. Itt pedig a közvetlen közelemben Futó Károly atya, aki 85 évesen, mankójával járja az országot, oda megy, ahová hívják. Örök derűjével, tiszta tekintetével, bölcsességével segít mindazoknak, akik jó tanácsra, lelki vezetésre vágynak. Fél órája sincs saját magára, úgy van tele a naptárja a rá várók neveivel. Aki Vele beszélget, megérez valamit Jézus szeretetéből!!!

S a kettő között a számtalan névtelen pap, akik segítettek abban, hogy megmaradjak utamon. Isten áldja meg mindnyájukat!

Szerző: Rita | 2010. április 12. 15:04:59

Elolvastam Sebestyén Péter hozzászólását, aki maga is pap - és mélyen egyetértek, nagyon örülök, hogy írt!!

Én sem a családomból hoztam a hitet, de a templomok, a szentmisék lelkisége magávalragadott kamaszkoromban, megértettem, hogy EZ AZ IGAZSÁG.

Talán én vagyok a legelfogultabb, de egy értünk életáldozatot hozó pap az én szememben szent, mégha nem is avatják szentté. Így minden egyes papnak hálás vagyok, akinek a szolgálatával valaha találkoztam, de azokért is, akiével nem - egyszerűen azért, mert vannak!

Ám megemlítek egy fiatal papot, aki hatalmas lelkesedéssel és intelligenciával szolgál a Krisztinavárosban: Feri atyát - adjon neki az Úr sok boldog lelket! És őmellette Mihály atyát is.

Házasságunk megkötője pedig Androvics Tamás atya, aki ma már Kanadában szolgálja a magyar katolikusokat - neki is nagy hálával sok kegyelmet kívánok!

Rita

 

 

Szerző: Sárkány Bence | 2010. április 12. 14:59:13

Hálát szeretnék adni. Geszler Péter, Dr Tóth Tamás,Molnár Zsolt, Seffer Attila, Harbula István atyáért akik A Fény Gyermekei Ifjúsági csoportot vezették és vezetik a mai napig is és  akik vezettek minket lelkiekben a helyes útra terelve és tartva, akikre barátokként és lelki vezettöként tekinthetünk. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen papok mellett részelültem a Bérmálás szentségében és nagy hálával tartozok nekik azért hogy felkészitettek az életre és, hogy segítik az életemet. Kiskunfélegyháza a legjobb hely amit egy hittanos diák kívánhat, a nagy tőrödés és a sok más program a foci a bicikli túrák, táborok, bálok, stb...

Örülök, hogy itt élhetek és ilyen emberek segítik minden napjaimat.

Köszönöm nektek.

Szerző: Péter | 2010. április 12. 14:55:39

Hálával tartozom Csontos Ferenc atyáért, aki egy átkos rendszerben megtartott a szűk ösvényen.
Hálával tartozom osztályfőnökömért, Szabó Istvánért, aki megtanított arra, hogy tiszteljem a személyt.
Hálával tartozom a kecskeméti Piarista atyákért, akik elkötelezték magukat a mi tanításunkra.
Hála Jávorka Lajosért, aki megmutatta, hogy lehet megalkuvás nélkül élni.
Hála Bíró Lészlóért, aki sohasem ítélte el az embert.

Szerző: Móni | 2010. április 12. 12:58:47

Nagy hálával tartozom Istennek, hogy olyan papokkal találkozhattam, mint Barsi Balázs, Böjte Csaba, Bálint Andor, Horváth Zoltán, Török Csaba, Bíró László, Tempfli József atya, és nem is tudok mindenkit felsorolni, annyian vannak még:-)

Köszönöm Istenem, hogy ilyen papokat adtál nekünk!

Szerző: Hell Gabriella | 2010. április 12. 12:25:33

Hála az Úrnak ezért a lehetőségért!

Korai "hittanulós" koromtól fogva találkoztam olyan papokkal, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Hálát adok a fiatalon meghalt Opálény Mihály atyáért, aki vidám, mosolygós arcával él bennem, miközben türelemmel viselte betegségét. Hála a pár évvel ezelőtt meghalt Oszkár atyáért, aki az első gyónásra, áldozásra és bérmálkozásra készített föl, kamasz koromig.

Hálát adok Kállai Emil atya beszédeiért, akit sok évig hallgathattam, amikor még a Rókus kápolna plébánosa volt.

