Ilyen az én papom

Kedves Látogató!

Ha keresztény vagy, bizonyára ismersz olyan papot, szerzetest, aki nagy hatással volt szellemi és lelki fejlődésedre, sőt mondhatni életed alakulására. Most arra kérünk, hogy írj néhány sort erről az emberről, úgy ahogyan Te Őt ismered.

Ha nem vagy hívő, de találkoztál olyan egyházi személlyel, akiről nagyon jó véleményed alakult ki, kérünk, Te is tedd meg ugyanezt.

Kérünk, hogy csak jó és szép benyomásaidról tégy tanúságot. Nem azért, mert homokba akarjuk dugni a fejünket. Nem. Tisztában vagyunk, hagy sajnos vannak olyan papok, akik megtévedtek, nem méltóak a papi hivatásuk gyakorlásához. De erről készségesen beszámol a sajtó általában. Most sincs ez másképp. A gyanútlan médiafogyasztónak már-már az az érzése alakulhat ki, hogy az ilyen papok vannak többségben.

Ezt a médiajelenséget nagyon károsnak tartjuk. Káros nem csak a hívőkre, de a társadalom egészére még inkább. Káros, mert súlyosan elhallgatja azt az áldozatos munkát, amellyel a papok, szerzetesek többsége fiatalok millióit tisztességgel és tisztességre nevel, valamint bajbajutottakat, rászorulókat segít egyházi intézmények keretein belül és kívül. Meggyőződésünk, hogy ez a többség. A többség, akikről nem sokat hallunk, olvasunk a médiában, de akiknek sokat köszönhet az egész társadalom. Ha ezt Te is így gondolod, most kérünk, hogy tégy erről tanúságot.

Kik vagyunk mi, akik elindítottuk e honlapot? Néhány katolikus ember, világiak, zömében Cursillo -t végzettek, akiket szíven ütött Böjte Csaba atya húsvéti üzenete, hideg vizes locsolkodása tettre buzdított. Reméljük, hogy Te is szükségét érzed ennek a friss víznek, és ezt hozzászólás formájában ki is fejezed az alábbiakban.

Kérünk, hogy jelképesen Te is gyújts egy szál gyertyát, és imádkozz Isten egy olyan szolgájáért, akiről tudod, hogy csendben helytáll az Úr szőlőjében.

Figyelem: 2011. június 24-ikétől a hozzászólás regisztrációhóz és bejelentkezéshez kötött. Ezt sajnos azért kellett megtennünk, mert oldalunk a szpemmerek érdeklődését is felkeltette. Az ő hozzászólásaik persze más jellegűek. De - ha már ők is idetaláltak - kérjük a Jóistent, hogy szándéka szerint vezérelje tovább Őket a jó úton.

 

Hozzászólások

Szerző: Mara | 2011. május 23. 13:46:09

Szeretettel emlékezem "az én plébános bácsimra", Bartos Ágoston Imrére, aki már az Úrnál szolgál, és kedves testvérére, Mária nővérre- a mi szeretett Marika néninkre-, aki a hittan oktatásban segédkezett testvére mellett.

Mária nővérnek ezúton kívánok még sok, szeretetteli szolgálati évet!

Szerző: Varga Zoltán, Kaposvár | 2011. május 22. 12:48:10

Én kettő Papnak mondanék ezúton köszönetet. Először is Varga Laci Atyának a Kaposvári Szent Imre plébánia papjának, másodszor pedig (de csak azért, mert őt később ismertük meg) Váron István Atyának, az ő káplánjának, akiknek minden szavuk és tettük áldás volt az életemre. Laci Atyánál kötöttünk házasságot, Isti Atya keresztelte meg a Kisfiunkat. Ezen kívül örökké hálás leszek nekik azért, amit nekem adtak a Szentmiséken, a jegyesoktatáson, a lelkigyakorlatokon, a katekumentásokon, a beszélgetéseken, a szentgyónásokon, az ünnepeken, a majálisokon, a zarándoklatokon és a többi programokon. Mindketten példaértékű és kiváló Papjai egyházmegyénknek, szuper pedagógusok és prédikátorok. Nagyon okosak, tájékozottak, kedvesek, viccesek, közvetlenek, önzetlenek, empatikusak, türelmesek, aktívak és segítőkészek. Igazi jó pásztorok! Isten éltesse őket sokáig!

Szerző: Mindegy Lujka | 2011. május 10. 15:24:53

 

Kedves Adeodatus!

Május 9-i leveledre még egy tanácsot szeretnék adni, bár nem vagyok felhatalmazva.

Ha budapesti vagy, akkor A III. Szentendrei uti  "KÖVI- MÁRIA"  templomba van egy aranyos  Feri atya, aki sokat segít a fiataloknak, minden problémában. Ismerőseim sok jót meséltek róla, de magam is a vasárnapi vallási TV műsorban hallgattom beszédét.

Mivel magam is elég vándorló vagyok, de jó tapasztalataim vannak. Sokat járok a II. Mártírok úti  "Országúti Ferencesekhez". Alig merek saját problémámmal előjönni, de az a kicsi amit kérdezek, arra kielégítő választ adnak. Igaz nem szájbarágósan. Nem tudom, hogy szabad-e Őket  ajánlanom, de nagyon odafigyelnek a lelmentésre  (pl. nagyon meglepődtem, amikor itt találkoztam először nem a régi gyóntatással, itt egymással szembe ülünk.  Először ihedtemben majd elfutottam, de életem legjobb gyóntatása volt). Azóta ha tudok oda megyek.

Próbálkozz, ha van rá modod, nem bánod meg. Itt is van léleképítés, de erről semit nem tudok mondani. Nekem elég amit a gyóntatószékben adnak.

Nagyon szeretném, ha megtalálnád a lelik BÉKÉDET!

 

Szerző: Mészáros József | 2011. május 08. 15:13:53

Nos, három olyan személy volt/van az életemben, akikhez pedagógiai, zsurnaliszta (sajtófotó-riporter) hivatásom évtizedei alatt feszült lelki érdeklődéssel, s egyszesmind nagy lelki nyugalommal közeledtem, akiktől igen-igen sokat tanultam,.. s ennél fogava adhattam is tovább e tanultakból. Legelébb Őeminenciája Dr. Várszegi Asztrik O.S.B. Pannonhalmi Főapát volt az, akihez korai emlékek, ma ezt így szokás mondani:, munkakapcsolat,.. ám ennél messze - messze több, fűzött már első találkozásunkkor. A vele Pannonhalmán,.. székhelyén készített fiataloknak szánt riport, néhány fotó,. messze nem gondolom, hogy holnapután elévülne:, az én szívemben meg pláne nem. Ezt a talán kívülről kötöttnek is hihető, ámde nagyon is őszinte, fesztelen -és nyílt beszélgetést ma is boldogan megismételném,. (lenne miről)    Őeminenciáka Dr. Bíró László püspök úr a budapesti Kisboldogasszony-(ismertebb nevén) Egyetem-téri templomban tartott (évekel ezelőtti) előadásai, szentbeszédei egy míves kötetet érdemelnének, terjedelmük és követendő, cáfolhatatlan tartalamuk kapcsán biztos. Személyes találkozásaink egy-egy külső előadáson is csak elmélyítette bennem a hit abbéli szegmensét:, nincs megválaszolhatatlan kérdés, melyre a Szentírás, avag ezen keresztül életünk ne nyerhethetne helyes útmutatást akár legnehezeb pillanatokban. Kuminetz Géza rektor atya, Bíró püspök úr mindenben messze-messze méltó utódaként válik a kézzelfogható jelenben szerény, rövidke találkozásaink - ideértve az évközi vasárnapok félnyolcas istentiszteleteit is - tanítómmá, aki bölcsen, egyszerűen, nyíltan, s hasonlóan a fentiekhez, fesztelen természetességgel nyílik meg előttem, s hívei előtt egyaránt. Hossazn írhatnék bármelyikükről,.. ám jelenleg is inkább azon fáradozom, hogy a magam hivatásának egy-egy szerény olajág-töredékével szolgáljam meg tanításukat, írásaik, s talán jövőbeni talkozásaink során még közelebb kerülehessek túl hivatásomon,....keresztény jelenlétemmel e számomra legnagyobbakhoz.

Mászáros Józset                                                   pressphotographer (sajtófotográfus)                          m9885@freemail.hu (Budapest)                                     06703029973

Szerző: Kapócs Imre | 2011. május 06. 21:31:55

Szeretnék néhány magyar papnak hálát adni, hogy voltak, vannak és hittek/hisznek és tettek/tesznek, Jézus szívével szerettek és szeretnek (ez a felsosorlás nem teljes, csak töredékes) - Dr. Németh László Budakeszi volt plébánosa, Mindszenty József püspök, Meszlényi Zoltán vértanú püspök, Apor Vilmos vértanú püspök, Shvoy Lajos püspök, Katnona István karizmatikus atya, Kemenes Gábor plébános, Benkő Antal SJ, Nemeshegyi Péter SJ, Mustó Péter SJ, Nemes Ödön SJ, Mócsy Imre SJ, Vértesaljai László SJ, Patsch Ferenc SJ, Békés Gellért OSB, Marton Marcell OCD, Böjte Csaba OFM, Takács Nándor OCD püspök, Jakus Ottó, Illéssy Mátyás, Puvák Tarzíciusz OCD, Mádai István és még folytathatnám... Isten áldja és segítse őket itt a földön és a mennyben is!

Szerző: Réka | 2011. április 20. 22:56:27

Kedeves Látogatók!

Ma  van  az  OLTÁRISZENTSÉG  alapításának  napja.

Ez  a  nap  a  papság  megalkakulásának  a  napja.

Az utólsó  vacsorán  JÉZUS  a  tanítványoknak  ekkor  adja  át  a  földi  hatalmát  az  Ő  emlékezetére  való  cselekedetre.  "Ezt  cselekedjétek  az  én  emlékezetemre"   JÉZUS   azt  is  mondta,  aki  titeket  hallgat  engem  hallgat.  Így hallgassuk  intelmeiket  /prédikációjukat/   JÉZUS  utódainak.

Gondoljunk  közösen  a  mai  napon  papjainkra,  akik  Jézus   személyében  cselekednek,  amikor  bemutatják  a  vérnélküli  áldozatot  /incruente/  a  misét.   Bennünk  is  jelen  van  JÉZUS   az  atyák  közremüködésevel.  Hála  nekik!

Minden hónap  első  csütörtökön  a   mise  hallgatást  és  áldozást,  régi  jó  szokás  szerint,  mindig  a gyóntató  atya  /föloldozó  pap/   feladatának   ellátására   szoktuk    fölajánlani.   Jó   volna,   ha   visszatérne   ez   a   szép   régi   szokás,   mert   erről   a   katolikusok   is  kevesen  tudnak. 

Engedjétek  meg,  hogy  önző   legyek  és  az  én  felejthetetlen  gyóntatómat:  JANCSÓ   IMRE  atyát  /Hatvan/  megemlítsem  és  jó  egészséget   kívanjak   neki.   Atya   én   is  megöregedtem,   most   már   ülhetek   az   utólsó   padba.   Volt  rá  péda,  hogy   ha  késtünk  a   miséről,   a   szószékről     keresznéven   szólítva   invitált   a  padsorok  elé.   Kicsit     megszégyenültünk,   de   megtanultuk,   hogy   időben   és  lelkileg   felkészülve   várjuk   a   SZENTMISÉT.   Intelmét     betartjuk.    Még  azt  is  engedjétek   meg,   hogy      gyermekeimért   sokat   tevő   FRANK   PÁL   /Szalézi/   atyát  is   köszönthessem.   A   mai   napomat   értük   ajánlom   föl.   Köszönöm,   amit   értem   és   gyermekeimért   tettek.

Köszönjük   azoknak   az   atyáknak  is  a  munkáját,  akik   itt  nincsenek   megemlítve.   Sok   oka   lehet,   de   biztos,   hogy    a   hívek   a   szívükbe   zárták   őket   is. 

ISTEN   áldja   meg   a   papokat   és   legyenek   segítségünkre   az    ATYÁHOZ   eljutni.

Kívánok   mindenkinek   békés   HÚSVÉTOT!

Réka

 

 

 

 

 

Szerző: Deák László | 2011. április 15. 19:06:38

Kedves Testvéreim!

Tudom, hogy ez az oldal nem erről szól, de ha már szóba került itt is az orosházi eset, akkor ezt - a magam részéről - fontosnak tartom megjegyezni:

Az EGYENLÍTŐ.BLOG oldal - amelyiktől mindenki átvette az információt, azt itt beidézett atv is - reagált a helyesbítési kérésemre és törölte az ismeretlen informátorától kapott - családomat érintő - hazugságot. Ott már nem olvasható, ahogy több hírportálon sem, akik szintén korrektül léptek ebben az esetben. (168 óra, hír24 stb. stb.)

Itt is hangsúlyzom, hogy az említett plébánosnak nem volt nemi kapcsolata nevelt lányommal és nem is kapták rajta senkivel.

Tisztelettel:

Deák László

evangélikus lelkész

Szerző: MegmentettLélek | 2011. április 12. 12:03:06

Sok papot ismerek, akiknek sok szépet köszönhetek. De közülük is kiemelkedik Kocsi György atya, aki több mint tíz éve gondozza  a zamárdi híveket és az ott nyaralókat. Okos, tanító prédikációiból sokan tanulunk. Bárcsak sok hozzá hasonló jó lélek szolgálná az Egyházat. Minden szeretetet és tiszteletet megérdemel. Sajnos nemcsak a kommunista érában nem becsülték meg a papokat, de ma sem kapják meg azt az erkölcsi elismerést, amit megérdemelnének. Isten áldja meg őket szolgálataikért.

Szerző: Zsuzsa | 2011. április 06. 08:43:30

Köszönet elsősorban Garadnay Balázs atyának minden hittan őráért, lelkivezetésért, szép gondolatokért amit megosztott azokkal akik hozzá fordultak.

Rosner Zsolt atyának mindenér:t/ amit akár gyerekek akár felnőttekről

legyen szó/.fáradhatatlanul tevékenykedik Isten szolgálatában,és nincs nála lehetetlen, mindenben készségesen segít.

köszönet még  Borsos József pálos atyának

Kajtár Edvárdnak

Cseh Péternek

Szabó Oszkárnak

és mi Urunknak aki őket kiválasztotta meghívta erre a szolgálatra.

Istennek legyen hála!

Szerző: Gábor | 2011. április 01. 12:54:07

Szerintem a papok jófejek :D

Szerző: roznyik erika | 2011. március 22. 14:14:25

Jakus Ottó atyáról, a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat munkatársáról szeretnék írni.

Öt éve ismertem meg a KASZ máriabesnyői lelkigyakorlatán.

Holott katolikus családban nőttem fel, megkereszteltek, elsőáldozó voltam, bérmálkoztam, a lélekben lakozó Istenhez való elkötelezettséget nem éreztem sosem.

Nála vettem úgy először részt egy misén, amikor az elején nem a „menjetek békében”-t vártam, hanem lélekben is ott voltam. Ezt az ő karizmatikus személyisége nagyban elősegítette.

Olyan volt ez a lelkigyakorlat, mint egy születésnapi ünnepség. Ez - ahogy elneveztem magamban - a LÉLEK VASÁRNAPJA volt. Ünnep, aminek értékét csak a hétköznapokkal összevetve lehet látni. Nagyon sokat kaptam, szeretetben, gondolatokban, hitben való megerősítésben, a Bibliához való közeledésben Ottó atyától. Nála gyóntam hosszú-hosszú évek után először, egy igazi „életgyónás” volt, ami nagyon sokat segített a továbbiakban.

Onnan hazatérvén ez indított arra, hogy a vasárnapi miséken rendszeresen részt vegyünk párommal együtt, és őt is sikerült újra Istenhez visszavezetni.

Most februárban, öt év után találkoztam Jakus Ottó atyával újból Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban, a benyomásom vele kapcsolatban ugyanaz maradt, sőt megerősödött, és most már megismerhettem egy nagyon kedves segítőjét, Fazekas György atyát, aki minden tekintetben egyenrangú munkatársa.

Szerző: nd | 2011. március 11. 17:46:35

Farkas László atya, a váci egyházmegye ifjúsági referense, hihetetlen sok munkát öl a fiatalok közösségeinek vezetésébe.

Szőke Gábor tolcsvai plébános, nagyon jó lelkigyakorlatokat tart, magával ragadó személyiség.

Szerző: bebe | 2011. március 08. 17:59:53

Markus Andras sepsiszentgyorgyi tisztelendo, az orkoi "ciganyok papja". Szentbeszedeben egyszeru es kozertheto, am okito es ekesszolo. Ilyen papok kellenek nekunk!

Szerző: Kovács baba | 2011. március 03. 17:42:06

Hatalmas köszönet,és hála,hogy Csaba testvér időt,erőt szentelt a Szent István terv kezdeményezésére.Hajlandó vagyok a tőlem telhető legtöbbet megtenni a megvalósítás támogatására mind kétkezi,szellemi munkával mind anyagilag. 
Csaba testvér a lelkünk mélyén dédelgetett feladatokat hozta felszínre.Még egyszer,ezerszer köszönet és hála Neki!