Hálát adok még Tarjányi Zoltán, Kocsis Imre, Bábel Balázs és Székely János atyákért , akik tanításuk során nemcsak a "tantárgyuk" szeretetét és emberségüket mutatták meg és (idejüket nem spórolva) adták tovább,hanem életük nehézségeit, örömeit, megélt Istenkapcsolatukat!

Legfőképpen hálát adok Vigassy Mihály atyáért, aki több, mint 20 éve segíti utamat!

Szerző: Pippo | 2010. április 12. 12:13:31

Hálát adok a Jóistennek, hogy olyan papokat küldött az "aratásba", mint Orbán atya, Cézár atya akik a rendszerváltást követően idős korukat maghazudtoló lendülettel, lelkesedéssel és kitartással terelgettek bennünket a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumában; Pohly János atyáért, aki nem csak a dán hadifoglyokban tartotta a lelket (köztük a nagymamám testvérében, aki épségben tért haza) hanem a Pécsi Székesegyház fiataljaiban, hitoktatóiban is. Ma már az Atya mellől imádkoznak értünk.

Hálát adok Wolleszky Tibi atyáért, akinél kezdtem a ministrálást (aki kisujjával jelzett mikor csengethetek) és aki humorával mindig mosolyt csalt az arcomra.

Hálát adok a székesegyházi káplánokért, akik rengeteg közösséget szolgáltak éjjel-nappal, betegeket látogattak, családokat látogattak, elérhetőek voltak a fiatalok számára (Csibi Imre atya, Dohány Zoltán atya, Ravasz Csaba atya, Rosner Zsolt atya, Nyúl Viktor atya - a jelenlegi káplán); plébánosokért Bíró László atya / Laci bácsi (jelenlegi tábori püspök)- akinek az idejében rengeteg ma is élő közösség alakult, Pavlekovics Ferenc / Pável atya aki Laci atya nyomában járt (nem az árnyékában!) és jelenleg a Kertvárosi Plébánia közösségeiből gyúr egy nagy családot.

Hálát adok Gál Karcsi atyáért (Kozármisleny) az első általam ismert sztrítör papért, aki ugyancsak szétosztja az életét a fiatalok között bármely városban ahol éppen van; Király Józsi atyáért (Pius templom), aki elérhetővé teszi magát nemcsak az egyetemisták számára, Szép Attila atyáért (Siklós) aki szívén viseli az egyházmegye fiataljainak sorsát. Áldja meg őket az Úr sok segítővel, hogy temérdek munkájuk mellett mindig jusson idejük a fiatalokra!

De még sorolhatnám... Cziglányi Zsolt atya, Lankó József atya, Kajtár Edvárd atya, mind-mind az életüket adják. Tanúi Krisztusnak. Jó példát mutatnak nekünk fiataloknak és a már régebbóta fiataloknak! Áldja meg őket az Úr!

Szerző: Bandi | 2010. április 12. 11:22:50

Titkó István görögkatolikus parochusnak (Létavértes)szeretném megköszönni, hogy több éven keresztül nem mondott le rólam és mindig bátorított, hogy vegyek részt az általa tartott szenvedélybetegek lelkigyakorlatán Máriapócson. Azóta (2009.aug.5) a Jó Isten és a Pócsi Szűzanya segítségével nem fogyasztottam alkoholt. Tudom, hogy Ő csak 1 eszköz volt Jézus kezében, de nélküle semmire sem mentem volna. Aki még nem elég erős, annak bátram ajánlom a kapcsolatfelvételt. Imádágos szeretettel, 1 tünetmentes

Szerző: Judit | 2010. április 12. 11:21:42

Nagyon nagyon örülök,hogy végre valahol írhatunk olyan dolgokról is amiről a médiában nem lehet hallani.(vagy csak az én figyelmemet kerüli el?!)Az én fiam aki már 20 éves lesz a miskolci Jezsuita templomban volt elsőáldozó és bérmálkozó.Mindíg szeretett a hitoktatásokra járni soha nem mulasztotta volna el egyiket sem.Elsősorban Hess István atyáról írok aki varázslatos személyiségével és sajátos humorával rabolta el gyermekeink szívét,hogy megnyerje őket Jézusnak.Amikor 3évre el kellett,hogy menjen tőlünk tanulmányait befejezni,soha nem láttam úgy sírni fiamat mint akkor.Végigzokogta az utat hazáig nem szégyelve könnyeit.Aztán írhatnék János atyáról aki nagy betegen élete utolsó idejében is a fiataloknak szenteli idejét.Varázslatos ahogyan vonza a fiatalokat az a betegszoba!Vagy Károly atyáról aki nemmindennapi egyszerűségével szerénységével már a "szentéletű" jelzőt is kivívta nálunk. De írhatnék Tamás atyáról  aki a Jezsuita gimnázium igazgatója is egyben.A szeretet mely belőle árad megérezteti velünk milyen lehetett Jézus közelében élni.de sorolhatnám tovább is! Köszönjük Urunk,hogy ilyen papjaink vannak és kérünk adj minél több ilyen lelkeket! Amen