Szerző: Anikó | 2011. március 01. 11:33:02

Szeretet-Békesség-Alázatosság. Ezek jutnak eszembe Dr. Thorday Attila atyáról... Csak jót kaptam tőle!!

Szerző: deac erzsebet | 2011. február 23. 19:07:57

 

Munkàskènt kereste kenyerèt,mikor az Ùr megszòlìtotta,meghivta Öt,hogy hirdesse àz Igèt.

Vàllalta a megpròbàltatàsokat,botlàsokat,mosolyogva nèzett maga elè ès csendben ment tovább,segìtett mindenhol,ahol szüksèg volt,imàval,jò szòval,jò tanàccsal,jelenlétével eröt adott nekünk,hìrdetve Isten Dicsöségét.Mindenkin segìtett,senkinek nem mondott nemet.

Keresztelt,esketett,feladta az útolsó kenetet,temetett...imàdkozott èrtünk...

Gyerekkorom òta jelkèpem voltàl,dràga Sanyi bàtya ,a csalàdunk fènye...Hiànyzik bìztatò szavad,vidàm pèldàival mindig eröt adtàl nekem...

Imàdkozzunk a mai napon Szabò sàndor paptestvèrünkkèrt,akit hosszù szolgàlata utàn az ÙR magàhoz szòlìtott...

Hiszem azt,hogy talàlkozunk a boldog fèny reményèben,

Isten Nyugtasson bèkèben.

Imàdkozzunk fiatal papjainkért,hogy a hètköznap megpróbàltatàsainak ellenálva kövessék a kivàlasztott Ùtat ès az imàbòl eröt merìtve megtaláljàk a helyes megoldàst minden helyzetben,minden idöben.

 

 

Szerző: Huszágh L. | 2011. február 21. 21:03:54

Ilyen az én papom

Budapestiek sokan emlékezhetünk Turi Lajos atyára és bátor helytállására a kommunista időkben.Többször ült börtönben  ifjusággal való foglalkozás miatt.Sosem zúgolódott miatta,hanem a börtönben is pastoralt.Tanításaival megelőzte korát.Nevelési eszköze volt a turisztika,mely során a test edzése mellett a lelket is edzette komoly lelkigyakorlatokkal,elmélkedésekkel.Basis közösségei voltak és házaknál tanította őket.Szerencsés vagyok,hogy nekem hittanból magánórákat adott előre meghatározott temetika szerint,általa összeállított legépelt anyagból.Családunkat ellátta lelki olvasmányokkal is.Fáradhatatlan volt.Minden idejét a Jó Hír terjesztésére szentelte.Sajnos sehol nem olvastam nevét a kommunismus papi üldözötteinek névsorában.Gyakran emlegtjük őt elérzékenyülve ,hogy ilyen atyánk,barátunk több nem lesz. Béke poraira!

Költözködéssel más plébániára is elkerül a hívő.Nem tehetem meg,hogy kihagyjam a sorból Dr Beer Miklós atyát,jelenleg a váci egyházmegye püspökét.10 évig plébániájához tartoztam családommal.Közvetlen,mindig vidám ember volt.Bármikor elérhető volt.A gyerekek is nagyon szerették.Közösség formáló erő volt a falunkban. Isten áldása kisérje jelenlegi szolgálatában is!

Szerző: tékozló anya | 2011. február 21. 11:00:10

Szolnoki János Apát Úr!

31 éve halt meg, de hiányát ma is nagyon érzem. Mai napig hozzá futok, ha gondom van. Halottak napján mindig fontosnak tartom a találkozást, soha nem mulasztom el. Szüleimnél is közelebb volt számomra lelkileg. Sajnos életvitelem miatt, évközben is találkoznom kell egy kis vigaszért.

Amikor első gyermekem érkezéséről értesültem, hozzá futottam kétségbe esésemben. Nem válalom a szülést, inkább a körutat is fölnyalom mondtam neki. A hosszú beszélgetés után már is szerettem volna a szülészetre menni, mert olyan szépeket mondott a szülésről. Olyan lelki dolgokat mondott, hogy csak az tudhatta aki vagy TÍZ gyereket megszült. (képtelenség, de olyan gyakorlattal beszélt a szülés szépségéről). 

A keresztelőn végig zokogtam, amikor a Szűzanya szoborhoz levitt, és a kötényébe tettük a gyereket (jelképesen). Minden keresztelőt  ezzel fejezett be. Nagy Szüzanya tisztelő volt, ezért az esküvőn,  keresztelőn az anyákat mindig a Szűzanya oltalmába ajánlotta. 

Nagyon hiányzik, nem lehet Öt soha elfelejteni.  Súlyos betegségem miatt 2010. november 1-én nem tudtam lemenni hozzá. Férjem is nagyon megszerette, pedig ő csak 5 évig ismerte, de nem találkozott ilyen nagyszerű pappal, mint az APÁT ÚR. Igaz, hogy ök lementek a sírjához halottak napján, de biztos engem nagyon várt. Alig várom, hogy tavaszodjon hogy újra találkozhassunk, mert sok mondani valóm van a számára, aminek biztos örülni fog.

Emlékét mindig megőrizzük gyermekeimmel együtt.

 

Szerző: Ödön | 2011. február 21. 03:46:52

Egyetértek az előttem szólóval. Sajnos még a Pápa is felült az írországi 30.000 papok által megerőszakolt gyermek -hatóságok és médiák által terjesztett- rémhírének. A papok azok mind jó emberek és se ők, se a pápa nem tévedhet. - Ezt tessék tudomásul venni, hinni és maradéktalanul befizetni a tizedet!!!!!!!!!!

Szerző: varga Maria Ilona | 2011. február 20. 13:38:30

Egyoldalúnak érzem a sajtó támadásait. Az Egyházat egyes eltévedt tagjai alapján ítéli meg,Mindenütt voltak vannak lesznek hibák Röviden ezek az esetek az egyes emberröl ésnem az Egyházró a vallásról szólnak- az ö egyéni tragédiájukról-  mindig az egyes embert minösítik. Sok kiváló embert ismertem meg az Egyházban tanulmányaim során akik emberileg és tudásban igen magasan álltak és állnak

Szerző: Bakk István | 2011. február 19. 19:14:28

Ilyen az én papom. Dr. Takács Nándor püspök atya

 

„Különbséget kell tenni az egyház – mint egyetemes krisztusi közösség – és az egyes személyek között.”(Takács Nándor dr.) 

Dr. Takács Nándor (Jusztin atya) nyolc esztendeje kiérdemesült, vagyis nyugdíjas püspök, de túl a nyolcvanon is fiatal. Öröm vele beszélgetni. Apró dolgokra is pontosan emlékszik, mégsem veszik el a részletekben. Mondataiban belső harmónia, kiegyensúlyozottság sugárzik. Az 1956-ot követő megtorlások látszólag kettétörték pályáját. A papi működéstől és a hitoktatástól eltiltották, ezért kántorként és karnagyként, valamint „zugkáplánként” – az ország számos plébániáján megfordulva – mindig teljes értékű lelkipásztor maradt. A kínálkozó lehetőségeket maximálisan meg tudta ragadni, anélkül, hogy a titkosrendőrség vagy a békepapi mozgalom kísértéseinek egy fikarcnyit is engedett volna. S titokban megmaradt karmelita szerzetesnek. Élményeiből, tapasztalataiból, hányattatásából erőt meríthetünk. Életútja ugyanis bizonyossággal tölti el lelkünket: a keresztény erények gyakorlására nincs alkalmatlan idő. „Él a seregek Ura, Istene, akinek színe előtt állok.” (Szent Illés próféta)

 

Dr. Takács Nándor (Rábacsanak 1927. január 15-)

 

1938. augusztus 4-én kezdte meg Keszthelyen a premontrei gimnáziumban a tanulmányait. Felvételt nyert a keszthelyi karmelita kiskollégiumba.

1942-1943 után fogadalmas karmelita, beöltözött kispap.

1945. júniuság Győrben tartózkodott.

1947. május 27-én érettségizett. Építőtábor az atyapusztai (Pápakovácsi külterülete) remetekolostor építkezésén dolgozott.

1947-ben kezdi meg a teológiai tanulmányait. 

1948-ban Kunszentmártonon és 1949 augusztusában Keszthelyen járt a magyarországi karmeliták teológiai főiskolájára.

1948. január 16-án lette az örökfogadalmat.

1950. augusztus közepétől újból Győrben.

1950. szeptember 12-től a pesti központi szeminárium tanul, mint a Győri egyházmegye növendéke.

1951. októberében szentelték pappá.

1951-ben Gyöngyösön kántor, orgonista.

1954-től vezeti a kispap kórust. Előadó tanár.

1954-ben magna cum laude letette a doktori vizsgáját.

1954-1959 között Budapesten a központi szemináriumban éneket oktatott a kispapoknak.

1956 után megkezdődtek a Magyar Rádióban az úgynevezett „katolikus félóra” közvetítések vasárnap reggelente Takács atya közreműködésével. 31 adást készített el 1959. március elejéig.

1959-ben eltávolították a központi szemináriumból.

1959. március 1-től fölmentették a prefektusi és énektanári-kórusvezetői szolgálat alól.

1959-1973 között el volt tiltva a papi működéstől.

- Erzsébetvárosban a Rózsák terén karnagy.

- a gyöngyösi Szent Bertalan-főegyház kántor, karnagya (5 és fél évig),a  Szent Urbán-templomban szolgált és itt felújította a templomot. Gyermekkórust vezetett.

- 1964. december 16-án Dömösre költözött, ahol kántor-tisztelendőként működött.

- Csornán az egyházközségi temető gondnoka is. Parcellázza, többféle katasztert készít (időpont, névsor, és helyrajz szerint) rendezi a temetőt.

Felfedezi a plébánián található halottak anyakönyvéből, az akkori premontrei prépostnak (Burány Gergelynek) a bejegyzését a kilenc ember kötél általi haláláról 1919 végén.  A csornai Jézus Szíve templom énekkarát újjászervezte. A fiatal káplánokkal megalapítja az úgynevezett kegyes atyák névsorát.

-Budapest-Albertfalván kántor. Vezeti az albertfalvai énekkart.

1971-ben Szent István ezeréves évfordulójának jubileumi ünnepségeinek szervezése, Szent István által alapított tíz egyházmegyéből is egy-egy személy meghívása az albertfalvi templomba. Bibliaismereti versenyt rendezett, Szent Pál életútja és tanítása címmel szentírás-magyarázatot tartott felnőtteknek.

1973. március 25-i keltezéssel reaktiválták.

1973. április 1-jei hatállyal mosomagyaróvári plébánián kinevezett káplán.

1978. szeptember 1-től Tatabánya-Alsógallán plébános. Énekkart vezetett.

1986. szeptembertől a győri kispapok lelki igazgatója (győri szeminárium spirituálisa).

1989. február 11-én, Mária lourdes-i jelenésének napján, püspökké szentelték Esztergomban.

Felépítette a Szent Gellért Tanulmányi Házat.

Az egyházmegyéjében újra induló egyházi iskolák, óvodák, általános és középiskolák, sőt, egyetem is működik.

Százhalombatta, Oroszlány, Dunaújváros új templomok építései.

1997. június 24-én, a Keresztelő Szent János napján megnyitott egyházmegyei zsinat megszervezése.

1998. augusztus 15-én, Mennybe Felvett Szűzanyának ünnepén hirdette ki a zsinat határozatait.

2000-ben a segítséget nyújtott az egyetlen magyarországi passió (Budaörsi Passió) létrejöttében.

2003-ban benyújtotta lemondási kérelmét Szentatyának a (76 éves korában.)

Jelenleg 7 éve nyugdíjas megyéspüspök.

Az Országos Magyar Cecília Egyesület tagja.

Örökös díszelnöke a Keszthelyi Premontrei Öregdiák Szövetségnek.

Néhány a zenei szerzeményeiből: „Az elsőt a fájdalmas Szűzanyához, a másik a húsvéti örömteli Szűzanyához, Stabat Mater, Regina coeli.

Szerkesztett magyar vesperást. Szervezett koncerteket, áhítatokat, zarándoklatokat.

Jelmondata: Krisztus szeretetével és Mária hűségével. /Caritate Christi, fidalitate Mariae./

Szerző: Gyuri testvér | 2011. február 14. 12:14:27

Én Kocsis Sándor atyát jelölném megköszönöm neki mind azt a sok segítséget amivel újra Isten-hez vezetett.Isten adjon neki erőt lelkipásztori munkályához.

Szerző: Mária | 2011. február 13. 14:43:30

                Nagyon megörültem Böjte Csaba atya kezdeményezésének (minden szava, cselekedete csodálattal tölt el): tegyünk tanúságot nagyszerű, szent életű papjainkról, hogy ne csupán az egy-két eltévedtről harsogjon a sajtó.

                Nehéz dolog a sok jó, példás életű lelki atya közül kiválasztani a legjobbakat. Csak néhány nevet említek: †II. János Pál pápa, Bíró László püspök atya, Böjte Csaba és †Máthé Teodóz ferences atyák, Kerényi Lajos piarista atya, Kühár Ede bencés atya, Kuklay Antal atya, †Szabó Lajos lazarista atya

                                                                                                                                                                

                Mi Budapesten a Sziklatemplomba járunk, ahol az egyetlen magyar alapítású Pálos Rend szerzetesei végzik áldásos tevékenységüket. A mennyország felé vezető úton nemcsak az isten- és emberszeretetre tanítanak, hanem a magyarság szeretetére és szolgálatára is segítenek minket.

                A Sziklatemplomban 2011-ben négy pálos atya szolgál:

                P. Bátor Péter Botond tartományfőnök, aki nagyszerűen vezeti a budapesti, a pécsi, a márianosztrai és a pálosszentkúti kolostort.

                P. Györfi Béla Szabolcs, aki főleg a fiatalokkal foglalkozik, és nagyon lelkiismeretesen készíti fel őket a szentségek felvételére. Szeretjük hallgatni buzdító szavait.

                P. Hesz Árpád Attila, aki jelenleg Ausztriában folytatja egyháztörténelmi tanulmányait.

 

                Most dr. Aczél László Zsongor atyáról szeretnék bővebben írni, aki a leghosszabb ideje szolgál itt a Sziklatemplomban:

 

                2010. augusztus 22-én volt 50 éve, hogy Budapesten fogadalmat tett a Pálos Rendben, de ezt akkor – a tiltó állami rendelkezések miatt – még titokban kellett tartania. Székesfehérváron szentelte pappá 1965-ben Shvoy Lajos püspök atya. 1969-ben pedig utódja, Kisberk Imre püspök atya központi szolgálatra rendelte a püspöki szertartások vezetőjének és személyi titkárnak, majd a következő évben (a liturgikus szövegek magyarra fordítása nagy munkájához) az Országos Liturgikus Tanácsba is delegálta, ahol 36 évig dolgozott, ebből az utolsó három évtizedet annak titkáraként. Ezt a munkát a rendszerváltás után is folytatta, amikor már a Pálos Rend újra hivatalosan működhetett, s elöljárója 1990. augusztus 1-jével a Sziklatemplom igazgatójának nevezte ki, illetve 1992–1999 között a halásztelki plébánián végzett lelkipásztori szolgálatot.

 

                Szívesen hallgatjuk magasröptű, de mégis érthető, példákkal gazdag szentbeszédeit nemcsak a Sziklatemplomban, hanem a Magyar Katolikus Rádióban is, illetve többször nézhetjük a TV képernyőjén, sőt DVD-n is, vagy olvassuk visszaemlékezéseit a Parázs a hamu alatt című könyvében, amelyben a pécsi cserkészek (1947) – 1952 –1965 éveket felölelő katakombaéletéről szól.

                A Sziklatemplomból minden évben elzarándokolunk vele egy-egy ősi pálos templomhoz vagy kolostorromhoz, ahol elődei imádták Istent, elmélkedték és hirdették Krisztus igéjét. Nekünk is jó ezeken a szent helyeken csendben elmélkedve megélni Isten jelenlétét, szeretetének sugárzását.

                Húsz éve minden Pünkösdvasárnap reggel 6 órakor a pilisszentléleki pálos kolostor romtemplomában Rendje képviseletében részt vesz a Szentlelket hívogató szentmisén. Csodálatos élmény, ahogyan a szabad ég alatt hogyan ölel át minket a fény és az Isten!

                De Zsongor atya a Sziklatemplomban is sok-sok szeretettel misézik és prédikál, gyóntat és keresztel kicsiket és nagyokat egyaránt, vagy áldja meg a házasulandó fiatalokat. Nagy empátiával érez rá a testvérek lelkére, ezért az egykori állomáshelyeiről is szívesen felkeresik őt a hívek, akik most is lelkiatyjuknak tekintik. Nyugalom, békesség, szeretet árad belőle, ez vonzza az embereket. Hatásos a jó példája és a szeretete. Akkor is tud mosolyogni, amikor már századszor magyaráz meg nekünk valamit, és mégsem értjük.