Szerző: Kuthi Krisztián | 2010. április 12. 11:13:58

Annyi jó pappal és szerzetessel találkoztam életemben, hogy nem is tudom őket mind felsorolni. Név szerint megemlítenék közülük párat:

Somogyi Laci bácsi, a Havanna lakótelep közösségének első plébánosa hatalmas szívvel szolgálta a rá bízottakat. Halála után is személyét és munkásságát széles körben hála, tisztelet és elismerés övezi.
Őt követte Nagy Károly atya, aki erős lélekkel szervezte újjá a közösségi életet.
Dúl Géza atya káplán volt nálunk, őt személyesen nem ismertem, de mindenki csak nagyon pozitív élményekkel mesélt róla.
Káplánként megfordult nálunk még Gödölle Márton, Szabon Gábor, Mékli Attila, és Repcsik Gyula atya, akik a fiatalok vezetését lelkiismeretesen és lelkesen végezték.
Ugyanez mondható el Czap Zsolt és Gável Henrik atyákról, akik a kerületben végeznek szolgálatot.
Tóth Bertalan új plébános a közösség megújításán felül heti rendszerességgel vállalta, hogy kiszolgáltatja a szentségeket a Jahn Ferenc Kórházban a betegeknek.
Megfordult még nálunk kisegítőként Kovács Gábor atya, akinek nagy tudásához szelíd alázat párosul.
Török Antal atya szintén segítőként idős kora ellenére fiatalos karizmával tesz tanúságot Isten szeretetének erejéről.
Kőbányára kerülve megismertem Balogh Attila atyát, aki a hatalmas főplébánia új plébánosaként nagy lelkesedéssel és szeretettel szervezi újjá a közösségi életet.
Zsámbékról, majd Gödöllőről ismerem Balogh Piusz premontrei szerzetes pap tanárt, aki a fiatalok nevelését és közösséggé formálását nagy figyelmességgel és elszántsággal végzi.
Janig Péter atya kórházlelkész szervezésében vehettem részt egy Medjugorje-i zarándoklaton, ahol egy hétre egy szobába kerültem vele és egy kántor fiúval, Lacival. Ez idő alatt megtapasztalhattam az atya komoly elhivatottságát az Isten szolgálatában és az emberek segítésében. A betegek és szenvedők lelki vigasztalását nagy buzgalommal végzi.

Végezetül kiemelném, hogy én és környezetem tapasztalata is az, hogy egyikük se élt vissza soha mások bizalmával. Mindegyikükről határozottan elmondható, hogy nagy szeretettel és odaadással végzik szolgálatukat.

Szerző: Angyal | 2010. április 12. 11:05:00

SZERELMEM megható története vezetett ide, aki mélyen HÍVŐ ember, és lelki élete példaértékű számomra!

Történetem egy csodálatos PAP személyéhez fűződik! Tamás Atya 2004-ben keresztelt meg felnőttként. Hálás vagyok a LEGFELSŐBBNEK az Atya közbenjárásáért...csordultig telt a lelkem HITTEL, ODAADÁSSAL és SZERETETTEL!

 NEKI köszönhetem, hogy részt vehettem egy rangos EGYHÁZI ESEMÉNYEN: TERÉZ ANYA BOLDOGGÁ AVATÁSÁN, és láthattam személyesen II. JÁNOS PÁL PÁPÁT! Örömtáncot járt a lelkem az ÉGIG emelő állapottól...és a non plus ultra, későbbi hat órás tartózkodásom a római SZENT PÉTER BAZILIKÁBAN!

Hálát rebegek az év minden egyes napján a MINDENHATÓHOZ Tamás Atyáért. Ő volt az, aki segített abban, hogy álljak meg egy-egy pilanatra és vegyem észre a lényegemet körül ölelő szép történéseket, mert úgy éltem az életemet, mint egy zabolátlan kanca....1000 fokon! Igaza volt...

Szólj(on) hozzá!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá!
Itt regisztrálhat

Szabadon terjeszthető és másolható  - No Copyright                                                                       Powered by megaweb