                Zsongor atya 1999. október 14-től vezet bennünket csütörtökönként 18,30 órai kezdettel a Szemlélődő ima útjain. Immár több, mint 400 imaórán tanít arra, hogy a lelki élet tizenkét lépcsőfokán hogyan kell (1) lecsendesednünk és (2) összeszedetten imádkoznunk; hogy Isten (3) a jelenlét imájából hogyan vezet fel (4) a sötétségből (5) a fényre, ahol (6) Isten az ő békéjében részesíti az embert, (7) közli magát vele, s (8) a szeretetben magához ragadja, hogy (9) eljegyezze és lefoglalja magának a lelket. A (10) lelki frigy imaszakaszában már örömujjongással konstatálhatja az ember, hogy kegyelemből, ingyen kapjuk az Istennel való betöltődés, a vele való egyesülés élményét. Csak Istenre kell figyelnünk és rámosolyognunk, aki már ránk mosolygott, hiszen ő előbb szeretett minket (1 Jn 4, 19). Isten ajándékából ennek a szeretetnek a szemlélésében és örömteli befogadásában megélhető az egymásban való gyönyörködés imája, a szívek egyesülése, a lelkek csodálatos egybehullámzásának harmóniája, s megvalósul a teremtés célja: Isten legyen minden mindenben! (1 Kor 15, 28). Ezt az imaszakaszt követi (11) az Istennel való együttszeretés imája, amelyben Isten az ő üdvözítő tetteiben részesíti a lelket. Isten üdvözítő szeretete a mennyei életben (12) a Szentháromságos egy Istennel való végleges egyesülés imájában bontakozik ki majd örökre.

                Zsongor atya ilyen kincseket közvetít nekünk a „Szemlélődő ima útjai” című imaórákon. Ha igyekszünk betöltődni ezekkel a szent gondolatokkal, ha egész nap Istenre figyelünk és törekszünk szeretetével betöltődni, akkor megtapasztalhatjuk: megváltozik a lelki világunk, vagyis az Istennel és embertársainkkal való életünk; megoldódnak a sokszor évtizedes problémáink is, mert Istennel s Istentől és övéivel lesz boldog az életünk.

 

                Hálás szívvel köszönjük Zsongor atyának és a többi paptestvérnek, hogy önfeláldozó életükkel, imáikkal, jó példájukkal, tanításukkal az Úr szeretetét sugározzák felénk, és vezetnek minket Istenhez, aki a Szeretet (vö. 1 Jn 4, 8).

                                                                                                      Mária

Szerző: Péter | 2011. február 08. 18:53:16

Jó benyomást tett rám a Pápa őszentsége, mert XVI. Benedek volt az, aki az írországi katolikusokhoz írott levelében mindeddig a legvilágosabban fogalmazott az egyházon belüli pedofíliáról.

Szerző: Erzsébet | 2011. február 08. 14:09:18

Több mint húsz éve dolgoztam egy ideig a Szent Erzsébet szeretet otthonban Ipolytölgyesen.

Az ápolók és nevelök lelki gondozását nyugdíjas atyák végezték, akik számomra túl gyorsan váltották egymást. Kicsit nyomott volt a hangulat. De a Szent Lélek ott fúj, ahol akar alapon ezeknek a változásoknak is megvolt a haszna: így ismerhettem meg a Japánból épp´hazatrért Kanazawa József atyát, aki ott nálunk öntötte végleges formába a missziós évekröl szóló  emlékiratait, vagy az életem további alakulására meghatározó szerepet gyakorló Vilmos atyát, cisztercita szerzetest.

Vilmos atya ornitológus volt. Elmesélte nekünk életét: az egri diák csínytetteit, hogyan lett tanár, a szétszórattatást és az azt követö magányos éveit az alföldön. Elbeszélésében és egész magatartásában az ragadott meg leginkább, hogy nem volt benne semmi keserüség, semmi szemrehányás. Csak vidámnak, jókedvünek és mosolygósnak láttam. Ez kezdetben annyira felbosszantott, amig nem ismertem, hogy azt mondtam magamban: "Ez az ember vagy nagyon naiv, vagy tud valamit, amit én még nem." El is határoztam, nem egészen jóindulatúan, hogy megfejtem titkát, egyszer úgyis lehullik a lepel, aztán kiderül majd, hogy ö is tud utálni, embereket megvetni. Nem volt ellenére, a faggatás, a kíváncsiskodás. Ugyanis nem volt semmiféle lepel, neki nem volt szüksége rá. Annyira ismerte és szerette Isten teremtett világát, hogy semmit nem vetett meg benne. Annyira alázatos volt, hogy semmi nem hozta zavarba: Meglátogatott egyszer, amikor a súlyosan értelmi fogyatékos gyerekek között dolgoztam. Borzasztóan kínos helyzetben voltam, mert az egyik fiú épp´érkezése elött tépte le magáról a pelenkát és kente annak tartalmát szét az ágyán. Mondtam Vilmos atyának, hogy talán el kellene halasztani a látogatást, mire ö megkérdezte, hogy miben lehet a segítségemre. Ha jól emlékszem, elfoglalkozott-játszott addig a többi gyerekkel, amíg én rendet raktam. Àltala éreztem meg ebben a helyzetben Isten feltétel nélküli szeretetét az emberek iránt. Annak ellenére, hogy én aztán nemsokára elhagytam Magyarországot, még sokáig tartott a kapcsolatunk, amikor már lehetséges volt, meg is látogatott. Egyik ismerösöm, aki látta öt itt nálunk a misén koncelebrálni, azt mondta késöbb, hogy a mise egész ideje alatt mindig azt várta, mikor szólal meg már az a másik pap, aki ott a háttérben áll. Az bármily keveset is mondott, annyira hitelesen hangzott.

Drága Vilmos atya, kívánom neked, hogy az Angyalok hordozzanak szárnyaikon és hogy megengedtessék látnod, milyen csodálatos virágokat hoznak a magok, melyeket elvetettél ezen a földön.

Szerző: nard | 2011. február 04. 13:07:15

dr. Lengyel Antal Vác Alsóvárosi plébános, aki sok rászoruló családot segített anyagilag is. Minden évben elvitt minket ministránsokat a Vidámparkba (persze előtte Makkosmária, de hát valamit valamiért :)). Szilléri László vecsési plébános, aki a nehezebb ipolitikai időkben is segített az akkori rendszer ellenségein. Szabados Anzelm ferences szerzetes "üzemorvos", aki a Természet Anyában is feltétlenül hitt. P. Halmai Vilmos, aki megtanított arra, hogy csalni lehet, de nem érdemes. dr. Beer Miklós váci püspök, aki püspökként sem szégyelte megsiratni volt gyerekkori ismerősét annak temetésén.

Szerző: knk | 2011. február 03. 20:31:44

Adósságot szeretnék törleszteni azzal, hogy megemlékezek Katona Nándor újszegedi plébánosról - Isten nyugosztalja -, aki szegedi éveim meghatározó személyisége volt. Személyiség, talán csupa nagy betűvel! Két lábbal állt a földön, óriási tapasztalattal, emberismerettel, korához társuló kellő határozottsággal és kultúrával tudott eligazítani keresésünkben. 

Szerző: Anonim | 2011. február 02. 14:27:24

Az én papom XD

Fekete Béla volt...Ő már sajnos nincs velünk.

Kisérte utamat s tanácsokkal el látott, de ezt e tudom mondani a Refka Dániel Atyáról.Dani atya nagyszerű pap mai napig is.

De ott van még szász Gyula atya is.

 

Fekete Béla atya volt a kereszteltetőm.

Refka Dániel Atya volt az, ki mindig a rossz napjaimban is mosolyt tudott csalni az arcomra XDXDXD

Szász Gyula atya volt az akitől rengetek mindent tanultunk.

Bakonyi János atya volt az  ki mindig szívesen el beszélgetett velünk ha roblémánk volt.

 

Katona Imre atyától pedig a komolyságot tanulhattuk meg :D

Keresztanyám volt az aki Meg is mertette velem Jézus életét. De ha már itt tartunk  kis vers :

 


   Hogy milyen is voltam?
Nem tudom már...
De arra emlékszem...
Mikor 1800g-al jöttem a világra ordító hangal...
Kérem szerény Énemet ne vesse meg...
De fogalmamse volt hogy ki az az Isten.
Ez a pöttön gyermek azóta már felcseperedett,
Es egy szép délelött az iskolában egy hitoktatóra szert tett.
Meg tanította nekem mi is az a Keresztényi élet,
Meg ismertette velem Jézus életét,
Mára már a hitoktató a keresztanyukám lett.
Arra is emlékszem mikor elsőnek a templom ajtaján léptem be,
Csodálkozva néztem hogy készülnek a misére.
Majd egy harangszóval elkezdődött a mise...az oltárnál ott állt a plébános Maga Szász Gyula,
És Tátott szájjál hallgattam miként a misét Prédikálja.

 

 

Hát röviden ennyi :)

Aztán íjjatok :D

Szerző: Egy lány a zöld oromból | 2011. január 28. 18:03:37

Budafok-Felsőváros plébánosáról szeretnék pár sort írni. Sajnos idén január elején betegség miatt visszavonult Vargha Zsolt atya, aki 14 évig vezette a közösséget az evangélium útján. Nagyon sokat köszönhetek neki, mindig reményt adott, mindig mosolygott és mindig imádkozott közössége tagjaiért. Fantasztikus ember és pap. Kérem az Urat, hogy gyógyítsa meg őt és még szolgálhasson, ha nem is közösségünkben, de vezesse még a lelkeket az Úrhoz.

Szerző: Monika | 2011. január 27. 17:19:20

Istenre találásomat, Jézussal való élő kapcsolatomat egy kimagasló katolikus papnak, Dombi Feri bácsinak köszönhetem, aki Jézusnak adott, hiteles és hűséges életével erkölcsi, szellemi-lelki példakép számomra.

Jézus ezt az egyszerű vidéki papot választotta ki arra, hogy általa tolmácsolja a mai kor mai problémáival küzdő embere számára az Evangélium örökérvényű tanítását. Így született meg Feri bácsi által a 43 Hang-könyv, amely több ezer élet-problémára ad az Evangéliumból kibontott választ.

E könyvek emberek ezreit segítette és segíti ma is szerte a világban a saját benső békéjük, boldogságuk megtalálásához, a HAZATALÁLTSÁG ÖRÖMÉHEZ.

Feri bácsi 2004-ben égi otthonába költözött, mi pedig – tanítványai, hajdani közössége – lankadatlanul hordozzuk és visszük tovább annak a hatalmas szellemi-lelki örökségnek gazdag kincsét, melyet ránk hagyott.

Ezúton hívok meg minden jó szándékú, Istenre nyitott, Isten-kereső embert Közösségünk – mely az Égi Béke a Földön nevet viseli – honlapjára, ahol Dombi Feri bácsi életrajza mellett megtalálja több formátumban a 43 Hang-kötetet is.

Szívből jövő imával kívánom és remélem, hogy további sok-sok ember talál rá Jézusra, önmagára és élete értelmére Jézus Hangjának erkölcsi tanítása által is, mely az utolsó idők egyik legnagyobb földre hajlása az Égből.

Honlap-cím: www.web-hang.hu

Szerző: Napra | 2011. január 19. 14:23:07

Hálát mondok a Jóistennek, amiért megismertetett Dósai Attila atyával. Dósai atya négy évig volt a történelem tanárom Nagykanizsán, a Piarista Gimnáziumban.

Mára a lelki vezetőmmé lett. Nagyon hiteles pap számomra. A lelki beszélgetések, gyónások alatt megláthattam: ő is csak ember, hibákkal és nehézségekkel együtt. És rendíthetetlen hittel, hatalmas szívvel és nagy szeretettel. Ezek a tapasztalatok arra vezettek, hogy megértsem: a papok is olyanok mint mi. Nehéz egy fiatalnak ezt meglátnia, nekem ő sokat segített ebben.

Életem elején járok, remélem még sok ilyen pappal hoz össze az élet.

Szerző: Ági | 2011. január 15. 12:51:58

Először is nagyon hálás vagyok a jó Istennek, hogy nagyon sok jó papot megismerhettem. Az első, aki nagy hatást tett rám, Szenes István atya volt, akivel nagyon sok lelki beszélgetésem volt. Gimnáziumi éveim alatt mindig hozzá fordultam, ha tanácsra és segítségre volt szükségem. A szavaira mindig úgy tekintettem, hogy a jó Isten üzenetét közvetítik számomra. Kruppa Levente atya a következő, akinek meghatározó szerepe volt az életemben. Görög katolikus pap lévén rengeteget tanultam tőle a párkapcsolatról és a házasságról. Bindes Ferenc atya és a miséi is igazi kincsek. Fizikailag már nagyon öreg, a miséket is alig bírja végigállni, de lélekben cseppet sem az-ugyanúgy meg tudja szólítani az időseket, mint a fiatalokat. Nagyon tisztelem benne azt az elkötelezettséget és odaadást, ahogyan szolgálja a jó Istent és ami még ennyire idősen is megvan benne.

Azt szeretem bennük, hogy megélik azt, amiről prédikálnak. Felnézek rájuk, mert Istennek tetsző életet élnek.

Szerző: Király Mária | 2011. január 09. 20:32:48

A családunk nagyon hálás Dr Surányi Tibornak, aki az 50-es évek elején sokat segített nekünk, amikor árván maradtunk. Engem elvitt Kiskunfélegyházára egy kedves testvérpárhoz, akiknél addig lakhattam, amíg nővérem férjhez nem ment, és magához vett.Surányi Tibor akkor még csak kispap volt, de azóta nem tudunk róla semmit. Ha valaki tud róla valamit, sazeretném, ha értesítene . horvathne44@vipmail.hu

Szerző: Takács Cecilia | 2011. január 08. 14:02:24

Zsongor atyát, a sziklára épült ház pálos szerzetesét köszöntöm közösségünk nevében a 400. „Szemlélődő ima útjai” c. imaóra megünneplése alkalmából.

A Duna felé néző nagy kereszt a Gellért-hegyen jelzi a hely szellemiségét, a Sziklatemplom lelki vonzókörét. Ide járunk sokan, e vonzást érezve, s a csütörtöki imaórák különleges, misztikus légkörét keresve. A Mennyek országáról szóló példabeszéd (Mt 13,45) is egy olyan igazgyöngyről szól, amiért mindenét odaadja a gazdag kereskedő, hogy elnyerje a számára legértékesebbet. Mi is ilyen gyöngy-keresők vagyunk, s örök szellemi nyugtalanságunk kifejezője, mert keressük azt, amit sokszor nem is fogalmazunk meg: az Isten országát. Zsongor atya gazdag példatára az imaórán segítséget nyújt abban, hogy megtaláljuk azt a gyöngyszemet, ami az én lelkemet igazán megérinti.

Gratulálunk Zsongor atyának a 400. imaóra alkalmából rendületlenül viszi tovább megkezdett művét: az Isten-keresés útjára vezető pásztor örök biztonságot jelentő munkáját.

Szeretnénk, ha a gazdag lelki élményt nyújtó imaórái, és a tehetségét mindig bizonyító szónok prédikációi még hosszú ideig tartanának.  (Idézve Dániel prófétát:) „Mint csillag az égen, ragyognának.”

Szerző: Babi | 2011. január 05. 16:02:33

Szeretnem megkoszoni Vitus Lajos atyanak azt hogy imatkozott ertunk foleg edesanyaert aki aznap halt meg .nagyon jol esett hogy van valaki aki a nehez idokben rank gondol es imatkozik ertunk A jo Isten aldja meg es segitse tovabra is .

 


Szerző: Réka | 2011. január 05. 06:29:41

Frank Pál Szalézi Atya

Gyerekeim mindig szeretettel gondolnak a példaadó Atyára. Hitoktatása maradandó életvitelt ültetett el. Gyermekkoruk óta érezték a kezéből eredő szeretet sugárzását. Fiam nemrégen meglátogatta és otthon bemutatta nekünk, hogy az Atya hogyan tartotta a kezét végig a kezében. amig beszélgettek. Végig érezte a szeretet sugárzását, ami átáradt a kezén keresztül egész a szívéig. Gyerekként is sokszor beszámoltak arról, hogy amikor megsímogatta őket mindig érezték a szeretet átáramlását. Azt mondta úgy feltöltödött.

Magam részéről megsem hallom a papok bántását, vagy ha igen felháborító véleményem van arról aki ilyent állít. Megjegyzem bárkiről lehetne gyalázkodást mondani csak tisztességtelen összefogás kell hozzá.

Még a pápának sem hiszek, hiába kért bocsánatot.

Szerző: Hraska Zoltán | 2011. január 03. 12:26:23

Akiket mindig a szívemben és imáimban hordozok (igaz ők mindig mondják, hogy egyedül Istené a dicsőség, de én azért tudom, hogy a szeretetük és a gondoskodásuk mit munkált bennem): Hodánics Tamás, Ritter Nándor, Szabó Gábor, Varga Nándor kecskeméti református lelkészeink, és a csupa szív és szeretet Balázs Gergely (kecskeméti) piarista atya. Áldja meg őket, és minden szolgálatot vállaló lelkészt és papot az Isten!

Szerző: Zencsi | 2011. január 03. 02:31:47

Írtam egy portrét, amelyben bemutatom "az én papom", de sajnos valami miatt nem engedi ide bemásolni.

Szeretném megkérdezni, hogyan tudnám tudnám ide berakni?

Szerző: Mónika | 2011. január 01. 17:23:16

Úgy gondolom, mindenkinek szüksége van egy olyan lelki vezetőre, akivel ha szükség van, mindent meg tud beszélni, és Jézus tanításából kiindulva kapjunk válaszokat, segítséget, tanácsot. Egyaránt állnak elöttünk jó és sajnos rossz példák is, de úgy hiszem, nem szabad az első rossz próbálkozás után feladni. Minden Úr által mellénk rendelt szolgálóval célja van az Úrnak, és ezt kell keresnünk bennük, ők is csak emberek. Köszönöm Kiss György atyának, hogy segít a kérdéseimre megtalálni a választ, segítse Őt az Úr, hogy mindíg, minden körülmények közt helyt tudjon állni és töretlenül Krisztus katonája maradjon.

Szerző: P. Imre | 2010. december 30. 08:13:22

Hála a Teremtőnek én egy hitkövető római katolikus családba születtem. Édesanyám lelkiatyja Marcel Mihály atya volt. Engem a keresztvíz alá Zakar András tartott, aki akkor még kispap volt, de később Mindszenty hercegprímás úr titkára lett, és 6 évet töltött börtönbe a Mindszenty perben mint másodrendű vádlott. Az első és második elemit a budapesti Piaristáknál végeztem, Soha nem felejetem el hitoktató tanáromat Papp Lászó piarista papot. Megtanított minket hinni, és aki akart megtanúlta a ministrálást. Ezek között voltam én is. A budapesti papnevelő szemináriumba jártam minden reggel a tanítás előtt ministrálni. Folyamatosan szinte a nyolcadik osztály elvégzéséig napi kapcsolatban voltam több, általában három-négy atyával. 

Felelőséggel kijelenthetem, hogy én paptól számomra akár vallási, akár erkölcsi hátrányt okozó kezdeményezéssel nem találkoztam.

Hálát adok az Istennek, hogy életem elején olyan sok kegyelemben részesített, és olyan sok kiváló emberrel hozott össze mint azok a papok, akik mind azon munkálkodtak, hogy az én lelkem tisztább, és hitem teljesebb legyen.

Szerző: dr Dudás Claudia Mária | 2010. december 29. 19:48:17

Köszönöm a görög katolikus papoknak és kiemelten Kocsis Fülöp püspöknek, és a budapesti Nagyboldogasszony ortodox székesegyház papságának, hogy visszaadták, megerősítették a hitemet.

A családos papságból és a cölibátusban tisztán élő szerzetesekből sugárzó , a tekinteteken keresztül ható Szentlélek által áthatott erő minden prédikációnál, szónál közvetlenebb segítség az Örökkévaló, hatalmas és dicsőséges Istenhez és Fiához , Jézus Krisztushoz vezető úton.

 

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Szerző: Admin | 2010. december 21. 15:35:02

Emailben kaptuk:

Kiss István plébános urat szeretném a listára feltenni ha lehet. Az Úr magához szólította, egy héttel ezelőtt. A legtisztább szívű, legszeretetreméltóbb ember volt, akit valaha megismertem. Neki köszönhetem a hitem, és a lelkem. Nehéz elmondani szavakkal, ami bennem van. Kisbaba korom óta ismertem őt, ő keresztelt meg engem és nyolc testvéremet, ő tanított meg az Isten szeretetre, az ember szeretetre a szüleimmel együtt. Egy végtelenül tiszta szívű, mindig kedves, és mérhetetlenül szeretetre méltó embert ismertem meg és veszítettem el. A szívem meghasadt amikor az újságban arról kellett olvasnom, hogy ő már nincsen a földön, de a szívem boldog, mert Ő már nagyon jó helyen van, és fenntről vigyáz ránk. ha egy mondatban kellene megfogalmaznom , ki Ő, akkor azt mondanám. Ő a ma Szentje, egy olyan lelki vezető, aki nem is tudja, mennyi ember életét tett jobb, és teljesebbé a jelenlétével, szeretetével.

Szerző: Demjén Ildikó | 2010. december 21. 14:33:52

Kiss Istvány atya emlékére!

Tegnap kaptam a hírt, hogy már nincs itt, Ő már fennt van. nem lehet leírni azt az érzést, amit átéltem , élet és halál találkozása.Ő akiről azt gondoltam örökké itt leszünk velünk, sosem megy el, itt hagyott bennünket, egy hatalmas űrt hagyva maga után.

Számomra István atya volt a ma Szentje.A XXI: század Szentje.

Nem ismerek hozzá fogható embert, lelkivezetőt. Kisbaba korom óta ismerem őt.Ő keresztelet meg, nála voltam ministráns, az ő korusában énekeltem szoprán szólamban, az alt hangommal.

Mindenki felé szeretettel fordult, mindenkihez volt egy jó szava.

A Jóistentől kapott keresztet is méltósággal cipelte, sok ideig küzdött a rákkal, próbált felül kerekedni, betegségében sem hagyta a közösségét magára.

István Atya!

Elmondhatatlan űrt hagytál magad után, de tudom, onnan fenntről vigyázol mindannyiunkra.És remélem találkozunk és akkor elmondhatom, mennyit adtál, és mennyire meghatároztad az emberek sorsát, minden napjait.

Te vagy az én Szentem.

Nyugodj Békében, és vigyázz ránk !

A kis Mazsika

Szerző: P. M. | 2010. december 14. 11:49:12

Az első: az utolsó - a meghatározó.

Kiss István plébános úr emlékére.

Nem ismertem őt. Betegágyánál fogadott szerda délelőtt. Mindamellett szánt időt a kezdeményezésre, amivel felkerestem, hogy aznap fontos vendéget várt. Örömmel beszélt róla, hogy sokat jelent számára az árvák, gondozottak segítése. Méltóságteljes, bölcs ember tisztaságával beszélt hozzám. Szavaiból olyan természetesség áradt, ami megrendítő erejű volt. Fáradt volt, de arra is volt figyelme, hogy szóljon hozzám pár támogató, biztató szót. Úgy köszöntünk el egymástól első találkozásunk végén, hogy hozzám intézett szavai már akkor kivételessé váltak.

Értesülve róla, hogy szombaton az Úr magához szólította, megértettem, különleges találkozás volt ez. A Jóistennek gondja volt rá, hogy plébános úr életével, utolsó napjaiban is, újaknak mutasson fel követendő példát.

Alázattal adózom azért, hogy ez a találkozás megadatott számomra. Az első: az utolsó - a meghatározó.

Örömmel és hálával emlékezem rá. Isten nyugosztalja!

P. M. 

Szerző: Makk András | 2010. december 11. 13:12:06

Rengeteg név jut eszembe:

Kiskoromban, a szegény Józsefvárosban működött Waigang Józsi bácsi + és Futó Karcsi bácsi. Olyan gyerekekkel jártam hozzájuk hittanra, akik családjuk lévén (bűnözők), véletlenül sem jutottak volna a kápolna környékére. De Isten erejét ezek a papok úgy tudták közvetíteni, hogy mégis jöttek a szegény gyerekek is.

Aztán a piarista gimnáziumban még a "nagy öregek" közül is tanított néhány és a fiatalabb generációból is. Csak jót tudok róluk mondani, többségükről pedig csak hiperlativuszokban lehet beszélni:

Kincs Lajos+, Medvigy Mihály+, Galambos+, Kovács Mihály+, Pázmándy György, Jelenits István, Lupus, Nemes György, Bocsa József.  (bocs, ha valakit kifelejtettem)

Békásmegyeren volt Antal János+, aki templom és léleképítőnek is kiváló volt. Sok ismeretlen név, pl. Gönczön egy cserkészportya alkalmával mentünk be a plébániára, ahol a plébános nagy szerettel fogadott. Aztán gyónás alkalmával, mikor a pap szavai ténylegesen Isten erejét továbbították.

A családon keresztül is rengeteg szolgáló papot ismertem, ismerek, mind nagyon jó emberek. Petrassevits család, Andrásfalvy János.

A helyi plébánosról, itt Budakalászon, Kálmán Józsefről szintén csak jót mondhatok.

Ha a társadalomban ilyen arányban lennének az áldozatkész emberek, nem lenne semmi gond...

Szerző: Szentváry-Lukács Erika | 2010. december 11. 11:00:25

Azt, hogy most egyházi szolgálatban állok, azoknak az atyáknak köszönhetem, akikkel eddigi életem során megismerkedhettem, akik hiteles életükkel tanúságot tettek, prédikációikkal, tanításukkal hitemben megerősítettek vagy éppen a liturgia iránti szeretetükkel Istenhez emeltek.

Mindennap a szentmisén az elhunytakért mondott imádságkor gondolok azokra az atyákra, akik sokat jelentettek számomra, és most hitem és reményem szerint mennyei közbenjáróim. Először őket szeretném megemlíteni. Az Istenhegyi Szent László Plébániatemplomban dr. Bellányi Ferenc kanonok plébános atya, aki minden találkozásunkkor kisgyermekkorom óta kiskeresztet rajzolt homlokomra, aki a kántorképzőt javasolta, lektornak és sekrestyésnek hívott és bátorított még gimnazista koromban. Káplánja Tóth József atya, hitoktatónk. Szentgyörgyvölgyi Zoltán atya budaörsi plébános bizalma szintén nagyon megfogott. Kondor Lajos atyát ki nem ismerné, és ki ne gondolna rá hálával! Mától Kiss István rákoshegyi plébános atya neve is bekerül ebbe a sorba. Német nyelvterületről megemlítem Mons. Höllerzeder és Prälat Scharf atyákat is.

Zbigniew atya, aki Szent Kamill rendjéből Lengyelországból került Magyarországra, humorával fogott meg bennünket, gyermekeket.

Bucsi László atya a kántorképzőben, Tuba Iván atya a Sapientia Főiskolán tanított.

 

És most azok következzenek, akik ma is sokakkal állnak kapcsolatban:

Brückner Ákos atya keresztelt, és kísérte és kíséri családunk életét évtizedek óta.

Csermely Endre atya, aki plébániánk adminisztrátora volt Bellányi Ferenc halála után, Regőczy István atya, aki szentmisét mondott vasárnaponként templomunkban,

Tanáraim, akiktől sokat tanulhattam mind emberileg, mind teológiai tárgyakat:

Dr. Székely János püspök atya, Dr. Lukács László SchP atya, Dr. Kállay Emil SchP atya

Dr. Orosz Lóránt OFM, Dr. Várnai Jakab OFM, Dr. Sánta János, Dr. Roska Péter

Puskás Attila, Perendy László SchP, Jáky Teodóz OSB atyák.

Linde László atya volt káplánunk Budaörsön, nagyon értett a gyerekek nyelvén is, önzetlensége sokak példaképe lehet, mint ahogy Varjú Imre atya, a Budavári Nagyboldogasszony templom előző plébánosa is, akit annyian ismernek és szeretnek. Meg kell említenem még Csernáth Zoltán, Héray András FSO és Kocsis István atyákat, akik szintén önzetlenül dolgoznak az Úr szőlőjében.

Külön hálával és köszönettel tartozom eddigi gyóntatóimnak és lelkivezetőimnek.

Német nyelvterületen Gerhard Schrafstetter, Stefan Brand, Gerhard-Ludwig Müller püspök és Peter Willi atyák számomra meghatározó személyiségek.

 

És ez a felsorolás nem teljes, de ebből is látszik, hogy hány atya, igazi atya volt meghatározó eddigi életemben, illetve hány és hány atya segíti mindennapjainkat, szolgáltatja ki számunkra a szentségeket és ápolják lelkünket. Isten fizesse meg áldozatos munkájukat bőségesen!

Szerző: szuzy | 2010. november 24. 21:40:16

meg egeszen fiatal voltam amikor az iskolankban jott egy uj hit oktato de mara mar pap lett.azt hozza teszem hogy fiatal es jo kepu pap volt.es ahogy jartam az oraira egyre jobban ereztem azt hogy kotodom hozza vagyis szeretem.ahogy teltek multak az idok ez az erzelem viszonzasra talalt de nem tortent semmi .minden nap sirtam es konyorogtem a jo isten fele hogy ez ne igy legyen.tudtam hogy nagyon fontos a hivatasa.egy falu beli nenike meg kert hogy kiserjem el a templomba a vasarnapi misere.en el mentem vele .de nem tudtam hogy o fogja tartani a miset.es amikor meg lattuk egymast a misen .egyfojtaban egymast neztuk.nem birtunk masfele nezni csak egymasra .amint haza ertem tudtam hogy ez nem helyes igy hat a kovetkezo orajan amit tartott volna nekem meg mondtam neki hogy ki szeretnek iratkozni az orajarol .o csak le hajtotta a fejet es azt mondta talan jobb is es meg koszonte.es soha nem felejtem el.

Szerző: Bíróné Márti | 2010. november 22. 15:51:28

Kedves Testvérek!

Kislányom az elmúlt vasárnapi miséken kezdte a ministrálást. Még csak 8 éves, de sajnos nálunk nagyon kevés gyerek jár hittanra, templomba, így a kisebbek is  az oltár mellé lépnek szolgálni.

Kevés idő és lehetőség volt megtanulni Ágota lányomnak a teendőket, az egész család nagyon izgatott volt, hogyan sikerül az aprócska gyereknek a ministrálás.

Ezúton szeretném megköszönni Smudla Tamás atyának türelmes és elnéző tanítását, mellyel lányomat felkészítette a szolgálatra.

 

 

Szerző: Fekete Tamás | 2010. november 20. 20:22:12

Sziasztok!

A gyáli atyáról, Gábor atyáról szeretnék röviden írni, egy kedves emlék elmesélésével. Néhány éve jöttem ide, szeretettel fogadott a közösségbe.

Egyszer egy nap kirándúlni akartunk menni a fiatalokkal és az atya mondta, hogy rendben, menjünk. Másnap reggel 2 kocsiba ültünk és elmentünk a hegyekbe, ahol a nap végén még egy templomba is bekéretőztünk, ahol misével zártuk a napot. Mindig is nagyon szeretett misét mondani, sose kellett kétszer mondani, ha misét akartunk. Fantasztikus, hogy bármilyen alkalom esetén egyszerűen megkértünk, hogy egy misével szeretnénk ünnepelni, és rögtön azt mondta, hogy jó.

Visszatérve a kirándulásra, nekem, amit tetszett ebben a napban, hogy megtapasztaltam, hogy egy atya nemcsak lelki vezető lehet, hanem egyszerre jó barát is, akivel lehet kirándúlni, játszani is akár.

Még lehetne mást is írni, de nekem ez a kép maradt meg a legjobban.

Jó egézséget adjon neki az Isten, hogy még nagyon sokáig büszkélkedhessünk vele!

 

Tamás

Szerző: Tanosné Boda Zsuzsanna | 2010. november 15. 10:44:24

Felnőttként tértem meg és boldog vagyok, hogy ismerhettem még Sulyok Ignác atyát, aki felkészített az elsőáldozásra és a bérmálkozásra. Általa el tudtam hinni Isten megbocsátó szeretetét.

Ullrich Ágoston atyához jártunk jegyesoktatásra, és ő esketett minket nagy szeretettel. Kislányunkat nagy együttérzéssel temette.

Kislányunk halála nagyon megrázott minket. Varga Lászlónak imáiért és egy lelki beszélgetésért-gyónásért nagyon hálás vagyok, segített vele. Letölthetö lelkigyakorlatai hitbeli töltekezések számomra.

Kis Didák testvér bíztatott a szemlélődő imádság megismerésére, elkezdésére. Imájával támogatta házasságunkat.

Jálics Ferenc és Mustó Péter jezsuita atyáknak köszönhetem a szemlélődő imádságba való bevezetést. Mustó Péterhez lelki gondjaimmal is bizalommal tudtam fordulni értő, szerető odafigyelése miatt.

Lakatos Attila nagy szeretettel, figyelemmel kísért az első szemlélődő lelkigyakorlatomon.

Pál Ferenc letölthető előadásaiból rengeteget tanultam.

Pálfai Zoltán arra volt példa számomra, hogy mennyire elkötelezett volt lelkigyakorlatozóként, azaz nem papi szerepben.

Hálás vagyok, hogy ilyen sok nagyszerű papot, szerzetest megismerhettem.

Szólj(on) hozzá!

Csak bejelentkezett felhasználók szólhatnak hozzá!
Itt regisztrálhat

Szabadon terjeszthető és másolható  - No Copyright                                                                       Powered by megaweb